Világító eszközök és használatuk

Bevezetés

Barlangi patakok dübörgő vízesései mellett állva többször eltöprengtem már, hogy vajon miért nevezik néha az Örök éjszaka világát a Csend világának? Csípős nyelvű túratársaim erre rendszerint azt felelik, hogy sötét barlangot sem látott még soha senki (oltsd el a lámpád, és megnézheted, mit látsz), de tartozzon az ember bármely táborhoz is, lámpa nélkül azért nem megy barlangba.

1. A barlangi világítás biztonsági szabályai

A barlangtúra sikere nagymértékben függ a megfelelő világítás használatától. Az, hogy kinek mi a megfelelő, részben egyéni ízlés kérdése, de az alábbi két szabályt mindenképpen be kell tartani.
 
Minden túrázó két, egymástól független világítóeszközzel rendelkezzen, így amennyiben a fővilágításunk tönkremegy, a tartalék- (vagy mellék-) világítással még biztonságosan ki tudunk jönni a barlangból. Az is követelmény, hogy mindkét világítás egyidejűleg a sisakunkon legyen, méghozzá működőképes állapotban, mert csak így kerülhetjük el, hogy a fővilágítás hibájából váratlanul beállt sötétség miatt szorult helyzetbe kerüljünk. 
    Fontos hangsúlyozni, hogy hiába rendelkezik egy lámpa egymástól függetlenül kapcsolható fényforrásokkal, ha azok közös kábelen, közös áramforrásból kapják az áramot, hiszen pl. a kábel szakadása esetén mindkét lámpánk felmondja a szolgálatot. Téves tehát az a nézet, ami a bányászlámpát és a Fejluxot (lásd később) önmagában is megfelelő fő- és mellékvilágításnak tekinti. 
    A fővilágításnak legalább a tervezett túraidő másfélszereséig, míg a mellékvilágításnak legalább a túraidő feléig kell megfelelő fényt biztosítania. Biztonsági megfontolásból a legrövidebb tervezhető túraidő 4 óra, tehát a fenti szabályt betartva mindig legalább 8 órára elegendő világítással (6 óra fővilágítás és 2 óra tartalék) induljunk barlangba.

2. Karbidlámpák

    A karbidlámpákat már az 1900-as évek eleje óta használják. Kezdetben főleg a bányászok, majd évtizedekig a barlangászok leghűségesebb társa volt, mert működése gazdaságos, és robusztus szerkezete szinte elpusztíthatatlan. Mára az elektromos lámpák fejlődése és az egyre gyakoribb tiltások miatt egyre jobban háttérbe szorul, de mind a mai napig a barlangászat jelképe maradt és megbízhatósága még mindig utolérhetetlen. Többnapos lenntartozkodás, expedíciók elengedhetetlen világítóeszköze.

2.1. Működési elv

    A karbidlámpák működésének alapja a víz és a kalcium-karbid reakciója, amely során acetilén gáz keletkezik, amit azután az égőfejben elégetünk:

CaC2 + H2O => C2H2 + CaO (közben jelentős mennyiségű hő is felszabadul)

2 C2H2  + 5 O2 => 4 CO2 + 2 H2O

Az acetilén képződésével párhuzamosan a víz és a melléktermékként keletkező égetett mész (CaO) is reakcióba lép a tartály belsejében, ekkor oltott mész (Ca(OH)2) képződik, és ez, ha lámpánkat nem tisztítjuk ki idejében, a levegő széndioxidjával mészkövet képez, amit már jóval nehezebb lámpánkból eltávolítani:

CaO + H2O => Ca(OH)2  (lúgos, maró hatású)

Ca(OH)2 + CO2 => CaCO3 + H2O 

2.2. A karbid

    A technikai tisztaságú karbid, amelyet kokszból és égetett mészből állítanak elő ívkemencében 2200°C hőmérsékleten, a kb. 20% CaO és 2% széntartalom miatt szürkésfekete színű. Összetételét a DIN 53922 számú szabvány rögzíti. A jellegzetes karbidszagot a hidrogén-foszfid okozza, amely a kalcium-karbid szennyezéseiből keletkezik.
A hidrogén-foszfid kellemetlen szagú, nagyon mérgező gáz. Szerencsére a karbidlámpa lángjában ártalmatlan anyagokká ég el, így nem okoz mérgezést, de egészségünk védelme érdekében soha ne túrázzunk szivárgó lámpával.

