Barlangkutatás 1938, XVI(1) 8.

 

FELSŐTÁRKÁNY VIDÉKÉNEK BARLANGJAI.  2.rész

 

Irták : Kadic Ottokár dr. és Mottl Mária dr.

 

 

[első rész]

 

A Bervavölgyi sziklaüreg

(Kemencelyuk.)

 

A Bervavölgyi sziklaüreget először Dancza János kereste fel 1930. évben,  azt felmérte és vázlatos térképrajzait elkészítette. A m. kir. Földtani Intézet 1.933. évi rendszeres barlangkutatásai alkalmával, a Berva-barlang felásatásával párvonalasan, a Berva­völgyi sziklaüreg felásatására is sor került. Mindenekelőtt az üreg előtti Előtért képező nyílt árkot ástuk ki, majd a Bejárat kibontá- sához, a Belső üreg négyszögek szerinti kiásatásához s végül a Kürtő-ben felhalmozódott anyag leomlasztásához fogtunk. Az ásatás 1933. évi június 2-től 30-ig tartott. A munkában Hajdú Imre és Fazekas László barlangkutató munkások vettek részt.

 

Helyrajzi viszonyok.

 

A Bervavölgyi sziklaüreg (Kemencelyuk) Felnémet község (Heves m.) határában a Berva-völgy bal partján, a Farkaslyuk nevű hegyoldal sziklacsoportjában van. Az üreget úgy találjuk meg legkönnyebben, ha a Berva-völgyében addig megyünk fölfelé, amíg az első nagyobb baloldali mellékárkot el nem érjük. Ezen a helyen, az amúgy is keskeny völgy kétoldalt kialló mészkőszirtek között összeszűkül. Innen az említett árokban addig megyünk fölfelé, arníg a joboldalt látható sziklacsoportot és az alatta nyíló üreget el nem érjük. Újabban az egri cserkésztáborból a hegy oldalán cserkészút vezet a nevezett árokig, ahonnan úgy mint előbb, az üreghez kapaszkodhatunk.

A sziklaüreg a nevezett mészkősziklák között 64 m-rel és 318 m abs. magasságban fekszik. Az eredetileg 1.4 m széles és 0.6 m magas üregbe vezetett, amelynek kitöltése hátrafelé emelkedett és jobboldalt egészen a. menyezetig ért.

Az ásatás után a sziklaüregnek az alakja és. terjedelme lényegesen rnegváltozott. Ny-ra néző nyilásához jelenleg 4 m hosszú és 1.5 m széles és 2.3 m magas, így hogy kényelmesen állva mehetünk a Ny-K-i irányban menő 6 m hósszú, átlag 3 m széles és ugyanolyan magas Belsőüreg-be. Az üreg hátsó részében a legszélesebb; ahol a 6 m-t is eléri. Ugyanitt jobboldalt kissé ferdén 1 m széles és 5 m magas Kürtő mered a. magasba s fent a hegyoldalon sziklák közé nyílik. Az ásatás előtt humusszal és kőtörmelékkel teljesen ki volt töltve. Az üreg alját a. padosan elváló mészkőrétegek padkái foglalják el. Ilyen padkát a nyílásban és több egymásra következőt az üreg belsejében is taláunk. Az üreg belseje részben öblös, részben szögletes részekből áll, falait szép, fehér cseppkő bekéregzés díszíti.

 

 

Földtani viszonyok.

 

A Bervavölgyi sziklaüreg egy K-Ny-i iránybaai haladó hasadék mentén korrózió útján keletkezett. Kialakulására nagy mértékben a padosan elváló rétegzés is befolyással volt. Az üreg hátsó, legszélesebb része és az itt fejlődött magas Kürtő egy É-D-i irányban futó haránthasadék mentén ugyancsak korrózió útján alakult ki.

A sziklaüreget jórészt lerakódás töltötte ki, amelynek átlagos vastagsága 17 m volt s a következő rétegekből állott:

1. A sziklaüreg aljára 1 m vastag világosbarna mészkőtörmelékes barlangi agyag rakódott, amely igen gazdag és változatos jégkori fauna maradványait foglalta magában.

