BIVAKOLÁS 

(Írta: Nyerges Attila)

Bivakolás: a barlangban általában alvással, esetleg alvás nélküli hosszabb pihenőidőt nevezzük bivakolásnak. Ez lehet véletlenszerűen bekövetkező kényszer bivakolás vagy előre betervezett bivak.
Megjegyzés: a magyarországi barlangokban általában szükségtelen bivakolni. Magyarországon kizárólag speciális esetekben és csak külön engedéllyel lehet bivakolni! Létjogosultsága külföldi barlangokban túrázás és kutatás céljából van. Túrázás céljából ott is csak akkor, ha a túra várható ideje ~20-22 óránál hosszabbra nyúlna (kb. -600 m alatt).

Kép: „Kényszer bivak”: több órás várakozás a beszerelőre az ab. Sisma 

-285m-es aknája előtt, izolációs fóliába tekeredve (vékony ezüst és arany színű izofólia).

1. Kényszer bivak

Ez akkor következik be, ha a túránk során olyan akadály merül fel, amely meggátolja a tovább-haladásunkat vagy a barlang elhagyását. Általában minden ilyen akadály, bizonyos idő elteltével mérséklődik; Az okai különbözőek lehetnek:
· tőlünk független (pl.: hirtelen esőzés, vízbetörés, hóolvadás esetén ~1-3 napig tart; bejárat eltömődése, kőomlás)
· tőlünk függő (pl.: elfáradás, eltévedés, hirtelen rosszullét, heves hasmenés, hányás, amit főleg szennyezett víztől lehet kapni, kötél sérülés, a kötél véletlen felhúzása: előző csapat utolsó tagja a bag-el).
Ilyenkor a továbbhaladás megkezdéséig az időt célszerű pihenésre fordítani, ezzel nyerve erőt a továbbhaladáshoz. Ez azonban, mint neve is mutatja, nem előre eltervezett bivakolás, tehát várhatóan a nálunk lévő felszerelés sem lesz teljes a bivakhoz. Igazi alvásról nincs szó csak valamiféle pihentető hosszas ülve bóbiskolás, lesz az, ami a fázással és a kényelmetlenséggel fog egyensúlyt tartani. Gondolatainkat a túlélés esélylatolgatása mellett a lehető legösztönzőbb emlékek, célok felé kell terelni (család, barátok, stb.). Legfontosabb cél a kihűlés megelőzése és a testi erő megőrzése („pihenés”). Lehetséges, hogy a helyszín sem a legideálisabb. Vízbetörésnél vagy eltévedésnél valószínű, hogy nem túl nagy beleszólásunk lesz a helyszínbe (az első megnyugvás után keresni kell ideálisabb helyet a közelben). A karbidfénnyel maximálisan takarékoskodni kell (el kell zárni, szükség esetén újra megnyitni, ülni sötétben is lehet). Elfáradás esetén a túravezető ismerje fel időben a kényszer bivak “rémét”, és alkalmas helyen – és nem a végső időpontban! – jelöljön ki pihenőhelyet. Tehát a nálunk lévő felszerelésből kell megoldanunk a bivakolást, amit ennek megfelelően kell összeállítani.
· plusz vastag (!) izolációs fólia, mellyel beburkolózhatunk és kis sátrat is készítünk (kötéllel vagy dróttal, karabinereket csipeszként használva),
· fólia-sátorfűtéshez karbidlámpa, esetleg gázfőző,
· nem szabad a puszta földre ülni, (kötélre, bagre, stb.),
· egymás melegítése (összebújás) a leghatékonyabb,
· élelmiszer, átgondolt beosztása,
· óra, (időnként ellenőrizni árvízszintet, rögzíteni a szintjét; ésszerű idő elteltével meg kell próbálni kimenni, folytatni a túrát)
Ilyen esetekben fontos a túravezető rátermettsége (határozottság) és a túratársak fegyelmezettsége.
Fontos: ameddig lehet, kerüljük el a kényszer bivakot, de ha szükség van rá, ne habozzunk megtenni! A kényszer bivak után nem szabad hirtelen elindulni a lehűlt test nem terhelhető, veszélyes élettani folyamatokat indíthat el!

Időszakosan aktív 200m-es kürtő alatt (kőhullás veszély! ) lévő földön

fekvős normál bivak, függőágyaknak is alkalmasan kialakítva vegyesen (max. 10 fő).

 Felette csepegésvédő nylon. Közeli illem és vízvételi hely. 

