Október 25. szerda - [ a nap összes fotója itt látható ]

 Végre egy olyan napunk volt, mint amilyennek képzeltük az elején az egészet, azt sikerült a zuhogó esőben feladatul kapni hogy valahol az isten háta mögött egy völgyben nézzünk meg egy olyan karsztforrást amit még fehér ember nem látott és nagyon nagy és állítólag barlang is van mögötte. A szervezés igazi kínai volt, a legrosszabb autót kaptuk magunk alá, ezért elég sokat kellett gyalogolni, mert az nem bírt megbírkozni a földúttal ami a völgybe vezetett. Elég hosszan autóztunk Lichuan-tól Enshi felé, nem is mindig tudtuk merre kell menni, amíg vezetőink kitalálták addig pl. tollaslabdázással töltöttük az időt.

Szerencsére vettünk esernyőt és fogadtunk serpát is hogy az cipelje a csónakot, mert azt mondták a kínaik hogy egy tavon keresztül kell becsónakázni a barlangba. Végül odaértünk egy faluba ahová egy nagyon látványos völgyön át vezetett az utunk és ahol csatlakozott hozzánk a falu apraja-nagyja és így kimentünk a forráshoz. Egy épülő felvízi csatorna mentén haladtunk, miközben az eső vigasztalanul zuhogott. Hála újonnan vásárolt kínai esernyőinknek viszonylag szárazon megúsztuk a kirándulást.

Ahová vezettek minket az egy hatalmas vízfakadás volt, ott volt a tó is, de az emlegetett barlang kb. 20 m-rel felette volt és egy kis vízesés jött ki belőle. Ekkor már tudtuk, hogy hiába vittük a csónakot meg a mellényt, felmásztunk a barlang fölé a hegyoldalban de nem volt nittelönk sem kötelünk sem hogy beereszkedjünk így ezt a programot elhalasztottuk.

Megkérdezgettük a helyieket, hogy hol van még barlang a környéken és ők végül elvezettek egyhez a hegyoldalban kb. 200 m szinttel feljebb. Ez egy nagy fosszilis barlang volt, az eleje csupa szemét mert még talán nem is olyan régen lakásnak használták, falakkal tetőkkel fel osztva, be volt építve. A barlangban egy pár száz métert befelé haladva  egy kis tavacska után felmászva egyre laposabb lett, kúszni is kellett (persze vízben), de azért szép volt csak a méret... Az elején jó huzat is volt, amit főleg az első kúszójáratban lehett jól érezni, de a végére eltünt az is. Egy nagyon kúszós járatnál inkább kifele indultunk, tekintve hogy majd azért úgyis  fel kell térképezni, az egészet elég lesz akkor bekúszni oda. De Gema tanításai alapján a huzatvesztés nem hagyott nyugodni ezért ahol eltűnt a huzat, ott elkezdtük keresni. Végül a Marci felmászott valami hülye helyre kövek között és ott egy óriási járatot talált, holnap ezt fogjuk folytatni,  a huzat nem csapott be most sem. Ránkesteledett mire a bejáratba érkeztünk újra.