A Dachstein barlangjai

A Dachstein barlangjai

Írta Jaskó Sándor dr.

A Felsőausztriai Mészkő Alpok legmagasabb hegycsoportja a Dachstein K-Ny-i irányban kiterjedt mészkő fennsík. A plató déli oldala meredek, több mint ezer méter magas sziklafallal az ú. n. Dachstein-Südwanddal emelkedik az Enns völgye fölé. A legmagasabb csúcsok Thorstein (2947 m), Dachstein (2992 m), Dirndl (2810 m) és Koppenkarstein (2865 m) közvetlen a meredek letörés szélén sorakoznak. Az egységes, völgyektől tagozatlan mészkőfennsík átlag 10 km szélességben lejt észak felé, ahol 2000 m-re lesülyedve szintén meredek peremmel végződik a Traun folyó és a Hallstadti tó felé.

Az erősen karsztosodott mészkőtömeg főként triasz rétegekből áll. A déli meredek falat alsó és középső triász rétegfejekből épült, míg a fennsík felülete a felső triász ú. n. dachstein mészköve. Helyenkint azt az alsójura hierlatzmészkő vékony pásztái takarják. A dachsteinmészkő és az alatta levő hallstatti mészkő kiválóan alkalmas a karsztosodásra. A fennsíkot dolinák és karrmezők borítják, északi oldalában pedig több hatalmas barlang fejlődött ki.

A Schönbergalpe lefolyástalán, üstalakú függővölgyben fekszik. A meredek völgyoldal, amelyen feljöttünk, s a menház mélyedése közt egy kiemelkedő sziklaküszöbb fekszik, a többi oldalakat a Dachstein fennsík függőleges sziklafalai övezik. A 800 m átmérőjű és körülbelül 200 m mély sziklaüst eredete még megoldatlan. Egyesek óriási beszakadt dolinának tartják, melynek északi oldalát elmosta a Traun, miközben völgyét bevágta.

A menedékháztól rövid kapaszkodóval a függővölgy DK-i falának tövében 1453 m. t. sz. f. magasságban nyíló Dachstein jégbarlang bejáratához jutunk.

A sziklában tátongó üreget már regen ismerték, de a barlangba senki sem tudott behatolni, mert a bejárat közelében a járat teljes szélességében egy 10 m széles és 25 m mély szakadék húzódott keresztbe. Mindkét szélén a barlang jege függőleges letörésben végződött. Ha keservesen sikerült is a bejárat oldalán kötéllel leereszkedni, a túlsó oldal meredek jégfalán nem tudtak már felkapaszkodni. A szakadékon Bock Hermann mérnöknek sikerült elsőizben átjutni 1910 augusztus 21-én. A nyomában behatoló kutatók pár hónap alatt több mint két kilométer hosszú barlangrendszert tártak fel. A Dactestein jégbarlangot jelenleg a goiserni «Subterra» vállalat kezeli. Az osztrák állam anyagi támogatásával a barlangban betonjárdái és lépcsőket építettek, a szűkebb helyeket kirobbantották s villamos világítást szereltek fel. A völgyből sétautat és villanyhuzalt vezettek fel a bejáratig.

A Dachstein jégbarlang meg is érdemli a ráfordított nagy áldozatot. Minden mesterkéltség kerülésével tisztán fehér fénnyel világítanak, azonban a jégképződmények kékes és zöldes árnyalatai pompás színhatást nyujtanak a vörösesbarna falak sötétbevesző háttere előtt.

A jég a cseppkőhöz külsőleg hasonló sztalagmitokat, stalaktitokat, függönyöket és kérgeket képez. A genetikai eltérésről eltekintve, ha pusztán esztétikailag hasonlítjuk össze a létrejött formákat, feltűnik, hogy a jég nagy formái egységes sírna felülettel határoltak, sehol sincsenek úgy tagolva, mint a cseppkőcsoportok. A függönyök vékonyabbak a jégnél, de a cseppkőcsapok 1-2 m hosszú és mindössze pár mm vastag finom csöveihez hasonlók jégből sohasem képződnek. A barlangi jégformák cseppkövektől eltérő alakjait főképp a jég plaszticitása, a levegőből kicsapódott jégkristályok és a meleg légáramlástól előidézett egyenlőtlen olvadás okozza.

