FÖLDGÖMB V. ÉVFOLYAM 1934 3. SZÁM 81. oldal

A SZEMLŐHEGYI BARLANG. 

Irta: Matolay Tibor.

Remekfekvésű, természeti kincsekben, áldásos hatású hévforrásokban bővelkedő fővárosunkat az 1930-ban felfedezett Szemlőhegyi barlang újabb nagyszerű látványossággal gazdagította. A szelíd hajlású Szemlőhegy egyik villatelkének planírozási munkája közben gyanútlan csákányütésre pattant fel ez a föld méhében rejlő kincseskamra, mintha csak maga a természet sietne segítségünkre, hogy Budapest fürdővárost minél érdekesebbé, vonzóbbá varázsolhassuk.
A szakember meglepetten néz körül ebben az aránylag kicsiny, alig 700 m hosszú barlangban, de csakhamar megállapítja, hogy a maga nemében szinte páratlanul áll az egész világon s a barlangtani tudomány számára rendkívül értékes tanulmányi anyaggal szolgál. A laikust elbűvölik a cseppkövesedés sehol másutt nem látott formái, a karfiolra, kinyílt rózsára, bogyótermésre emlékeztető kő-virágok végtelen gazdagsága, a kérgezett falak pazar színpompája.
A barlang szépségéről írni hálátlan feladat. Meg kell nézni a Szemlőhegyi barlangot, hogy megérthessük azokat a sorokat, melyeket Carmen Sylva írt a postumiai (adelsbergi) barlang emlékkönyvébe:
„A mesének a föld alatt is még egészen hatalmas birodalma van"
De ha ezek a sorok Európa legnagyobb s legszebb barlangjára vonatkoznak is, a Szemlöhegyi barlang amilyen kicsiny, olyan nagy mértékben érdemli meg, hogy mesésnek mondjuk, mert nem csak kápráztató szépségű, de élettörténete is meseszerű.
Igaz, minden barlangnak megvan a maga sajátos élete, de a cseppkőbarlangok élettörténetük főbb vonásaiban mégis úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. A Szemlőhegyí barlang azonban ritka kivétel. 
De mielőtt erről szólnánk, írjunk röviden a cseppkőbarlangok életérőt álfalában.
Közismert tény, hogy a csapadékvíz nagy része a kőzetek repedésein át szivárog a mélybe. A felszíni vízfolyások hordalékukkal, mint valami vájó vagy fürészelő szerszámmal hasogatják fel a térfelszínt s alakítják ki a hegyvidék változatos formáit. A kőzetrepedésekbe szivárgó karsztvíz ellenben csak akkor fejthet ki romboló munkát, ha a kőzet anyaga a vízben oldódik. Ilyen oldható kőzet a só, a gipsz, a mészkő stb. Az oldó hatásra az eredetileg szűk repedések kitágulnak, a párhuzamos, közeli repedéseket elválasztó fal elvékonyodik, beomlik, majd a lefutó vízzel a térfelszín keményebb s vízben oldhatatlan hordaléka is bejuthat a már tágabb repedésekbe a barlang fejlődése meggyorsul, mert most már nem csak a víz oldó hatása, hanem a hordalék vájó tevékenysége is érvényesülni kezd.
Magas, keskeny, folyosószerü üregek keletkeznek, amelyek egymással párhuzamosan haladnak, mert hiszen a kőzetek repedései is többnyire párhuzamosak egymással. Az erózió mechanikai hatásával erösbbödött oldás tovább dolgozik. Szétmállnak, beomlanak az elvékonyodott válaszfalak, kialakul a tágasabb, szélesebb barlangi terem.
A barlangba a mészkőfelszín (karszt) valamelyik víznyelöjén át állandó patak is beömölhetik. árvízkor, egy-egy nagyobb felhöszakadás után, nagy tömegű víz zúdul hirtelen a barlangba. Ezt a víztömeget a számtalan, apró repedésre szétágazó, földalatti vízrendszer elszállítani nem tudja, a barlangüregek megtelnek vízzel, a víz torlódik, visszafelé áramlik, beleütközik a mélység felé tartó víztömegbe s örvénylő mozgásba jut. A vizőrvény felkapja a hordalékot s azzal, mint valami óriási fúrógéppel, támadja meg a barlang falait erodáló erejét sokszorosan növeli a megtorlódott víztömeg óriási nyomása is. A mennyezeten s az oldalfalakban így keletkeznek a félgömb- vagy féltojáshéj alakú, tükörsimára csiszolt kimosások, az ú. n. üstök.
