Október 20. péntek - [ a nap összes fotója itt látható ]

Reggelre minden alkalmas eszközt ébresztő funkcióra állítottunk, így elértük a hét órakor induló buszt ami a faluból bevitt minket a városba.. Búcsút vettünk a közértes kislánytól és Zhangjiajie cityben a 2-es busz csúcsforgalmi járatán kikapaszkodtunk a buszpályaudvarra. Érdekes volt megfigyelni a klasszikus zsebesek ténykedését.  Ott volt egy kis veszekedés a WC-s nénivel mert benéztünk a WC-be ahol nem lehettet levegőt sem venni ezért nem történt semmi, de ő azonnal követelte a pénzt. Hiába aktivitiztünk ő csak egyre jobban ordibált meg bökdösött, de aztán csak abbahagyta.

 Ezután beszéltünk még egy idiótának látszó emberrel is akiről kiderült, hogy ő a sofőr és egy szép új Ford Transit (vagy annak kínai mása) a busz. Csak néhány utitársunk akadt akik tanúi lehettek, ahogy a Kutya a beszállásnál letöri az egyik karfát. Ennek ellenére elindult az autó, nyomta neki rendesen a sofőr, de valahogy nem haladtunk - falu falut követett szembejövő autók, csupa kerülgetni való mindenféle dolog és egyre lepusztultabb lett minden. Egy helyen megálltunk és a sofőr (nem önszántából) hosszú beszélgetést folytatott a rendőrökkel úgy látszott nem akarják tovább engedni, de azután úgy tűnt ad egy kis pénzt a rendőröknek és ezzel megoldódni látszik minden.

Végeztünk egy rövid fejszámolást a buszjegyár/utasok száma – költségek összefüggésében és végül az jött ki, hogy ez nem érheti meg egyáltalán annak aki ezt üzemelteti, nem is beszélve a letört karfáról. Nem sokkal a rendőrős megálló után érdekes támadás érte a kocsit, egy meglehetősen érdekes ábrázatú bolond sajátos mozgással magasra emelt bottal lépett az autó elé fenyegetőleg fellépve. Ekkor a sofőr megpróbált kitérni jobbra, majd tolatás után balra de a helyi Robin Hood keményen ellenállt, ügyes testcseleket bevetve. A megoldás az volt, hogy egy kb. 10 fillér értékű pénzdarabot kellett a kezébe nyomni az ablakon keresztül és erre letett a további támadási szándékáról.

Tovább haladva már jóval ebédidő után egy nagyon lepattant helyen egyszer csak megálltunk és ebédre invitáltak egy nem túl meggyőző, mondhatnám „idesohabenemmennék” helyre. Itt különféle dolgokat tálaltak fel a busz utasainak, köztük sült bogarakat is. Kutya szerint ez attól volt csak keserű mert odaégették. A végén aztán fizetni is kellett, úgy tűnt csak mi fizettünk, valószínüleg a többi utas akaratunkon kívül a mi vendégünk volt.

 Este délután öt felé végre, valahára megérkeztünk Enshi-be, ahol a buszt az LP segítségével arra kértük, hogy vigyen egy olcsó hotelhez. Az erre a városközpontba hajtott, ahol megállt egy tizenvalahányemeletes rendes londineres luxusszálló előtt és azt mondta ez olcsó. Előszőr bement a Marci és megnézte mi a helyzet, de kijött és mondta hogy ez drága keressünk valami olcsóbbat. Mivel nem voltunk abban a helyzetben hogy tudjuk merre induljunk és mit találhatunk ezért visszementünk még tisztázni hogy mit is adnak mennyiért – szerencsére. Először udvariasan leültettek minket a hallban, azzal, hogy hívnak egy angolul tudó embert, majd nagy nehezen jött is egy szép öltönyös kínai aki persze törte az angolt és nem is értette. Az hamar biztossá vált, hogy kiírt árak nem annyik mint amennyi és ez már jól hangzott (258 y). Megnéztük a szobát és barátunk ekkor még nem értette, hogy mi hárman egy szobát szeretnénk kivenni. Mire visszaértünk a hallba ezt megértette, nem volt boldog, de beleegyezett. Ezekután azt mondta, hogy adjunk 2000 y depozitot a szobára, ezt sem akartuk, lealkudtuk de annyink sem volt, ajánlgattunk dollárt, de attól meg félt mint a tűztől így beérte a Marci útlevelével.

Miután elfoglaltuk a szobát tettünk egy rövid sétát a városban evőhelyet keresve. Egy híd alatt heves és nagylétszámú sütogetés folyt, de ez nem nyerte el a tetszésünket így a szálló melletti utcára nyíló vendéglőt boldogítottuk este, ahol persze csak kínai menü volt, viszont a dekóder a szállodában maradt. Így jobb hijján körbejártunk megnéztük ki mit eszik végül ráböktünk az egyikre, hogy ilyet kérünk. Ez sikeres volt és közben a vendéglős szégyenlős néhány angol szót tudó lánya is a segítségünkre sietett. Igazi keleti nyüzsgés támadt kisgyerekek szaladostak érdeklődve,mosolygós emberek szemlélődtek, de mi ennek ellenére jól laktunk valami kockatésztás (értsd 8 x 8 cm ) levessel meg egyebekkel.

 Ezután a főtérszerű helyre igyekeztünk internet reményében, helyette érdekes mozgásokat csoportosan végző idős asszonyokkal találkoztunk akiket amikor végeztek megtapsoltunk és ennek ők nagyon örültek. Volt ott egy cukrászda is amiben finom sütit és kávét, igazi kávét vettünk. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez az első és egyben utolsó amit Kínában ittunk.  Ezután a sarki szupermárket sör érdekében való feldúlása után hazamentünk a luxusszállónkba ahol teleraktuk üres sörösüveggel a szemetest. Közben kaptunk egy SMS-t az Emmáéktól hogy holnap valamivel korábban érkeznek Enshi-be.