Reggel a megbeszélt időpontban találkoztunk a sofőrrel és kísérőnkkel, majd folytattuk utunkat. Valamivel indulás után ettünk egy fajsúlyos reggelit, majd kezdetben még az előző napihoz hasonló, vad hegyes-völgyes vidéken haladtunk de idővel a hegyek megszelídültek.
Egy Huaihua nevű városban ebédeltünk, ismét egy wokos helyen, mivel a sofőr valahol elbambult az ő adagját is felzabáltuk, de szerzett magának még. Ez sem volt drága, sőt miután sört is vettünk hozzá valahogy még olcsóbb lett.
Estére egy Tao Dong nevű városba érkeztünk ahol szokás szerint a legszebbnek tűnő hotel előtt fékezett a kocsi. Itt azonban meglepetés várt minket egy rendes és egy civilruhás rendőr került elő akik hosszan konzultáltak kínai kísérőinkkel, néha kellett az útlevél de inkább mégsem, és a végső konkluzió az lett hogy mégsem maradhatunk, kiderült hogy ez egy zárt terület valamiért (teljesen átlagos helynek látszott) és nem maradhatunk itt éjszakára "a saját biztonságunk érdekében”. Well, kínaiul nem tudunk, de sofőrt már láttunk, így tudtuk, hogy amikor ez eldőlt a mi sofőrünk rettenetesen káromkodott, csak abban nem lehettünk biztosak, hogy minket vagy a rendőröket kívánja jobban a pokolra. Mint utóbb, már otthon kiderült ennek a városnak a környékén (vagy talán a városban) található Kína nukleáris fegyverarzenáljának egy jelentős része, ennek volt köszönhető a pánik.
Visszakászálódtunk az autóba, és ott még azt is bemondták hogy bizony innen elég rossz lesz az út. Nos eddig sem volt jó gondoltuk, nagy baj már nem lehet. Hogy optimizmusunknak nyomatékot adjunk kinyitottuk a Yorkitól a bécsi reptéren kapott fideszes bort, amelyet ha jó ha nem jó ez van alapon felszívtunk, majd unikummal és sörrel leöblítettük. Ekkor értünk a rossz út elejére ami úgy mutatkozott be, hogy egy nagyobb zökkenőnél leakasztotta az alvázra szerelt pótkereket. Most nagy szerencséje volt a sofőrnek, hogy ott voltunk és megcsináltuk neki, mert talán még most is ott állna az út szélén az emelővel a kezében. A rossz út mintegy 3 órán keresztül tartott melynek végén 11 magasságában megérkeztünk Longshan-ba, ahol egy egyszerű de alkalmas hotelban szálltunk meg. A Marci még éhes volt így lement enni az utcára, majd 3 ¾-essel és 3 sörrel tért vissza. A Kutya egy kicsit húzta a száját de nem volt menekvés, kell a pohár Szögligetre...
