Ez a kis létszám köszönhető annak, hogy a körülmények itt nem éppen mondhatóak ideálisnak. Gondolok itt a rengeteg felszerelés ide-oda cipelésére, az időjárás szélsőségességére /rengeteg eső, hosszan tartó erős, olykor 100km/h feletti szél../. De mivel a 'kis csapat gyorsan mozog, és hatékony' elvet és gyakorlatot követjük, az idei évben is sikerült eredményeket elérnünk.:
- A tavalyi év egyik projektje az Abisso Increduli, huzat és további járat keresése volt. Az ekkor újonnan feltárt járatokat idén sikeresen feltérképeztük, és továbbjutási lehetőségek szempontjából is átnéztünk. Erre a feladatra P. Katalin, Z. József, W. György vállalkozott. Bebizonyosodott hogy e nemes csapatnak a tagjai is osztják a véleményünket, miszerint itt is érdemes még kutatni!
- Táborunk fő célpontja idén is az Abisso Prez barlang. Tavaly ezt a barlangot sikerült összekötnünk a szomszédos Et5 barlanggal. Ez a két barlang, tszf 1370 m magasan találkozott egymással. Ígéretes helyeket fedeztünk fel benne, amiben előttünk még ember nem járt. Ezt onnan tudjuk, hogy a járatokban sem lábnyomok, sem víz nyomára nem bukkantunk. Továbbá a térképeken sem szerepelnek..
Az interneten (http://incave.org) már közzétett, ámbár egyelőre hivatalosan még meg nem erősített felmérési adatok szerint, szeptember elejétől fölcserélődött a barlangmélységi világranglista első két sora. Míg az eddigi listavezető, a Kruber-Vorónyja-barlang legnagyobb mélységadata (2199 m) nem nőtt meg az idén, addig a tőle néhány km-re lévő Alekszandr Verjovkin-barlang a legutóbbi feltárás eredményeként immár 2204 m mély.
Az arányaiban csekély különbség miatt nyilvánvalóan alaposan ellenőrizni kell majd a poligon adatokat. Az viszont kétségbevonhatatlan fegyvertény, hogy a kétezer méteres álomhatárt immár két barlangban is sikerült átlépni. Ráadásul az utóbbi barlangban búvárfelszerelés nélkül is be lehet járni a teljes mélységet. Ugyanilyen fontos, hogy a legalsó zónában, 2100-2200 mélység között, nagy kiterjedésű (7 km) és térfogatú, „száraz” járatrendszert találtak, amely a feltárók genetikai feltételezése szerint a környék aknabarlangjainak közös – már jórészt inaktív – vízrendszerébe tartozik.
A Verjovkin-barlang eddig nem volt közismert Magyarországon, hiszen 2015-ig csak egyike volt a világ sok-sok ezernyi, pár száz méter mélységű aknabarlangjának. A több évtizedes kemény feltáró munka dacára, még szűkebb hazájában, Abháziában is a „futottak még” kategóriába tartozott.
Sziasztok
Eltelt egy év és nem láttam őt… Csak most jutottunk ki újra a Gortániba a Quimbyvel foglalkozni. Bár hál isten jó sok minden volt az elmúlt évben. Nem panaszkodhatunk:)). Folyamatos egyeztetések után végül Január20-24 tűztük ki az expedíció idejét. Hárman vágtunk neki. Ambrus Gergő, Fábián Botond erdélyi (őt a Voronában ismertük meg) és én Tóth Attila. Cél alapban a Quimby omladékának az Özvegycsinálónak stabilizálása, Quimby bejárásának folytatása, térképezés.
Résztvevők: Tóth Attila, Ambrus Gergely, Fábián Botond
Tavalyi sikeres feltárásunkat, a Quimby-ág felfedezését követően nehezen sikerült megszervezni a visszatérést: hol különböző elfoglaltságok, hol pedig az időjárás hiúsította meg a próbálkozásokat. Az Özvegycsináló omladékot mindenképpen biztosítani szerettük volna, és emellett persze mindnyájunkat vonzott az ismeretlen csábítása, így alig vártuk, hogy újra a Humboldt-terem plafonjára nézve hajtsuk álomra fejünket...
