Aragnonera - 2008

Az idei évben 9-en tudtunk részt venni a barcelonai illetőségű Espelo Club de Garcia barlangász csoport által szervezett táborban, a Középső Pireneusokban.

A már jól megszokott standardok alapján ment a tábor előkészítése – 30 éve szervezik hasonló alapossággal. Nekünk sem kellett sokat változtatni a már bevált recepten, ahhoz hogy elérjük a helikoptert 2160 km vezetés után. Az idei évben piros színű csodamasina szombat kora délután vitte fel 2 fordulóban a kis létszámúra tervezett tábor teljes élelemadagját, közös- és perszonális felszerelését.

Sajnos a vendéglátó és táborszervező klub 2005-ös szakadását nem sikerült kiheverni – a vendéglátók csak 3 résztvevőt mutattak fel – ebben azonban a legfontosabb ember, a szakács is benne volt. 2 madridi fiú reprezentálta még a hazai színeket 5 litván barlangásszal és a már említett 9 magyarral szemben. Tehát igen jelentős erőt képviseltünk: amiért vendéglátóink hálásak is voltak!

Első, a hegyen tartott nagyobb megbeszélésünkön kiderült – az általunk 2005-ben feltárt részekről igazán csak az akkor készített térkép van meg – sajnos nem vezették rá sem a 2006-os részeket, sem a 2007-es feltárás eredményeit. Így sajnos csak elmondás alapján tudtunk képet kapni a feladatokról, melyek a végpont környékén a következők voltak:

- A -970m mélyen induló, és -1170m mélységet elérő Budapesti 4. metró járat legtávolabbi és legmélyebb pontját jelentő Laura szifon feletti kürtő kimászása tavaly megtörtént – a legmagasabb elért ponton lévő huzatos meander nem vezet sehova, de valahol félúton egy nagy járat indul nyugat felé: ezt kéne követni.

- Ugyanennek a járatnak a legmagasabb pontján (cca. - 940m mélységben) induló hatalmas oldal meander bejárása

- Az általunk feltért aktív végponton lévő cca. 15-ös aknán leereszkedve a feltárás folytatása

Egy előkészítő és bekalibráló túra alatt levittük a kutatáshoz szükséges cuccokat a bivakoláshoz használt -560-on lévő termecskébe, és egyúttal a legszükségesebb javításokat is megejtettük a köteleken.

Eközben a felszínen egy élő National Geographic előadást láthattunk: elhullt birkát téptek szét a keselyűk, olyan hatékonyan, hogy cca. egy óra múlva csak a csontjai és némi szőrme maradt szerencsétlen patás után…

3 napos bivakolásra 7-en indultunk el 2 fő csoportban:

- egy madridi és egy litván fiú a hatalmas freatikus foszil járatban, -1050-en lévő homokos strandokat megszégyenítő puhaságú homokban szándékoztak bivakolni, ezzel nagyon közel kerülve a kutatási célokhoz.

- öten magyarok a már említett bivakban szándékoztunk letelepedni

Innen indultunk hosszúra tervezett feltáró utunkra.

A nagyon rossz emlékű és igazán veszélyes Tobogan de la Inferno (szabad fordításban a pokol csúszdája…) aknájában ismét egyesével közlekedtünk, de egy, az aljából induló tavalyi rövidítésnek köszönhetően kihagyhattunk egy igazán mellkas szorító részt cca. -920-on. Ezt követően rövidúton át aváckodtunk a Meander tranquluiiii omladékán – és máris ott álltunk a tuti magyar feltárásnál. Csendesen majd hangosan fotózgatva értük el a srácok alvóhelyét: mintha a homokozóban kellene bivakolni….

Gyors egyeztetést követően elindulnak a nagy meander járataiba feltárni. Mi a beharangozott nyugatra menő járatot kívántuk feltárni és térképezni. Ezt azonban nem találtuk: sajnos még nyomát sem! Azonban a tavalyi mászás legmagasabb pontján egy szűk járatba bekúszó „ciborgjaink” (Kutya és Losi) eredményt értek el: 26 perc kúszás után egy tágas (de nagyon omladékos” meanderbe jutottak be, aminek a végén beereszkedésre váró aknát találtak. Hát, majd jövőre: de vajon a slósz, és a kötelek hogyan tudnak átkúszni önállóan a 26perces járaton: még kérdéses… De kipróbáljuk!