2. A sziklaüreg É-i kiöblösödő részében 0.25 m vékony sárga agyag települt főleg mikrofauna maradványokkal. Ebből a rétegből került ki egy emberi állkapocs, egy gyermek metszőfoga, egy lábbeli körömcsont és néhány jól megmunkált csontdarab. A mikrofauna összetételéből és az emberi maradványokból itélve ez a kisebb területre szoruló réteg a magdalénienbe tartozik.

 

Őslénytani eredmények.

3. Az említett rétegekre 0.7 m vastag fekete humusz rakodott récens emlősök csontmaradványaival és prehisztorikus cserépedénytöredékekkel. A Bervavölgyi sziklaüreg kitöltésének őslénytani szempontból mind a három rétege jelentős. A fedő humuszrétegből ugyanis Martes martes L., Meles meles L., Cricetus cricetus L., Sciurus vulgaris L., Lepus europaeus  Pall., Sus scrofa  L., Bos taurus L., Equus caballus L. Ovis aries L. és Cervus elaphus L. maradváyok mellett farkas és barnamedve-csontok kerültek elő, ami azt bizonyítja, hogy ez a humuszréteg még abban az időben rakódott le, amikor a Bükk-hegységben farkas és barnanedve is élt.

 

 

7. kép.

A Bervavölgyi sziklaüreg bejárata az ásatás előtt. Fot. Hajdú I. 1933.

 

 

A világossárga lösszerű agyag faunája.

 

A humusz alatti vékony, világossárga, löszszerű agyagból emberi maradványokon kívül néhány csonteszközt és a réteg vékonyságához képest gazdag faunát hoztunk felszínre. Ennek állatfajai a következők:

1. Talpa europaea L. Mandibula. dext.; 2 ulna dext. és femur dext.

2:-Erinaceus (roumanicus Barr. Ham.?) Mandibula sin.-töredék; humerus dext.-töredék; radius sin. juv. Sajnos, mivel koponya nincs, nem lehet pontosan eldönteni, hogy valóban a karcsúarcorrú keleteurópai fajjal van dolgunk.

3: Myotis myotis Borkh. Mandibula dext.; maxilla dext.-töredék; Humerus sin. és femur sin.

4. Ursus spelaeus Rosenm. Incisivus sup.; 2 caninus dext.; D4 és phalanx II juv.

5. Canis lupus L. Phalanx I.

6. Vulpes vulpes L: 3 Pm; M3-töredék.

7. Meles meles L. Maxilla sin.-töredék; 2 incisivus; caninus; P4  sin.; calcaneus dext.; Mt V sin.; Mt I dext .és phalaux I.

8. Martes martes L. Mandibula; dext.-töredék és P4 dex.-töredék.

9: Mustela erminea L. Radius dext.

10. Lynx lynx L. Phalanx II.

11. Hyaena spelaea Goldf. 4 incisivus; caninus-töredék és Pm3 dext.

12. Lepus sp. indet. 2 vertebra thorac.; tibia-töredék; Mt II dext töredék;  Mt. IV sin-töredék;. Mc IV.. sin-, phalanx I és phalanx I .juv.

13. Ochotona pusillus Pall. Mandibula dext.-töredék.

14. Glis glis L. 2 mandibula, dext.; 2 humerus dext.; ulna sin..; radius dext.; 4 femursin. és femur dext.

15. Arvicola terrestris L. 2 mandibula sin. és 2 mandibula dext.-töredék.

16. Apodemus sylvaticus L. 2 mandibula dext.-töredék; femur sin. et dext.; 2 humerus sin. és humerus dext. jav.

17. Cervus elaphus L. Scapula-töredék és phalanx I. Ennek hossza: 62.8 mm.

18.. Capreolus capreolus L. Egyetlen premoláris került  elő.

