Technikai tanfolyam 2004, Szögliget

Idén ősszel alig lett vége a Lakatos kupának, 2 hét múlva megint barlangászok lepték el az Alsó-hegyet. Ezennel a technikai tanfolyam ürügyén, melyet a Szabó József csoport szervezett.

Péntek estétől szombat hajnalig változó intenzitással szállingóztak az emberek Szögligetre, a Vass Imre ház csak telt, csak telt, megtelt. Csupán a zsákokból, bakancsokból lehetett sejteni, hogy ki az, aki megérkezett. Volt, aki az előtér szekrényekkel leválasztott lavóros "fürdőszobájában" talált hálóhelyet.

Reggel aztán 7 órakor, ha akartad, ha nem, Juju hangjára ébredtél. Azt még senki nem sejtette, hogy ezt a műfajt ő egyik reggel sem fogja ugyanolyan stílusban művelni. Hol ágyrázás, hol Dodi Trabantjába beszerelt pályacsengő ébresztett minket, mely a villamos csilingel? hangján szól és olyan, mintha a Teréz körúton ébrednél. Hol feneketlen vita keltett, hogy ki horkolt hangosabban, hol békésebb beszélgetés, hogy ki hányas számú úttörőcsapat tagja volt, hol hét törpe effektusra emlékeztetően "ki evett a tányéromból" felkiáltásra ébredtünk. Reggeli után megtudtuk, hogy ki melyik csapattal és oktatóval induljon útnak. Az első nap arany életünk volt, mert a közös felszerelés össze volt készítve. De azután minden este a fáskamrában kialakított raktárban lehetett sorban állni és elszámolni a visszahozott, vagy elhagyott cuccokkal és összecsomagolni a másnapit úgy, hogy lehetőleg ne a Vecsem bejárati aknájának utolsó ereszkedésén legyen az a csomó. Ezt mi természetesen nem tudtuk elkerülni. Így járt, aki nem tolongott eléggé a cuccokért!

Minden nap több-kevesebb sikerrel 8:30-ig útra keltünk. Beosztás szerint minden csoport gyakorolta a kis zsombolyok beszerelését (Fenyves, Őz, SZ/0, Széki), majd nagyobbakkal is próbálkozott (Vecsem-bükki, Baglyok, Almási). A Baradla barlang Denevér-ági kijáratának sziklafalán néhányan esőben, mások szikrázó napsütésben lógtak és gyakorolták a be-, kiszerelést, nittfúrást kézzel és fúrógéppel, dübel és alapcsavar beverését, miközben a színes őszi tájban is gyönyörködhetett, vagy a barlangból kiáramló turisták tették ugyanezt velünk. A gyönyör szó az utóbbi esetben nem biztos, hogy megállja a helyét. A sziklafalat az utolsó két esős napon a ház udvarán levő pajta mentette ki. Ott is el lehetett tölteni az időt társmentéssel és húzórendszerek építésével. A gondos szervezésnek köszönhetően szlovák barlangokra is volt engedély és pár csapat oda is kijutott.

A napok tehát ilyen programokkal teltek. Ám még sehol sem tartunk, mert a délután 5 órai visszaérkezést a házba, aki be tudta tartani, mert a "Lajos fánás" és nem Komjáti felé jött le a hegyről, azokra a kötélmosás várt. Alig tettük fel a zacskós menüt a főzőre az aznap esti előadónk már ott toporgott. Jó esetben nem a vacsival a szádban aludtál el, hanem pont az tartott ébren, hogy kanalazgatsz valamit, miközben a mobil flipchartunk csak telt a kötelek adataival, a legmodernebb technikai megoldásokkal, az eséstényező képletével. Színvonalas és érdekes előadásokat hallottunk, bár nem mindig érdeklődéstől kicsattanó ábrázatokat lehetett látni.