2. Előre eltervezett normál barlangi bivak

Nagy mélységű vagy hosszú barlangok bejárását a szervezet teljesítőképességének határa miatt nem minden esetben lehet egyhuzamban megtenni, ilyenkor a túra tervezésénél ezt figyelembe kell venni, és a túratervet bivakolással együtt kell összeállítani. Bivakolásra ösztönözhet bennünket az is, ha a barlangban olyan tevékenységet folytatunk, mely hosszabb lent, tartózkodást igényel (pl. feltáró kutatás). Nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mely az a határ, ami felett már bivakolni kell egy túrán, hiszen ez a csoport erőforrásaitól és a barlang jellegétől függ. Azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy ~700–1000 m függőleges haladás után (ereszkedés és mászás), illetve ~20-22 óra folyamatos haladás az, ami felett tervezzünk bivakot.
A biztonságos és kényelmes bivakolás helye kulcsfontosságú, és nagymértékben befolyásolja a pihenés hatékonyságát. Kiválasztása tehát fontos, ennek szempontjai:
· nem lehet árvízveszélyes helyen (kerüljük a patakos járatokat, aktív aknákat).
· nem lehet kőhullás veszélyes helyen (kerüljük az aknák alját).
· ha több egymástól független csoport is tartózkodik, illetve mozog a barlangban, akkor lehetőleg a haladási útvonaltól messzebb legyen (kőhullás, felesleges zavarás).
· ne legyen túlságosan távol a túraútvonalunktól (max. 0,5-1 óra).
· lehetőleg ne huzatos helyen legyen (készíthető huzatvédő fólia, vitorla).
· lehetőleg a csoport tagjai férjenek el egy helyen (teremben, folyosóban), vagy lehetőleg hallótávolságra legyenek egymástól a közös életritmus (ébredés, készülődés) miatt. Ha ez se megy, akkor esetleg telefonos összeköttetés kell (vagy megbeszélt időpontok egyeztetése).
· legyen a közelben víz-vételi lehetőség (szennyezett vizet fel kell forralni (!) pl. felszínen legeltető állattartás; hócsurgalékot ásványi anyagokkal kell dúsítani pl. tea, plussz tabletta),
· az emberi szükségletek (WC, víz) kielégíthetőek legyenek. Illemhelynek használhatóak a patakok, vízfolyások (figyeljünk ilyenkor, a víz folyási irányára, a vízvételi hely és az illemhely összefüggésére, min 60m-re legyenek egymástól), de célszerű inkább a kitöltésbe elásni azt. A törlőpapírt nem szabad eldobni (összegyűjtve ki kell vinni a barlangból). Biológiailag kifejezetten érzékeny életterekben tilos a barlang kitöltését szennyezni, így minden ürüléket ki kell hozni a barlangból (pl. műanyaghordóban)

A bivakolásra levitt felszerelések is meghatározzák a bivak minőségét, ezek:
· A túra tervezett időtartamára elegendő karbid (tartalékképzés!). A bivakban lehet gyertyákkal is világítani, vagy karbidlámpához alakított “bivak égőfejjel”, de célszerű egy mini fejlámpa (tikka).
· Bivakos bag (transzport zsák), mely igazából csak a méretében és a fedőrészen tér el a normál köteles zsáktól. Mérete soha nem lehet elég nagy (javasolt méret: 90x30cm), de ne felejtsük el, amit belerakunk, azt nekünk kell vinni! A fedőrészben található klapni a vízesedéstől óvja a benne lévő felszerelést. A belsejét nylonzsákkal bélelve még jobban védhetjük ettől felszerelésünket.
· Hálózsák. Sokféle fajtát gyártanak, de barlangba csak a műanyag alapú hálózsák tölteteket (holofil, thinsulate, Izotherm, Micro-tec, stb.) ajánlatos vinni, mert ezek nedvesen is melegítenek, és nem töppednek össze, mint a pehelyhálózsák. Ezt védjük külön kis nylonzsákkal a nedvességtől (2 db nylon!). A nagy páratartalom miatt célszerű -5-10 Co-ra kalibrált (konfort) hálózsákot vinni (+2-8 Co-os bg-ba), amelyben egy normál aláöltözéssel lehet aludni, így az reggelre teljesen megszárad (nem kell lecserélni). Fázás esetén meleg ital, energia dús étkezés (lefekvés előtt!), melegítő-kő (lapos tenyérnyi kő, főzőn melegítve), melegítő tasak segít (orvosi kifőzhető tasak).