1 kg technikai tisztaságú karbidból kb. 300 liter acetilén keletkezik, ami a leggyakrabban használt 14 liter/óra áteresztőképességű égővel kb. 20 órai világításra elegendő. A karbid jelenlegi ára mellett ez 15-20 Ft-os költséget jelent óránként, tehát nagyon olcsónak mondható.
A karbidot mindig légmentesen záródó dobozokban, hordóban tároljuk. Barlangtúrára a tartalék karbidot legjobban egy autógumi belsőből vágott csőben, ún. karbidbanánban szállíthatjuk, aminek mindkét végét szorosan lezárjuk, praktikusan szintén a belsőből vágott gumigyűrűkkel.

2.3. A karbidlámpa és a környezetvédelem

    A karbidlámpák használata az előzőekben tárgyalt mérgező vegyületeken kívül további környezeti problémákat is jelenthet a keletkező mész, korom és széndioxid miatt.
    A lámpa működése során keletkező mész különös figyelmet igényel, mivel az a barlangban szétszórva nemcsak a legcsúnyább látvány, de a barlang élővilágát is mérgezi. Lámpáink tisztításához ezért mindig vigyünk legalább 2 erős műanyag zacskót (a tapasztalat szerint egy sohasem elég), és a meszet ezekben hozzuk ki a barlangból. A földre karbidolni amatőr dolog.
Az acetilén tökéletlen égése miatt koromszemcsék kerülnek a levegőbe, ami szemmel láthatóan káros emberre és barlangra egyaránt, elég megnézni egy rossz levegőjű, szűk barlangban tett túra után a résztvevők fekete orrát és arcát. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha a kiégett (nagy lyukú), sárga lánggal égő dűzniket időben kicseréljük, és sosem hagyjuk lámpánkat túlságosan kicsi lánggal égni. 
Szűk, széndioxidos barlangokba el se induljunk karbidlámpával, mert úgysem fog rendesen világítani, a tökéletlen égés során keletkező szénmonoxid pedig csak tovább rontja oxigénhiányos állapotunkat.