19. Equus woldrichi Ant. 2 molaris .sup.; molaris inf. dext. és Pm juv.

20. Bufo (viridis Laur.) Végtagrészek.

 

A Bervavölgyi sziklaüreg sárga löszszerű agyagának állatfajai síkság- és erdőlakók. Kihalt faj tulajdonképen csak a barlangi medve, a hiéna és az E. woldrichi. A hazai későglaciális jellegzetes állatfajai közül viszont csak a füttyentő nyúl egyetlen állkapcsát találjuk benne, a többi hiányzik.

 

 

8. kép.

A Bervavölgyi sziklaüreg bejárata az ásatás után. Fot. Hajdú I. 1933.

 

Többi magdalenienkorú lelőhelyeink faunáit a bervavölgy-i sziklaüreg állatvilágával összehasonlítva, úgy találtam, hogy az egyes csoportok összetételében lényeges különbségek vannak. Az arktikus ill. havasi elemek fajszámát és egyéngazdagságát véve alapul, magdalenien faunáink finomabb osztályozása, ill. egymásutánja a következő:

1. Pálffy-barlang: Erinaceus (europaeus L.), Sorex araneus L. Neomys fodiens Pall., Talpa. europaea L., Ursus spelaeus Rosenm., Mustela erminea L., M. nivalis L., Vulpes vulpes L., Alopex lagopus L., Citellus (Colobotis) rufescens Keys. Blas., Glis glis L., Cricetus cricetus L., Cricetiscus songarus Pall. (=Cricetulus phaeus), Microtus arvalis Pall., M. gregalis Pall., M. agrestis L., M. ratticeps Kesy. Blas., M. nivalis Mart., Arvicola terrestris amphibius  Lacep., Lemmus obensis Brants., Dicrostonyx torquatus Pall., Ochotona pusillus Pall., Lepus (timidus L.), Rangifer tarandus L., Bos primigenius Boj.?), Rana méhelyi Bolk., Pisces, Clausilia, sp. Amadárfaunában a hófajdok uralkodnak:

2. Jankovich-barlang.: Talpa europaen L., Ursus spelaeus Rosenm., Mustela (Latreola) robusta, Canis lupus L., Mustela erminea L., Lutra lutra L., Vulpes vulpes L., Cricetus cricetus L., Cricetiscus songarus Pall., Citellus citellus L., Arvicola terrestris L., Microtus arvalis Pall., M. ratticeps Keys. Blas., M. nivalis Mart., M. gregalis Pall., Dicrostonyx torquatus Pall,. Lemmus obsnsis Brants., Spalax hungaricus Nhg. Lepus (europaeus Pall.?), Ochotona pusillus Pall.., Rangifer tarandus L., Rhinocenos antiquitatis Blmb., Equus, sp:, A madárfaunában a sarki és havasi hófajd dominálnak.

3. Szelim-barlang: Ursus spelaeus Rosenm., Lemmus Lemmus L., Rangifer tarrndus L., Rhinoceros antiquitatis Blmb., Hófajdok, Pinus montana.

4. Peskő-barlang: Erinaceus (roumanicus Barr. Ham.), Sorex araneus L:, Desmana moschacta hungarica Korm., Talpa europaea L., Ursus spelaeus Rosenm., Canis lupus L., Vulpes vulpes L., Alopex Lagopics L., Martes martes L., Mustela (Lutreola) robusta., M. erminea L., M. nivalis L., Gulo gulo L., Meles meles L., Hyaena spelaea Goldf., Felis spelaea Goldf. Lynx lynx L., Castor fíber L., C'itellus citellus L., Citellus (Colobotis) rufescens Keys. Blas., Cricetus cricetus L., Microtus arvalis Pall:, M: gregalis Pall., M. agrestis L., M. ratticeps Keys. Blas., M. nivalis Mart:, Arvicola terrestris amphibius Lacep:, Dicrostorcyx Lorquatus Pall., Ochotona pusillus Pall., Lepus sp.; Capreolus capreolus L., Cervus elaphus L., Rangifer tarandus L., Rupicapra rupicapra L., Equus woldrichi Ant., Rhinoceros antiquitatis Blmb., Rana méhelyi Bolk., Lacerta sp., Pisces. A madárfaunában a hófajdok és a hóbagoly vannak túllsúlyban.

