Reggel egy reggeli rövid piaci kirándulás után, ahol is többek között kötegbe kötözött szárított patkányokat csodálhattunk meg, tíz órakor indultunk tovább Guilin felé.
Elég hamar megérkeztünk és kipakoltunk a helyi barlangtani intézetben, ahol egy egész szoba van megtöltve szó szerint plafonig az angolok közel 20 év alatt idehordott felszereléseivel. Nagy kincs ezen a földrészen…
Maga az intézet is lenyűgöző méretű, nagyon sok ember dolgozhat itt a barlangok ügyén. Találkozhattunk Zhu Xue Wen professzorral (aki tényleg professzor ellentétben az egyik kínai titkosrendőrrel aki az elmúlt két hétben geológia professzornak adta ki magát, de nem tudta mi fán terem a karbon mészkő) aki dedikált könyvekkel ajándékozott meg minket.
Ezután együtt ebédeltünk a vele és néhány segédjével, kaja fénypontja az édes-savanyú hal volt még én is ettem belőle, pedig minden halat utálok. Ezután tettünk egy rövid sétát a városban, az Elefánt parkban ami végül is egy lepusztult barlangroncsot tartalmazó kúpkarsztra szerveződött park, töltöttük a legtöbb időt.. Mióta elhagytuk Hongkongot most először láttunk fehér embert – hát magyarok voltak.
Visszatértünk az intézetbe,
szemben a kocsmában még ittunk egy búcsú felest, majd a Kutya és a Marci
taxiba szálltak és elmentek Yangshu felé ahol ők még további néhány
napot terveztek eltölteni mielőtt Makaó-n keresztül visszatértek volna
Hongkongba.. Én megismételtem az ebédet két
helyi erővel, de persze nem bírtuk 3-an megenni azt amit 8-an sem bírtunk.
Innen azután némi vonatozás (16 h) egy 24 órás
Honkong-i pihenő (közben tartottam egy előadást a helyi egyetemen) után az
idefelé már jól
bevált Qatar-i légitársasággal jutottam haza, Bécsben meg Yorki barátom várt
– egy igen kellemes és praktikus időpontban - reggel hat órakor.