Forrás: Szt. Özséb Barlangkutató csoport honlapja

2009. március 8-án a felsőbb részekből érkező fő huzatot lefelé követő, még tavaly elkezdett bontást folytatva minden átmenet nélkül egy hatalmas terembe érkeztünk. A Mérföldkőháti-teremnek keresztelt, 10 méter széles és magas teremben 50 méter hosszan sétáltunk a kőtömbök között. Egy meredek sík mentén kialakult 0-20 méter széles nyiladék van a hegyben, amelyet helyenként szobányi kőtömbök alkotta álfenekek osztanak termekre, de alapvetően jól járható minden irányban. Olyan, mintha valami tektonikus törésvonalba jutottunk volna be. A következő alkalommal még nagyobb terembe, a Fennkőháti-terembe jutottunk fel, és 3 aknából fordultunk vissza kötél híján. Cseppkövek is vannak, 3-4 méteres cseppkőgyertyák is előfordulnak. A barlang hossza legalább 3,3 km, és a szintkülönbség (eddig 162 m volt) nagyjából 200 méter!

Bár a geológusok szerint ez még nem a karsztvízszint, mégis lélektanilag nagy jelentőségű, hogy a barlang 2009. januárjában elért mélypontja (-132 méter) alatt 2 méterrel az agyagkitöltést kibontva egy igazi szifont találtunk, amelyben ünnepélyesen meg is fürödtünk. Időszakosan volt már vízalatti járat a Legény-Leány-barlangban is, de azt nem sokan látták, és általában nincs víz alatt, tehát gyakorlatilag ez az első ismert szifon a Pilis hegyben. Lásd a képeket. A zsákokkal körülrakott vasalat azután készült, hogy az első gödör egy hét alatt teljesen beomlott. Emiatt kapta ez a hely a Déva-bánya elnevezést, utalván a Kőműves Kelemen balladájára. Sajnos a víz alatt -amennyire ki tudtuk tapogatni lábbal- lefelé újabb agyagdugulás következik.