A barlangi túrázásról

Egyén mozgása a barlangban

Mozgás a barlangban

    A biztonságos közlekedés megkívánja a bejárás során a jó mászótudást. A járatok a mászások szempontjából terepalakzatokra oszthatók. A barlangok sokfélesége számtalan variációt kínál ezeknek az alakzatoknak a leküzdésére. Mindenki saját magának kell, hogy kialakítsa a neki legjobban megfelelő stílust. Itt csak néhány alapelvet rögzíthetünk, és néhány terepalakzat leküzdésének szerintünk legjobb - módját adhatjuk meg.

Alapelvként elmondható, hogy a barlangokkal csak a lehető legkisebb felülettel érintkezzünk. Ez érvényes mind a mászásokra, mind a szűkületekre, ahol a falakkal való érintkezés elkerülhetetlen. A legkisebb felületnek fogadjuk el a cipőtalpat. Általában kerüljük a ruha falakon való súrlódását, mivel az sok energiánkat emészti fel, ráadásul eláztatja és rongálja a drága külső overallt.
Súlyunkat lehetőleg mindig a lábunk viselje, kézzel csak az egyensúlyunkat tartsuk meg. Kézzel segítéskor lehetőleg csak támaszkodjunk, mert a húzódzkodás fárasztó és komoly fizikai erőt igényel. Ha egy akadályon való átjutáshoz több módszer kínálkozik, akkor általában a gyorsabb módszer kevésbé fárasztó még akkor is, ha ahhoz nagyobb erő szükséges, ugyanakkor a lassúbb módszer biztonságosabb lehet, pl. egy egyfalas mászásnál több apróbb lépés fárasztóbb, de biztonságosabb lehet, mint két-három nagy lépés megtétele. A közlekedésnél lehetőleg a sziklamászásnál jól bevált módszereket alkalmazzuk.
A barlang talaja a legritkább esetben vízszintes, és felegyenesedni sem mindig tudunk a járatban. Ennek ellenére, ameddig csak lehet, igyekezzünk két talpon járni, még akkor is, ha ez nehéznek tűnik, mivel így gyorsabban haladhatunk, mint négykézláb vagy kúszva. Mindig figyeljük az előttünk haladót és a járatot, hogy előre felkészülhessünk az akadályokra, de ez nem jelenti azt, hogy mindig feltétlenül utánoznunk kell a társunkat. Mindig kellemesebb, ha mi várunk a társainkra, mintha ők várnak ránk. Ha szükséges, segítsük társainkat az egyes akadályok leküzdésében (edzőtúrákat kivéve). Mászásnál vegyük figyelembe, a falak nedvesek, a fogások és lépések csúszósak lehetnek. Tartsuk be a „több pont” szabályt, mindig legalább két ponton támaszkodjunk a falra. Egyenes járatban könnyedén haladhatunk. Szűk kanyarban a domború fal felé fordulva haladjunk, bármilyen térbeli elrendezésű kanyarról van szó. Mindig csak olyan sebességgel haladjunk, hogy a lendületünket azonnal vissza tudjuk fogni, mert még ismert járatban is változhat az alakzatoknak a nedvessége.

Támaszkodás

Ha támaszkodni kell, lehetőleg húsos felülettel tegyük: ujjheggyel, a tenyér kis ujj felőli húsos párnájával, az alkar belső oldalával, az alsó lábszár külső oldalával stb. Még a puha agyagban is alattomosan megbújhatnak apró kövek, amelyek csontos testfelületen sérülést okozhatnak.
Mászás a lejtőn
A barlangi járatok a legritkább esetben vízszintesek. Kb. 60°-ig lejtő - e fölött falmászásról beszélünk. Figyeljünk rá, hogy lehetőleg függőlegesen álljunk, és a kezünkkel csak az egyensúlyunkat tartsuk meg. Meredekebb falon törekedjünk arra, hogy a falra merőlegesen terheljük a lábunkat, mert így a legkisebb a lecsúszás veszélye. Különböző mászási technikák, mint a reibungolás (40. ábra), traverzálás (41 . ábra), terpeszmászás (42. ábra) és hidalás (43. ábra) igyekszenek ezt a célt megvalósítani.
Meredek falon a kezdők ösztönösen a falhoz lapulnak, csökkentve ezzel a belátható terepet, és fokozva a lecsúszás veszélyét. Igyekezzünk erről mielőbb leszokni. Egyfalas mászások esetén a támaszkodással csak fokozzuk a lecsúszás veszélyét, ilyenkor inkább a húzófogások használata célszerű. Állásra, támaszkodásra a vízszinteshez közel álló felületeket válasszuk, ha erre van mód, illetve az érdesebb felületeket.
 