5. Kiskevéyi-barlang: Ursus spelaeus Rosenm., Canis lupus L. Vulpes vulpes L., Meles meles L., Martes martes L., Felis spelaea Goldf., Lynx lynx L., Citellus citellus L., Cricetus cricetus L., Microtus nivalis Mart., Arvicola terrestris amphibius Lac., Dicrostonyx torquatus Pal1., Lepus timidus L., Ochotona pusillus Pall., Capreolus capreolus L., Cervns elaphus L., Rangifer tarandus L., Rupicapra rupicapra L., Rhinoceros antiquitatis Blmb., Equus sp.

6. Istállóskői-barlang:  Ságvár. Főleg Rangifer tararndus L.-al.

7. Dunaföldvár Szeged. Ságvár és Dunaföldvárról a Pinus montana ismeretes.

8. Balla-barlang: Talpa europaea L., Sorex araneus L., S. minutus L., Ursus spelaeus Rosenm., U. arctos L., Canis lupus L., Vulpes vulpes. L., Mustela erminea L., M. nivalis L., Lepus (europaeus Pall.), Cricetus cricetus L., Microtus arvalis Pall., M. agrestis L., M. nivalis Mart., M. gregalis Pall., M. ratticeps Keys. Blas., Arvicola terrestris L., Evotomys glareolos Schreb., Ochotona pusillus Pall., Rangifer tarandus L., Capreolus capreolus L., Bos sp.,

Ovis sp., Equus sp., Jellemző madárfajok: Lagopus albus Keys;. Blas.; Lagopus mutus Mont., Tetrao tetrix L., Nyctea ulula L.

 

 

9. kép.

A. Bervavölgyi sziklaüreg bejárata belülről kifelé. Fot. Hajdú 1. 1933.

 

9. Pilisszántói kőfülke: Talpa europaea L., Sorex araneus L., Desmana moschata hungarica Rorm., Ursus spelaeus Rosenm., Canis lupus L.. Vulpes vulpes L., Alopex lagopus T.., Gulo gulo L., Martes martes L., Mustela (Lutreola) robusta., M, erminea L., M. nivalis L., Lutra lutra L., Hyaena, spelaea Goldf., Felis spelaea Goldf., Lynx lynx L., Cricetus cricetus L., Cricetiscus songarus Pall., Evotomys glareolus Sclireb., Microtus arvalis Pall., M. gregalis Pall., M. agrestis L., M. rattieeps Keys. Blas., Lepus timidus L., Ochotona pusillus Pall., Castor fíber L., Rangifer tarandus L., Cervus (canadensis asiaticus Lyd.) Bos primigenius Boj:, Rupicapra rupicapra L., Capra ibsx sp., Equus sp., Elephas primigemus Blmb., Sok hófajd. Flóra.: Ulmus, Quercus, Juniperus. Fraxinus, Pinus .sp.

10. Remetehegyi sziklaüreg: Desmana. moschata hungarica Korm., Talpa europaea L., Sorex araneus L., S. minutus L., Erinaceus), Myotis Nattereri Kuhl., Ursus spelaeus Rosenm., Canis lupus L., Vulpes vulpes L., Alopex lagopus L., Gulo gulo L., Martes martes L., Mustela (Lutreola) robusta, M. erminea, L., M. nivalis L., Hyaena spelaea Goldf., Felis silvestris Schreb., Cricetus cricetus L., Cricetiscus songarus Pall., Arvicola terrestris, L., Microtus arvalis Pall:, M. agrestis L., M. ratticeps Keys. Blas., M. gregalis Pall., Evotomys glareolus Schreb., Dicrostonyx torquatus Pall., Citellus citellus L., Glis glis L., Lepus europaeus Pall., Ochotona pusillus Pall., Castor fíber L., Rangifer taraadus L., Bos sp., Equus sp. A madárfaunában a sarki és havasi fajdok helyére mindinkább steppelakók nyomulnak.

