Az 1985 óta tevékenykedő kollektíva 1992. március 17-én vált hivatalosan az MKBT szakosztályává és azóta is folyamatosan működik. Az alapító levélből idézve a Vulkánszpeleológiaiai Kollektíva célja „általában a nemkarsztos barlangok komplex vizsgálata, az e barlangokhoz kapcsolódó résztudományok lehetőségekhez képest való művelése, a vulkánszpeleológia iránt érdeklődők összefogása, valamint tapasztalatgyűjtés és –átadás céljából a hasonló profilú hazai és külföldi közösségekkel a kapcsolat ápolása és a témakör eredményeinek ismertetése.”
A kollektíva magját egy 18 fős kutató gárda adja a következő személyekkel:
|
Buda László,
Eszterhás István,
Ferenczi Balázs,
Fodor Tivadar,
Gadányi Péter
(Gádoros Miklós †),
Gönczöl Imre,
|
Gönczöl Tímea,
Gyurman Csaba,
Kalicza Edina,
(Kalicza Tibor †),
Luppej Nóra,
Mocsári Attila,
Prakfalvi Péter,
|
Sívó Zsuzsanna,
Szabó Andrea,
Szabó Géza,
Szarka Gyula,
Szentes György,
(Szobonya Károly †),
Tarsoly Péter,
|
akikhez a több mint 25 éves tevékenység során egy-egy feladat elvégzéséhez alkalmasint összesen mintegy 250-en csatlakoztak.
A kollektíva meghatározó tevékenysége a nemkarsztos barlangok katasztere-zése, melyhez évente ún. vulkán-szpeleológiai táborokat szerveznek az ország legkülönbözőbb nemkarsztos barlangvidékein. Eddig már 30 ilyen tábor volt. 1985-ig 119 nemkarsztos barlangról volt hosszabb, vagy rövidebb ismertetés, említés. A kollektíva kataszterező tevékenysége révén máig (2016-ig) 1026 nemkarsztos barlang vált ismertté Magyarországon. Az ismertetett barlangok döntő többségéről a részletes leírásokon túl gazdag térkép- és fénykép-illusztráció is készült. E kataszter minden érdeklődő számára tanulmányozható a < http://nonkarstic.geo.info.hu > honlapon.
A kollektíva ugyan nem a barlangok feltárására jött létre, de óhatatlanul ebbe a témakörbe is belekapott és e melléktevékenység során 53 barlangban történtek feltárások (pl. Csörgő-lyuk, Pulai-bazaltbarlang, Halász Árpád-barlang, Betyár-barlang stb.) összesen 1153 m hosszúságban.
Kidolgozásra került a nemkarsztos barlangoknak egy újabb genetikai rendszere. E rendszerbe három új, a kollektíva által definiált genotípus is került, úgymint a konzekvenciabarlangok (pl. a Szilvás-kő 34 barlangja), a fumarólabarlangok (pl. a Kámori-rókalyuk), a lúgos oldódás által keletkezett barlangok (pl. a legyesbényei Fuló-hegy 10 barlangja.). Magyarországon ezeddig ismeretlen barlangtípusokat sikerült találni, mint a falenyomatüregek (Nógrádszakál mellett), vagy egy tafonit (a Tihanyi-félszigeten).
Több, hazánkban korábban ismeretlen barlangi képződményt (szilikátcseppkő, biogén opálpizolit, izingeritkorong stb.) találtak és írtak le. Ki lett dolgozva a nemkarsztos barlangok képződményeinek rendszere, melyben 52 féle képződmény lett leírva. Foglalkoztak az alacsonyhegységi barlangok eljegesedésének feltételeivel a hazai öt kisebb, vulkanikus kőzetben kialakult jégbarlang (Szent György-hegyi Kis Sárkány-jégbarlang, a bánhorváti Damasa-szakadék jégverme stb.) kapcsán.
A hazai nemkarsztos barlangok élővilágából meghatározásra került 209 állatfaj, köztük néhány kuriózum is, mint a magyar vakbolharák (Niphargus hungaricus), a sárga egérbogár (Leptinus testaceus), a barlangi kaszáspók (Holoscotoleman jaqueti) stb. Számottevő paleontológiai lelet csak a meszes homokkő alkotta barlangokból került elő, ahol a mész fosszilizáló hatása érvényesült (pl. a Seybold-barlangból az óriás hörcsög, a Betyár-barlangból a barlangi medve stb.). Magyarországon Vulkánszpeleológiai Kol-lektíva kutatja a rendkívül érdekes, élő barlangi képződményeket, a gyökér-sztalagmiteket.