reibungolás
traverzálás 
terpeszmászás 
hidalás

Fogások

Fogásnak nevezünk mindent, amibe a kéz megkapaszkodhat vagy megtámaszkodhat. Ezek a legkülönbözőbb formájúak és állásúak lehetnek. Ilyenek a repedések, párkányok, kérgeződések, tarajok és szegélyek, lyukak és zsebek, stb. Cseppköveket lehetőleg ne használjunk fogásoknak, csak ha elkerülhetetlen. Minden kiálló alakzat, így a cseppkő is tőben terhelhető a legbiztonságosabban.

Lépések

Általában a legtöbb fogást lépésnek is használhatjuk. Ezeken kívül a ferde, sőt függőleges felületek is használhatók lépésnek ellentámaszok és kéménymászások esetén.

Kéménymászási technikák

Traverzálás
Hátunk az egyik falon, két lábunk a másikon. Haladáskor kézzel tartjuk el a hátunkat a faltól. A kéménymászás biztonságos, de lassú és fárasztó módja, zsákot, csak magunk alatt lógatva tudunk szállítani (41 . ábra).
Terpeszmászás jobb kéz és jobb láb az egyik falon, bal kéz és láb a másikon. Testünk függőleges testhelyzetben a haladás irányába néz. Lábunkkal, kezünkkel ellennyomást gyakorolunk a falra. Gyors és biztos haladást tesz lehetővé, akár háton viselt zsákkal is. A legtöbb traverzálható helyen terpeszmászással is át tudunk jutni jóval kisebb erőfeszítéssel. Adott esetben kombinálhatjuk a traverzálással oly módon, hogy hátunkat nem fordítjuk a fal felé (42. ábra).
 
Hidalás
Igen ritkán előfordul olyan széles hasadék, amelyet csak úgy tudunk átérni, hogy két kézzel az egyik falon, két lábbal a másik falon mászunk. Ilyenkor a test vízszintesen lefelé néz. Ez az egyik legnehezebb és legbizonytalanabb mászás, különösen a ki- és beszállás veszélyes. Ha lehetséges, kerüljük az ilyen mászásokat, általában egy-egy széles terpeszmászással kiválthatjuk ezeket a veszélyes manővereket (43. ábra).
 
Repedésmászás
Barlangban ritkán előforduló mászási forma. Egyik lehetőség az, hogy valamely testrészünket szorítjuk a repedésbe, így jutunk fogáshoz. (44-45. ábra) Ennek megfelelően létezik ökölkulcs, karkulcs, lábkulcs, sőt tüdőkulcs is. Másik lehetőség a sziklafalon alkalmazott bajor  technika, amelyet barlangban nagyon ritkán használunk, mivel kötélbiztosítás nélkül veszélyes, és általában van egyszerűbb megoldás is.

Húzódzkodás
Ha mellmagasság fölötti párkányra kell feljutni, a tenyerünket szélesen a párkányra téve felhúzzuk magunkat, majd ha a párkány mellmagasság alá ért, tenyerünket kifordítva tovább toljuk súlypontunkat. Lábunkkal a falra lépve segítsünk, toláskor a párkányra lépve felállunk. Ha mindezt egy gyors lendülettel tudjuk végrehajtani, akkor minimális fáradsággal gyorsan feljutunk. Ha a párkány magasabban van, akkor a megkapaszkodás után a függőleges falon lépdeljünk fel, majd a könyökünket egyenként kifordítva toljuk fel magunkat.

Bak
Ha a húzódzkodó részen gyorsan, egyszerűen akarunk átjutni, tartsunk bakot egymásnak, majd az utolsó embert ketten húzzuk fel.

