Október 18. szerda - [ a nap összes fotója itt látható ]

Reggel a vonattal pontosan menetrendszerint érkeztünk Zhangjiajie-be ahol a vasútállomáson az Ázsiában  szokásosnak mondható eltérítési kísérletek után a taxi helyett simán felültünk a legolcsóbb 1 yuanos 2-es buszra és bementünk a centrumba ahol rövid tanakodás után (sehol egy betű..) némi szerencsével felkerültünk a Zhangjiajie faluba tartó buszra (8 y), de mint az később kiderült ez nagy hiba volt. Ott érkezésünkkor  egy enyhe szállás-eladási kísérletet folytató asszonycsapat fogadott, őket úgy ráztuk le, hogy leültünk az első helyen sörözni és bevenni a maláriaellenes gyógyszert.

Itt a vendéglők előtt már elég szép kis állatkert képviseli az étlapot, kígyó béka növények... Ezután elmentünk az LP-ben kinézett szállásra (Minzu) ahol megalkudtunk egy háromágyas szobára (200 y), enyhén lepusztult, lehetne szép is de nem volt az. Gyorsan meg is kajáltunk a helyszínen, itt már ritka az angol menü, így az LP-ben mutogatunk. Végül is jókat válogatunk és elindultunk a világörökség felé. Szitáló köd, semmit nem látni de lássuk.

A bejáratnál semmi nincs kiírva angolul és senki nem beszél ezen a nyelven. Viszont kiderül, hogy  kevés a yüanunk és persze nem fogadnak el bankkártyát és ráadásul csak két napos jegy van (253 y) és a dollár se jó nekik mint fizetőeszköz. Egyébként világörökség a hely.  Elballagunk a falu bankjába (China Agricultural Bank) ott ők azt mondják hogy csak a city-ben lehet pénzt váltani ott is csak a China Bankban. Ezek után reménykedve futunk egy kört újra, megpróbáltunk belógni meg ilyesmi, de nem sikerül semmi. Megpróbálkoztunk az összes faluban lévő hotelban pénzváltással de sikertelenül, úgy tűnik inkább csak  nem merik. Ezután feladjuk, de már el is telt majdnem az egész nap, ezért hogy csináljunk valamit a faluból kimegyünk egy völgyön keresztül az erdőbe ahol nem a Nemzeti Park van.

Elhaladtunk egy cseppkőbolt mellett, majd a falu végén egy 20- 30 m magas lepattant duzzasztógátat találtunk amely már a vizet sem duzzasztja. Emellett elhaladva felmegyünk a völgyben még egy órát utunk végén egy kis vízeséses sziklás beugrónál találkozunk egy háromfős asszonycsapattal akik eléggé csodálkoznak. Mivel sötétedik mi is visszafordulunk.

Visszatérve a faluba találomra kiválasztunk egy helyet, eszünk majd a Kutya könyörgésére befizetjük egy masszázsra. Rózsaszín köpenyes 14 évesforma kislányok vették kezelésbe, de minket is beinvitáltak nagy vigyorgások közepette és kérdezgették hogy honnan jöttünk meg ilyenek miközben a kutyának megmosták és masszírozták a lábát (40 y). Utána elmentünk internetezni majd haza egy-két útközben vásárolt sör társaságában.