A tél megérkeztével, a karácsonyi ünnepek elmúlásával aztán kitűztük az időpontot, és gyűjtöttük a csapattagokat. Sorozatos lemondások után végül hárman maradtunk: Tóth Atesz és Ambrus Gergő mellett a Voronyában megismert kiváló kolozsvári barlangkutató barátunk, Fábián Boti csatlakozott.
A csapat péntek reggel gyűlt össze, gyűjtötte össze a felszerelések hiányzó részét, és indult útnak Sella Nevea felé. A 25 éves Volvo 460 GLE ismét jól vizsgázott, rekordidő alatt értünk ki a parkolóba, és még a délutáni felvonóval jutottunk fel a Gilbertihez. Irene boldogan üdvözölt minket. Este még ettünk egy tésztát, aztán hamar aludni tértünk a padláson – Boti előző éjjel érkezett Kolozsvárról, Gergő egy nappal azelőtt jött haza Amerikából, Atesznek pedig lőtték a pizsit!
Másnap reggel frissen, kipihenve ébredtünk, és indultunk meg a Rolo felé a ragyogó napsütésben. Nagyon kevés a hó a fennsíkon, szokatlan volt a nagy sziklák látványa télen. Egy utolsó pillantás a síelőkre, majd a szokásos játszmázás a Rolo szűk meandereivel, a Gortani kuszodáival - kényelmes tempóval, 4 és fél óra alatt értük el a bivakot. Az olasz bivakban van vagy 200 m kötél, lehet, hogy el lehetne kérni tőlük?
"NO PICNIC"
Ez volt az a felirat, ami alatt az éjszakai megérkezés után lehevertünk a régi felvonóház évről évre zsugorodó mintegy mínusz 10 fokos hideg előterében. Persze a Sisma-t ismerve már lehetett sejteni, hogy ez a felirat nem tiltás, hanem inkább kijelentés, és hogy a következő 5 napra végig igaz lesz.
Ezt támasztotta alá annak a 7 embernek az ábrázata is, akikkel másnap reggel fönt a Gilberti -ben találkoztunk. Ők a barlangból akkor érkeztek ki. Meglehetősen elnyűttek és vidámak voltak, és nagyon hunyorogtak a napsütésben. Irigyeltem őket, látszott rajtuk a sok élmény, és az a temérdek vinnyogó röhögőgörcs amit odalent végigcsinálhattak... aztán a hét végére rávezetett a barlang minket is, hogy "testben élünk". És hogy igazából "lélekben" is... ez utóbbiból időnként csak a baromság ömlik, és csak szopatja a testet azzal hogy egy olyan helyre vezényli, ahol képtelenség normálisan létezni. Szűkületek vannak, hideg, sötét, több-száz méteres aknák, és még ahhoz a bizonyos dologhoz is föl kell venni a slószt (a csomón átszerelésről nem is beszélve)... hát ezért a tapasztalatért is érdemes odamenni. Cserébe a test visszaszopatja a lelket mindenféle komforttalan érzettel, és a legdurvább az, hogy mindez a kedvünkre van. Azt hiszem ezek vagyunk mi barlangászok.
Nade ennyit a metafizikáról, térjünk a tárgyra:
A 9 nap alatt a barlangban 2 csapat váltotta egymást. A lent töltött 4 alvásos bivakolásos idő alatt létrejött jónéhány embernek jónéhány túra. Ezek elvezettek a Chuck Norris -ba, a Japán folyosóba, kiszerelődött a Fonda végpont is. Gyönyörű ez a barlang. A Laricetto -t viszont nem sikerült megnézni, mert félreértések történtek, feltehetőleg ki lett szerelve.