Lemászás
Lefelé ugyanúgy kell mászni, mint felfelé, de jóval nehezebb a fogások, lépések megkeresése, mivel általában nem látjuk azokat. Szűkebb repedésekben, hasadékokban létezik egy speciális barlangi módszer a "liftezés", amikor két kezünket és lábunkat szétfeszítve óvatosan csúszunk lefelé a járatban. Másszunk mindig megfontoltan, szabadon. Egy-egy függőleges szakasz leküzdése szabad mászással mindig nagyobb élmény, mint kötélen, hágcsón vagy létrán. Mindig csak képességeink határáig másszunk, és ne feledjük, hogy ha egy felfelé mászásból vissza kell fordulnunk, a lefelé út nehezebb lesz. Nehezebb mászás esetén használjunk biztosítást, ez nem csökkenti a mászás örömét, mivel biztosítással olyan szakaszon is túljuthatunk, amelyet a nélkül nem mertünk volna megkockáztatni.
Minél jobban mászik valaki, annál egyszerűbben, kisebb fáradsággal tudja pótolni ügyességgel a hiányzó fogásokat és lépéseket. Falmászáskor alapszabály, hogy három ponton tartjuk magunkat, mialatt a negyedik végtaggal keresünk lépést vagy fogást. A lépéseket igyekezzünk teli talppal terhelni, különösen ferde vagy függőleges falakon . Igyekezzünk folyamatosan haladni, és a húzódzkodást igénylő helyzetekben minél rövidebb időt eltölteni. A jó mászók sok energiát meg tudnak takarítani a túra során.

Jó fantáziával, gyakorlattal pótolhatjuk a hiányzó erőt, de az is igaz, hogy az erősebbek jobban tudnak takarékoskodni a lépésekkel, fogásokkal, így az energiájukkal. Összességében a mászás friss szellemi tevékenységet igénylő változatos, kellemes sport.

Hol gyakoroljunk?
Tulajdonképpen minden túrán fejlesztjük tudásunkat, gyakorlunk, de az alapvető mozgásokat, módszereket érdemes inkább „edzőtúrák” alkalmával elsajátítani, begyakorolni.
Ilyenkor mind a túratársakat, mind a barlangot ennek megfelelően válasszuk ki. A gyakorló barlangot, barlangszakaszt úgy válasszuk meg, hogyha a kockázatosabb, nehezebb mászásból kisebb-nagyobb sérülés lenne, akkor könnyen lehessen menteni. Egy egyszerű bokarándulással nagyon kényelmetlen és fájdalmas hazagyalogolni a mélyen a hegyek közt lévő barlangtól, pl. Legény-barlang. Szűk járatok mögött se igen "vagánykodjunk", mert innen menteni sokszorta nehezebb, mint egy 60 m-es akna aljából, pl. Legény-barlang Betyár-szorító, Mátyás-hegyi-barlang Természetbarát-szakasz. Nem hiába tanbarlangjuk a budapestieknek a Mátyás-hegyi-barlang; könnyen megközelíthető, változatos terepű (sokféle gyakorlás), kötéltechnikát is lehet gyakorolni, a bejárat több útvonalon is hamar elérhető.
Gyakorlótúrák alkalmával a tanulóknak nem célszerű egymásnak segíteni, mivel a tanfolyam célja az önálló haladás elsajátítása. Egy-egy ismertebb mászóhely kulcsfogását-, lépését az oktató úgyis megmutatja, és a többi szakaszt is úgy válassza meg, ami a kezdő tudásának megfelelően fejleszti képességeit. EZ NEM JELENTI AZ EGYMÁSRA FIGYELÉS HIÁNYÁT! Természetesen a túra egész ideje alatt "deffenzíven biztosítjuk egymást". Ez nem csak azt jelenti, hogy aláállunk, és elkapjuk, ha leesik, hanem világítunk neki, nem hagyjuk lemaradni, ha szűkületen átjutottunk, a túloldalt megvárjuk és nem szaladunk tovább, de azért útba se legyünk, stb.

Csoport mozgása a barlangban

A barlangi túra fogalma

A barlangi túrázás társas sport, egyedül senki sem mehet barlangba. A barlangi túrázásnak megvannak a maga biztonsági szabályai. Elsőként határozzuk meg, hogy mit tekintünk barlangi túrának. Ezt a kérdést legjobb onnan megközelíteni, hogy milyen barlangi tevékenységet nem tekintünk barlangi túrának. Nem tekintjük barlangi túrának a kutatást, habár gyakran komoly sportteljesítmény egy-egy új szakasz első bejárása (pl. egy kürtő első kimászása). Mindazonáltal a barlangkutatásnak, pl. erre a részére érvényesnek tekintjük a barlangi túrázás szabályait.
Ugyancsak nem számít barlangi túrának az idegenforgalmi barlangok látogatása sem, ide nem vonatkoznak a fent említett szabályok, és túrateljesítmény szempontjából sem tekinthetjük azonosnak egy valódi kúszós-mászós barlangi túrával. Barlangi túrának tekintjük a sport célú barlangjárást, amelynek minimális időtartama fél óra. Ha még ennél is szigorúbbak akarunk lenni, akkor mondhatjuk azt is, hogy a túra "idealizált túraideje" legalább fél óra. Akkor viszont meg kell magyaráznunk az idealizált túraidő fogalmát. Idealizált túraidő alatt azt az időt értjük, amennyi idő alatt egy adott túraszakaszt öt jól képzett barlangász pihenő nélkül be tudja járni. Így tehát nem tekintjük, pl. a Holdvilág-árokból nyíló egyik kisebb-nagyobb üreg bejárását barlangtúrának (habár ezek az üregek kétségkívül barlangok), még akkor sem, ha a turistacsoport fél óránál többet tölt el bennük.

