Az UIS 15. világkongresszusa július 19-től 26.-áig a texasi Kerville kisvároskában került megrendezésre. Mivel magyarországról csak Leél-Őssy Szabolcs és én voltam jelen e nevezetes rendezvényen, néhány sorban beszámolnék az ottani eseményekről.
A rendezvény helyszíne egy campus volt, aminél jobbat el sem lehet képzelni egy ekkora szabású rendezvényhez. Minden egy helyen a színházteremtől a hatalmas előadótermeken át a moziig, a különféle szállásokon át az étteremig, kiállító terem a fotóknak, térképeknek, és egyéb művészeti alkotásoknak, tornaterem ahol a speleolimpiát rendezték, és még bőven maradt hely a különféle felszerelések, és könyvárusok számára is. Mindez egy kellemes parkban egymáshoz közeli különálló épületekben. A több mint 50 ország 1500 regisztrált résztvevőjének azonban a 2/3-a természetesen az USA különböző államaiból jött.
Az egy hét alatt mindenféle témakörben több mint 300 előadást tartottak, melynek írásos anyagai mind az MKBT-ben, mind pedig a barlangtaniban megtalálhatóak. Az előadók, és az előadások címeit a következő linken érhetitek el. http://www.ics2009.us/weeklysched.pdf
A szervezők fantasztikus munkát végeztek. Még kisebb kavarodásokról sem tudok beszámolni, menetrendszerűen ment minden az előre meghirdetett programpontoknak megfelelően. Mindenkinek fel kell kötnie a gatyáját, aki hasonlóan színvonalas világkongresszust szeretne szervezni, amire legközelebb 2013-ban a Cseheknek lesz lehetősége Brno-ban. De jövőre a SZÁZ ÉVES A SZERVEZETT MAGYAR BARLANGKUTATÁS NEMZETKÖZI KONFERENCIÁ-n mi is megmutathatjuk mire vagyunk képesek, mivel elképzelhető hogy az UIS elnöksége is itt fogja tartani éves összejövetelét.
A kongresszus rengeteg helyszíne és párhuzamosan induló programjai miatt legalább kétfelé kellett volna szakadni. A napközbeni változatos témájú előadások után esti túrákon, koncerteken, fogadásokon tölthettük az időt. Voltunk Texas leghosszabb barlangjában (Honey Creek 30 km), ahová egy mesterséges 50 méter mély kútgyűrű bejáraton egy traktorral eresztettek le, majd húztak ki mindenkit. A kicsit bizarr bejutás után pedig 4-5 órát gyalogoltunk nyakig érő 20 fokos vízben, a gyakorlatilag teljesen képződménymentes járatokban. Viszont voltunk a környék legszebb barlangjában (Sonora) ami agyilag nehezen felfogható képződmény kavalkádban pompázik, és tényleg a legszebb barlang ahová valaha eljutottam. És végül elvittek a világ legnagyobb denevérpopulációjának kirepülését megnézni a Bracken Cave-hez. Itt 20 millió denevér repül ki szürkületkor a barlangból nagyjából 1 óra alatt, hogy elfogyasszon több tonna rovart, mielőtt újra visszatér szálláshelyére. A komplex élményt a kartávolságnyira elrepülő denevérek látványa, a szárnyaik suhogása, és a hosszú távon nehezen elviselhető szagok terjengése tette teljessé.
A kongresszus után részt vettünk a Mammoth barlangi terepgyakorlaton, ahol sokkal családiasabb légkörben kaphattunk bepillantást az ott folyó tevékenységekbe. 5 napon keresztül a helyi kutató intézet szervezésében a barlang különböző bejáratain keresztül szálltunk alá, és nézhettük meg a világ leghosszabb barlangjának különböző részeit. Azt azért kihangsúlyoznám, hogy ez a leghosszabb barlang, és nem feltétlen a legnagyobb, mivel egy válogatott társasággal sikerült a leghíresebb (vagy hírhedtebb) átmenő túrárán részt vennem, ahol extrém szűk helyeken 8 órás vízben kúszás után lehetett kb. először felállni. Amúgy ezzel az összeköttetéssel lett a világ leghosszabb barlangja, de a tábor során folyó térképezésekkel többször is 150-200 méterrel növelték a barlang hosszát, ezzel újabb és újabb világrekordot állítva fel. De természetesen meg kell említeni a barlang hatalmas folyosóit, az óriási termeit, és a gyönyörű formáit is, ami miatt méltán került a világ leghíresebb barlangjai közé.
Röviden ennyi, és majd a szakmai napokon képek segítségével részletesebben is beszámolunk.