Annyira ígéretesen alakultak a januári feltárások a Sismában, hogy a téli szezon vége előtt még kiugrottunk, hogy folytassuk a munkát.
A kezdeti közel harminc fős létszám az indulás idejére leapadt tizenhét főre. A bejáratot hamar kiástuk a hó alól, ezúttal viszont a 100 méteres mélységben befagyott aknaszáj kitágítása volt problémás.
Januárban a nyugati végponton egy ígéretes bontás előtt voltunk kénytelenek megtorpanni. A mostani kiszállás során a kutatásra három hosszú napunk jutott, ami pont elég volt a rövid munkával feltárult oldalág bejárására, kiépítésére, kürtőinek kimászására és feltérképezésére.Az új részt minden idők legnevesebb kutatója után Chuck Norris zónának kereszteltük. A járat egy hasadék, mely a kelet-nyugati irányú főjáratból délkelet felé - a Japán zónával párhuzamosan - ágazik ki. A hasadék vége, éppúgy, mint a Japánnak egy vetőkkel összeszabdalt omladékos zóna, és egy nagyobb termet is találtunk itt.
A Chuck Norrisban mindent fölmértünk, összesen 925 métert.
A főágban beereszkedtünk egy 80as aknába, melynek aljáról két irányban is vezetett a hasadék, de ezeket nem jártuk be teljesen.
Kifelé jövet még felmértük a régi részeket, melyek közel 450 méter hosszúak a felszínig. A méréseink szinte pontosan egyeznek a régi olasz térképpel.
Tegnapelőtt elindult hét társunk, hogy néhány napot a föld alatt töltve 3d fotókat készítsen. A távoztunk óta eltelt 2 nap alatt a 100 méteres mélységben lévő szűkületben annyira visszahízott a jég, hogy hiába tágították ki, nem vállalták azt a kockázatoz, hogy a lent töltendő néhány nap alatt teljesen rájuk fagy a kijárat, ezért visszafordultak.
Hamarosan vetítünk kalandjainkról.