Szenthe István

okleveles geológus

Budapest, V. Múzeum krt. 5.

Tisztelt Szenthe Úr!

2006. május 03-án kelt levelét megkaptam. Csodálkozva láttam benne viszont (jóllehet, mellékletként) az én 10 esztendővel ezelőtt(!) írt magánlevelemet. Ezt a levelet e-mailben küldtem el Ausztráliába Dr. Cser Ferencnek. Ebben a levélben értékeltem a Gouffre Bergerben történt baleset körülményeit, magánvéleményemet és tapasztalataimat közöltem a címzettel. Cser Ferenc tájékoztatása szerint ezt a levelet senkinek sem adta át, senkinek nem mutatta meg, bár archiválási célból kinyomtatta. Ez kerülhetett az akkoriban nála járó, Önnel a hírek szerint jó barátságot ápoló Emmánuel úr kezébe, és rajta keresztül juthatott el Önhöz, mint illetéktelenhez. Legalább is magánnyomozásom alapján ezt tételezem fel... Amennyiben ez valamelyikükre sértő, elnézését kérem, de egyúttal a tájékoztatását is, hogy amennyiben nem így, akkor hogyan kapta meg Ön ezeket a sorokat?! Ami, ugye, a feladó és a címzett hozzájárulása nélkül a levéltitok megsértésének minősül. Erősen hasonlít ez ahhoz az esethez, amikor az Önnel a Magyar Nemzetben közölt riportban Ön azokat az információkat tette közzé, amiket Dr. Nyerges Miklóstól egy magánbeszélgetésen tudott meg, és amit nevezett úr nem szánt a nyilvánosságnak. Ez is olyan erkölcsileg vitatható (sőt, szerintem nem is vitatható) történet, amely megkérdőjelezi, hogy van-e joglapja Önnek erkölcsi alapon véleményt nyilvánítania?! A „bizonyítékként” mellékelt levél két ember közötti írásbeli beszélgetésének dokumentuma, így — értelemszerűen — „izgatásra” alkalmatlan

Másik, ellenem szóló „bizonyítéka”, egy tanácskozáson állítólag elhangzott, más által „közkinccsé” tett rövid mondatom a canini tragédiával kapcsolatban — még ha így hangzott is el, amit egyébként megerősíteni nem tudok — nem értékeli a történteket, nem foglal állást a vitában. Természetesen ott kifejtettem álláspontomat, de ahhoz ennek a megjegyzésnek semmi köze

Fentiek alapján tökéletesen indokolatlannak tartom álláspontját alkalmatlanságommal kapcsolatban. „Megbízatásom” már egy évnél rövidebb időre szól, addig nem kívánok lemondani.

Kívánságának megfelelően (bár erre semmi nem kötelezett) levelét a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat májusi Közgyűlésén felolvastam, és az MKBT levelező listájára is feltettem. Úgy gondolom, ezzel eleget tettem írásának az MKBT-tagsággal való megismertetéséért. A műsorfüzetben, vagy a Karszt- és Barlangban történő közlését nem tervezem.

Egyúttal tájékoztatom, hogy a Közgyűlés úgy foglalt állást, hogy levele nem üti meg azt a szintet, hogy foglalkozni kellene vele, ezért azt tanácsolták, hogy hagyjam figyelmen kívül és ne is válaszoljak rá. Mint régi volt tagtársunkkal, régen volt barátságunkra való tekintettel azonban mégis ismertetem az álláspontomat.

Jó szerencsét!

Budapest, 2006. június 06.

Leél-Őssy Szabolcs