Kuchta Gyula és
Tóth József:

A   V á r t e t ő i   b a r l a n g o k

Miskolc, 1955.

A Bükkhegység karsztos üregeinek leírása
29.
A Vártetői barlangok
(kézirat gyanánt)

A sorozatot szerkeszti a
Szerkesztőbizottság

Lektorálja a
Bírálóbizottság

A kutatásokban anyag és adatgyűjtéssel résztvesznek a
Magyar Hidrológiai Társaság miskolci csoportjának Zsombolykutató szakosztályi tagjai

A szöveget írja, a rajzokat készíti és sokszorosítja a
"Bükki munkaközösség"

Miskolc, 1955. július 1.

A Vártetői víznyelőbarlang

(Tóth József)

Nagy kép: 2876 x 2128 pixel, nyers méret: 3MB

A barlang környékének földrajza:

A Vártető a Bükk keleti részén, a Bányabükk csoportjának a hegységet ÉK-ről határoló fő törésvonalhoz legközelebb eső gerince. A Bányabükk csoportját É-ról a félkörben azt körülhatároló Szinvavölgy, D-ről Bükkszentlászló/Tatárárok vonala határolja nagyjából. A Hegyestető (592 m), Vaskapu (486 m) és Bagolyhegy (429 m) kelet felé lejtő gerincének egy oldalgerince a Vártető (335 m). Ez szintén kelet felé elálló és alacsonyodó gerincet alkot, melynek északi oldala meredek eséssel ér le a Szinva medréhez. Ez a letörés egybeesik a Bükköt itt határoló nagy tektonikai repedés irányával. A hegy lábánál, a repedés mentén számos hévforrás tör a felszínre.

A barlang környékén a karsztos jellegek dominálnak, váltakozva nem karsztos, így elütő és változatosságot adó formákkal. A karsztjelenségek - a hatalmas dolinák (Vártető, Bagolyhegy oldal), a karros, csupasz mészkősziklák (Vártető), vagy a terület víznyelői (kőfejtői, vártetői nyelők) - mellett a közbetelepült palarétegek, vagy a szintén fellelhető kavicsos, agyagos rétegek gátolták a terület teljesen karsztos formává való kialakulását, segítették azonban a barlang kifejlődését (erózió).

Ha a barlanghoz tartozó terület a legszorosabb határát akarnánk megvonni, csupán a Vártető-gerincet vehetnénk be a területbe, melyet ÉK-ről a meredek letörés, DNy-ról a Vártető/Bagolyhegy közötti völgy, ÉNy-ról a Kőfejtői-völgy, Ny-ról a Kőfejtői-völgyfő nyerge határol. Ez az a területegység, melynek karsztjelenségeit a barlanggal kapcsolatba hozhatjuk, vagy a kapcsolatot kis is mutathattuk.

A barlang bejáratának feltételezett tengerszintfeletti magassága 290 m. Összehasonlításul közölve a Diósgyőri források magassági adatait, azok rendre: 172, 180, 195, 200, 172 méter magasan törnek elő a tenger színe felett. A barlang mélysége 80 m körüli, tehát a legmélyebb pontnak abszolút magassága 210 m lehet. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a források nem hideg karsztvizek, hanem feltörő termálvizek, így a helybeli karsztvízszintet sem jellemezhetik kielégítő pontossággal.

A barlang megközelítése:

Megközelítése egyszerű és gyors, a bejárat megtalálása azonban már nehézséget okozhat. Miskolcról a Diósgyőri villamossal, vagy autóbusszal lehet kijutni a diósgyőrtapolcai fürdőhöz. A fürdő bejárata előtt jobbra vezető fasoros úton, majd kb. 300 m után balra kanyarodva az utolsó házakhoz érünk. A kőbányán átmenve, balra a sziklafal mentén nyíló víznyelőt mellőzve néhány méter után balra ösvény kapaszkodik ki a völgyből, mely föntebb elágazik. A baloldali úton tovább kapaszkodva, csaknem a tetőn, balra látható fehér mészkősziklákkal egyvonalban az úttól balra kb. 15 méterre, bokrok között nyílik a bejárat, egy dolina alján. A bejárat közelítő pontossággal meghatározott helye 60-00 vonásbeosztású ÉK rendszerű tájolóval: Bagoly-hegy (429 m) magassági pontjától 59-25, Hegyes-tető (592 m) magassági pontjától 14-00 irányban, a Vártető (335 m) csúcsától pedig 100 m távolságra van. A bükki turistatérkép nem ezt a dolinát jelzi!

Barlanghelyrajzi egységek:

A barlang egyes részeinek elnevezése, zárójelben fixponttal megjelölt kiterjedése. Bejárat (7, 6), Törmelékes-folyosó (8, 9), Alsó-folyosó (10, 11, K), I. kürtő (K,1), Padlás-ág (11), Kis-terem (1, 2), II. kürtő (2, 3), Agyagos-ág (3, 12, 13), Fehértermi-(Rom-)ág (4, 5), Szorító (12), Emeleti-ág (2), III. kürtő (13, 14), Harang-terem, III. kürtő, Tűfok (15), IV. kürtő (15, B), Nagy-repedés (A, B), Erkély (B), Vízjárás (B, X), Nagy-terem (B, X), Tölcsér-lyuk, Kerek-terem, Száraz-ág, Agyagárok-ág, Megkerülő-ág, Cseppköves-kürtő, Kőnyereg, Felső-ág, Párkány, Fátyol-terem (5)

Barlangi tektonika:

E nagyméretű karsztos üreg É-D irányú törésvonal mentén alakult ki. Három önálló részre osztható fel: 1. É-D irányú repedésrendszer, 2. K-Ny irányú járatrészek, 3. Nagytermi rész.

Barlangmorfológiai megfigyelések és mérések:

A barlang É-D irányú fő, és több másirányú hasadék mentén alakult víznyelő-barlangrendszer. E tényből néhány jellemző alaki sajátosság következik:

Ezek a megállapítások általában csak a főágra vonatkoznak. Az oldalágak közös jellemzői az előbbiekkel szemben:

Néhány érdekes megjelenési formából a barlang hévvizes eredetére is következtetni lehet, de uralkodóan a karsztos barlangok formáit találjuk.

A barlang alaki leírása helyrajzi egységenként részletezve:

Bejárat: Viszonylag szűk 1x1 m átlagszelvényű járat. Agyagba ágyazott sziklatömbök és törmelék között csigavonalszerűen vezet lefelé. A sziklák és a kőbeágyazások simák, gömbölyűre koptatottak, méretük változó, 1 m átmérőtől az egész apró törmelékig.

Törmelékes-folyosó: 2x5 m átlagszelvényű, erősen lejtő függőleges falú hasadék (É-D irányú), oldalán több beöblösödéssel. Talaja sziklatörmelék 0,3 m átlagátmérőig. Egy félgömbalakú, mintegy 2 m átmérőjű üregben végződik, melynek talaja kupacosan elhelyezkedő agyag, ami csaknem kitölti az üreget. Ez a termecske nagyon hasonló a hévizes eredetű barlangok jellemző félgömbalakú termeihez.

Alsó-folyosó: Az előbbitől agyagos, majd sziklába vágott tereplépcsők választják el. Közel vízszintes fekvésű, agyagos, törmelékes talajú. Falai erősen korrodáltak. Egész hosszában végignyomozható egy változó, átlag 0,2-0,5 m szélességű 0,1 m mélységű vízfolyás árka. Valószínűleg a bejárat csekély vízmennyiségét vezeti le.

I. kürtő: Valójában egy nagy É-D irányú hasadék. 12 m mély, kezdetben keskeny, majd kiszélesedő (1 m-ről 3 m-re) üreg. A falak végig függőlegesek, illetőleg néhol áthajlók. A repedés hossza 4-5 m, É-i vége elszűkül, itt a repedésben kőtömbök és törmelék akadt fenn, másik vége hirtelen véget ér. A falakon erős korrodáltság nyoma látszik.

Kis-terem: Mennyezetét az első kürtő képezi. 6x4 m alapterületű vízszintes talajú, melyet koptatott kőtörmelék és nagyobb kőtömbök borítanak. Falai áthajlók, néhol nem sziklafal, hanem összenyomódott agyagba ágyazott törmelék képezi. A törmelék összetételére nézve igen változatos (lásd: üledékjellemzés)

II. kürtő: Egyik legjellegzetesebb korrodált kürtő. 2,5 m átlag átmérőjű, 6 m mély csaknem teljesen függőleges járat, a falak tiszták, lemosottak.