Az iszonyatos cucchiány ellenére történt föltárás is. A befejezettnek hitt "félbehagyott kürtő" tetején egy nem túl biztató, és teljesen huzatmentes felmászás után találtunk kb. 150-200m új részt. Mint kiderült, a huzat nagy része egy alulról teljesen láthatatlan ablakon keresztül megy át, szóval legyen tanulság, hogy a huzat sem minden ám...
A február utolsó hetében zajló 6. Zeppelin kutatótábor során közel 2 kilométerrel növekedett a barlang ismert hossza. A fő eredmény egy észak-nyugatias irányban tartó, 950 méteres mélységben (kb. 1180 m tszf. - kicsivel a parkoló szintje fölött) húzódó, bő kilométeres szakaszon nyílegyenes, fosszilis folyosó, melynek a végét jelentő omladékán sajnos nem sikerült átbújni.
Eredeti koncepciónk a vízrendszer főágának feltárása a bő 600 méterrel a jelenleg ismert legmélyebb pont (-1030 m) alatt fakadó forrás felé.
Ebből a szempontból az újonnan megismert barlangrészek tekintélyes hosszúságuk ellenére sem tekinthetők kecsegtető eredménynek, mivel a forrás a másik irányban van, és a barlang mélységét sem sikerült növelni. Azonban az új részek meglepő földtani összefüggésekre világítanak rá és izgalmas perspektívákat nyitnak a továbbiakra nézve.
A Szépvölgyi-barlangrendszer megismerése
Sajtóanyag - 2011. december 14.
A ma már 28,6 km hosszban ismert barlangrendszer első része a Pál-völgyi-kőfejtő legmagasabb pontján nyíló Harcsaszájú (Déry)-barlang lehetett a múlt század legelső éveiben. Ebből a barlangból évszázadnál hosszabb ideig csak egy 300 méteres, viszonylag cseppköves szakaszt ismertünk.
A Pál-völgyi-barlang első szakasza kőbányászat közben nyílt meg 1904-ben, ami hamarosan 1200 méter hosszban vált ismertté. Nem sokkal később, a mai bányatalp elérésével megnyílt a Bagyura-, a Hideg-lyuk- és a Kis-Hideg-lyuk-barlang is. Ezek közül csak a Hideg-lyuk ért el jelentősebb: 170 méteres hosszúságot. Könnyen lehet, hogy több összekötő járat is volt a barlangok között, amiket azonban a befoglaló kőzettel együtt a bánya letermelt. 100 évvel ezelőtt a természetvédelem még sokkal gyengébb lábakon állt…
Rövid, de eredményes akcióban folytattuk a Canin fennsíkon a Zeppelin kutatását.
Bevezetésként:
A barlangot olasz kutatók 1993 és 98 között 960 méter mélységig feltárták. A víznyomjelzéses vizsgálatok szerint a bejárat és a forrás között 1600 méter szintkülönbség van, ezen felbuzdulva, 2008-ban hatalmas csapatmunkával csatlakoztunk a kutatáshoz, olasz segítséggel a régi köteleket kicseréltük, és találtunk egy ígéretes továbbvezető folyosót 900 méter alatt. Az elmúlt két évben több alkalommal próbálkoztunk az új végpont omladékán túljutni, ami tavaly szeptemberben sikerült - egy baradlai méretű folyosó vezet le 1000 méteres mélységbe. A feltárások folytatódtak volna novemberen is, de egy hirtelen árvíz megállította a csapatot. A mintegy 100 métert emelkedő vízszint elzárta a visszavonulás útját, és a kutatók csak úgy élték túl a vízbetörést, hogy ismeretlen kürtőkben egyre feljebb és feljebb kapaszkodtak. Ebben a 62 órás kalandban a szerencse nem lett volna elég - elképesztő kitartás nélkül.
Ilyen előzmények után tértünk vissza, hogy folytassuk a barlang mélyzónájának megismerését.
Az alábbi link alatt találhattok információkat arról, hogy angol barlangászok felmérik az angliai Nottingham alatt talalható több, mint 450 homokkő üreget, és az adatok alapján 3D videókat készitenek róluk:
http://nottinghamcavessurvey.org.uk/index.htm