Ebben a járatban még beereszkedtünk 2 akna sorocskát: sajnos jelentősebb eredmény nélkül, bár az egyik végét jelentő huzat nem mindennapi dübörgése a Gortaniban lévő csőgörényre emlékeztet: kibontás előtti állapotban…

Visszaszereltünk egy 2 éve feltárt oldaljáratot: az Irena szifon -1170-es szintjére! Ilyen nagyméretű szifont még nem láttunk! Mint egy kisebbfajta tengerszem! Reméljük, barcelonai barátaink az általunk lőtt fotók alapján kedvet kapnak majd a merüléshez: mi meg talán egyszer kimásszuk a szuper lámpáinkkal bekalibrált kürtőt: aminek a tetjén egy szépen fejlett meander látható (INSALLAHHHHH!!!).

A bivak felé visszaindulás előtt még egy kis prémium térképezésre maradt időnk és energiánk – ezzel a köteleken való feltorlódást is el akartuk kerülni. A nagy meander nem hazudtolta meg a várakozásainkat: szépen kanyarogva, tágas járatokban veszítette a szintet: addig, amíg barátaink aksijai ki nem fogytak… Egy -15-ös akna tetején álltak meg, cca. -980 m mélységben. Még majd ezt is lehet folytatni jövőre!

Sajnos az aktív végpont aknájához hozzá se kezdtünk: de legalább a köteleket levittük hozzá: egy biztonságos színlőn várják a jövő évet!

Szépen, alázatosan felóvatoskodtunk a pokol csúszdáján, kicsit bóbiskoltunk a zuhany akna alján: és már a bivakban is voltunk! 20 óra telt el indulásunk óta: jólesett minden perce! Egy remek hagymás tészta után már bújtunk is a hálózsákokba, hogy pár óra alvás után induljunk kifelé a felszínre.

Érdemes megjegyezni, hogy az első éjszakai alvásunk alatt a felszínen 30 mm csapadék hullott, azonban a járatunk annyira biztonságos, hogy ezt nem nagyon vettük észre a barlangban.

Kímélő tempóban naplementére értünk a felszínre, ahol a cipőnkben ajándék Borsodi várt: rég esett ilyen jól!

A felszínen lévő kutatások célja az Aranonera rendszerének még könnyebb elérését lehetővé tevő új bejáratok feltárása. Ezzel próbálkoztunk a tábor közelében lévő S-33 barlangban, amiben egy új akna megtalálása mellett (sajnos vakaknának bizonyult) a régi végponton használtuk a HILTI technikát: sajnos jelentősebb eredmény nélkül.

Litván barátaink az általunk 2006-ban meglátogatott S-7 barlang egy oldalágában találtak cca. 450m új járatot – ez azonban biztos nem lesz a várva várt még kényelmesebb bejárat: a benne lévő meander több bátor spanyol vitézt is visszafordulásra késztetett a szűkösségével.

Akik még nem látták, megtekintették a kötelező program Foratin – Foraton átmenőtúrát: nagy élmény a hatalmas sziklafalban lévő kijárathoz megérkezni! Mintha a világ végéhez érkeznénk!

Kicsit szomorkás cuccolás, búcsúfotók: és már úton is vagyunk a völgy felé… Hamar elszállt ez a 8 nap – legközelebb jó lenne többet itt lenni!

Az ellátásról nehéz elfogultság nélkül beszélni: egyszerűen Pazar volt! Nehéz leírni azt a hálát, amit akkor érez az ember, amikor éjjel 1-kor beesik a táborba: és a társain kívül még a szakács is várja a következő gőzölgő menővel: leves gazdagon, sült csirke salátával, puding, joghurt és friss gyümölcs! Ez igazán megért minden pénzt!

Résztvevők: Ágnes, Anti, Hoppá, Julcsika, Kutya, Losi, Marci, Sass papa, Szilvia

Szerző: Kucsera Márton

Képek