2.4. A karbidlámpák felépítése és karbantartása

    Minden karbidlámpa két fő részből áll, egy alsó karbidtartályból, és egy felső víztartályból. A két rész légmentesen kapcsolódik egymáshoz a tartályfalon lévő menet, vagy egy ún. központi zár (központi összeszorító csavar) segítségével. Általában az előbbi egyszerűbb és megbízhatóbb, míg az utóbbit többnyire kisszériás gyártmányoknál, a könnyebb előállítás miatt alkalmazzák.
    A felső víztartályon kapnak helyet a lámpa kezelőszervei, azaz a vízbeöntő nyílás, a különböző vízadagolók, és rendszerint itt található a gázkivezető cső csonkja is. A gázt egy cső vezeti a sisakra rögzített égőfejhez,kivéve a ma már ritkán használt hagyományos kézi karbidlámpát (2. ábra). A csövet néhány gyártó az égőfejjel adja, mások a tartály tartozékaként, így rosszabb esetben olyan tartályt és égőt választunk, hogy egyikhez sem kapunk. Ha csövet kell vennünk, a tartály és az égő csonkjára is jól rászoruló, tehát a csonkoknál kisebb belső átmérőjű (nyomásálló!) csövet válasszunk, így megkíméljük magunkat az állandó szivárgás és lecsúszás miatti bosszúságoktól. Egyébként nagyobb átmérőjű csővel kisebb lenne az esélye, hogy lámpánk pislákolni kezd a csőbe került víz (buborékok) miatt, de erre nem minden tartály gyártója fordít figyelmet.
    A gázt régen gyufával, majd később öngyújtóval lobbantották lángra. Manapság kizárólag a praktikus piezó gyújtást alkalmazzák, ami mindig az égő közelében van, vizesen is lehet szikrát csiholni belőle, és nagyon megbízható. Néha azért egy csepp olaj nem árt a forgó részének. 
    Érdemes megemlíteni, hogy valamennyi tartályban vannak tömítések, amiket nem árt kenni, különösen az alsó és felső rész közötti tömítést, pumpás tartályoknál pedig a pumpa részeit is (dugattyúgumi). A gépzsír és a vazelin tönkreteszi a gumit, inkább szilikonos zsírokat használjunk, de megteszi a közönséges glicerines kézkrém is, sőt, végső esetben a nyál is jobb a semminél.
    A lámpa alsó részét maximum 2/3 részig töltsük tele karbiddal, mert működés közben térfogat-növekedés következik be, ami szétfeszítheti a lámpát. Praktikus dolog egy vastag szivacsot rakni a tartályba, ami megakadályozza, hogy figyelmetlenül túltöltsük a lámpát, véd a karbidmész gázcsőbe kerülése ellen, összenyomódva pedig teret hagy a megduzzadó karbid-töltetnek. Akinek nem központi-záras a tartálya, az gyakran egy levágott szárú, vékony pamut-, vagy műanyag zokniba töltve helyezi a karbidot lámpájába, ami szintén segít tisztán tartani a lámpát, így az megbízhatóbban működik.
    A lámpa tisztítását soha ne hanyagoljuk el, mert csak így lesz megbízható a világításunk. Piszkos víz betöltésére főleg a pumpás tartályok érzékenyek, erre ügyeljünk. A mész eltávolításakor kerüljük a lámpa földhöz-ütögetését, mert ha a tartály széle kicsorbul, akkor oda a jó tömítettség, használjunk inkább egy régi fogkefét.
A karbidlámpákat nehéz objektíven értékelni, mert mindegyiknek lelke van: Ami az egyik barlangász számára használhatatlan, azzal egy másik néha kiválóan boldogul. Az alábbiakban ezért csak nagy vonalakban ismertetjük a főbb típusokat.

2.5. Hagyományos nyílt rendszerű karbidlámpa 

    Ezeknél a lámpáknál a víz egyszerűen a gravitáció hatására csepeg le a karbidtérbe, a szabályzóval csak a csepegtető-nyílás átmérőjét állíthatjuk. A víztartály tetején mindig lennie kell egy kis nyílásnak, hogy a víztérben ne keletkezzen vákuum. Ha túl kevés a víz, vagy túl nagy az alsó részben a nyomás, akkor a gáz a víztartályon átbugyborékol, és a levegőztető nyíláson át megszökik. Mindig töltsük tele a víztartályt!
Előnye: Az ilyen tartály egyszerű és biztonságos, ha túl sok gáz képződik, az elszökik, és nem veti szét a tartályt.
Hátránya: A levegőztető nyíláson át a víz kifolyhat, ha viszont eldugul, akkor a vákuum miatt nem folyik le a víz. Lassan reagál, nem tudunk gyorsan nagy fényt elérni vele. Ha szökik a gáz, akkor nem takarékos.
Típusai: hagyományos kézi karbidlámpa, Petzl Ariane, Fisma, Bomberg

2.6. Zárt rendszerű karbidlámpák

    A zárt rendszerű tartályokon nincs levegőztető nyílás, így a víz nem folyhat ki. Nagy előnyük a gyorsan és tetszőlegesen szabályozható fényerő, és a karbidtakarékos működés. Általános hátrányuk, hogy ha túl sok víz kerül az alsó tartályra, a megnövekedő nyomás kilőheti a dűznit, lelökheti a csövet, vagy legrosszabb esetben szétvetheti magát a gázfejlesztő tartályt.