Agyagos-ág: Az eddigiekhez képest jóval kisebb szelvényű, alacsony K-Ny irányú repedés mentén kialakult, 24 m hosszú. A talaja jobbára agyagos törmelék, melyet nagy leszakadt sziklatömbök borítanak (1 m átmérőig). A falak agyagosak, éles csipkézettség helyett az agyagban végig vízjárás nyomai figyelhetők meg. Az átlagos szelvénytől (1x1,5 m) eltér a bejárat (mely alig 0,7x1 m), a 7. méternél lévő szűkület (0,7 m szélesség), valamint a 10. méternél lévő cseppkőbefolyás (0,5x1 m). Az eddig erős, függőleges tagoltság olyanképpen módosul, hogy a 24 m-es hosszra mindössze 1 m függőleges esés jut.

III. kürtő: Mélysége 4 m, szelvénye 2 m átmérőjű kör, illetve ellipszis. Falai függőlegesek, igen erősen korrodáltak, kicsipkézettek. Állandó csepegés tapasztalható, talaja szálszikla, tiszta és lemosott, ugyanígy falai is.

IV. kürtő: A 2x4 m-ről 0,7x1 m-re keskenyedő járat egészen elszűkül, s egy 0,5x0,3 m szelvényű kis lyukon vezet a IV. kürtőbe. Ez az eddig feltárt rész legnagyobb mélységű kürtője: 22 m. Szelvénye tágas. É-D irányú repedés mentén alakult ki, falai végig áthajlóak, simák.

É-D irányú nagy hasadék (az Erkélytől jobbra Nagy-repedés, balra Cseppköves-kürtő elnevezésű): Az É-D irányú hasadék, mely eddig a főszerepet töltötte be, most csupán egyik oldalágát képezi a barlangnak, bár vertikális kiterjedésében, a sok helyen 30 métert is meghaladó magasságával még mindig a főhelyen áll. A nagy kürtő alja (Erkély) egy kb. 5x3 m területű vízszintes térség, Innen a barlang mindkét irányban emelkedik. Dél felé egy függőleges sziklafal (2 m) után 40 fok meredekségű agyaglejtő, egy 0,5 méteres szűkületig. Az Erkélynél lévő 27 m-es magasság eddig (4 m) rohamosan 10 m-re csökkent. Innen 37 fok emelkedéssel 1,0-2,5 m szélességű járat vezet a hasadék végső 1 m átmérőjű kupolatermébe. A hasadék magasság itt már csak 4 m; a talaj végig agyagos, néhol törmelékes, lent nedves, följebb egészen száraz, morzsalékos. A falak simák, fülkeszerű bemélyedésekkel, félgömb alakú formákkal. Agyagosak néhol. A falburkolat kalcitos vagy bekérgezőcseppkő. A hasadék É-i vége 2-3 m szélességű, nagymagasságú. Meredek agyaglejtővel indul, majd fentebb cseppkőbekérgezés fedi be a falakat is, a talajt is. Vakkürtőben végződik, mely alatt azonban más jellegű járat vezet tovább, a Felső-ág. A Cseppköves-kürtővel a Megkerülő-ágat alkotja. Ez a hasadék és a Nagy-terem között húzódik. Jellegzetesen köralapú, gömbszerű termecskék sorozata. Ezeknek fala sima, legömbölyített, képződmény nélküli. Esetleg hévvizes eredetre utalhat. Talaja vastag agyag, vízjárás, csepegés nem tapasztalható, ilyennek nyomai sem láthatók.

Nagy-terem: Felső része az előzőhöz hasonló jellegű, nagyobb méretekkel és lejtős agyagtalajjal. A fal itt kristályos bevonatú. Alsó része a Tölcsér-lyuk. Középen elhelyezkedő, 6 m átmérőjű, kör alakú, tölcsérszerű, felszíni víznyelőhöz hasonló mélyedés. A talajt behordott és leszakadt kőtömbök (2-5 m) képezik, ezek között vezet le a Víznyelő-ág. Mindenütt agyagos bekérgezés, erős vízjárat nyomai észlelhetők.

Kerek-terem, Száraz-ág: A terem 4 méter átmérőjű, kör alakú. Talaja szintén összetöredezett, megroggyant. Keleti oldalán 0,5 m függőleges leszakadás látható, ahol szelvényben látszik a talaj agyagra, homokra, kavicsra különülő rétegzettsége. A falak félgömbösen kivájottak, vízjárás nyoma csak kevéssé észlelhető. Ez a víznyelő zárt, mindössze az egyik fal mellett, kupolás elhelyezkedéssel, a mennyezettől 5-10 cm távolságra van egy hosszabb nyílás, melyben a ledobott kő sokáig gurul lefelé.

Agyagárok-ág: 2x1,5 m szelvényű, erősen elagyagosodott, legömbölyített falú, félgömbös jellegű. Végződésénél több ágra szakadva elszűkül.

Víznyelő-ág: A Nagy-terem felszíne alatt kb. 10 méterre vezet lefelé sziklatömbök között, majd repedés mentén. Jelenleg itt áll a kutatás, egy szifon előtt.

Padlás-ág: Egész jellegzetes, erősen korrodált vakkürtő. Mintegy 4 m magasságig követhető, ott szerteágazik és elszűkül.

Emeleti-ág: A II. kürtő szerves része. A kürtőt is beleszámítva 12 m magasságig vezet fel, ott szétágazik és elszűkül. Erősen korrodált falú.

Fehértermi-ág: Viszonylag szűk, változó szelvényű, gyengén emelkedő járat, mely a végén vakkürtőben végződik, termet alkotva (3x6 m). Talaja agyagos, törmelékes, cseppkőbekérgezésű. Falai néhol korrodáltak, máshol simák. Vízjárás nyomai megfigyelhetők. A Fátyolterem 1 m² területű és 1 m mélységű beszakadása víznyelőre utal.

Képződménymorfológiai megfigyelések:

Az ebben és az előző fejezetben előforduló alaktani, rendszertani és genetikai meghatározásokat lásd bővebben a "Bükkhegység karsztos üregeivel kapcsolatos összefoglaló és ismertető tanulmányok" c. sorozat írásaiban.

A Vártetői-barlang víznyelő volta ellenére nem mondható képződményekben szegénynek; azok előfordulása, különösen azonban sokfélesége és változatos megjelenési formái egyik legnagyobb érdekességét és értékét jelentik a barlangnak. Az egyes képződmények közül megtalálhatók a cseppkövek, kalcitos bevonatok, nyeles kövek, tufagátacskák, borsókövek. Ezek jellemzése, részletezése:

Cseppkövek: A barlang uralkodó képződményfajtája. Megjelenése végigkísér a barlangon, az erősen korrodált részek és a kürtők kivételével mindenütt megtalálható, döntő százalékban azonban csak a Fehértermi-ág (Fehérterem, Fátyolterem), IV. kürtő, Cseppköves-kürtő, Kerek-terem és az Agyagos-ág bejáratánál jelenik meg. Megjelenési formára nézve legnagyobb százalékban bekérgező cseppkő, kevesebb, de még mindig viszonylag sok cseppkőbeömlés (legszebb képződmények), sorrendben azután a mennyezetről lelógó apró sztalaktitok, majd a tömzsi és csak kis magasságot elérő sztalagmitok vagy kőgyertyák és végül a cseppkőoszlopok következnek.
A cseppkövek korára tekintettel általában fiatalok - öreg vagy elpusztult képződmények nincsenek a barlangban. Ebből következik, hogy a képződmények mind üdék, színesek, azaz egyéb tényezők még nem rombolták külsejüket.
Aktivitás szempontjából a cseppkövek mintegy 90%-a aktív, kevés időszakosan aktív, és csak elenyészően kis százalék inaktív. Tehát a képződmények állandóan vizesek, vagy csepegnek, másrészt a víztől fényesek, élénkebb színűek, tiszták, lemosottak, szépségük egészét mutatják.

