Cang Dong – a végkifejlet. Végül úgy alakult,
hogy hárman kaptunk még egy lehetőséget a Kémény-barlang feltárásának
befejezésére. Ez volt az első túránk együtt csak hárman és angol
valamint kínai kíséret nélkül. A völgyfőből közelítettük meg a
barlangot, de hazafelére leparancsoltuk a terepjárót a völgy aljába a
faluba. A már megszokott úton jutottunk el az ötvenes aknáig amelyen túl még
egyikünk sem volt. Viszonylag könnyen megtaláltuk a gyalogos kerülőt – ez
egy kis 50-es barlang volt Marci szerint a Bakonyban sokat dolgoztak annak idején
egy ilyen jó kis barlangért ami most a hatalmas akna szűk kerülője volt. Az
akna alján a nagy tér és az omladék miatt nehéz volt a tájékozódás de követtük
a nyomokat az érintetlen agyagos felületeken, majd egy fél órán belül
megtaláltuk az angolok utolsó térképezési pontját. Itt ettünk majd
folytattuk a botorkálást. A fő járat viszonylag hamar véget ért, igazából
semmi különleges nem volt benne azon felül hogy nagy és hosszú. Még az
elején volt egy érdekes elágazás, az adott most többet, így egyszeri látás
után nehéz lenne részletesen leírni, egy kiemelkedően szép részlet maradt
meg az emlékezetemben a „vár” amit Kutyának a születésnapjára ajánlottunk
fel, ez egy nagyon szép homokos patakmederrel körbefolyt bástya volt amit
cseppkőoszlop bástyák díszítettek. Időnk is limitált volt így a végén
– hogy végére járjunk a dolgoknak egy két járatot már nem mértünk meg
de nagyjából minden tisztázva lett. Nagyjából. Azért még biztos lehetne
folytatást találni, kis kereséssel, de mikor kifele tartottunk és kiszereltük
a kötelet a felbújásból úgy éreztük az nagy optimizmus ha azt mondjuk
hogy „ ide egy jó darabig nem jön senki”, van egy olyan érzésem hogy talán
soha ide ember nem teszi be a lábát, kínai léptékkel ez a vízben kúszás
a barlang elején eléggé visszatartó hatású.