A Dachsein jégbarlang levegőjének hőmérséklete a bejárat közelében -15 és +2.3, a jéggel borított belső részekben -10 és +3, a leghátulsó, jégmentes termekben pedig +1 és +4.8 C között váltakozik. (A külső levegő évi középhőmérséklete ebben a magasságban +4 C.) A barlangi jég a kőzet hasadékain beszivárgó víz megfagyásakor keletkezik a téli külső levegő beáramlásának és a légáramlás párologtató hatásának hidegére. Feltételezik, hogy a barlangnak van egy ismeretlen - talán még nem járható - alsó nyílása is. Télen alul beáramlik a hideg levegő, s a bentlévő meleg levegő kitódul a felső nyíláson, míg nyáron megfordul a folyamat. Természetesen a behatoló hideg légáramlat a sziklafalakkal érintkezve felmelegszik a hátsóbb járatokban egész a +4 C évi középhőmérsékletig, sőt a mélyebben fekvő részekben a föld belső melege is kezdi éreztetni hatását. Ezért a bejárattól légvonalban mért 300 m-en túl nincs jégképződés. A jégbarlang szűkebb részeinek teljes befagyásától nem kell tartani, mert a járat elzáródása megakadályozná a levegő áramlását, a zárt és Mammut barlang. Jégoszlop. felmelegedő levegő pedig fokozottabb olvadást idézne elő.

Télen, amikor a barlangot nem látogatják, a lépcsők és korlátok nagyrészét belepi a jég. Ezért május közepén, mielőtt a forgalom megindulna, a jeget el kell az útról takarítani, a szűkületeket pedig kicsákányozni. Az utat ezután karbidporral hintik fel, ami a jégkristályok kicsapódását megakadályozza s nem süllyed úgy a jégbe, mint a homok, vagy dolomitliszt.

A Dachstein jégbarlangot a jégkorszak óta tölti ki állandóan a jég. Természetesen az anyag maga már régen kicserélődött alul olvadás, felül pedig új rétegek ráfagyásával, de a jégkitöltés a diluvium óta szüntelen.

A menedékháztól kb. 600 m-re nyugatra, a meredek sziklafal alján sötétlik a dachsteini Mammut barlang keleti nyílása. A bástyaszerűen kiugró Mittagkogelt áttörve a hegy túlsó oldalán vezet ismét a napvilágra a járat. A két nyílás légvonalban 700 m-re fekszik egymástól. A nyugati bejárat 1 383, a keleti bejárat pedig 1338 m magasságban van. A kettőt összekötő folyosóból, körülbelül a feleúton egy hatalmas oldalág nyílik befelé a hegy belsejébe, ez a barlangrész átlag száz méterrel fekszik magasabban a keleti bejáratnál.

A Mammut barlang a Dachstein jégbarlang elhanyagolt mostohatestvére. Villanyvilágítást, kényelmes betonlépcsőket hiába keres benne a kiránduló. Természeti szépségekkel is szűkösebben van felruházva. A Mammut barlangban csak ősszel képződnek kisebb jégalakulatok, azok tavaszra újból elolvadnak. Cseppkő jóformán semmi sincs benne, úgy, hogy nem sok látnivalót nyujt a nyári látogatóknak, különösen, ha azok a Dachstein jégbarlang elragadó szépségei után kerülnek oda. Ez az oka, hogy a jégbarlangot látogató turistáknak alig harmadrésze vállalkozik a Mammut barlang felkeresésére.

A szakember azonban mégis sok érdekes részletre akadhat benne. Így ma a barlangban nem folyik víz, de a barlang fenekét mégis sokhelyen folyóhordalék, homok- és kavicskonglomerát borítja. A konglomerát különféle kristályos kőzetek görgetegeiből áll, arra utalva, hogy a barlangon átfolyó hajdani «Östraun» vízgyűjtőterülete más volt, mint a mai, tisztán mészkőtörmeléket szállító Traun folyóé. A Mammut barlang hajdani folyórendszerének hatalmas voltát a «Dom der Vereinigung» 5-6 m-t meghaladó vastagságú kavicsrétegei tanusítják. A változó minőségű és helyzetű hordalékanyag több eltérő korú barlangi terraszképződményt jelez, a folyórendszer kifejlődésének és pusztulásának egyes állomásait.

A Mammut barlangban nem találták meg a mammut maradványai, a barlang nevét csupán óriási méretei után kapta. A járatok összesen huszonegy kilométer hosszúak. 


Elektronikus változat: Nyerges Miklós (2008)


© 2018 MKBT. All Rights Reserved. Építette: JoomlaAbc