2.6.1. Vízbefecskendezős tartályok 

A vizet dugattyú segítségével spriccelik a karbidra. Ezek lennének a legjobb tartályok, ha műszakilag kiforrottabb konstrukciók lennének.
Előnye: Gyorsan szabályozható, nagy nyomás (fényerő) állítható elő, takarékos.
Hátránya: A dugattyú és a szelep könnyen elromlik, piszkos vízre érzékeny, rendszeres ellenőrzést igényel. Sajnos leginkább csak központi zárral gyártják.
Típusok: Több magyar barlangász is gyárt ilyet kis szériákban. A szlovák Alustar bonyolultságát tekintve egyedülálló, de legalább hosszú ideig (12 óra) világít.

2.6.2. Nyomáskiegyenlítős tartályok ALP inox

A vákuum kialakulását a víztartályban azzal küszöböli ki, hogy a gáztérből egy vékony csövön gázt vezet a vízszint fölé, így nem kell levegőztető nyílás, egyébként a nyílt rendszerű, csepegtetős tartályra hasonlít.
Előnye: Több típus (pl. Alp Design) egy csavar áthelyezésével nyílt rendszerűként is használható. Jó minőségű, nem központi záras, rozsdamentes acél kivitelben is gyártják.
Hátránya: Ügyelni kell rá, hogy függőleges helyzetben maradjon, mert ha a kiegyenlítő csövön át a víz visszafolyik, szabályozhatatlanná válhat. A vékony kiegyenlítő cső könnyen eldugulhat.
Típusok: Alp Design, Repetto, orosz "titán" alumínium

2.6.3. Levegőpumpás tartály 

Víztartályán hagyományos csepegtető és levegőpumpa is van, amivel a víztérben túlnyomás állítható elő. A pumpa hibája esetén nyílt rendszerű lámpaként is használható.
Előnye: Hosszú ideig (8-10 óra) működik egy töltéssel.
Hátránya: Nehézkes a tartály összeszorítása.
Típusok: szögletes szlovák tartály

2.7. Égőfejek és dűznik 

    A legelterjedtebb sisakra szerelt égőfej részei a dűzni, piezogyújtó, reflektor, és gyakran dűznipucoló is.
A dűzni (égő) egy vagy két nagyon kicsi átmérőjű (tizedmilliméteres) furatán áramlik ki az acetilén, amely azután meggyújtva éles fénnyel világít. Névleges áteresztőképesség szerint 14 és 21 liter/órás dűzniket gyártanak. Anyaguk leggyakrabban réz vagy kerámia.
    Ha a dűzni furata eltömődött, tisztítását az égőfej gyári dűznipucolójával, vagy vékony acélhuzallal végezzük (pl. egy szétvágott tűbefűző acélszála is megteszi, amíg el nem hagyjuk). Amennyiben a gyakori, vagy túlságosan vastag dróttal végzett tisztítással a dűzni furatát kitágítottuk, akkor sárga és kormozó lánggal fog égni, és ezen már csak a csere segít. Elkerülhetjük a gyakori dűznipucolást, ha lámpákat sosem hagyjuk túlságosan kicsi lánggal égni, így nem kormozódik össze annyira.
    Lámpagyújtáshoz jelenleg az égőfejre szerelt piezoelektromos gyújtó a legmegbízhatóbb és legkényelmesebb megoldás, de időnként ez is meghibásodhat, ezért nagyobb túrára nem árt egy tartalék öngyújtót is vinni.
    Lámpánk reflektorát mindig tartsuk tisztán, így ugyanakkora lánggal sokkal jobb fényerőt érhetűnk el. Vannak, akik szilikon-olajjal kenik be a reflektort, hogy a korom kevésbé tapadjon rá. Ha a tisztításhoz a víz nem elég, próbálkozhatunk fogkrémmel, hogy az eredeti bevonatát megóvjuk. Ha a tükröző bevonat már lekopott, akár finomabb csiszolóvászonnal is tisztára dörzsölhetjük.