A barlangba szaladó patakvíz, miután áthalad a készülő barlangon, egy mélyebb szinten bővizű forrásként tör fel ismét. A barlangra igen nagy fontosságú e feltörés szintje, mert, a forrásszint egyben a barlangra vonatkoztatott erózióbázis is, másképpen: az az alapszint, amely felé a lepusztulás irányul.
Amíg a barlang és erózióbázisának viszonylagos helyzete változatlan, a barlang életében sem történik különösebb változás. Igen ám, csakhogy az erózióbázis lassan, vagy hirtelen megsüllyedhetik! Akár úgy, hogy a süllyedés a föld kéregmozgásaival függ össze, akár pedig a folyóvölgyben beálló változás következtében.
Tegyük fel, hogy az alakuló barlang erózióbázisát alkotó vagy középszakasz-jellegű, azaz a folyó munkaképessége egyensúlyban áll a végzendő munkával: nem mélyíti tehát medrét tovább, de fel sem tölti azt, mert ereje éppen arra elegendő, hogy hordalékát továbbszálítsa s arra, hogy kanyarulatokat formálva szélesbbitse völgytalpát. A kiegyensúlyozott, középszakasz jellegű folyóból igen gyakran újra juvenilis, azaz felsőszakasz-jellegű folyó válik, ha valahol alsóbb szakaszaiban, tektonikai kéregmozgások következtében, erősebb mérvű szintváltozás történik. A folyó esése ezáltal nagyobb lesz, munkaképessége megnövekedik s kiszélesedett völgytalpába újra bevágja magát. Az új, mind mélyebbre és mélyebbre ásódó meder két oldalán az egykori völgytalp mint terrasz marad vissza. Ha ez a folyamat lassúbb ütemű, akkor a barlangon átfolyó patakvíz kicsiben megismétli a számára erózióbázisul szolgáló szakasz változását s a barlangban is terraszok képződnek. Természetes, hogy ezek a barlangi terraszok nem lehetnek olyan tökéletes kifejlődésüek, mint a folyók terraszai.
Látjuk tehát, hogy a barlangi patak (vagy folyó) is lehet juvenilis, maturus és senilis típusú, azaz felső , közép- és alsó- szakaszjellegű s éppen úgy alkothat terraszokat, mint a felszíni vizfolyások. Hiszen, ha jól meggondoljuk, a barlangi folyóvíz nagyjában nem különbözik a felszíni vízfolyásoktól, csak legföljebb abban, hogy
sokkal kevesebb a hordaléka s a barlang maga nem más, mint egy befedett folyóvölgy. A barlangot mindaddig, míg benne víz folyik, aktív vizesbarlangnak nevezzük.
De mi történik akkor, ha a fiatal, aktív vizesbarlang erózióbázisa megsűllyed?
Ilyenkor hirtelen sűllyed a karsztvíz szintje is a barlangot elhagyja a víz (az állandó patakvíz) s a szárazzá vált barlang alatt egy új barlang kialakulása indul meg. A régi barlang ezzel életének új fázisába kerül; száraz-barlang lesz belőle. A száraz-barlangban azonnal megkezdődik a cseppkövesedés, azaz a cseppkövekkel való lassú, de teljes kitöltődés.
Cseppkövek természetesen aktív vizesbarlangban is keletkezhetnek, de a szárazbarlangban - ha a cseppkőképződés feltételei kedvezőek - misem állja már útját annak, hogy a keletkezésük első idején még rendkívül finom, hajlékony függöcseppkövek megvastagodjanak, ezek az alulról felfele növekvő állócseppkövekkel egyesülve oszlopokká záródjanak, a barlangfalakat a sziklarepedések mentén eseppkőlécek tarkítsák, s egy-egy barlangi folyosót akár keresztben is elzárjon a keletkező cseppkőfüggöny. Amíg a barlang falain minden repedésből ömlik vagy szivárog a víz, s a barlang levegője páratelt, addig a cseppkövesedés nem indulhat meg. S amíg barlangi patak fut végig a folyosókon, addig nem képződhetnek olyan eseppkőformációk, amelyek a barlangi pataknak útjában állhatnának.
A barlang kifejlődésében igen fontos szerepet játszik az éghajlat. Nedves, vagy mi több, erősen esős éghajlatú karszton igen sok víz jut állandóan, vagy az év nagyrészén át a barlangba. Sok víz többet old a kőzetből: a barlang kifejlődésére gyorsabb. Ha a felszínt dús növényi takaró, vagy éppen a növényi takarók legtökéletesebbike, erdő födi, akkor a talajba szivárgó víz elérheti szénsavval való telítettségét s így oldó hatása is tízszeresére növekedik. A híg sav többet old, mint a víz, s a barlang kifejlődése rohamossá válik.