Kalcitkristályok: A cseppkövekhez hasonlóan ez is jellemző képződmény a barlangban. Megjelenik már a bejáratnál, egyes részeken elő-előbukkan, de uralkodóan minden más képződmény felett a IV. kürtő alatti részen dominál. Megjelenési formái változatosak, döntő százalékban falbevonat alakjában, lényegesen kevesebb százalékában repedéskitöltések és jellegzetes sugaras-rostos kalcitos fészkekben találhatók. A cseppkövek ennél jóval idősebbek.

Mésztufagátak: Kis számban találhatók, ezek között is sok az inaktív és csak időszakosan aktív. Mind idős képződmények. Kis alakjuk (max. 50 cm) jelentéktelenné teszi őket.

Nyeleskövek: Szintén elvétve (a Törmelékes-folyosó falán) kis számban fordulnak elő.

Borsókövek: Nagyon kevés található a Kerek-terem oldalfülkéjében.

Az egyes képződmények morfológiai sajátosságai helyrajzi egységenként részletezve:

Bejárat - 8. pont: Képződmény nincs.

Törmelékes-folyosó: Képződményekben szegény. Jobbra a falon inaktív, barnás-okkersárga színű cseppkő bekérgeződés. Kalcitos repedéskitöltések megfigyelhetők ugyancsak a jobboldali falon. A kristályokat agyagkéreg vonja be. Lentebb nyeleskő előfordulás figyelhető meg. Ez apró fehérszürke (mészkő-színű), gömb alakú, vékony nyélen álló képződmény (átmérő max. 4 mm), a borsókőhöz hasonló alakú, de kisebb.

Alsó-folyosó: Cseppköve nincs, a bejáratnál jobbra, és a mennyezeti részen kalcitos repedés található.

I. kürtő: Képződménye nincs.

Kis-terem: Képződménye nincs.

II. kürtő: Képződménye nincs.

Agyagos-ág: Balra, az agyagos rész kezdeténél több, agyagra települt fehér cseppkőgyertya (átmérő 5 cm, magasság 10-20 cm) a mennyezeten kevés cseppkőképződmény, főleg átlátszó, apró sztalagtit. A mennyezeti részen fejlődése kezdeti szakaszán álló cseppkőfüggöny. Sárgásbarna cseppkőbekérgezés is előfordul. Ezek a képződmények időszakosan aktív jellegűek. A 10. méternél szép fehéresszürke cseppkőbefolyás. 0,5 m sugarú bordázott félhenger-felület (jobbra), okkersárga cseppkőbeömlés (balra) képezi a szorítót. A mennyezeten kalcitos repedések kibukkanási vonala követhető.

III. kürtő: Képződménye nincs.

Harang-terem: Képződménye nincs.

IV. kürtő: Lemászás közben már a hágcsóról széttekintve a barlang egyik legszebb részletét láthatjuk. 6 m ereszkedés után jobbra szép, nagykiterjedésű (1,5 m hosszú) lelógó okkersárga-vöröses színű cseppkőbeömlés figyelhető meg. 8 m mélységtől egészen a fenékig kalcitkristályos falbevonat, ami kb. 0,5 m átmérőjű félgömb felületen fekszik. Egy-egy kristály-piramis néhol a 5-6 cm-t is eléri. A néhol eltűnő falbevonat szabaddá teszi a hófehér réteges kékesszürke színű mészkövet, máshol a bekérgezőcseppkő is megjelenik, de a kalcit dominál.

Erkély: Csupasz falait feljebb kalcitos kéreg vonja be. Itt mérhető a kalcitkéreg vastagsága, mely átlagos 10-15 cm.

Nagy-repedés: Jellemző a kalcitkristályos falburkolat. A kristályok szépenfejlettek, nagyalakúak, azonban nem fényes felületűek, mindenhol feketésbarna agyag, vagy guanó borítja őket. Sok helyen megfigyelhető a kristályok gömbölyűre való lekopása. A kalcitos és a bekérgezőcseppkő kombinációiból igen érdekes képződmények alakultak ki. A domború felületre, az ott lévő kristályokra cseppkőréteg települt, mely idővel egészen ellepte azt. Ott azonban ahol az oldalfal áthajlik, a lecsurgó víz a kristályon végigfolyik, s annak hegyén lecsepegve ott rakódik le a CaCO3, így minden egyes kristály csúcsán érdekes, szakállszerű, alig 5 cm hosszú és kb. 5 mm vastag sztalagtitocska képződött.

Cseppköves-kürtő: A cseppkőképződmények ebben az ágban a legdúsabbak és a legszebbek. A talaj kezdetben agyagos, majd 5 m után végig cseppkőzuhatag, bekérgezőcseppkő, mésztufagátacskák. A kalcitkristályok felfelé haladva fokozatosan eltűnnek, hogy helyet adjanak a cseppköveknek. A járat felső része teljes egészében minden oldalról cseppkövekkel burkolt. A képződmények aktívak. Legtöbb a beömlés, bekérgezőcseppkő, de sok a kb. 7 cm átmérőjű és 10-50 cm magasságú kőgyertya, néhol hasonló termetű cseppkőoszlop. A mennyezeten sok az aprósztalagtit.

Felső-ág: Képződményei a néhol megmaradt kalcitos falburkolaton kívül nincsenek. Az agyagtalaj elpusztult kalcitkristály szemcsékben dús.

Nagy-terem: A már fentebb leírt kalcitos falburkolat igen dúsan. Felső végén a talajt is kalcit borítja. Igen szép számban találhatók a sugaras-rostos szerkezetű, gömbösen megjelenő kb. 10 cm átmérőjű kalcitos fészkek.

Kerek-terem: Cseppkövekben meglehetősen gazdag. Nagyon sok az aprósztalagtit. Balra egy oldalfülkében mésztufán települő kőgyertyán vannak. (10-15 cm átmérőjű, 50 cm magas.) Jobb oldalon egy vakkürtőből szép okkersárga és szürkésfehér színű cseppkőbeömlés. A képződmény időszakosan aktív. A talajon látható kiszáradt mésztufa alkotta medencék inaktív képződmények. 50 cm széles, 10 cm mély (Jobboldalt a talajhoz közel nagyon kis számban borsókő található.

Száraz-ág: Sok bekérgezőcseppkő borítja a falakat. Időszakosan aktív képződmények. Apró mésztufa gátacskák, s a mennyezeten aprósztalagtitok is találhatók.

Agyagárok-ág: Bejáratánál jobbra fehér széles cseppkőképződmény. Kb. 70 cm magas, mintegy 1 méter átmérőjű kör alapon. Kis kőgyertyák és apró sztalagtitok szépszámmal előfordulnak. Aktív képződmények. A további részeken a talajon apró mésztufa-alkotta aktív tavacskák láthatók. (10-15 cm széles, max. 5 cm mély.) A mennyezeti részen kalcitos repedések.

Fehértermi-ág: Bejáratánál jobbra, fehér széles cseppkőképződmény miatt Fátyolnak, a termet Fátyolteremnek nevezik. Bentebb a végső Fehérteremben hófehér cseppkőbeömlés a barlang legszebb dísze. Mintegy 2 m szélességben és 5-6 m hosszúságban fedi be a Fehér terem falát. Aktív képződmény. Szemben vele okkersárga-kávébarna színű bekérgező cseppkő fedi a talajt melyből néhol fehér cseppkőgyertya áll ki.

Víznyelő ág: Képződményei nincsenek. A víz nagyszámú kristály szilánkot sodor be, az üledék nagy részét ez szolgáltatja.

Emeleti-ág: Képződménye nincs.

Padlás-ág: Falait sárgás, máshol szürkésfehér-fehér bekérgező cseppkő fedi. Aktív.