2.7.1. Típusaik: 

Petzl égőfej: Igen megbízható, nagy előnye, hogy egy mozdulattal levehető, illetve rögzíthető a sisakon. Sajnos a hozzá adott porcelán dűznik gyenge minőségűek. Kapható hozzá igen jó, kétlyukú réz dűzni, ám ezekhez viszont túl vastag a dűznipucolója.
Orosz égőfej: Jóval olcsóbb, mint a Petzl, ám piezogyújtója gyakran már az első túrákon felmondja a szolgálatot, dűznije pedig sokszor rosszul tömített és ereszt. Kitartó barkácsolással azért használhatjuk.
Petzl dűzni: Egylyukú porcelán, 14 és 21 literes kivitelben. Kis nyomásnál nagyon kormoz, és hamar kiég.
Réz dűzni: Szerencsére jelenleg számos formában és méretben kapható, egy és kétlyukú kivitelben. A két, 45 fokban egymásra néző furatú példányok igen jók.
Réz, porcelán fejjel (Helios): 14 literes, két, 45 fokban egymásra néző furattal. Kis nyomásnál sem kormoz, de nagy gáznyomásnál kiéghet a porcelán alatt.

3. Elektromos lámpák

    A kezdő barlangász első lámpája többnyire valamilyen egyszerűbb, elektromos lámpa, mivel használata kényelmes és olcsón hozzá lehet jutni, aztán többnyire beszerez egy nagyobb fényerejű, vagy gazdaságosabb (akkumulátoros, vagy karbid) lámpát, első lámpáját pedig a továbbiakban mellékvilágításként használja.

3.1. Elemes fejlámpák

    Elemes fejlámpának nevezzük azokat a lámpákat, amelyek sisakra rögzíthetőek és szárazelemmel, vagy hasonló méretű akkumulátorral működnek. Manapság számtalan új, rendkívül ötletes konstrukció kapható, de barlangban csak a robusztus és egyszerű típusok válnak be.
    Fejlámpa vásárlásakor olyat válasszunk, aminek az elemtartója a sisak hátulján kap helyet, ezeknek jobb a súlyelosztása és a térkihasználása. Az első elemtartós lámpák közül csak a kisméretű, „AAA” jelű elemmel működő, LED-es lámpák jöhetnek szóba.  
    Léteznek olyan elemlámpák is, ahol az elemtartót az oldalunkra csatolva kell viselni (Petzl Duobelt, Myobelt). Ezeket nagy hidegben való használatra fejlesztették ki, hogy az elemeket a kabátunk alatt melegben tarthassuk. Barlangban nem praktikusak.
    A barlangi világítás biztonsági szabályaival kapcsolatban már volt róla szó, hogy lehetőség szerint mindig két lámpának kellene lennie sisakunkon, egy fő- és egy mellékvilágításnak. Ez a szabály a választható lámpák méretét is befolyásolja, hiszen el kell férniük a sisak homlokrészén.

3.1.1. Hagyományos izzószálas lámpák

 A hagyományos, volfrámszálas izzók már elavultnak számítanak, mert az energia nagy részét hővé alakítják fény helyett. Nagyobb feszültségnél könnyen kiégnek, kisebb feszültségnél pedig alig világítanak. Sokan többféle feszültség-értékű izzó cserélgetésével próbálják a fokozatosan merülő elemet minél jobban kihasználni, de ez meglehetősen kényelmetlen megoldás.
    Ha ilyen lámpát veszünk (nem biztos, hogy hosszú távon megéri), akkor lehetőleg minél nagyobb reflektora (foncsor) legyen (Petzl Zoom).
Már meglévő lámpánkat könnyen korszerűsíthetjük hagyományos izzó foglalatába forrasztott LED-ekkel. Több barlangász is készít ilyeneket, 1 nagy, vagy 3-4 kisebb LED-del.

