Október 21. szombat - [ a nap összes fotója itt látható ]

 Reggel felébredés után azzal koronáztuk meg Enshi luxusszállójának igencsak olcsóra lealkudott szolgáltatásait, hogy a két reggeli jeggyel mindhárman bementünk a svédasztalos eldorádóba. Ezután pofátlanul taxit hivattunk a londínerekkel, majd mindjárt a másodikkal távoztunk. Az első ugyanis nem vitt el minket. A reptéren már ott voltak az angolok egy teljesen bepárásodott buszban vártak mert a repülő még korábban ért oda. Örömmel üdvözöltük barátainkat és azokat is akiket addig nem ismertünk.

 Néhány óra buszozás után  megérkezetünk Lichuanba és mindenki megdöbbenésére a város legelegánsabb szállójába szállásoltak el minket gyakorlatilag az egész 8. emelet a mienk. Nagyon elegáns szobák, szőnyegpadló, tengernyi szolgálatkész személyzet, barlangász még nem tartottak így soha, ha már az angoloknak is ez a véleménye akkor ez így van. Éppen csak lepakoltunk és már szóltak is hogy indulunk egyfajta megnyitóra. Elvittek minket a Teng Long Dong nevű barlang bejáratához amely tulajdonképpen egy hatalmas víznyelő normál  állapotban egy olyan 150 – 200 m³ perc víz áramlok bele ami pont a bejárat előtt egy elég komoly zúgót alkot ami  miatt nagy a zaj és elég félelmetes az egész.

A rendszert amely egy egybefüggő fosszil és egy darabokban meglévő aktív részből áll belgák járták be a 80-as években és térképezgettek is benne. A hossza elvileg 30 és 50 km között van az eleje ma már kiépített barlang. Az egész barlang horizontális kiterjedése (a fejétől a farkáig) kb. 10 km , azaz nagy, mint maga a barlang átlagos mérete is.

Itt először a helyi pálkocsmában egy vacsorán kellett keresztül esni majd beszivárogtunk a barlang hatalmas fosszil bejáratán. Itt néhány 100 m megtétele után elektromos autókba ütköztünk amelyek kb. 500 méter vittek beljebb minket ahol egy rendes színpad és a hozzátartozó nézőtér fogadott minket.

Itt udvariasan leültettek és mindenki kapott egy tapsológépet ami 3 db műanyag tenyér volt és ha megrázta az ember csattogott. Miután az összes meghívott elfoglalta a helyét egy elég színvonalas performance következett ami úgy tűnt az első éjszaka jogán sarokba szorított tragikus szerelmespár történetéről (is) szólt, aminek a csúcspontja az volt hogy a szökőkút vizéhez petróleumot keverve azt meggyújtották.

Sokat gondoltunk ezen a ponton Salamon Gáborra hogy vajon mit szólna ehhez. Az előadás végén fel lehetett menni a színpadra és megtapogatni  a táncosokat, hogy valódiak-e.