Más a helyzet, ha az éghajlat sivatagos, vagy félsivatagos. Csapadék alig esik, néha évtizedekig egy csöpp sem. Az „aktív vizesbarlang" bizony szárazzá válik, de ez az állapota csak ideiglenes, éghajlati okoktól függő. Néhanapján aztán irtózatos erejű záporok vágnak végig a sivatagon. A sivatag száraz völgyei, a vadi-k, színültig telnek vízzel, vad torrensekké válva, rombolva zuhannak a mélységek felé. A sivatagos éghajlatú karszt barlangjai ilyenkor látnak csak vizet s így kioldásuk igen lassan megy végbe. Sivatagos éghajlat alatt a növényzet is igen gyér s a barlangba kerülő víz oldóképessége is igen csekély.
Ha a barlangba a karsztot övező keményebb kőzetű hegységből kerül törmelék, a barlangi erózió üteme meggyorsul; ha gyakori az árvíz, gyakran fordul elő a nyomásos erózió is, s a barlang kitágításában az üstök is tevékenyen vesznek részt.
Mindeddig csak bujtató barlangról szóltunk, .azaz olyan barlangról, melybe patak, vagy vízerek vezetnek. A barlangba a patak rendesen egy víznyelő résen át jut. Ez a víznyelő (ponor) függőleges, vagy ferde helyzetű kerek, ovális alakú akna.
Van azonban forrásbarlang is. Említettük, hogy a bujtató barlangon átfolyó patakvíz a barlang erózióbázisán mint forrás tör fel. A feltörő forrás, csakúgy, mint a kisebb felszíni vízfolyások, hátráló erózióval barlangot ás ki magának.
A két barlangot eleinte csak szűk repedéshálózat köti össze, de ha a barlangok fejlődését semmi sem zavarja, végül egymásra találnak. A bujtató- és forrásbarlang egyesüléséből az átmenőbarlang keletkezik. A barlangi patak végigfolyik a barlang egész hosszában.
Mit látunk a Szemlőhegyi barlangban? A látottakból hogyan állítjuk össze a barlang élettörténetét? A Szemlőhegyi barlang élettörténete sokkal változatosabb, mint a többi cseppkőbarlangé. Talán mindjárt azzal kellene jellemeznünk, hogy ez a barlang nem is cseppkő-, hanem mésztufabarlang! De ezzel sem mondanánk mindenben igazat.
Próbálkozzunk meg hát a tudományos mesével!
A Szemlőhegy kőzeteit az eocén .és oligocén tengerekben lerakódott, könnyen oldható mészrétegek alkotják. A későbbi pliocén korban a Szemlőhegy és széles környéke szárazföldként emelkedett már ki a tengerből. A pliocén alatt hazánk területén szubtrópikus sivatag volt. A kiemelkedett tönkfelület kissé hullámos síkhoz hasonlíthatott s e síkon a mai Szemlőhegy s a környező hegyek, alig kialakult alacsony dombsort alkothattak. A sivatagi klíma rendszertelen felhőszakadásai mély vízmosásokat, vadi-kat, ástak ki e dombok között s a Szemlőhegy könnyen oldható rétegeiben megindult a barlang kioldása is.
A barlang első üregei valószínűen a mészrétegeket fedő; sokkal lazább márgában oldódtak ki. Ez az ősi barlang az idők folyamán a márga rétegeivel együtt az általános lepusztulásnak eshetett áldozatul. Egy kis darabkája azonban megmaradt, a barlang Felsö-szakaszának nevezett járatokban. Amikor ez az első barlang, az erózióbázis megsüllyedésével; szárazzá vált, megkezdődött az új barlang kioldása a sokkal keményebb mészrétegekben. A Szemlöhegyi barlang valóban emeletes barlanggá vált. A száraz Felsőszakaszban azonban sohasem indult meg nagyobbmérvű cseppkövesedés, de már azt a függőleges, emeletmagas kéményt (kürtőt), amely az Elágazás-nak nevezett helytől nem messze a felső barlangba vezet, cseppkövek borítják. A felső barlangot több, a Természet műhelyében „remekbe készült", vertikális tengelyű üst díszíti.