3.1.2. Halogénizzók

    Ezekben is volfrámszál található, de gáztöltésük miatt az izzószál sokkal magasabb hőmérsékletre hevíthető, így az igen magas fogyasztást rendkívüli fényerővel hálálják meg. A hagyományos izzókkal szemben ezeknek még valószínűleg sokáig lesz helyük a barlangászatban. Folyamatos világításhoz a nagy fogyasztás miatt kevésbé, de tájékozódáshoz, nagy terek bevilágításához jól használhatók.

3.1.3. LED (Light-Emitting Diode)

    A legkorszerűbb, félvezető alapú fényforrások, amelyek kis hőtermelés mellett nagyon jó fényt adnak, ezért igen gazdaságosak. Valamennyi beépített optikával rendelkezik, így külön reflektort nem igényelnek. Élettartamuk gyakorlatilag korlátlan, 100 000 óra körüli. Kezdetben sokan panaszkodtak az ilyen lámpák fényének hideg-kék színére, de úgy tűnik, mára ezt a problémát sikerült kiküszöbölni.
    Az első ilyen lámpák 5 mm-es, „ultra bright” ledeket használtak, általában 3-6 darabot, de ügyes barkácsolók 48 ledből álló, 4 W fogyasztású lámpacsodákat is készítettek. Ezek a lámpák még sokáig használhatóak lesznek, mint ideális mellékvilágítás, de kevesen vannak, akik fővilágításként is megelégszenek fényerejükkel.
Gyakori típusok: Petzl Tikka, Zipka és társaik; Tsl Noxys; Silva L4; BlackDiamond Moonlight Pro.
    A LED technológia fejlődése elérte, hogy ma már egyetlen leddel is elérhető 1, 3, sőt, akár 5 W teljesítmény. A Luxeon Star 1 W-os ledje 8-10 darab, míg 3 W-os típusa 50 darab 5 mm-es "ultra bright" led fényével ér fel, ami már meghaladja a halogén izzók fényerejét, jóval kedvezőbb fogyasztás mellett.
Gyakori típusok: Petzl Tikka XP, Myo XP; Silva L1.
A legújabbak gyakran több választható fényerővel és elem-töltöttség jelzővel is rendelkeznek.

3.1.4. Hibrid lámpák

A takarékos led és a nagy fényerejű halogén izzó praktikus kombinációja. Fővilágításhoz 3-5 led kevés, a halogén pedig túl nagy fogyasztású, de tartalékvilágításnak ez a legjobb.
Főbb típusok: Petzl Duo Led, Myo3, Myo5, Myolite3; BlackDiamond Gemini.
 
Fejlámpák összehasonlítása 

3.2. Bányász akkumulátoros lámpa

Kiforrott, de régi konstrukció, ami megközelíti a karbidlámpa üzembiztonságát. Még ma is nagyon sokan használják, sőt, egy hazai cég gyártja is egy modernizált változatát.
Az Accusealed Kft. bányászlámpái 8-12-15 Ah kapacitású, 3,6 voltos NiCd akkumulátorral készülnek, erős halogén és kisebb fogyasztású tartalékizzóval, 12-16 óra világítási idővel (ábra: accusealed).
A régi bányászlámpák 2,4 és 3,6 voltos lúgos akkuval, 13-16 Ah kapacitással készültek. Elvileg félfénnyel 26, teljes fénnyel 13 órát világítanak, de teljes biztonsággal csak egynapos túrákra alkalmasak, 15 ill. 8 órás túraidőre.
A 2,4 voltos akkumulátort 3,6 volttal, a 3,6 voltosat 5,4 volttal kell tölteni, mindkét lámpatípust 2 amperrel 8-10 órán keresztül. Az akkuk teljes kisütését kerülni kell. Mivel két izzószálas, pótalkatrészt nem igényel.
Ha régi lámpát vásárolunk (Dorogon és Jósvafő környékén érdemes próbálkozni), akkor előnyös kicserélni a lúgot az alábbi összetételűre: 1,17 g/ml sűrűségű kálium-hidroxid, 8 g/l lítium-hidroxiddal (300 g KOH, 1050 ml kiforralt és lehűtött deszt.víz, 9,08 g LiOH). Az oldat elkészítését bízzuk olyanra, aki rendelkezik a kellő szakértelemmel és védőeszközökkel, mert a felmelegedő lúgos oldat szétfröccsenhet, és súlyos sérüléseket okozhat!
Valamennyi bányászlámpa hátránya az igen nagy súly, valamint az, hogy az akku töltöttségéről nem adnak információt, ezért csak a saját magunk feltöltött lámpában bízhatunk meg.

