Október 28. szombat  - [ a nap összes fotója itt látható ]

 Ma reggel az expedíció vezetése rájött, hogy már szinte alig van hátra idő és nagyon sok a tennivaló és az is felsejlett hogy a politikai nyomásra erőltetett Teng Long Dong kutatás bizony nem sokat ígér. Marci Grahammal az előzőleg általunk eredménytelenül ostromolt forrásbarlang ásító szájába ereszkedtek be és ott mintegy 200 méter járat után egy nagy tavat találtak mait nem tudtak átúszni, a túlsó végén mintha sejlene valami remény a tovább jutásra.

Én a Kutyával és az Emmával a nagy forrás feletti fosszil rendszer keresését tűztük ki célul, ezt csak részben sikerült megvalósítani. Az előző nap ránk kényszerített rövidítésen leereszkedve a forrás feletti völgyfőbe elsőként a balra felettünk ásítozó barlangszájhoz siettünk. Erről hamar kiderült hogy csak egy roncs, egy átmenőbarlang, mely pillérjének árnyékában egy kis elhagyatott faház volt, melyhez azért villanyvezeték is tartozott. A barlang folytatása azonban kissé feljebb megmaradt, így oda is felnéztünk, itt egy rövid de magas bejárati csarnokban egy V alakú elágazáshoz értünk. Elsőként a baloldali járatot mértük fel amely meredeken lejtve indult sokat ígérően lefelé, de mintegy 150 méter után erősen feliszapolódva véget ért.

Nem túl nagy reményekkel vágtunk neki a túloldalnak, de igen érdekesen alakult a barlang. A kisebb bejárat egy még nagyobb lejtős csarnokot takart, amelynek oldalában egy bambuszcsőbn összegyűlő víz zuhogott egy kis kőfallal körbevett pocsolyába. Az ötvenméteres mérőszalagot teljesen kihasználva haladtunk lefelé, már – már úgy tűnt a nagy sötétségben hogy vége a járatnak de egy vizes tetarátás szép cseppköves szakasz után a bal oldalon a járat olyan 5x5 m-re összeszűkülve meredeken lejteni kezdett és egy sáros aljú, láthatóan időszakos tóban ért véget, amely most száraz volt szép sárformákat lehetett megfigyelni benne. Ennek a túloldalán felmászva egy kis átbújó után egy hatalmas terembe érkeztünk (Miner’s room), amely tulajdonképpen egy hatalmas bánya és nitrát só gyártó üzem volt. Ez elsőre nem látszott rajta meredek agyagfalak között agyagba vájt lépcsők vezettek a magasba ahol szemmel láthatóan egy az üledék kitermelésével szabaddá tett járatban haladhattunk tovább egy kicsi, rakott kőfalakkal gazdagon ellátott terembe. Itt megebédeltünk és egy kavicsszifonon átbújva a barlang legnagyobb termét találtuk meg. Ez igencsak sejtelmes látvány nyújtott mert amellett, hogy nagy volt még fekete volt vagy hatalmas kőtömbök vagy fekete réteggel bevont hatalmas szeptáriákat mutató sár borította az alját. A terem túlsó végén két hatalmas kráter sötétlett az agyagban, mintegy 10 méter mélyek és 30 – 40 méter átmérőjűek. A terem legvégén egy hatalmas agyagbefolyás és néhány nagyobb állócseppkő mellett egy épségben maradt nitrát extraháló berendezés várt minket ami végre világossá tette mit is műveltek itt a kínaiak a lőpor előállítása érdekében. Itt egyébként a fal mellett mintegy 2 méter szélesen és vagy 20 méter hosszban meg volt száradva az agyag látszott hogy huzatol a barlang ami annak volt köszönhető hogy a bányászok 1 méter mélységig a fal tövében kiásták az üledéket.

Mikor befejeztük a mérést és visszafelé haladtunk a kavicsszifonon átbújva azzal kellett szembesülnünk hogy az otthagyott cuccainkból a kekszet egy patkány a nejlont kirágva falatozza. Megpróbáltuk lefényképezni de nem sikerült, Emma egy hős volt mert nem rémült meg és nem szaladt el sikítva. Itt még bemértünk egy oldaljáratba, majd a Miner’s roomban egy másikban ahol egy kis agyagos medencében amelyet egy cseppkőlefolyásról lecsorgó víz táplált kis fehér állatkákat gyűjtöttünk Arthurnak a tasmán biológusnak.

A bejáratot sűrűn lefotózva távoztunk és épp időben mert találkoztunk a Marcival és Grahammal akik megnézték a nagy forrás barlangját beereszkedve a bejáratba de nem sokat tudtak haladni mert egy hatalmas mély tó állta útjukat. Mivel ezen csónak nélkül nem tudtak átkelni a bejárat feletti fosszilis szájakat nézték át és találtak is 2 olyat amelyik aknában végződött. Az autóval megbeszélt találkozóhelyre fél órával előbb értünk oda az meg egy fél órát késett így addig a helyieket szórakoztattuk jelenlétünkkel. Elég egyedi volt nekem a helyiek mindennapos estéje amely abból állhat hogy ülnek a 40-es izzóval kivilágított Mao kép alatt és nézik hogyan hulahoppkarikáznak a kislányok. Néha előbukkan majd eltűnik a sötétben egy ember van akinek van zseblámpája van akinek nincs.