Kedves barlangkutatók, Társulaton innen és túl!

Fenti minőségemben még sohasem szóltam a nyilvánosság előtt hozzátok, de a Választmány 2013. március 12-i ülése arra késztet, hogy megosszam veletek a gondolataimat.Ezen az ülésen olyan elvárások merültek fel a Társulattal és velem szemben, amelyek mellett nem mehetek el szótlanul. Itt ugyanis elhangzott, hogy az én személyem akadályozza a Társulat megújulását, s a tagság elvárásainak teljesülését.
Azt hiszem, joggal mondhatom el, hogy életem nagy részét a Társulat szolgálatában töltöttem, hiszen több mint 30 éve vagyok az egyesület alkalmazottja és ugyanakkor egyéni tagja.
Egy dolgot azonban tisztázni kell, akik engem azonosítanak a Társulattal, s rajtam kérik számon a megújulást jelentő lépéseket, azokat sajnos ki kell ábrándítsam. Nekem sem alapszabály adta jogaim, sem kötelességeim nem teszik lehetővé, hogy érdemben fellépjek vagy tárgyaljak a hatóságokkal vagy más intézményekkel, ez a megválasztott vezetőség feladata. Azt azonban magam is megállapíthatom, hogy nem úgy haladnak a dolgok, ahogy azt szeretnénk.

Jelenleg a Társulat az életben maradásért küzd, s ez felemészti az összes maradék energiánkat. A jelenlegi vezetőség néhány tagja azon fáradozik, hogyan lehetne a kiadásokat még kisebbre zsugorítani, a 100 éves fennállás alatt összegyűjtött szellemi kincsünktől, a könyvtártól megválni és még kisebb irodába költözni. Ennek az útnak a vége valóban a Társulat halálát jelenti.
A megoldás szerintem azonban nem ez, nekünk nem ez a feladatunk. Ezt a Társulatot nem azért alapították nagy nevű elődeink, hogy mi pusztulni hagyjuk. A mi feladatunk az, hogy összefogjunk, és megmutassuk, hogy erősek és egységesek vagyunk. A barlangkutatás közös tevékenység, amit közös célok elérése érdekében egy közösség végez. Közösek a gondok, közösek az örömök és az elért eredmények is. Ez utóbbiból pedig napjainkban van bőven. Virágzik a barlangok feltárása, hetenként nőnek a barlanghosszak, s erre büszkék lehetünk. Igazi, barlangi nagyhatalom vagyunk, de ebből jelenleg nem sok előnyt tudunk kovácsolni.Nézzetek körül, azok az egyesületek, amelyek mögött nagy és egységes tagság áll (pl. Magyar Természetvédők Szövetsége, Madártani Egyesület, WWF stb.) tudják hallatni a hangjukat, tudnak támogatókat szerezni és tudnak érdeket érvényesíteni. Ezek az egyesületek minden erejüket olyan feladatok megvalósítására tudják koncentrálni, melyek népszerűvé teszik őket nemcsak saját tagjaik, hanem a kívülállók számára is. Nekik nincsenek napi gondjaik, hiszen a bejövő tagdíjakból bőven jut az egyesület működtetésére.
Sokan úgy gondolják, hogy nem érdemes a Társulatot támogatni, mert az egy feneketlen hordó, s minden pénzt elnyel, ahelyett, hogy a tagság számára népszerű feladatokat látna el vagy támogatna. Azt azonban mindenkinek be kell látnia, hogy a nincsből nem lehet finanszírozni semmit. Jelenleg úgy nézünk ki, mint a BKV, ahol a bliccelők is igénybe veszik a szolgáltatást, de nem fizetnek érte, csak kritizálják azt.
A megújulás tehát nem a költségek teljes lenullázását jelenti, hanem a bevételek növelését. Ha a Társulatnak minden magyar barlangkutató tagja lenne, akkor a taglétszám nem 500, hanem 1000–1500 főt is elérne. Minél több bevételünk van a tagdíjakból, annál többet tudunk belőle visszaforgatni a tagságnak. Ekkora létszámú szervezet már sok mindenre képes. Elérheti, hogy a tagdíjba beépüljön egy olyan biztosítás, mely Magyarországon védelmet nyújt a tagság részére. Elérheti, hogy a Barlangnapon és a Szakmai Napon ne kelljen részvételi díjat fizetni. Csak olyan egyesület tud igazán érdeket képviselni és védeni, mely mögött nagy tömeg áll. Ennek eléréséhez azonban mindenkire szükség van. Elsőként ezeket a célokat kell megvalósítani, hogy utána tovább léphessünk.
Nemcsak a tét nagy, hanem a felelősség is. Félre kell tenni az ellentéteket, s meg kell győzni mindenkit, aki a barlangkutatásban érintett, hogy csak együtt tudjuk felépíteni az elvárásoknak megfelelő szervezetet.
A dolgok jelenlegi állása szerint én öt év múlva nyugdíjba mehetek, de szeretném, ha az utódomnak egy jól működő, erős és egységes Társulatot adhatnék át.
Én ezen dolgozom, s szeretném, ha minél többen velem tartanátok.