Eddig 18 nemkarsztos barlangból kerültek elő régészeti leletek. A legrégebbiek a legyesbényei Fuló-hegyi Nagy-barlangban feltárt neolit leletek. Jelentős bronzkori leletegyüttes került elő a kapolcsi Pokol-likból és a mátrai Gyula-barlangból. Több nemkarsztos barlang szolgált védelmi helyként (Asztag-kő barlangjai, Lélek-lyuk stb.), illetve kultikus helyként (a tihanyi, a nagymarosi és a szentkúti barlangmonostorok, az istenmezejei Sziklakápolna stb.). Eddig 52 nemkarsztos barlangokhoz kapcsolódó monda is lejegyzésre került.
Vulkánszpeleológiai Kollektíva különböző mélységű kapcsolatokat ápol külföldi szervezetekkel, intézményekkel. E kapcsolatok segítségével szervez expedíciókat a Föld legjelentősebb vulkánbarlangos vidékeire (Kanári-szigetek, Szicília, Izland stb.).
A kollektíva tagjai többnyire jelen vannak a nemkarsztos barlangokkal foglalkozó nemzetközi tudományos összejöveteleken, ahol egyrészt meghallgatják mások kutatási beszámolóit, másrészt számot adnak saját eredményeikről. Az UIS Pszeudokarszt Bizottságának 12 éven át volt elnöke a kollektíva vezetője, Eszterhás István.
A Vulkánszpeleológiai Kollektíva tevékenységének eredményeit eddig 5 önálló kötetben, 25 évkönyvben, 192 szakmai tanulmányban jelentette meg. Ez utóbbiak különféle hazai és külföldi szaklapokban, tanulmánykötetekben kerültek közlésre és az interneten szinte valamennyi megtekinthető. A kollektíva tagjai közül Eszterhás István „Vass Imre-érmet”, „Kadić Ottokár-érmet”, MKBT tiszteleti tagságot (Budapest), Explorers Club” tagságot (New York), „A 21. század kiemelkedő természetkutatója” elismerést (Cambridge), illetve díszpolgárságot (Isztimér) és Buda László megyei természetkutató elismerést (Salgótarján) kapott.
Eszterhás István
Kapcsolat: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Vulkánszpeleológiai Kollektíva
2012. április 5.
Az 1985 óta tevékenykedő kollektíva 1992. március 17-én vált hivatalosan az MKBT szakosztályává és azóta is folyamatosan működik. Az alapító levélből idézve a Vulkánszpeleológiaiai Kollektíva célja „általában a nemkarsztos barlangok komplex vizsgálata, az e barlangokhoz kapcsolódó résztudományok lehetőségekhez képest való művelése, a vulkánszpeleológia iránt érdeklődők összefogása, valamint tapasztalatgyűjtés és –átadás céljából a hasonló profilú hazai és külföldi közösségekkel a kapcsolat ápolása és a témakör eredményeinek ismertetése.” A kollektíva magját egy 18 fős kutató gárda adja a következő személyekkel:
|
Buda László,
Eszterhás István,
Ferenczi Balázs,
Fodor Tivadar,
Gadányi Péter (Gádoros Miklós †), Gönczöl Imre,
|
Gönczöl Tímea, Gyurman Csaba,
Kalicza Edina,
(Kalicza Tibor †), Luppej Nóra,
Mocsári Attila,
Prakfalvi Péter,
|
Sívó Zsuzsanna,
Szabó Andrea,
Szabó Géza,
Szarka Gyula,
Szentes György, (Szobonya Károly †),
Tarsoly Péter,
|
akikhez a több mint 20 éves tevékenység során egy-egy feladat elvégzéséhez alkalmasint összesen mintegy 240-en csatlakoztak.
A kollektíva meghatározó tevékenysége a nemkarsztos barlangok katasztere-zése, melyhez évente ún. vulkán-szpeleológiai táborokat szerveznek az ország legkülönbözőbb nemkarsztos barlangvidékein. Eddig már 26 ilyen tábor volt. 1985-ig 119 nemkarsztos barlangról volt hosszabb, vagy rövidebb ismertetés, említés. A kollektíva kataszterező tevékenysége révén máig (2011-ig) 923 nemkarsztos barlang vált ismertté Magyarországon. Az ismerte- Tábortűz a rostallói táborban (1993)
tetett barlangok döntő többségéről a
részletes leírásokon túl gazdag térkép- és fénykép-illusztráció is készült. E kataszter minden érdeklődő számára tanulmányozható a < http://geogr.elte.hu/nonkarstic > honlapon.
