Hamar felértünk a poligonnal az új részbe, hatalmas járatba torkollottunk, ami 3 felé ágazott azonnal. Ettünk egy kicsit, majd elindultunk az egyik irányban, senki nem járt még előttünk. Ide már csak az egyik kínai jött be velünk Mr. Ho, amikor rossz fele sétált gyakran elhangzott a „mit kolbászol ott az az öreg tata ?” belgás idézet a megfelelő folytatással. Nagyon nagy borsóköves cseppkövek, finom homok , viszonylag kevés törmelék és kb. 30 x 30 m-es járatszelvény, egy volt patakmeder minden szép oldott formájával jellemezte a látnivalókat és persze a 30 –40 m-es poligonhosszak, nehéz lesz a kutyát újra Solymárra vinni. A járat kezdetben felfelé haladt, majd elkezdett lejteni, megjelentek a hangyalesők és végül egy nagy aknához értünk. Ebbe már nem mentünk bele mert menni kellett vissza várt a terepjáró, kb. 50-es lehet és hatalmas tér van az alján. Egyszerűen csak fantasztikus, amit láttunk az angolok sem nagyon találtak még Kínában érintetlen ilyen nagy barlangot. Valamivel több mint egy kilométert mértünk fel a bejárattól indulva. Szép lassan kiindultunk és közben arról beszélgettünk hogy fotózásból bizony gyengén állunk valahogy a magnéziumot be kellene vonni, mert ekkora helyen vakuzgatva nincs esély.
Sötétedett mire a felszínen voltunk, nagy könnyebbség
volt hogy most a terepjáró vitt fel minket a hegyre és kb. 1 óra alatt haza
is értünk, de a 2 yuanos helyen vettünk vagy tíz sört. Mint kiderült
felesleges volt mert vacsora után ami most jó volt csak dülöngéltünk
jobbra-balra álmosan és még így sem menekültünk mert le kellett menni a
kocsmába (van itt ilyen is) ahol a Ged-et búcsuztatták, mivel őneki letelt,
kb.50 sör volt az asztalon amire volt mondjuk 20 álmos ember és ha egy kiürült
2-t hoztak, és egy csomó hurkapálcikás sült hús uborka és ízetlen tréfaként
lótuszvirág. Két sör után
hazaszivárogtunk....