A barlangi túravezető szerepe

A barlangi túrának mindig kell, hogy legyen vezetője, aki egy személyben felelőssé tehető a túra során bekövetkező esetleges balesetekért. A felelősséghez természetesen jogok is tartoznak, így a túra során a túravezető szinte "élet és halál ura", a túratársak kötelesek a vezető - túrára vonatkozó - utasításait betartani. Ellenvetésnek, vitának a túra során helye nincs, csak a túra után történő közös megbeszélésen. A túratársak kötelesek a túravezetőt segíteni, és minden információval ellátni. A túravezetőnek joga van a túratársak felszerelését ellenőrizni, és emiatt vagy egyéb okból, a túrából bárkit (persze még a túra előtt) kizárni. Ez elég ijesztően hangzik persze, de a túratársaknak viszont nem kötelességük senkivel sem elmenni barlangi túrára, és az a jó túravezető, akivel legközelebb is szívesen száll le a barlangba az adott csoport.
A barlangi túrának mindig egy vezetője van, ha több egyforma képességű csoporttag is szóba jön egy-egy túra esetén, akkor is előre ki kell jelölni, hogy az adott túrát ki vezeti. Ennek természetesen csak akkor van komoly jelentősége, ha baleset történik, de utólag már nem etikus a "bűnbakkeresés".
A barlangi túravezető feladata a barlangi túra megfelelő előkészítése, barlangi felszerelések, a túratársak, az utazás, szállás, engedélyek és esetleg a balesetbiztosítás megszervezése, a sikeres túrához szükséges információk megszerzése, a barlangba való bejutásról gondoskodni (ha a barlang kulcsra van zárva). Egy-egy komolyabb expedíció esetén az élelmezés megszervezése is a túravezető feladata lehet, sőt akár a túra lebonyolításához szükséges anyagi források "felhajtása". A vezető természetesen nem köteles ezeket a feladatokat mind egyedül ellátni, kiadhatja bármelyiket, vagy akár mindegyiket is, de őneki kell irányítani, ellenőrizni a túra feltételeinek meglétét.

A barlangi túrázás hármas alapszabálya

A barlangi túrázás szabályainak összefoglalásaként az alábbi hármas alapszabályt érdemes megjegyezni.
Legnagyobb biztonság elve:
A túrát úgy kell megtervezni, előkészíteni, lebonyolítani, hogy az esetleg bekövetkező baleset kockázata minimális legyen.
Ennek eszköze a célok és lehetőségek összbangja:
Az előkészítés során még lehetnek a célok a meghatározóak, de a lebonyolítási szakaszban már a céljainkat kell a lehetőségekhez igazítani, ez adott esetben a túra lerövidítését jelenti. Ez a lépés is a túravezető egyszemélyi felelőssége:
aki a túra balsikeréért éppúgy, mint a túra során bekövetkezett balesetért felelősségre vonható.
A barlangi túra minimális létszáma
A barlangi túra minimális létszámát a barlangi túrázás biztonsági szabályai írják elő. Eszerint a barlangi túra minimális létszáma általában négy fő, ennek az oka az esetleg bekövetkező balesetnél szükséges teendők: a baleseti sérültet egyedül hagyni nem szabad, viszont egyedül senki nem közlekedhet a barlangban, különösen olyan felfokozott idegállapotban, amikor egyetlen hibás mozdulat egy újabb sérülést okozhat, és ha a mozgásképtelenné vált túratárs nem képes segítséget hívni, az végzetessé teheti az egyébként esetleg könnyen megoldható helyzetet.
A fenti szabály alól két esetben tehető kivétel:
  1.  Háromfős csoport mozoghat egy barlangban, ha a barlang bármelyik pontjáról könnyen bejárható útvonalon legfeljebb fél óra alatt ki lehet jutni a felszínre, és a túrázó csoport mindhárom tagja jól ismeri a barlangot.
  2. Kétfős csoport mozoghat a barlangban, ha több egymást követő csoport azonos útvonalon járja be a barlangot (tipikus zsombolybejárási mód), legfeljebb egy óra követési távolsággal. Ez a kivétel nem vonatkozik az utolsónak induló csoportra.
Az optimális létszám
Nem adhatunk általános szabályt a túra optimális létszámára, mivel az a barlangtól és a túrázó csoporttól is függ. Általában kevesebb ember gyorsabban képes haladni a barlangban, mivel egy-egy akadálynál (pl. szűkület) egy nagyobb csoport feltorlódik, ráadásul a csoportnak együtt kell maradnia (legalább hangtávolságra), de egy komolyabb expedícióhoz rengeteg kötéltechnikai felszerelés is szükséges, ennek szállítását több ember gyorsabban képes végrehajtani.
Általában azt a létszámot tekintjük optimálisnak, amely az adott túrát a lehető leggyorsabban képes lebonyolítani, de ez sem tekinthető általános érvényű szabálynak, hiszen pl. egy Baradla-barlang túra sokkal hangulatosabb 8-10 fővel, mint pl. 4 fővel. Egy-egy nagyobb termet több ember jobban be tud világítani stb.