Általános hidrográfiai kép:

A barlang ugyan nem tipikus víznyelő, de van oldalága, melyhez külszíni víznyelő tartozik. Az itt bejutó vízmennyiség az egész barlang jellegét annyira megváltoztatja, hogy bizonyos megkötések mellett víznyelő barlangnak tekinthető. Vízjárás szempontjából időszakosan aktív jellegű. Víznyelő jellege miatt szükséges a barlang vízrajzát a környék vízrajzával együtt vizsgálni. A víz három megjelenési helyétől függően három részre tagolható a vízrajza:

1. A környék és egyes víznyelők vízrajza:

A környezet vizei állandó és időszakos jellegűek. Előbbi csoportba tartozik a Kőfejtői-völgy patakja. A kettéágazó völgyfő mindegyikében folyáshelyénél becsléssel kb. 10-20 l/perc, azonban a völgyön lefelé haladva a hozama mindinkább csökken, s a kőfejtőhöz legközelebb eső, a völgy irányára merőlegesen húzódó palaréteg-mészkőréteg határán eltűnik a mészkő repedéseiben. Ez a nyelő (illetőleg feltételezhető, hogy a patak mentén több is van) méreteinél fogva nem képes csapadékdús idők nagy vizét levezetni. Ilyenkor a víz továbbfolyik a kőfejtő felé, és a fölötte lévő nagy víznyelőben tűnik el. Az időszakos vizek közül elsősorban kell megemlíteni a Vártető csúcs alatti nagy dolinát, melynek fenekén két víznyelő is van. Mindkettő nyitott, de erősen agyagosodott. A száz méter hosszúságot és 50 m szélességet is meghaladó dolinába egy 15 és 50 m hosszban követhető árok vezet, bizonyítékául annak, hogy helyi vizeket időszakosan ma is nyel a nyelő. A nagy dolinától ÉNy-ra, kb. 150 méterre szintén egy nagy víznyelő van, mintegy 20 méterig követhető árokkal. A bejárati dolina száraz időben vizet nem nyel, lehetséges azonban, hogy az is víznyelő.

2. A barlangban megjelenő vagy átfolyó vizek vízrajza:

A barlangban aktív vízfolyás nincs. Vizet csupán két helyen találunk, azok is jelentéktelenek. A II.  kürtő fenekén mintegy 30x50 cm területű és 30 cm mély agyagmederben összegyűlő tócsa a csepegés vizéből táplálkozik. A másik vízelőfordulás csepegésmentes helyen, az Agyagárok-ág elején a parányi mésztufa gátacskák által felfogott 10 négyzetcentiméter területű parányi tavacskák vize, melyben rákszerű állatkák is élnek. Ez a víz külszíni vízfolyásból, szivárgással gyűlhet össze. Ezek mellett a barlang alaki sajátosságai abnormális körülmények esetén igen erős vízjárásra engednek következtetni. Ezt bizonyítják a Fehértermi-ág víznyelője, az Agyagárok-ág vízjárása, a Tölcsér-lyuk és a Kerek-terem víznyelője, az Erkély vízmosása, és még számos megfigyelt jelenség. Az egyes vízjárási helyek, valamint a csepegés helye és mérve szemléltetésére a hidrológiai vázlat (Vt-C hv) szolgál.

3. A barlangrendszerhez tartozó források:

A barlangrendszerrel valószínűleg a diósgyőri források vannak kapcsolatban. Ezek bár meleg vizet szolgáltatnak, azonban rendelkeznek számos olyan tulajdonsággal is, melyek a kapcsolatot bizonyítják. Kimutatható, hogy ezek a források nem kizárólag magmatikus vizeket adnak. Hatással van rájuk a csapadék, hőmérsékletük, hozamuk nem állandó, olvadáskor, esőzéskor megzavarosodnak, tehát a feltörő hévvizek bizonyos mértékig (!?) keverednek a leszálló karsztvizekkel és úgy jutnak a felszínre. Tekintve, hogy a víznyelők és a források között mindössze 500 m távolság van, feltételezhető, hogy a víznyelők vize valamelyik diósgyőrtapolcai forrásnál lát újra napvilágot.

Az összes víznyelő működését - egyszerre és a legnagyobb intenzitással feltételezve - a barlang a II. kürtőig csupán a bejárati dolina vizeit vezetné, a Fehértermi-ágból azonban már nagymennyiségű víz törhetne be. Vitatott, hogy honnan kerül ide a víz. A Fehértermi-ág a Kőfejtői víznyelő felé vezet, ezt a kapcsolatot azonban a felmérés eredményei nem támasztják alá. Másik hipotézis szerint a Fehértermi-ág vizét valamelyik Kőfejtő völgyi víznyelő szolgáltatja. Következő vízbefolyási hely a Nagy-terem. Ide minden irányból ömlene a víz, főképp a Száraz-ág, Agyagárok-ág, IV. kürtő, Cseppköves-kürtő felől. A külszíni víznyelők és az oldalágak kapcsolata itt sem tisztázott.

Mindenesetre az aktív patakos víznyelők betorkolása csak a további, még feltáratlan részekben várható. A Nagy-teremben felgyülemlett víz a Tölcsér-lyuk víznyelő ágon keresztül tűnhet el a mélyben, azonban nem elég gyorsan ahhoz, hogy a víz itt meg ne torlódjon és fel ne emelkedjen csaknem a mennyezetig. (A kristályos falakon, járatokban agyagos bevonatok, törmelékes agyagos leülepedések.) A továbbjutás szempontjából ez a tény nem biztató ugyan, de nem elegendő ahhoz, hogy a negatívumait bizonyítsa is. A további kutatás már csak azért is fontos lenne, hogy a mindmáig vitatott leszálló-katsztvíz/termálvíz keveredési módjára akár közvetett formában is új adatok kerülnének nyilvánosságra.

Felszíni vízfolyások leírása:

A felszíni vízfolyások keretein olyan barlanggal kapcsolatos vizek értendők, melyek víznyelőben tűnnek el, s feltételezhető vagy kimutatható, hogy az adott barlang vízrajzához tartoznak. Vizsgálatuk a forrásuktól a víznyelőig tart. A barlanghoz egyetlen gyérvizű, de állandó jellegű patak tartozik. A mélyen bevágott Fényeskő-(=Kőfejtői-)völgy meredek falú jellegzetes V-alakú árkában folyik, több mint 600 méteres hosszban. Forrása a kétfelé ágazó völgy két völgyfőjében van, és szivárgó vizekből gyűlik össze, réteges palából. A völgyben felváltva fordulnak elő palarétegek. A patak, általában a két réteg határán eltűnik, a mészkőrétegben a föld alatt teszi meg útját, s a következő palarétegnél újra a felszínre bukkan. Sorrendben a patakfolyás módja: Forrás - I. víznyelő - I. kibukkanás - II. víznyelő - és emellett a vízfolyás további vizeinek elnyelésére a III. víznyelő. Ettől mintegy 25 m-re lentebb nyílik a Fényeskő-völgyi-(Kőfejtői-)víznyelő, ami a nagyvíz megjelenésekor aktív.

A meder néhol sziklába vájt, sima, máshol köves. A felső részben két helyen mintegy 2 m magasságú vízesést is alkot a patak. A medret dús növényzet borítja, különösen tüskés bokrok, melyek a bejárást nehézzé teszik. Benőttsége minimális, vízinövények nem fordulnak elő benne.

Hasonlóképpen állatvilága is gyér. A kis vízmennyiség miatt inkább csak a bolharákok tanyáznak itt, de láttunk békát és szalamandrát is.

A víz gyors lefutását mesterséges építmények nem akadályozzák, a természetes akadályozottságot is csak a növényzet és a sorban elhelyezkedő kis nyelőképességű víznyelők jelentik.

A víz mennyisége becsléssel Q=10-20 l/perc, vezetőképessége abnormálisan változó, így a forrásnál 5700 ohm, az I. kibukkanásnál 8700 ohm, a II. víznyelőnél 4500 ohm. A vezetőképesség változásának magyarázatához szükséges lesz még néhány kiegészítő mérésre. A barlangnak az az oldalága, mely a patakos oldalághoz tartozik a kutatás mai állása alapján és jelen leírás lezárásának napján még nem ismeretes, bár a víznyelő teljes feltárása szerepel a kutatási programban.

Forrásismertetés:

A Vártető csoportjának mészköve Diósgyőr felé nagy eséssel egy törésvonal mentén tűnik el. A törés vonalában többé-kevésbé bővizű, melegvizes források törnek fel. A Szinva-völgy bevágódása a Lillafüred felől keleti irányban húzódó mészkőteknőt itt nyitja meg. Itt egyrészt a határoló porfiroid rétegek mentén megjelenő karsztvíz, másrészt a törésvonal mediterrán rétegei által felduzzasztott felső karsztvíz keveredik a mélyről feltörő meleg karsztvízzel.

A termálvizeknek a leszálló karsztvizekkel való keveredése miatt a források szennyeződésének lehetősége fennáll, bár az eddig felkutatott víznyelők vízgyűjtő területe lakatlan, erdős vagy bokros terület.

A források a középső-triász szürke mészkő kibukkanása mentén törnek fel.