3.3. Kompakt fénycsöves lámpák

    Az elektromos lámpák közül egyedül ezek képesek a karbidlámpáénál erősebb, szórt fénnyel világítani. Nálunk egy magyar barlangász Fejlux névre keresztelt lámpái a legelterjedtebbek, de már követői is megjelentek . A Fejlux lámpák 5-7 wattos fénycsővel, folyamatos akku-töltöttség jelzővel, és igény szerint LED-es vészvilágítással kaphatóak. Nagyon megbízható, ütésálló, erős vízsugár ellen védett kivitelűek, egyedüli gyenge pontjuk a szakadásra hajlamos kábel, amire érdemes ezért egy erősebb csövet húzni.
    12 V-os zárt, savas ólom-akkumulátorral működnek, ami a használat utáni töltésen kívül más gondoskodást nem igényel. Természetesen bármely 12V-os akkumulátorral is világítanak (pl. NiCd), de töltöttség jelzőjük a savas ólom-akkumulátorokhoz van kalibrálva. A jelentős súlyú, kb. 2,3 kilós 7,2 Ah kapacitású akkumulátorral egy 5 W-os lámpa kb. 16 óráig, míg a jóval kisebb, 3 Ah kapacitásúval kb. 6 órán keresztül üzemelnek (táblázat: Fejlux). Ideálisak a karbidlámpa fényéhez szokott túrázóknak olyan barlangokban, ahonnan a karbidlámpát már kitiltották.

3.4. Elemek és akkumulátorok

3.4.1. Szárazelemek (1,5 V/cella)

    A szárazelemekre nem (lenne) érdemes túl sok szót vesztegetni, mert aki komolyan gondolja a barlangászatot, az hosszabb távon legfeljebb tartalékvilágításhoz használja ezeket, mivel drágák és környezetszennyezőek.
Hagyományos cink-szén, és méregdrága alkáli elemek kaphatóak, igaz, ez utóbbiak sokkal tartósabbak. Cellafeszültségük 1,5 V. Sajnos a legtöbb fejlámpát ezekhez tervezik, ami gondot okozhat, ha újratölthető akkuval szeretnénk lámpánkat használni, mivel azok cellafeszültsége csak 1,2 V.
Típusaik: Számos típusuk van, fejlámpában legelterjedtebbek a 4,5 V-os lapos (3R12) és 1,5 V-os ceruza (AA) elemek, illetve az „AAA” jelű mikro-ceruza elemek.
Előnyeik: Nagy előnyük, hogy lejárati idejükig (akár évekig!) mindenféle gondozás nélkül működőképesek maradnak, és a ma elterjedt akkuknál jobb a teljesítményük. Ha a tartalékfényt tényleg csak vészvilágításként használjuk, akkor ideálisak.
Hátrányaik: Valamennyi elemre jellemző, hogy alacsony hőmérsékleten csökken a kapacitásuk, ami 10°C körüli barlangi hőmérséklettel számolva akár -30%-ot is jelenthet (ábra: hőfüggés). Drágák, környezetszennyezőek.

