November 2. csütörtök - [ a nap összes fotója itt látható ]

Eljött az utolsó nap, a búcsú napja is. Reggel korábban kellett kelni a szokásosnál, mert az előzetes  terveknek megfelelően a felszereléseket szállító kisbusszal 8-kor kellett indulnunk háromnapos utunkra Guilin felé. Ezért, már nem tudtunk a szállodában reggelizni, hanem a vele szemben levő általános állapotú reggelizőhelyre utaltak be minket, ahol két-két tányér mosogatólevet tettek elénk (az egyik az vizes rizs volt), majd egy nagy tányér marhahúsos nudlilevest is.

Ebből ettünk valamennyit, majd elbúcsúztunk azoktól az angoloktól akik már addigra felébredtek (Emma, Mike, Emerson, Arthur), beférköztünk a buszba és már indultunk is -  egészen egy boltig ahol az egyik kínai egy fél órat vásárolt. Ezzel az erővel ehettünk volna a szállodában is. Magáról a járműről és a sofőrről eleve tudtuk, hogy nem egy gyors kombináció, de az út maga is nagyon kanyargós és hegyi jellegű volt.

Nagyon szép karsztos tájon haladtunk, meg meg álltunk fényképezni, meg menetközben is nyomtuk a gombot. Órákig mentünk olyan mészköves tájon haladtunk amilyenhez hasonlót addig kutatunk, ami abban csúcsosodott ki, hogy egy helyen egy nagy folyó völgyén haladva egyszer csak fel kellett mennünk egy hágóba, mert a folyó egyenesen befolyt egy hegy alá, majd a túloldalán elő is jött. Fantasztikus méretei voltak.

Egy Liafeng nevű helyen ebédeltünk, ami elég helyi jellegű csapás volt, de már edzett evőként mindenki megtalálta a maga kis falatkáját. Hozzá kell tenni hogy udvariasak voltak a vendéglátóink is mert emlékezvén a hotelben levő dolgokra egy tányér sült krumpli és  egy paradicsomos rántotta is került az asztalra, ami nyilvánvalóan nem elterjedt dolog Kínában.

Tovább kanyarogtunk a hegyek között GPS-el követtük a haladás tempóját, ami nem volt nagy. Nemsokára a Wuilingyong hegység nyugati lábánál haladtunk el ami a szikrázó napsütésben megmutatta a lábát sejtetve, hogy valami nagyon szép dolgot nem láttunk még utunk elején. Lassan lassan véget ért a nap hat órakor egy városba (Guanzhuang) értünk ahol letelt a sofőr munkaideje ezért megálltunk, egy talán a hely legjobb a hoteljébe mentünk, ahol közvetlen a karaoke bár mellett kaptunk egy háromágyas szobát. Kimentünk a piacra kajálni ahol egy sütögetős helyen ettünk egy igen erős kaját, ami úgy készült, hogy mi kiválasztottuk a húst a néni meg az asztal közepén levő wokban elkészítette az orrunk előtt, ami olyan erős és sok lett hogy meg sem bírtuk enni 25 yuanért. Gyorsan ráettünk még 3 banánt majd internetezéssel zártuk a napot.