A barlangrendszer és a források közötti kapcsolat még nem kimutatott, a további kutatások szempontjából azonban nem érdektelen a források rendszeres és alapos megfigyelése, és a megfigyelések adatainak feljegyzése.

A használt rövidítések: H = hőmérséklet, Q = vízhozam, vk = vezetőképesség (ohm).

Tavi-források: (172,56 m) A betonmedence két forrás vizét fogja össze. Lefolyása van. Hőmérséklete változó H=19,8-22.6 (Papp F.) 28° (Shréter). Q=2920 l/p, vk=4250 ohm (Tóth J.)

Strand-forrás: (190 m) Betoncsőbe foglalt, nyitott aknájú forrás. A helybeliek szerint a fürdő felé van túlfolyása. A csapadéktól függő ingadozó hőmérsékletű és vízhozamú. H=22,5° (Wein Gy.), 22,5 (Borbély S)., 19,8°, 22,8° Q=175 l/p (Wein Gy.) 1250 l/p, 480 l/p, vk=3550 ohm (Tóth J.)

Szt. György-forrás: (195 m) Betonházba foglalt kis túlfolyású forrás. Jelenleg a szikvízüzem dolgozza fel. H=22,5° (Wein Gy.) 20,5°(Shréter Z.) Túlfolyása becsléssel: Q=3-4 l/perc (Tóth J.), vk=3850 ohm (Tóth J.)

Várárki-forrás: (180 m) Régen is szeszélyes vízhozamú, jelenleg teljesen száraz. Rosszul foglalt, régebbi adatok szerint H=16,5°, 17° (Shréter Z.) Q=10-20 l/p (Papp F.)

Boldogasszony-forrás: (200 m) A Szent György forrástól délre mintegy 200 méterre a hegyoldalban fakad. Jelenleg száraz.

Kis-forrás: (172 m) A tavi források mellett, attól délkeletre 100 méterre. Hozama kicsiny, ingadozó. H=16,5° (Wein Gy.) 18,5° (Papp F.) 14,9°, 17,1° Q=10-20 l/perc (becsléssel).

A felszín alatti karsztvizek leírása:

A kutatás mai állása szerint a barlangba csak annak inaktív időszakában lehet lemenni, ezért az azon átfolyó vizeket és a vízfolyás jellemzőit eddig nem volt lehetséges. Normális körülmények között két módon jut be a barlangba a víz. Csepegés révén és repedéseken szivárogva. Állandó csepegés észlelhető a következő helyeken: Padlás-ág, Kis-terem, Harang-terem, IV. kürtő. Beszivárgó víz az Agyagárok-ágban jön az apró mésztufagátakon lefelé. Bár a szivárgás nagyon kismérvű, viszonylag állandó jellegű lehet, a tufagátak tavacskáiban víziállatok élnek. Hogy barlangi vagy felszíni állatok, és hogy milyen fajúak, azt a jövőben megejtendő vizsgálatok döntik el.

Általános üledékjellemzés:

A barlangba befolyó víz a külszínről idegen nem karsztos kőzeteket sodor be. Ilyenmód elsősorban nagy mennyiségű agyag, homokos agyag, durva homok, másodsorban nagyobb darab kőzetek, kavics alakjában kerülnek be. Az organikus anyagok közül a besodort fadarabok és növényzet, valamint a denevér guanó található néhány részen. (Az üledékből vett minták leírása a Kőzettani megfigyelések c. fejezetben!)

Agyag: Jóformán a barlang minden részén megtalálható, kivéve azokat a helyeket ahol a szivárgó víz, vagy csepegés képes lemosni a falakat és a talajt. Megjelenési formája változó, a Törmelékes-folyosó végén lévő kis kupolateremben egészen laza, morzsalékos. Az Agyagos-ágban és a lenti részeken vastag rétegeket alkot, összeálló plasztikus tömegekben. Ezeken a helyeken kb. 5-forintos nagyságú, különálló, lencse alakú rétegekből összeragasztott, cseppkőbeágyazások. A IV. kürtő alatti részekben a falat is agyagos bekérgezés fedi.

Tekintettel arra, hogy a vízgyűjtő-terület nagy része agyagos talajú, a nagymérvű agyagosodás magyarázott jelenség.

Homok: Az agyag közé, a Nagy-terem, Kerek-terem agyagpadjainál jelentéktelen mennyiségű durva homok is beékelődött, külön réteget azonban nem képez.

Kvarckavics: Csak a Nagy-teremben található elég nagy mennyiségben. Kerekded, legömbölyített 2x3 cm átlagnagyságú. Megjelenése a barlangot kialakító erők közül az eróziót emeli ki.

Pala törmelék: Szintén szép számmal, már a Kis-terem falában megjelenik. Apróra töredezett, alig egy négyzetcentiméter kiterjedésű darabok. A Nagy-terem homokrétegei között is fellelhető.

Guanó: A Nagy-terem szikláin 2-3 cm-es rétegekben, kevés. Denevér a kutatás első időszakában nem volt itt, újabban azonban kedvelt tartózkodási helyük a kevésbé látogatottság miatt.

Paleontológiai leletek:

Tekintettel arra, hogy kifejezetten régészeti kutatás nem folyt a barlangban, pozitív eredményekről nem számolhatunk be. Másodlagosan - a vízfolyással bekerült, vagy bedobált csontmaradványok a Kis-terem törmelékéből, valamint különböző denevércsontok a Nagy-teremből előkerültek ugyan, de meghatározásukra jelentéktelen voltuk miatt nem került sor.

Az állatvilág ismertetése:

Az első kutatási időszakban kifejezetten állattani gyűjtés nem folyt.

A növényvilág ismertetése:

Növénygyűjtés mostanáig nem folyt, s így ez és az állatgyűjtés a jövő feladata.

Genetika:

A Vártetői barlang a Vártető gerincén közvetlenül a csúcs mellett helyezkedik el. Bejárata viszonylag lankás hegyoldalon, egy magányosan álló töbör fenekén nyílik. A bejárati töbör meredek falú (45-50°) majdnem kör alakú. Északi fala a bejárat fölött meredek, omladékos. A dolina átmérője 10-12 m, mélysége 2-4 m lehet. Felszíni vízfolyásokra utaló árkok a dolinába nem vezetnek, így a bejáraton a barlangba számottevő vízmennyiség nem kerül.

A barlang fajtájára nézve megoszlanak a vélemények. A régi Fényeskői-zsomboly, vagy az újabb Vártetői-zsomboly elnevezése a legújabban elfogadott egységes karsztnevezéktan szerint nem helytálló, zsomboly az egész barlangban nincs. Az inaktív víznyelőbarlang meghatározás éppoly kevéssé fedi a valóságot, mint a hasadékbarlang, vagy hévvizes barlang megnevezés. Valójában mindhárom jellemzői megtalálhatók, talán leghelyesebb a hasadékbarlang megnevezést használni, természetesen fenntartással.

Aktivitása a vízjárás szempontjából időszakos, képződmény keletkezés szempontjából állandó. A járatok jelenleg két csoportra oszthatók: tisztákra, ill. tisztulásra képesekre és agyagos részekre. Az előbbiek még életképes fejlődő részek, melyeknél a víz még ki tudja fejteni barlangképző munkáját. Ilyenek a Főág, a Padlás-ág, Emeleti-ág, IV. kürtő. Részben életképes a Fehértermi-ág, Agyagárok-ág, Víznyelőág, Száraz-ág. Ezeknél csak nagy vizek esetén fejlődik a barlang, illetve a régebben a vízhozam csökkenésével lerakódott agyagot, törmeléket képes időszakosan elszállítani, amíg a vízmennyiség nem kezd újra csökkenni. Fejlődésre nem képes járatok az inaktív részek: a Felső-ág, a Nagy-terem felső része, a Nagy-repedés, a Kerekterem oldalfülkéi. Ezek vízmentesek, illetőleg a nagyvíz elborítja őket, de ezzel csupán újabb agyagréteg, törmelékréteg keletkezik, amit nincs mi lemosson, elszállítson.