3.4.2. Ólom-savas akkumulátorok (2 V/cella)

    Az ólomakkumulátorokban az elektrolit vizes kénsavoldat, az elektróda pedig ólom, ill. ólomötvözet. Barlangászathoz a teljesen zárt, gondozásmentes típusok jöhetnek szóba (ált. 6 vagy 12V), ahol a benne fejlődő gáz visszaalakul elektrolittá.
Mindig teljesen feltöltött állapotban kell tárolni. Ha hosszabb ideig nem használjuk, havonta egyszer érdemes töltőre kapcsolni, hogy pótoljuk az önkisülés okozta töltöttségi-fok csökkenést.
Hátrányuk, hogy meglehetősen nehezek, és lassan tölthetőek. Az amperben mért töltőáram maximum 0,1C, azaz a kapacitás tizedének megfelelő érték lehet, így pl. egy hétvégi túrán a két túra közötti éjszaka nem mindig elég az akku teljes feltöltéséhez. Alacsony hőmérsékleten az ólomakkumulátorok kapacitása is csökken, 10°C-on kb. 10-15%-kal. Nagy előnyük az olcsóságuk.

3.4.3. Nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátorok (1,2 V/cella)

A legtöbbször újratölthető és a legnagyobb csúcsteljesítmény leadására képes. Olcsó, könnyen és gyorsan tölthető.
Hátránya, hogy rendkívül mérgező kadmiumot tartalmaz, ezért ma már háttérbe szorult, és havonta egyszer teljesen le kell meríteni, majd újra kell tölteni, másképp kristályképződés miatt tönkremegy.

3.4.4. Nikkel fém-hidrid (NiMH) akkumulátorok (1,2 V/cella)

Azonos méret mellett 10-40%-kal nagyobb kapacitásra képesek, mint a NiCd, és kevésbé hajlamosak kristályképződésre, ezért negyedévente egyszer elegendő teljesen lemeríteni és feltölteni őket. Kevésbé mérgezőek.
Hátrányuk, hogy bonyolultabb technikával és lassabban tölthetőek, sokkal rövidebb az élettartamuk, és kisebb a kinyerhető csúcsteljesítményük.
Jelenleg ezek a legelterjedtebbek. Ha ilyet vásárolunk, válasszuk a lehető legnagyobb kapacitású (jelenleg kb. 2500 mAh), gyorstöltést is elviselő típusokat, és hozzá megfelelő, intelligens töltőt, amely minden behelyezett akkut egyedileg tölt, figyeli a hőmérsékletet, és túltöltés elleni védelemmel is el van látva (pl. GP PowerBank Smart, Energizer Ultra Fast Charger, Duracell 30min Charger). Egy jó gyorstöltő (1 órás, vagy 30, esetleg 15 perces) megéri a nagyobb anyagi ráfordítást, mert az intelligens töltés növeli az akkuk élettartamát, és a két túra közötti (gyakran rövid) időben több garnitúrát is feltölthetünk. Óvakodjunk az állandó töltőárammal dolgozó, időkapcsolós típusoktól, amelyek gyakran 16 órán keresztül is vacakolnak.

3.4.5. Lítium-ion

Kapacitása a NiCd akkuénak kétszerese, cellafeszültsége pedig 4 V körüli. Súlya meglepően kicsi, kristálynövekedésre pedig egyáltalán nem hajlamos, így nem kell akkuápolással bajlódni. Teljes kisütését azonban kerülni kell.
Hátránya, hogy még a NiMH akkuknál is hosszabb és gondosabb töltést igényel, és jelenleg még nagyon drága.
Újabb hírek szerint nemsokára elkészűl az 1-2 perc töltést igénylő újfajta Li-os akkumulátor, valószínűleg ez számunkra még egy ideig megfizetheetlen lesz.
 
Időtartam szerint minimum mennyi ideig kell világítani lámpánknak? 
Hasonlísd össze a különböző karbidlámpa típusokat! (előny-hátrány) 
Hasonlísd össze a különböző elektromoslámpa típusokat! (előny-hátrány) 
Hasonlísd össze a különböző világító rendszereket! (előny-hátrány)
 
lex