Sorrend
Ha olyan barlangban túrázunk, ahol a mozgás nem lehetséges egy tág folyosóban egymás mellett (kötetlen sorrend), akkor a túravezető határozza meg a haladás sorrendjét is. Itt általában az a törekvés a jellemző, hogy a túra haladási sebessége minél nagyobb legyen. Ez úgy érhető el, hogy a csoport tapasztaltabb, gyorsabb tagjai a csoport végén haladnak, a kezdők pedig előrébb. Másik törekvés, hogy egy kezdő előtt és mögött is gyakorlottabb személy legyen, aki segíteni, világítani tud, mivel a kezdőknek általában a lámpájuk is kevésbé hatékony. A túravezető rendszerint a csoport élén halad, hogy az utat és az akadályokon való átjutás technikáját mutassa, de vannak esetek, amikor ez szükségtelen, így pl. egy aknabarlangból kifelé haladva a túravezető gyakran a "kiszerelőcsapat" (esetleg egyetlen) tagja. Egy csoport akkor képes együtt maradni, ha a túratársak a mögöttük levővel tartják a kapcsolatot. Ez vízszintes, labirintusos barlang esetén látótávolságot jelent, csak kötéllel bejárható aknabarlang esetén hangtávolságot. A nagyobb követési távolság csökkenti az akadályoknál történő torlódási késedelmet, de fokozza a szétszakadás veszélyét. Általánosságban elmondható, hogy minél tapasztaltabbak a csoport tagjai, annál nagyobb követési távolság tartható a túra során. Magától értetődik, hogy az elágazásoknál és az akadályok után különösen fontos a hátrafigyelés. Ez rendszerint azt jelenti, hogy a csoport eleje bevárja, amíg mindenki átjut az akadályon.
Természetesen lehetnek speciális esetek, amikor a követési távolságot tudatosan fokozzuk vagy éppen minimálisra csökkentjük, pl. egy törmeléklejtőn, ha különösen nagy a veszélye annak, hogy egymásra köveket gurítunk.

A barlangi közlekedés természetvédelmi vonatkozásai.

Minden barlang "alapból" védett. Ettől függetlenül a BARLANGÁSZ úgy megy le a barlangba, hogy az utána jövő generációknak is ugyanolyan élményt nyújtsanak (most nem lesz szó a vandálokról, "tudatos" rongálókról). A barlangba járva, túrázva akaratlanul is beavatkozunk a barlang életébe, pl. ruhánkon bevitt szennyeződés megváltoztathatja a kialakult táplálékláncot.
A barlangok állapotának jó szándékú megőrzéséhez néhány alapvető szabályt, logikus korlátozást kell betartanunk.  
A túravezető illetve a túrázók jogai és kötelességei. 
A barlangjárás három alapelve. 
A barlangi túra létszáma és személyi feltételei. 
Közlekedés a barlangban, barlangi mozgásformák. 
A barlangi közlekedés természetvédelmi vonatkozásai. 
 
miniLEXIKON