11. Puskarporosi kőfülke: Rhinolophus euryale Bl., Erinaceus europaeus L, Desmana moschata hungarica Korm.. Ursus spelaeus Rosenin., U. arctos L.; Gulo gulo L., Martos martos L., Mustela erminea L., M. nivalis L.' Canis lupus L., Vulpes vulpes L., Alopex Lagopus L.; Citellus citellus L., Cricetus cricetus L., Cricetiscus songarus Pall., Evotomys glareolus Schreb., Microtus arvalis Pall., M. agrestis L., M. gregalis Pall., M. ratticeps Keys. Blas., Arvieola terrestris amphibius Lacep., Sicista subtilis Pall., Alactaga saliens Gmel., Ochotona pusillus Pall.. Lepus (timidus L.), Rangifer tarandus L., Rhinoceros antiquitatis Blmb:, Equus ferus Pall. Néhány hófajd mellett túlnyomóan steppelakó fajok.

A fenti osztályozást, úgy kell értenünk, hogy az egymásután következő faunákban az u.n. „hideg klímára utaló fajok óriási egyéngazdagságban nyomulnak.

Az 1-9 pontok alatt tárgyalt faunákat a magdalénien I-be soroltam. A magdaléniennek ebben a szintjében még a tundra-havasi jelleg uralkodik. Ez a szint egyúttal a Würm, vagyis az utolsó eljegesedés időszakának legfiatalabb tagja, vagy, monoglacia: lista értelemben véve: a későglaciális emelet. Mivel a Pilisszántói kőfülke faunájában az örvös lemming még elég gyakori ugyan, de a flórában már a szil, kőris, tölgy és boróka jelennek meg egy fenyőfaj mellett, ezt a lelőhelyet a magdalenien I. csoport legvégére helyeztem.

A magdalenien II-ben ritkán még feltünik ugyan a sarki róka, rozsomák, lemming és taránd, itt azonban már a steppeelemek uralkodnak, sőt lassan az erdőlakók nyomulnak előtérbe. A magdaleniennek ez az emelete már a posztglaciális periodusba esik. A magdalenien további jellemzését illetőleg egyik dolgozatomra utalok:

Ezen a helyen még csak arra az érdekességre térek ki, hogy a Pilisszántói kőfülke pleisztocén lerakódásaiból rén- és lemmingmaradványokkal a tölgy, kőris, szil és boróka szenesedett darabkái kerültek elő. Sajnos, a pilisszántói fosszilis növénymaradványok csak nemre vannak meghatározva, viszont Fekete-Blattny összefoglaló munkájából tudjuk, hogy a kőris pl. 1010 m-ig megtalálható, hogy a közönséges boróka, igen nagy szélsőségeket is kibír és hogy Tuzson J. a tiszaugi pleisztoeénból a hegyi szilt (Ulmus montana) a cirbolyafenyővel (Pinus cembra) mutatta ki. Azonban még így is bizonyos, hogy a pilisszántói növénymaradványok az ottani magdalénien klímát jóval mérsékeltebbnek bizonyítják, mint arra csupán a faunaösszetétel utalt. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy valamely lelőhely általános megítélésénél és bármiféle klimatikus következtetéssnél lehetőleg minden szempontot figyelembe kell venni.

 

 

10. kép.

Arctomys primigenius Kaup: Állkapocs-töredék  a Bervavölgyi sziklaüregből. Rajz. Dr.Mottl. Term. nagys.

 

Mint már említett dolgozatomban megírtam, klimatikus változásoknál a növényzet mutatkozik az érzékenyebbnek, míg az egyes állatfajok a rosszabbodó ill. megváltozott éghajlati viszonyoknak, úgy látszik, hosszabb ideig ellenállni képesek:

A Bervavölgyi-sziklaüreg sárga, löszszerű agyagának állatmaradványai a magdalenien Il. végére helyezendők, mivel közöttük már egyetlen arktikus ill. arktoalpin faj csontrészei nincsenek, a steppe-elemek is ritkák és már az erdőlakó fajok vannak túlsúlyban.