Ezenkívül még számos különbséget találunk egyes járatrészek között. Méret szempontjából: az átlagosnál nagyobbak a méretek ott, ahol a járat egybeesik az É-D irányú repedéssel. Jellemző a különbség a felső rész tipikusan korrodált formái és az alsó járatok félgömbös alaki sajátosságai között. Az első rész hasadékrendszernek tekinthető, a főbb repedésirányok vázát képezik a barlangban. Az alsó részben megtalálható ugyan a fő hasadék, de ezenkívül különböző irányokban törvényszerűtlen irányvezetéssel és méretekkel vezetnek a járatok, melyek közül számos vakkürtő helyett ágakra szakadással és elkeskenyedéssel, s ezen belül agyagos eltömődéssel ér véget.

Bár végig dominál a karsztos jelleg, az alsó részben nagyobb számban jelenik meg az olyan alaki sajátosságok egész sora, amely kifejezetten hévvizes barlangok jellemzője, vagy hévvizek megjelenésével kapcsolatos. Valószínű, hogy a Vártetői barlang régen hévvizes barlang volt, mely azonban utólagos karsztosodó folyamatok hatására karszt-barlanggá fejlődött.

Az előbbiek elfogadásával sem tisztázott azonban még néhány barlangrész kialakulása. Legelsőnek a bejárat az, mely vita tárgyát képezi. Vízfolyás jelenleg nem irányul feléje, agyagba ágyazott nagy sziklatömbök között nyílik, mely csak később megy át sziklafallal határolt repedésbe. Lehetséges, hogy időközben elvíztelenedett és elaggott víznyelőről van itt szó, sokkal valószínűbb azonban, hogy berogyás hozta létre a mélyedést s a beszakadt kőtömbök között jöhetett létre a mai bejárat. Érdekes a rés szűkülete is a IV. kürtő fölött. Az Erkélyt simára csiszoló vízmennyiség nem valószínű, hogy ezen a kis résen ömlött volna be. A IV. kürtő felső részén valószínűleg más vizet-vezető járatnak kellett betorkolnia a barlangba. Ez csupán feltevés, mert a kürtő felső része megközelíthetetlen. A Megkerülő-ág elaggott Felső-ága szintén nincs a rendszerbe beillesztve. Hévvizes eredetű lehet, de szerepét tisztázni ez idáig nem sikerült még.

Feltárásának története:

A barlang a jelenlegi kutatások előtt is ismert volt, mind a környékbeli lakosság, mind a barlangászati egyesületek körében. Régi elnevezése Fényeskői-zsomboly volt, ez azonban az idők folyamán feledésbe ment. Mindenesetre régi szakkönyvekben még ezen a néven található. Bár a környékbeliek már régebben ismerték, első tudományos vizsgálatára csak 1931-ben került sor. Az akkori idők ismertnevű zsombolykutatója, Sebős Károly, számos más bükki zsomboly mellett ezt is bejárta és felmérte, valamint egyéb tudományos megfigyeléseket is végzett. Feltérképezte a barlangot, hőmérsékleti és levegő páratartalom méréseket végzett, fényképeket készítetett és tudományos alapossággal leírta a járatokat. (Kadic Ottokár, dr.: A magyar barlangkutatás állása az 1931-es évben. Barlangvilág II. k. 1. füz.) Az elért eredményekről beszámolt a tudományos egyesületeknek. Ez az időszak egybeesett a "Diósgyőri barlang", (ma Diósgyőr-Tapolcai-barlang elnevezésű) kutatásaival. Sebős szerint: "tekintettel a területi egységre a Diósgyőri barlang a közelében lévő Fényeskői-zsombollyal valószínű összefügg" (Magyar Barlangkutató Társulat 1934. április 28-i szakülésének jegyzőkönyve).

Később az 1937. évi Turisták Lapjában Schönvinszky László közli a nagyrészt bükki barlangjegyzéket, melyben a következőket írja a Fényeskői-zsombolyról: "Diósgyőr határában a Fényeskői völgy déli végén. Sebős által az addig elért mélység 46 m-en túl teljesen összeszűkül. Egyes részein szép cseppkövek".

A "teljes összeszűkülés" valószínűleg az ún. Prés, a IV. kürtő fölött. Ezek szerint a mai felmérés és a régi között eltérés adódik: a Prés 46 m mélysége helyett csupán 42 m az újabb mérés alapján. Ezt a hibát valószínű a bejárati alapfixpont eltérő megállapítása okozhatta. Valószínű, hogy Sebős a dolina peremvonalának magasságában helyezhette azt el (de mindenesetre nem maradandó, mert fixpontokat sem a bejáratnál, sem a barlangban nem lehetett látni). Ha ez a feltevés fennáll, a 42 m mélységhez hozzáadva a kb. 4 m dolinamélységet is, pontosan kijön a 46 m: ez mindkét felmérés pontosságát igazolná.

A "szép cseppköves" részeken valószínűleg a Fehértermi részeket érti. A barlang ezek után egy időre mellőzött lett. A környékbeliek - bár lemászni nem mertek - számon tartották a barlangot (nyílásán hulladékot, dögöket dobáltak be). Az ostrom ideje alatt állítólag német katonák tanyáztak benne. Ezt bizonyítja az első lemászáskor talált nagymennyiségű szétázott katonai lőszer. Konkrét adatokat a barlangról senki sem tudott. Mindössze a bejáratát ismerték. (A helybeliek szerint a végén még soha nem járt ember, 200 méter kötél is kevés volt a leereszkedéshez, stb.) Vállalkozó szellemű fiatalok - valószínűleg eléggé szegényes felszereléssel - lejutottak a Présig: ezt bizonyítja az Agyagos-ág végén lévő fehér agyagba karcolt 1947-es dátum és néhány elmosódott név, azonban arról, hogy tovább is sikerült volna lehatolni bárkinek is, nem tudunk. Valószínűtlen azonban, hogy egyszerű érdeklődők rendelkeztek volna olyan felszereléssel, amely az alsó három kürtő után a negyedik 22 méteres kürtőn is leért volna.

A Magyar Hidrológiai Társulat Zsombolykutató Munkabizottsága 1953. szeptemberében határozta el a Vártetőn lévő barlang bejárását, majd feltárását. Szept. 28-án Gyenge Lajos, Kuchta Gyula és Láner Olivér leszálltak a barlangba, s a továbbjutás lehetőségeit keresve a Prés kibővítését találták a legcélszerűbbnek. A szűk nyíláson Láner O. átbújt, s kötélen leeresztették az ismeretlen kürtőbe. A kötél rövidsége miatt a talajt csak 3-4 méterre közelítette meg, így a fennmaradottaknak kellett irtózatos erőfeszítéssel visszahúzni 20 méteres mélységből.

Október 1-én már hágcsókkal és kellő felszereléssel jelent meg a feltáró csoport: Gyenge L., Kuchta Gy., Molnár J. és Molnár Gy., hogy lebocsátkozzanak a kürtőn. Ugyanakkor szerszámokat is hoztak, hogy a bejáratot kibővítsék. Bár megfeszített erővel dolgoztak, az utóbbi kevéssé sem sikerült. Ennek ellenére Molnár Gy. leereszkedett a beszerelt hágcsón. A rövid lenntartózkodás tapasztalatai meggyőzték a társaságot a további kutatások érdemességéről.

1954. március 28-án, a jobb idő beálltával megkezdődött a feltárás munkája. Egyszerre több munkacsoport dolgozott a jobb időkihasználás érdekében. A feltárók lemenve a IV. kürtőn az alsó rész bejárása után a Tölcsér-lyukból kiinduló Víznyelő ágat fedezték fel, ahol haladéktalanul megkezdték a bontást az utat elzáró végső szifonnál. Az útbiztosító munkacsoport, nagy nehézségek között hágcsón, vagy kötélen lógva tágította a Prést, minden akarat ellenére igen csekély eredménnyel. A felmérő munkacsoport megkezdte a barlang részletes felmérését és térképezését. A fényképészek felvételeket készítettek a barlang érdekesebb járatairól.

Április 4-én és 11-én hasonló munkamegosztással dolgozott a munkabizottság.

A Vártetői-barlang kutatása ezzel a túlzsúfolt munkaprogram miatt időlegesen befejezést nyert. Szükséges volt azonban a kataszter elkészítéséhez még néhány adat begyűjtése, amit nov. 27-én és dec. 12-én egy kislétszámú csoport végzett el.

Ezzel véget ért az első kutatási időszak, de nem jelenti a kutatás teljes befejezését. A Vártetői-barlang feltárásának folytatása elsőrendű feladatot jelent a továbbiakban is, tekintettel azokra a problémákra, melyek a jövendő feltárási munkák révén esetleg megoldást nyernek.

