Dunántúli Tudományos Gyűjt. I. k., 1 f.

BARLANGKUTATÁS A MECSEK-HEGYSÉGBEN

Írta Szabó Pál Zoltán

A barlangkutatásban a sport és a tudomány kapcsolódik össze. Az erdős mély völgyek félhomályában barlangok torka feketedik. A képzeletet felcsigázó titkos utak vajjon hová vezetnek? - A kék ég és a kéklő tenger között lebegett a görög világ, itt az ezüstfehér mészkősziklák tátongó barlangjainak sötétje mögött az istenek éltek, ide embernek nem volt szabad élve belépnie. A középkorban Dante inferno-ja, a pokol képzelete kísértett a föld mélyében, hová barlangi utak vezettek és ahonnan, a mélyből vulkánikus tüzek törtek elő. A nyugtalan emberi szellem azonban nem ismer gátat. Egykor nekiszegezte vitorláit a a tenger végtelenségének, mert a vándormadarak jötte új világ képét ébresztgette fantáziájában. Ugyanez az emberi szellem indul el a barlangok torkán keresztül, honnan esténkint a denevérek suhannak elő, hol a. begurított kő tompán dübörög alá és patak csobogása hallik a sziklával boltozott fekete völgyekből.

A mi kis hazánknak nincsen hívogató tengere, nincsenek egetverő sziklaormai, hól a világotmegismerő ember lelkének és testének erejét próbára tehetné, de van egy-két hegységünk, hol a barlangok felkutatásával élhetjük ki sport- és tudományszeretetünket. Így. indult el ezen a nyáron egy kis csapat a Mecsek-hegység mészkősziklái felé barlangot keresni. Ezt az expediciót a Magyar Barlangkutató Társulat szervezte meg. A barlangokat bejáró kitűnően képzett sziklamászó csoport mellé szegődött a tudomány is. Résztvett a munkálatokban a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyarhoni Földtani Társulat és a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet is.

A rövid, háromhetes időt tervszerűen felhasználva, szép eredményeket ért el a társaság. Barlangok a Mecsek nyugati részén vannak. Itt alkot hegységet az a triász-mészkő, melyet az esővíz oldani képes. A be).áthatatlanul hosszú földtani idő elegendő volt ahhoz, hogy a felszínen ezer és ezer dolina, töbör keletkezzék. Ezek az üst-alakú berogyások nyelik el a vizet és adják át a mélységeknek, ahol az erek cseppnyi szivárgó vize

Melegmányban, ahol az egyik karsztos forrás a szárazság folytán elapadt, csőszerű szűk üregen át kisebb barlangba jutott. Ebben m'ar víz volt, a 10 fokos dermesztő hideg vízben két szifon alatt elúszva ötvenhét méternyi részt tart fel. A harmadik szifonnál a rés annyira elszűkült, hogy tovább jutni nem lehetett. A harmadik szifon előtti vízből azonban egy edényben kavicsos iszapot hozott ki, melyben Gebhardt Antal, a vakrákok kitűnő szakértője, több gyönyörű példányt talált. Ezzel a mecseki vakrákfauna világhíre ismét emelkedett.

Az abaligeti csoportban Noszky és Venkovits geológusok értékes megfigyeléseket végeztek, melyek főkép a mészkőhegység szerkezetére és alaktanára vonatkoznak. Hydrokémiailag megvizsgálták a források és kútak vizét. A Rákos falucska. melletti Toplica-völgyben 19 fokos melegforrásra, hívta fel figyelmüket az abaligeti körjegyző.

A tudományos eredmények csemegéjét nyújtotta a felsőmélyvölgyi sziklafülke üledékének a felásása. Nagyobb mennyiségű ősállati csont került elő. Köztük igen jól megőrzött állapotban a barlangi medve csontjai. Ez azért különösen nevezetes, mert egyetlen szigethegységünkben sem került elő eddig az ősmedve csontja. Ebből igen sok tudományos következtetésre nyílik mód. Ugyanitt egy másik különös leletre bukkantak. A felső rétegekben római pénzek és edénytöredékek feküdtek már megbolygatott állapotban. Lehet, hogy itt, a, sziklafülke csendjében egy ókori urna.sirt helyezett el valamiféle ismeretlen kultusz. Mindenesetre az itt ásató Dancza János meg lehet elégedve tudományos zsákmányával.

Amíg Boros Ádám botanikus professzor a. mészkőhegység sajátos növényzetét tanulmányozta, Szabó Pál Zoltán a hegység ősi és jelenkori hidrográfiáját kutatta, aki egyben a mecseki karsztvidéket is már évek óta tanulmányozza. Számos régi völgy jelenétét állapította meg, melyeket a földtani múlt tengereinek előnyomulása homokkal és kaviccsal temetett be. Munkája nyomán a mai tájkép és vízrendszer földtörténeti kialakulása válik majd világossá. A karsztvíz tanulmányozásával együtt meteorológiai megfigyeléseket is végzett.

A föld alatt évezredek óta egy és ugyanazon életkörülmények közt élte világát a barlang-fauna. Ezt a nyugalmat több helyütt megzavarta az expedició azáltal, hogy megbolygatta a bejáratokat és a vizek folyását; így, ha csak csekély mértékben is, de megváltozott a barlang klímája és vízháztartása. A piciny állatok delejes érzékenysége ezt azonnal megérzi és élettanilag megindul az új életkörülményekhez való alkalmazkodás. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az egymástól független barlangokban kezdettől fogva zavartalan külön életet élő fajokat a feltárás után ntsomban gyűjtse össze és vizsgálja meg a. tudomány. Ezt a munkát végezték el a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei. A barlangi sziklákon, tavakon és szifonokon áthatolva dolgozott Vértes László Székessy Vilmossal és Móczár Lászlóval, a kiváló bogarászokkal és Kolosváry Gáborral, kit elsősorban a pókok érdekelnek.

Az expedíció munkáját a szűkreszabott idő megszakította. A pécsi Természetbarátok Túristaegyesülete mindvégig lelkesen dolgozott együtt a társasággal. És most, addig is, míg ismét együttes erővel lehet majd tudományosan munkálkodni, Pécsett a Dunántúli Tudományos Intézet a. Természetbarátok Túristaegyesületével együtt folytatja a munkát, együtt készítik elő a jövő expedició sikerét.

Mélyvölgyi részlet.

A karsztvízből kicsapódó mész zuhatagokat épít.

Ez alkalommal is köszönetet mond az expedíció a pécsi és baranyai hatóságoknak; a nyújtott támogatásért és a környező falvak egyszerű népének, kik megható szeretettel gondoskodtak a 25-30 főből álló társaság élelmezéséről. Ilyen jól megszervezett kollektiv kutatómunka nyomán világosság fog derülni a barlangok és mészkőüregek világára; úgy lesz, ahogy a barlangkutatók éneklik: „a: barlang nem mindig sötét". A földalatti boltozatok és tornyok, oszlopok és színes cseppkövek várják a fényt, a fáklyával járó emberi értelem világosságát.