 

Mottl M.: A Bervavölgyi sziklaüreg állatvilága, különös tekin­tettel a hazai magdalénienre. Földtani Közlöny, 66. k.

 

A világosbarna, mészkőtörmelékes agyag faunája.

 

A világosbarna, mészkőtörmelékes barlangi agyagból a következő fajok maradványai ismertesek:

1. Ursus spelaeurs Rosenm. 3 caninus; 2 I3 sin.; I3 dext.; 2 I sup.; 2 I inf.; P4 dext.; M1 dext.; M1 sin. töredék; M2 dext.; M3 dext.; phal. I; phal. I juv.; 10 caninus decid.; 2 D4, 2 D4. A bocsfogak nagy száma arra vall, hogy a sziklaüreg több anyamedve kedvelt kölykezési helye lehetett.

2. Canis lupus L. Vertebra lumb.; caninus inf, dext.; 2 I inf.; M1 sin.; Mc I sin.; Mt II dext. töredék; phal. III; vertebra coccyg. 3. Vulpes vulpes L. Mandibula, sin.-töredék; M, dext.; caninus sup. Az alsó tépőfog 17.6 mm hosszú, vagyis a skandináviai törzs variációs szélességébe illő.

4. Meles meles L. Mandibula dext. töredék; mandibula sin. töredék; 2 caninus inf. dext.; caninus sup. sin.; humerus dext töredék. Az egyik mandibula-töredék patologikus, amennyiben a caninus és a tépőfog helye szép callus-képződéssel beforrott.

5. Gulo gulo L. Egy felső szemfog ehhez a fajhoz sorolható.

6. Lynx Lynx L. Mc IV dext.; P4 dext. töredék.

7. Hyaena spelaea Goldf. Maxilla dext.-töiredék; 8 caninus adul.; 3 caninus juy.; 12 incisivus sup. et inf.; P2 dext.; P2 dext.; P2 sin.; 3 P3 sin.; 2 P3 dext.; P3 dext.; 2 P3 sin.; 3 P4 sin.; 3 P4 dext.; P4 dext.; P4 sin.; 3 M, dext.; 4 M1 sin.; tibia sin.; patella dext.; Mc II dext.; Mt III. dext.-töredék; Mc IV sin.-töredék; 2 phalanx I; phalanx II; vertebra lumb.; 2 tejzápfog.

8. Macrospalax sp. Mivel az előkerült metszőfog az ismert Mesospalaxok metszőfogánál erőteljesebb, valószínű, hogy egy Macrospalax fajról van szó.

9. Arctomays (prinzigenius Kaup.) Mandibula sin.-töredédék. Sajnos, e ritka jégkori fajnak; csupán egyetlen állkapocs-töredéke került elő. Még így is értékes mivel eddig a bükki pleisztocénből marmotát nem ismertünk. Fosszilis marmotor-maradványoknál nehéz eldönteni, hogy havasi marmotáról, vagy bobakról van szó, különösen akkor, ha csak alsó állkapcsot tanulmányozhatunk. A fosszilis marmotát csonttani bélyegei alapján a legtöbb szerző havasi marmota és a bobak közé helyezte és Liebe K. Th. valamint Woldrich. J. N. a, régi Kaup által felállított megjelöléssel (A. primigenius) illették. Ebből a pleisztocén fajból izoláció révén később a Marmota marmota L. és a Marmota bobac Müll. fejlődtek. Mivel leletünk alsó állkapocs, azokat a bélyegeket, amelyeket Hensel, Liebe, Kafka, Hagman, Heller a koponyákra tartanak megbízhatóknak, itt nem sorolom fel, hanem csak azokra a jellegekre térek ki, amelyek állkapcsok faji szétkülönítésénél használhatók fel.

Ilyen elsősorban a metszőfogak színe, amely a havasi mormótánál sárgásvörös, a bobaknál fehér vagy halvány-narancsszínű.. Fehér színűek a kolozsvári pleisztocénből előkerült bobakfogak is, valamint egy a m. kir. Földtani Intézet récens gyűjteményében levő délolaszországi bobaké is. Leletünk metszőfoga sárgásvörös.