Gazdasági hasznosítás:

A gazdasági hasznosítás legkézenfekvőbb formája a barlang turisztikai érdekességénél fogva az idegenforgalomba való bekapcsolása. Egyrészt a szép cseppkőképződmények, másrészt az alsó rész páratlan kristályképződményei, valamint a hatalmas méretek teszik érdekessé a barlangot. Bár elég nehéz lenne a kiépítése, mégis megérdemli a figyelmet.

Bejárási utasítás:

A Vártetői-barlang függőleges kiterjedésű időszakosan aktív víznyelőbarlang. Nagy hóolvadás vagy esőzés idején egyes oldalágakon át víz kerül a barlangba. Ekkor a bejárás csak az I. kürtőig lehetséges. Általában tágas szelvényű, egyes szakaszokon azonban néhány igen keskeny szorító van, ami az átjárást nehézzé vagy sokak számára lehetetlenné teszi. Meglehetősen sáros. Különleges sziklamászástudást, mászási gyakorlatot nem igényel. Úgyszintén nem igényel nagyobb felszíni előkészítést sem.

Leszállásra alkalmas minden időszak, kivéve a nagyobb olvadást vagy a különlegesen csapadékos időszakot. Egyéni felszerelés a rendes barlangászfelszerelés (overál, bányászsapka, karbidlámpa, cipő vagy csizma, stb.) A leszálló csoport felszerelése: 15 és 25 m hágcsó, 30 m biztosító kötél, 10 m mászókötél (szükség esetén még 10 m biztosító kötél)

A barlang különleges veszélyeket nem rejt magában, csupán - nehéz beszállásánál fogva - a IV. kürtőben való közlekedés igényel feltétlen óvatosságot, s főképp kötélbiztosítást.

Végigmászása felszerelt kötél és hágcsók esetén nem vesz sok időt igénybe, lefelé 20 perc, fölfelé 30 perc alatt könnyen végigmászható. A gyakorlati idő, a be- és kiszerelést is számolva le is, föl is egyaránt több órát tesz ki. Átlag 2,5 óra (föl ugyanennyi).

A bejárás részletes leírása:

Bejárat - Törmelékes-folyosó - Alsó-folyosó: A keskeny mészkősziklák között nyíló bejáraton lábbal előre egy agyagkupacig, innen a jobboldali lyukon függőleges tereplépcsőkön a csigavonalszerű járatból a Törmelékes-folyosóra. A törmelékkel fedett erősen lejtő talajon lefelé, majd jobboldalt csúszós agyagperemmel nyíló folyosóhoz érünk. Lábbal előre mintegy 2 m szintkülönbséggel leérve sima törmelék-agyagtalajon jutunk a kürtőhöz.

Kötélsegítség nélkül, könnyű.

I. kürtő: Nagy, repedés mentén kialakult, 13 m mély, végig áthajló üreg. A kisebbik hágcsó a kürtőn keresztben fekvő gerendára szerelendő. A beszállás a gerendán átlépve, a peremről könnyű. Szép leereszkedés. Ha van 10 méter biztosítókötél, az itt maradhat. A kürtő feneke a Kis-terem, melynek lejtős talaja a

II. kürtőhöz vezet. Itt 10-méteres mászókötélen kell leereszkedni, amelyet vagy a hágcsóhoz, vagy az ott lévő nagyobb sziklabütyökhöz, vagy pedig a kürtő bejáratánál lévő gerendához erősítünk. A kissé kényelmetlen beszállás után vagy a biztonságos érzést nyújtó kötélfékkel (kapocsfék, lábfék, dülfer), vagy csak a kötelet fogva, a sziklafallal szembefordulva, majd vízszintes helyzetbe kidűlve jövünk le a falon. A fal nem egészen függőleges, 5 m mélységig tart.

Kötélsegítséggel, meglehetősen nehéz.

Agyagos-ág - Szorító: Innen két irányba vezet az út tovább. Az Agyagos-ág a kürtővel szemben lévő repedésszerű nagy leomlott sziklatörmelék fölött vezet, majd egy cseppkőbefolyás keskeny nyílásához érünk. Ez a Szorító. Jobb kézzel előre, balt hátrahagyva, éllel préselődünk a nyílásba. A Szorító után az előbbi jellegű.

Kötélsegítség nélkül, kissé nehéz.

III. kürtő: Egy nagy leszakadt sziklatömbön átmászva felül repedésszerű, alul harangszerűen kiszélesedő, erősen korrodált falú üregben kéménymászással a fenn gerendára kötött 30-méteres biztosítókötél mentén mintegy 5 métert mászunk le.

Kötélsegítséggel kissé nehéz, kötélsegítség nélkül nehéz.

Prés: Innen egy repedés mentén állandóan keskenyedő járat egy 0,5x0,3 m szelvényű kis lyukba vezet. Ez a IV. kürtő bejárata. A nagy hágcsót az itt lévő vasgerendára kötjük. Különösen ügyelni kell a beszállásra ezen a helyen! Lábbal előre, a hátunkon ereszkedünk lefelé úgy, hogy jobb kezünkkel kinnmaradva a hágcsót fogjuk, bal kezünkkel pedig baloldalt egy keskeny repedésen levisszük. Lábbal eközben a hágcsófokokat keressük és erre lépünk. A fennhagyott lámpát csak ekkor vesszük magunkhoz, mikor már szabadon állunk a hágcsón. Fölfelé felérve a Présig a lámpát kitesszük a nyíláson, majd jobb karunkat és fejünket kidugjuk. Jobb kézzel a hágcsóba fogódzkodva, lábbal a hágcsófok segítségével felnyomjuk magunkat a lyukba, majd a balkezet a repedésen felhozva felkönyöklünk, majd a hágcsóból kilépve, bal lábbal a mennyezeten, jobb lábbal magunk alatt támasztékot találva préselődünk ki.

Nehéz!

IV. kürtő: A szűkület egy nagy, 30 m mély terem mennyezetén nyílik, így végig teljesen átfüggő. Nagyon szép és élvezetes leereszkedés. Kötélbiztosítás feltétlen szükséges. (30 m biztosítókötél). Fölfelé ajánlatos félúton, és a Prés előtt, pihenőt tartani.

Nagy-repedés: 45°-os emelkedésű agyaglejtő, melyhez egy 2-méteres függőleges sziklafal legyőzésével érünk.

Kötélsegítség nélkül, meglehetősen nehéz.

Megkerülő-ág: Az Erkély jobb oldalán az agyagos oldalra felkapaszkodva (csúszik!), meredek agyagtalajon utunk a Meglehetősen nehéz

Cseppköves-kürtő bejáratához: Vizes, előbb agyagos, majd bekérgezőcseppkővel fedett meredek járaton, néhol fogások nélkül, a sziklafalhoz tapadva, vagy a cseppkőgyertyákba kapaszkodva. Néhol merész lendületekkel kúszunk felfelé a          kötélsegítség nélkül nehéz

Kőnyereg valóban nyereg alakú sziklatömbjéhez, majd azon átlépve a

Felső-ág agyagtalajú, kisebb, széles, lapos termekből álló

kötélsegítség nélkül könnyű

járatába, majd a

Huppanóba, mely meredek agyagperemmel a talajtól 6-3 m távolságra nyílik, a Nagy-terem mennyezetén. Az agyagperemen óvatosan, nagy felülettel az agyagtalajhoz tapadva a jobbszél felé igyekszünk kimászni. Fogások nincsenek, támaszkodni a mennyezeten lehet(!?) amennyire csak tudunk, majd amikor csúszni kezdünk lefelé, hátunkra fordulunk s így mintegy 2 m csúszással-eséssel érünk földet a Nagy-terem meredek agyaglejtőjén. (Vigyázni, nehogy továbbugorjunk a Tölcsér-lyuk felé!)

Kötélsegítség nélkül, nehéz.

Vízjárás - Víznyelő-ág: Az Erkély 2-méteres függőleges letörését balra a meredek agyaglejtőn megkerülve, a Tölcsér-lyuk hatalmas sziklatömbjei között nyílik a Víznyelő-ág bejárata. Jelenleg kutatás alatt. Kötélsegítséget nem igényel, erősen agyagos, vízszintes ág.

Kissé nehéz, kötélsegítséget nem igényel.