· Izolír (polifoam). Földön fekvős bivakba. A kereskedelemben használatos sokféle izolír közül az alulgőzölt a javasolt. Készíthetünk is magunknak olyan kétrészes izoliert, mely számunkra kedvezőbb helyigényű. A derekunk, ill. hátunk alatt lévő vastagabb (8-10 mm-es) és a lábunk alatt lévő vékonyabb (3-5 mm-es) darabból, melyek végére tépőzárat erősítünk, és ezzel gátoljuk a két rész szétcsúszását.
· Függőágy. Ha másra nincs lehetőség (köves, vizes aljzat) és a bivak helye lehetővé teszi (min. 2,5-3 m széles), akkor szükséges használni, tudni kell azonban, hogy hosszabb (több éjszakás) bivak esetén kényelmetlenné válik, általában nem javallott (a földön fekvés pihentetőbb!). Kis darab izolierrel (3-5 mm-es) célszerű bélelni, derék tájon a hideg ellen. Derék és mellmagasság közötti megfeszítését mászógéppel lehet optimálisan beállítani (ne legyen túl laza és feszes sem, ki lehet belőle esni!). Kikötéséhez nittelőkészlet szükséges (+ nittfül karabiner, vagy TK). Mindkét végét rövid alumínium rúddal lehet oldalirányban feszessé tenni. Szétzipzárazható hálózsák kell bele (egyedüli beszállás). Fölé hosszában egy feszes kis kötélre terítve egy izolációs fóliával kis sátor alkotható (melegebb és csepegés-biztos).

· Nylon a fekvőhely fölé a csepegés-védelem miatt (kifeszítéséhez kötél, vagy drót + rögzítőpontok: tk, nitt, szeg); az izolír alá, ezzel védve hálózsákunkat a piszoktól, nedvességtől (lecsúszás...). Ezen felül csomagoláshoz, szeméthez (karbidmész) tartalék nylonzacskók. 
· Gázfőző (v. benzinfőző) kétemberenként is elég, részesítsük előnyben a szétszedhető változatot, a kiszúrós helyett. Edények, vizes flakon (2l/fő) bögrék, kanál, bicska (igény, illetve férőhely szerint).

· Szükség esetén az alváshoz száraz ruha. A sapkánkat véletlenül se felejtsük a felszínen! Száraz zokni, +polár kabát! WC papír, papír zsebkendő! Ne felejtkezzünk meg az alapvető higiénés problémákról az esetleges ételmérgezések, fertőzések elkerülése érdekében.
· A táplálékra vonatkozóan csak egy irányelv van, mindenki azt vigye le, amit szeret enni (sok, változatos és energia-dús élelmiszert). Lehetőleg könnyen és gyorsan elkészíthető, valamint a hideg és melegétel azonos arányban legyen. Kenyér valószínűleg kevesebb fog majd fogyni mint a felszínen (0,7 kg/hét). Kis térfogatú legyen. Általában az élelmiszer, ami az utolsó helyszűke miatt történő átválogatásnál a felszínen marad. Ne felejtsük el, hogy a csomagolóanyagot ki kell hozni a barlangból (konzerv kerülendő!). 
A bivakos felszerelés minimalizálásának egyik lehetősége, ha a váltott bivakkal, azaz két emberenként egy hálózsákkal, derékaljjal készül a csapat a barlangba. Emellett az egyéb (kisseb térfogatú) személyes felszereléseket ugyanúgy le kell vinni. Ekkor célszerű állandó váltótársakat szervezni, hogy ne legyen keveredés a felszerelések között. A túra és az alvásidőket pontosan be kell tartani, amihez nagyon fegyelmezett túratársak szükségesek.
Egy új bivakhely kialakításánál törekedni kell a barlang eredeti arculatának minél kisebb mértékű megváltoztatására. Amennyiben az mégis jelentős változtatást igényel (üledék átrendezés) , akkor az lehetőleg „tájba illő” módon történjen. Ne fúrjuk tele a falat felesleges (luxus)nittekkel, használjunk kampókat a dolgok felakasztgatásához.
A bivakolás közben keletkezett szemetet, minden ellenkező állítással szemben, még a karbid-meszet is, mindenképpen ki kell szállítani a barlangból. Kifelé tehát csak az elfogyasztott élelmiszer hiányozhat a zsákból! Ne hagyjunk lenn semmi féle élelmiszert, mert az, garantáltan tönkre megy és mások, sem fogják a bizonytalan eredetű ételt elfogyasztani (kivétel szándékos tartalékképzés, jól lezárva), évek múlva ott fog elrothadni (rossz esetben: a bg. élővilágának jelentős részét magához vonzza, majd azt kiszállítva elpusztítjuk a faunát).
A bivakos felszerelést úgy kell összeállítani, hogy egy zsákban elférjen, hiszen nagy való-színűséggel lesz még közös felszerelés is, amit le kell juttatni a barlangba. Két baggel is kell tudni haladni a túra minden résztvevőjének. Ezért ezt a fajta mozgást gyakorolni kell. Célszerű egy nagy, de könnyű zsák (lógatva, nem esik le a meanderekben) és egy kisebb és nehéz zsák (háton) kombinációja. 
A jól előkészített barlangi bivak, a túra színfoltja lehet, és mindenkiben kellemes emlékeket fog hagyni.
 

MAFC-os bivak (Gortáni)