A bobakot a havasi marmotánál nagyobb termetűnek mondják. A bervavölgyi állkapocs az általam vizsgált kárpáti schweizi példányoknál valamivel magyobb és főként zömökebb, a kolozsvári pleisztocénkori, valamint a sepsiszentgyörgyi prehisztorikus maradványoknál azonban kisebb.

A zápfogsor (P4-M5) hosszúságát a kárpáti és alpesi példányokon 18.8-20.6 mm-nek mértem, míg G. S. Miller 19.4-22 mm-nek adja meg, ahol a 22 mm-es hosszúság egyetlen eset alapján adta a szélső értéket. Az említett déloroszországi bobak zápfogsora 21 mm hosszú, míg Miller 22-22.6 mm-ben állapítja meg. A kolozsvári pleisztocén és a szepsiszentgyörgyi prehisztorikus bobakok P4­M3 hosszúságú 21-22.2 mm, míg leletünké 22.1 mm.

 

Legfontosabb szétkülönítő bélyegnek az egyes szerzők a P4 gyökereinek a szárnát tartják. P4, ugyanis a havasi marmotánál általában 3, a bobaknál viszont csak 2 gyökerű. A kárpáti, általam vizsgált példányok P4-e valóban minden esetben 3 gyökerű volt, ezek közül a        hátsó-belső a legsatnyább. Egy, különben kraniologiailag teljesen Marmota marmota-jellegű tiroli példány állkapcsában azonban csak 2 gyökerű P4-et találtam. A sepsiszentgyörgyi           mandibulák P4-én a hátsó, eredetileg kettős gyökéren az összeolvadás különböző fokozatait figyelhettem meg. Sőt, az egyik fogon az elülső gyökéren is jól látható egykori osztottságot állapíthattam meg. Leletünk P4-e 3 gyökerű volt, azonban a hátsó belső gyökér alveolusa nagyon sekély. Ha fenti bélyegeket összesítjük,úgy leletünket fajilag az alpesi (havasi) marmotához kellene sorolnunk.

 

11. kép.

Csonteszközök a Bervavölgyi sziklaüregből.

I = Csontpálca; 2 = Csontcsatt; 3 = Csonthegy.

Rajz. Dr. Mottl. Term. nagys.

 

A mixnitzi barlang marmotáját O. Wettstein is ezzel a fajjal azonosította. Mivel azonban éppen a P4  ill. 2-gyökerűségét a récens és szubfosszilis példányokon nem minden esetben találtam konstansnak, úgy gondolom, hogy legjobb, ha az egyetlen bükki leletet én is a régi Kaup-féle elnevezéssel illetem mindaddig, míg újabb, teljesebb lelet ezt  a kérdést is eldönti.

10. Sus sp. indet. 2 metszőfog. ll. Cervus elaphus L. 3 agancs­töredék; 4 incisivus; P2 dext.; P3 dext.; M1 dext. Az agancsok közül kettő nyársas agancs, a harmadik pedig óriási példány töredéke, amelynek rózsa-átmérője ill. kerülete 84 ill. 253 mm.

12. Capreolus capreolus L. Egyetlen tejfog, a D4 sin. tartozik ide.

13. Rangifer tarandus L. P5 sin.; M3 dext.; talus dext.; phalanx I.

14. Megaceros giganteus Blmb. P3 sin.; 2 Pm sup.; M1 sin.­töredék; phalanx I. juv.; phalanx II. A phalanx II teljes hosszúsága: 66 mm, proximális szélessége: 33 mm. Méretei az írországi példányok méreteit is meghaladják, hátsó második ujjperc lehetett.

15. Bos primigenius Boj. Talus sin.; phalanx I; capitatum sin.; Pm dext. sup.; 2 alsó moláris:

1G. Bison priscus Boj. Mandibula sin. -töredék a teljes zápfog-sorral; Mc sin.; Pm juv. 3 alsó, moláris juv. Az erőteljes Mc 235 mm hosszú, proximálisan és disztálisan 90 mm széles.

