Sziasztok!
A Canin-fennsík Sisma-barlangjában folyó kutatás legújabb eredményeiről szeretnék beszámolni.
Az előzményekről röviden: az elmúlt néhány év során három nagyobb (1-2 hetes) és több rövidebb akció során az olaszok által feltárt három, 5-700 méter mély aknabarlangját sikerült összekötni, illetve ismert hosszukat sok kilométer járattal megnövelni.
Az eddigi vállalkozásainkat az árvízmentes téli időszakra időzítettük, de az idei szezon tulajdonképpen nyáron kezdődött, mikor az FTSK csapata kitágította a bejárati szűkületet, és hómentesen lezárta a barlangot.
A második lépcsőre januárban került sor. Kutatótársaink a Pádisra indultak, de ott akkora olvadás indult be, hogy nem szálltak le a föld alá, inkább átmentek a Caninra. Kiásták a Sismát a hó alól, és átvésték a -60 méteren található jégdugót is. Sajnos azonban a visszafagyás olyan ütemű volt, hogy nem vállalhatták annak a kockázatát, hogy leereszkednek a föld alá, és mire jönnének ki, ismét rájuk fagy a bejárat. Elhatároztuk korábban ugyanis, hogy a hosszabb téli kutatásaink tervezett kijövetelére felszíni csapatokat is szervezünk, akik segítenek kiásni a bejáratot, ha hirtelen havazás vagy fagyás miatt az elzáródna.
Ilyen előkészületek után érkeztünk az idei kutatásra. 12 társammal együtt 8 napot töltöttünk a föld alatt. Az idén talált járatok és aknák hossza meghaladja a másfél kilométert, és mintegy két kilométernyi barlangrészt térképeztünk föl.
Munkánk helyszíne egy 5-600 méter mélység között húzódó fosszilis szint, melyben korábban egy fő és két oldaljáratot találtunk. Reméltük, hogy a főjárat tovább folytatódik egyenesen, de kénytelenek voltunk elvetni ezt az elképzelésünket, miután beláttuk, hogy a tektonikus mozgások ezt már korábban megtették a barlanggal, ha élhetek ilyen geológiai szóviccel.
Idén került sor a főjáratot megszakító aknák feltárására is. Régi sejtésünk igazolódott be, egy alsóbb járatszintet találtunk itt, melynek részei az olasz kutatók munkája nyomán ismert már volt a szomszédos Laricetto barlangból. Korábban a Sismát négy különböző aknasoron át is összekötöttük a szintén szomszédos Fondával, most meg a Laricettót három helyen kapcsoltuk bele a rendszerbe. Mert ha mi összekötünk három barlangot, azt nagyon alaposan tesszük.
Az egyik oldalágban sikerült továbbjutnunk egy erősen áttektonizált szakaszba. Itt kötelünk és időn fogytával egy nagyobb akna szájánál torpantunk meg, de lehet, hogy a kutatások folytatása itt egy új, a főággal párhuzamos zónát eredményez.
Továbbá érdekes és kitett kürtőmászásokkal gyarapítottuk a barlang hosszát, de ezek bejárása során sajnos nem bukkantunk továbbvezető járatokra.
A teljes Gilberti-rendszer immár 9 kilométer körüli hosszban ismert, melyből a magyar új részek megközelítik a hat kilométert.
A kutatóhét végére biztosítócsapat érkezett a helyszínre, szerencsére ezúttal nem kellett minket kiszabadítaniuk, ehelyett kipróbálták az új felvonókat és sípályákat, valamint néhányan leereszkedtek a barlangba, hogy bekapcsolódjanak az ott folyó munkába. Továbbá két csapatban összesen négy olasz barátunk is látogatást tett a bivakban.
Csatolok néhány fotót, a jobbakat Vera és Kagyó készítették, a http://barlangkutato.freeblog.hu oldalon hamarosan több is lesz. A kutatásokat támogatta az MKBT illetve a legolcsóbb és a legkitűnőbb felszerelések szállítója, a www.explo.hu. Még egyszer köszönjük a bejárattágító-, a kiásó- és a felszíni biztosítócsapat segítségét, hogy ilyen módon járultak hozzá a közös eredményekhez.
Köszönöm a kutatótársaimnak, hogy kivették a részüket munkából. Remek volt, gyertek jövőre is!
Glódi Ilona, Kiss Péter, Kiss Tímea, Kunisch Péter, Losonci Gábor, Magyar Péter, Németh Zsolt, Nyerges Attila, Pataki Dénes, Rántó András, Szalai Veronika, Tóth Zoltán, Zih József nevében:
Canin Expló team, Leó