A kollektíva ugyan nem a barlangok feltárására jött létre, de óhatatlanul ebbe a témakörbe is belekapott és e melléktevékenység során 48 barlangban történtek feltárások (pl. Csörgő-lyuk, Pulai-bazaltbarlang, Halász Árpád-barlang, Betyár-barlang stb.) összesen 1076 m hosszúságban.
Kidolgozásra került a nemkarsztos barlangoknak egy újabb genetikai rendszere. E rendszerbe három új, a kollektíva áltan definiált genotípus is került, úgymint a konzekvenciabarlangok (pl. a Szilvás-kő 34 barlangja), a fumarólabarlangok (pl. a Kámori-rókalyuk), a lúgos oldódás által keletkezett barlangok (pl. a legyesbényei Fuló-hegy 10 barlangja.). Magyarországon ezeddig ismeretlen barlangtípusokat sikerült találni, mint a falenyomatüregek (Nógrádszakál mellett), vagy egy tafonit (a Tihanyi-félszigeten).
Több, hazánkban korábban isme-retlen barlangi képződményt (szilikátcseppkő, izingeritkorong stb.) találtak és írtak le. Foglalkoztak az alacsonyhegységi barlangok eljege-sedésének feltételeivel a hazai öt kisebb, vulkanikus kőzetben kialakult jégbarlang (Szent György-hegyi Kis Sárkány-jégbarlang, a bánhorváti Damasa-szakadék jégverme stb.) kapcsán.
A Sopron melletti Ferenc-barlang homokkőben
A hazai nemkarsztos barlangok élővilágából meghatározásra került 208 állatfaj, köztük néhány kuriózum is, mint a magyar vakbolharák (Niphargus hungaricus), a sárga egérbogár (Leptinus testaceus), a barlangi kaszáspók (Holoscotoleman jaqueti) stb. Számottevő paleontoló- giai lelet csak a meszes homokkő alkotta barlangokból került elő, ahol a mész fosszilizáló hatása érvényesült (pl. a Seybold-barlangból az óriás hörcsög, a Betyár-barlangból a barlangi medve stb.). Magyar-országon Vulkánszpeleológiai Kol-lektíva kutatja a rendkívül érdekes, élő barlangi képződményeket, a gyökér-sztalagmiteket.
Magyar vakbolharák a Borha-völgyi-táróból
Eddig 15 nemkarsztos barlangból kerültek elő régészeti leletek. A legrégebbiek a legyesbényei Fuló-hegyi Nagy-barlangban feltárt neolit leletek. Jelentős bronzkori leletegyüttes került elő a kapolcsi Pokol-likból és a mátrai Gyula-barlangból. Több nemkarsztos barlang szolgált védelmi helyként (Asztag-kő barlangjai, Lélek-lyuk stb.), illetve kultikus helyként (a tihanyi, a nagymarosi és a szentkúti barlangmonostorok, az istenmezejei Sziklakápolna stb.). Eddig 23 nemkarsztos barlangokhoz kapcsolódó monda is lejegyzésre került.
A Vulkánszpeleológiai Kollektíva különböző mélységű kapcsolatokat ápol külföldi szervezetekkel, intézményekkel. E kapcsolatok segítségével szervez expedíciókat a Föld legjelentősebb vulkánbarlangos vidékeire (Kanári-szigetek, Szicília, Izland stb.). A kollektíva tagjai többnyire jelen vannak a nemkarsztos barlangokkal foglalkozó nemzetközi tudományos összejöveteleken, ahol egyrészt meghallgatják mások kutatási beszámolóit, másrészt számot adnak saját eredményeikről. Az UIS Pszeudokarszt Bizottságának 12 éven át volt elnöke a kollektíva vezetője, Eszterhás István.
A Vulkánszpeleológiai Kollektíva tevékenységének eredményeit eddig 5 önálló kötetben, 20 évkönyvben, 169 szakmai tanulmányban jelentette meg. Ez utóbbiak különféle hazai és külföldi szaklapokban, tanulmánykötetekben kerültek közlésre és az interneten szinte valamennyi megtekinthető. A kollektíva tagjai közül Eszterhás István „Vass Imre-érmet”, „Kadić Ottokár-érmet”, MKBT tiszteleti tagságot (Budapest), Explorers Club” tagságot (New York), „A 21. század kiemelkedő természetkutatója” elismerést (Cambridge), illetve díszpolgárságot (Isztimér) és Buda László megyei természetkutató elismerést (Salgótarján) kapott.
Kapcsolat: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Eszterhás István