17. Capra (sewertzowi-ibex) 3 felső moláris; falus dext.

18. Rupicapra ricpicupra L. M3 dext.; phalanx II; scaphoideum; hamatum.

19. Equus woldrichi Ant. Tibia dext.-töredék; 9 incisivus; 2 tejzápfog; 5 alsó moláris; 11 felső moláris.

20. Rhinoceros antiquitatis Blmb. 5 felső zápfog-töredék; felső moláris sup. juv.; phalanx II; szézámcsont.

Az alsó réteg faunája, amint látjuk, a felső sárga réteg állattársaságától erősen eltér. Elsősorban hiányzik az annyira jellemző mikrofauna, másodsorban az erdei elemek mellett már hidegebb éghajlatra utaló steppelakók, sőt a marmota, rozsomák és rén jelennek meg. A marmota hazánkban jelenleg a Magas Tátra, a Máramarosi Havasok és a Déli Kárpátok havasi legelőinek sziklás lejtőin él. A faunában a ló, a hiéna és az ősbölény dominál. Összetételét tekintve a legnagyobb valószínűséggel a szolütrén faunák közé sorolható.

 

Ősembertani és ősrégészeti leletek.

 

A Bervavölgyi-sziklaüreg sárga, löszös agyagából az állatmaradványokkal együtt egy emberi állkapocstöredék, egy kéthelyen átlyukasztott sima csonteszköz,. egy csontpálca és 2 kicsi csonthegkerült elő. Nagyon sok volt a feltört és koptatott csontdarab is. Az .átfúrt, csattszerű csonteszköz átlyukasztása kétoldalról történt és az eszköz gyönyörűen lecsiszolt. Az irodalomban alig találunk hasonló formát, azonkívül érdekessége a mi darabunknak, hogy bár Hillebrand J. szerint is a kommandópálcák alakkörébe tartozik, mégsem rénszavasagancsból, hanem csöves csont kompaktájából készült. A németországi Munzingen magdalénienjéből 1 előkerült töredék hasonló alakú, átlyukasztása azonban ovális R. R. Schmidt1 szerint az ilyen átlyukasztás inkább a magdalenienre, a kerek viszont az aurignacienre jellemző. A franciaországi magdalenienkorú kommandópálcák jellegzetesen kerek átlyukasztása azonban ennek a megállapításnak ellenemond. Annyi bizonyos, hogy a bervavölgyi sziklaüreg csattszerű csonteszköze óneolitikus benyomású, viszont, hogy még valóban a későmagdaleniennek egy szintjéről van szó, azt a, kisérőfaunában előforduló barlangimedve és hiénacsontok jól bizonyztják. Azonkívül a világossárga, löszös réteg fölé fekete humusz települt, amelynek csontzárványai teljesen más színeződésűek voltak. Az emberi állkapocstöredék, amely beható feldolgozás végett Bartucz L.-hoz került, már jellegzetes Homo sapiens forma. Annakidején a németországi kaufertsbeirgi állkapocshoz találtam leghasonlóbbnak. A kaufertsbergi lelőhelyet részben a mesolithikumba, részben még a paleolitikum végére helyezik. Tekintve, hogy az azilien faunája már egészen ,;modern", viszont a kaufertsbergiben még rénszarvas van, inkább a magdalenien végére tehető.

A csonthegyek közül az egyik keskeny, a másik alul széles forma. Utóbbi, teljesen hasonló kidolgozásában a cserépfalui Kecskésgalyai-barlang ősrégészeti anyagában is megvan, ami azt bizonyítja, hogy ez a típusú hegy sztratigrafiai szempontból értéktelen, mivel a Kecskésgalyai-barlang kultúrája mousterien.

 

1R. R. Sc.hmrdt: Die diluviale Vorzeit Deutschlands. Taf. XXVIII. Fig. 18. a-b.

 

[Harmadik rész]