Nagy-terem: A Tölcsér-lyuktól meredeken emelkedik. Az agyagtalaj csúszós volta miatt

kötélsegítség nélkül, kissé nehéz.

Száraz-ág: A Tölcsér-lyuktól jobbra nyílik a Kerek-terem agyagos ürege, melynek folytatása a néhol meredek, sima talajú Száraz-ág.

Kötélsegítség nélkül, kissé nehéz.

Agyagárok-ág: A Tölcsér-lyuktól balra a Nagy-terem felső részéről lehet megközelíteni. Alacsony, agyagos, vízszintes ág.

Kötél nélkül, könnyű.

Emeleti-ág: A II. kürtő felett vezet tovább, annak vakkürtő része. Erősen korrodált falú, 6 m-ig fölvezető, majd elkeskenyedő járat. Kéménymászással, a fal egyenetlenségeiben kapaszkodva

kötélsegítség nélkül kissé nehéz.

Padlás-ág: Az I. kürtő előtt nyílik a baloldali falban. Keskeny repedés, mely bentebb 4 m magas vakkürtő lesz.

Kötélsegítség nélkül, meglehetősen nehéz.

Fehértermi-ág (Rom-ág): A II. kürtő alatt az Agyagos-ággal szemben nyílik. Méteres tereplépcsőn fölkapaszkodva repedésszerű, erősen agyagos járaton egy kis termecskébe (Fátyolterem), majd az agyagos és törmelékes talajú Fehérterembe érünk. Innen több vakkürtő indul felfelé.

Kötélsegítség nélkül, könnyű.

A környékre vonatkozó irodalom:

A barlangra vonatkozó irodalom:

A Vártetői odúk

(Kuchta Gyula)

Környékének földrajza és a barlang megközelítése:

A három kis odú a Vártető ÉNy-ra néző karsztos oldalában nyílik. A környék legkarsztosabb része ez az oldal. A karrok mélysége helyenkint meghaladja az 1 métert, átlagosan azonban 0,5 m. A terület laposabb részeit üledék fedi, s rajta karsztbokorerdő díszlik. Máshol csak a karrok egyik-másikában van némi növényzet.

A bejáratok tengerszint feletti magassága kb. 318,0 m (a Vártető csúcsa 334,7 m tszf-i háromszögelési pont).

Legkönnyebben a Fényeskői-völgyön közelíthetjük meg a víznyelőnél elágazó ösvényen haladva, majd a sziklákon felkapaszkodunk a bejáratokhoz.

Rétegrajzi mérések és megfigyelések:

A Vártető e részén eléggé vízszintesek a rétegek, dőlésértékük a II. sz. odúnál 150/21, míg a tetőn, a nagy barlang bejárata közelében 150/37 a dőlés értéke. Ha a mészkő sztratigráfiai viszonyait lenn a Fényeskő-völgyben, a kőfejtői víznyelőnél vizsgáljuk, 140/53 értéket kapunk mérésünk után. Érdekes a rétegzettségi viszonyok megváltozása az I. sz. odú alsó bejáratánál. A bejárat D-i oldalán 150/12-t mérhetünk, az É-i oldalon viszont 285/11-et.

Az egyes rétegek vastagsága nem haladja meg a 0,20 métert, átlagosan 0,12 m.

Barlangi tektonika:

Ezen a kis területen is több vetőirányt figyelhetünk meg, melyek közül egyik-másik kapcsolatos a belső tektonikai irányokkal. Az I. sz. odú alsó bejárata abban a sziklafalban nyílik, mely a következő csapás/dőlés viszonyokat mutatja: D-i végén egy lap 274/79 (a lap felülete apró 0,2 cm-es kristályokkal fedett), tőle É-ra 278/79, még északabbra 258/74. Közvetlenül az alsó bejáratnál, attól É-ra egy másik törésirányt mérhetünk: 322/76, ezzel analóg az I. sz. odúban a 3/b és 3/c fixpontok között mért 167/52 értékű hasadékirány. E hasadék lejjebbfekvő részének dőlése már érdekes módon 130/61 értékű.

A mérések alapján az I. sz. odút két főrészre különíthetjük el: egyik az alsó ág, a másik a hasadék ág. Mindkettőnek külön bejárata van. Előbbi általános iránya K-Ny, utóbbi É-D. A II. és a III. sz. odúnál is a fő kialakulást jelentő irány K-Ny-i. Valószínű, hogy ez az irány a jelenleg eltömődött részeken is folytatódik és lehetségesnek mondható több keresztező törés is.

A barlangrészek morfológiája:

Jelenleg ismert méretei és alakja miatt nehéz beosztani típuscsoportba. Viszonylag fiatalkorban töltődött ki, így megmaradt képződő állapotában, a sima, cseppkőnélküli falak által jól jellemezve. A mennyezet is majdnem mindenütt félkör keresztmetszetű. Az I. sz. barlangot a "zsákbarlangok", a II. és III. számút pedig a "sziklaodúk" típuscsoportjába sorolhatjuk, bár ez csak a ma ismert részek megítélésén alapul. (A fogalmak részletesebb magyarázatát lásd a bükki barlangrendszertani sorozatunkban!)

A hasadék ágnál találjuk az egyik, felső bejáratot. Ez az ág nagyjából "V" alaprajzú, a két fal egymással úgyszólván párhuzamos. Az ág hasadékirányban - ágcsökevény formájában - tovább folytatódik, majd csakhamar elszűkül.

Genetika:

Ha a közvetlen környék morfológiai és tektonikai viszonyait megfigyeljük, hamar megalkothatjuk barlanggenetikai véleményünket. A 10-20 fokos dőlésű táblákat nagyjából É-D irányú vetők szabdalták fel, ezek mentén a részek néhol 20 m-t is elmozdultak. A K-Ny-i és É-D-i irányú kisebb törések pedig megadták a három kis üreg preformációját. A szivárgó, később erőteljesebben befolyó vizek nagyobbították az üreget, de nem valószínű, hogy a lefolyó víz beljebb nagyobb - ember számára is járható - járatot készített volna. A K-Ny-i és É-D-i fő irányokat a Vártetői víznyelőbarlangnál is megtaláljuk, ez viszont a két rész kapcsolatát még nem tökéletesen bizonyítja. Hipotézisünk szerint az összeköttetés, legalábbis a múltban, föltétlen létezett, ha csak repedésnyi nagyságban is.

Általános hidrográfiai kép:

Mindhárom barlang ma már az év minden szakában teljesen száraz. A leírással kapcsolatos vizsgálati időpontban (1955. nov. 6.) csak egyetlen helyen, egy kis sziklacsúcson lehetett csöpögést tapasztalni egész lassú mértékben. Nem túl nagy vízzel rendelkezett a földtörténeti múltban sem, és ez a vízfolyás (ha annak lehetett nevezni) csak egy idős szakban (talán a pleisztocén elején?) lehetett destruktív folyamat a barlang életében. Bizonyítéka ennek a félkör keresztmetszet.

Általános üledékjellemzés:

Az alsó ág bejáratának kivételével végig száraz, porló föld a járatok alja, teleszórva kisebb-nagyobb kövekkel. Nem jellegzetes barlangi üledék, a felszínről besodort, erősen humuszos termőtalaj, kisebb-nagyobb ágakkal és rovar-kitin maradványokkal.

Bejárási utasítás:

I. sz. barlang: Egyáltalán nem nehéz, az alsó ág kicsit alacsony (átlag 0,8 m), a hasadék ág viszont erősen lejt, az elején majdnem függőleges, de nem nagy mélységű.

A II. és a III. sz. odúk 2 méterre, illetve egyáltalán nem járhatók.

Mérési adatok:

A barlang (I. sz.) teljes hossza 21,7 m, ebből a hasadékág 8,5 m, az alsó ág pedig 13,2 m. A II. sz odú hossza 2 m, a III. számúé pedig 1,2 m.

Kutatási adatok:

A barlangok leírásával kapcsolatos helyszíni megfigyelésekben és mérésekben részt vettek: Gyenge Lajos, Láner Olivér, Kuchta Gyula, Király Péter, Veit Sándor, Rácz Olga, és Zámpory Vilma, 1955. nov. 6-án. A méréseket bányász- illetve olajkompasszal Kuchta Gyula és Király Péter végezték.

Az elektronikus változatot készítette: Kovács Attila, Scheffer János - 2000.