Ezután jött a néha éjszakába nyúló bag-elés. Aki még mindig bírta a gyűrődést, vagy az előadás alatti alvásból erőt merített, az sem volt hiábavaló. Több fogós, ravasz feladvány a táblára került, vagy a futómacska rajza is tanulmányozható volt a sparhelt fölött.. A postáskürt megszólaltatása sem volt kis kihívás. A fáskamra ideérkezésünkkor raktárrá alakult, de később egy estére koncertteremként is működött Juju és Gyuri jóvoltából, ahol a "szól a pályacsengő" refrénű dal is megszületett.

A szerdai napon ébresztés felelésünk pihenő napot rendelt el, ami 9 órás felkelést jelentett és csak ezután a kőfejtőbe kivonulást menetfelszerelésben, hogy ott is lementhessük társunkat először az égerfáról, ha már ott ment, a bükkfáról. A biztos tudás jele, ha változó körülmények között is végre tudja hajtani az ember a feladatot.

Ezalatt teltek a személyi lapok, amik arról árulkodtak, hogy kinek mi a gyengéje. Volt, aki visszafutásgátlót kellett, hogy összerakjon egész nap, hogy végre berögződjön. Olyan is akadt, akinek a csavarozás nem ment, mert nem kapott klasszikus szerelődobozt gyerekkorában és most kell bepótolnia, hogy azt a fránya csavart merre kell csavarni. Ahány ember annyi probléma és már el? is kerültek a vektorok egy fecnire rajzolva, hogy Pistike ha 80 kilógramm, akkor hány kiló nehezedik a tiroli híd kikötési pontjaira.

Amilyen sok technikai megoldást láttunk az eltelt egy hét alatt, olyan gyorsan romlott a hálószoba szaga a házban. Biztosan elérte lábszagból a telítési pontot! Álmatlan éjszakának helye nem volt.

Az utolsó estére még mindig nem látszott lankadni az érdeklődés, mert tömött kocsikkal értünk az Esztramosra, hogy levezetésként megcsodálhassuk kincseit. Visszaérve a házba az értékelésből kiderült, hogy a 18 nebuló és 7 oktató részvétele nem volt hiábavaló, az agyagon kívül talán más is ragadt ránk. Ezután az utolsó este jogán elfoglaltuk a hivatalt, ahol sört csapolnak és berekesztettük a tanfolyamot.

Még egyszer köszönet a szervezőknek!

Tamasi Dóra

 Tamasi Dóra a tanfolyam során készített összes felvételei itt láthatóak: http://dorkusz.freeweb.hu/ 

Az oktatók szava

A magam részéről szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt a technikai II-es tanfolyamon. Remélem mindenki sokat tanult és a későbbiekben fel is tudja majd használni az itt tanultakat. Jó volt látni a lelkesedést és tanulni vágyást, amit a barlangok bejárása megismerése motivált mindenkinél. Jó volt megtapasztalni, visszahallani az oktatók profi hozzáállását és szakértelmét, amit ezek a tanfolyamok csiszolnak tovább hála a résztvevőknek. Külön köszönet nekik a fáradozásért! Azt hiszem sikeres volt az együtt töltött egy hét (nekem csak sajna 4 nap). Ez is bizonyítja a Technikai II-es tanfolyam létjogosultságát.

Mindezek mellett fontosnak tartom, hogy egy fajta szemléletet, életérzést és példát lássatok ebben az egy hétben, amit az oktatói hozzáállásokból (már amelyik példaként nektek szimpatikus volt) kellene átmentenetek a későbbi barlangász életetekbe. Szerintem mindannyian találtatok megfelelő csapást, ami mentén elindulhattok, de ez csak az út kezdete, ne feledjétek és legyetek óvatosak, kritikusak, vigyázzatok társaitokra. Mostanra már talán birtokában vagytok ennek a képességnek is.

Jó utat, kalandra fel !

Nyerges Attila

Macskás kötél

VERS - MINDENKINEK