Az alsó, majdnem mindenütt mészkőben futó barlang több, oldás útján keletkezett, úgynevezett korroziós folyosóból s néhány szépen fejlett, kisebb - nagyobb teremből áll. Amikor ez az alsó barlang is létrejött, erózióbázisa megint megsüllyedt, s ez a barlang is szárazzá vált. Itt azonban nagymértékű cseppkövesedés indult meg. Hogy hány ezer és ezer évig tartott ez az állapot, nem tudhatjuk, de a keletkezett cseppkőformációk egynémelyike tekintélyes nagyságot ért el. A barlang mai képéből nehezen képzelhetjük el ennek az első száraz periódusnak megfelelő barlangképet, mert a barlangban nemsokára gyökeres változás történt.

Hogy milyen változás ment végbe a felszínen, nem tudhatjuk. Lehet, ,hogy az a rög, amelyben a barlang fekszik, süllyedni kezdett; de lehet, hogy a pliocén felszínen feltöltődések történtek. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: a barlang az ,akkori karsztvíz nívója alá került, a szárazzá vált, cseppkövesedő barlangot elöntötte a víz. Ugyanakkor hév-vizek is törtek fel a barlangban. Az Óriás folyosó több helyén, a Bete teremben, a Hosszú folyosóban igen sok helyen megtaláljuk .a hévvízfeltörések nyomát. Ezek a hévvizek részben színes arragonit kristályokkal rakták ki a kürtőik falát, részben könnyen máló, vagy éppen lisztesen széthulló, hófehér-színű kristályokból álló porrá őrölték a kemény mészkősziklákat.
A barlangot elöntő víz nívója nem ingadozott. Ezt persze nem állíthatnánk ilyen határozottsággal, ha nem látnánk szemünk előtt az egykori elöntés magasságának szintjét. Az egykori vízelöntés magasságáig ugyanis az egész barlangot szebbnél szebb mésztufaképződmények boritják. A határ a csupasz és a mésztufás falak között igen éles s megfelel egy vízszintesen nyugvó síknak: az egykori barlangi tó víztükrének.
A barlang legszebb attrakciói éppen ezek a mésztufa-képződmények, s miután csakis a barlangot elöntő karsztvíz egykori szintje alatt találhatók, kézénfekvő, - amint azt már Kadic Ottokár m. kir. főgeológus az első szempillantásra észrevette, - hogy ,a mésztufa a karsztvíz műve, mondhatnánk tatán, barlangi-tavi képződmény; s mert e képződmények felső határa síklap, a barlangot tehát ingadozásnak alá nem vetett állóvíznek kellett igen sokáig elöntenie.
A barlang mélyebben fekvő folyosóit s termeit persze mennyezetükig borítják a mésztufa kövült virágai. Csodálatos virágoskerthez fogható az ilyen terem. Mintha csak virágon járnánk, és oldalt, meg a fejünk felett virágos lugas díszlenék. A barlang első száraz periódusából származó sztalagmitokat és sztalaktitokat szintén vastagon borítja a finom mívű mésztufa.
A barlangi elöntés időszaka természetesen megakasztotta a normális cseppkövesedést; hiszen állóvízben sem függő, sem álló cseppkövek nem képződhetnek. De ha jobban körülnézünk a barlangban, csakhamar észrevesszük, hogy a barlang fejlődésének egyik legfiatalabb szakáról azok a cseppkövek tanúskodnak, amelyek e mésztufa-képződményeken másodlagosan fejlődtek s máig is növekvőben vannak.
A barlangot elöntő karsztvíz tehát lecsapolódott, a barlang ismét szárazbarlanggá vált s megindult benne a normális cseppkövesedés is.
A barlang Oldal-hasadékában, egy igen nehezen hozzáférhető helyen, kalcit telért találtam. Ez a kalcit telér is arról tanuskodik, hogy volt a barlangnak egy száraz korszaka, amikor a telérek keletkeztek, majd egy elöntött periódusa, amikor a kristályok síma felületét .éles kimarások szaggatták meg, úgyhogy az egyes kristályegyedek már szétesőben voltak, amikor az újabb száraz periódus cseppkő-kéreggel vonta be, s félig széthulló helyzetükben megrögzítette a telér kristályait.

A Szemlőhegyi barlang élettörténetét tehát öt szakaszra oszthatjuk fel: 

1. a felső-barlang kialakulásának ideje (aktív-vizesbarlang);
2. az alsó-barlang kialakulásának ideje (aktív-vizesbarlang; a felső barIang száraz barlanggá válik);
3. az egész barlang első száraz periódusa (cseppkövesedés);
4. az alsó barlang karsztvízzel való elöntésének periódusa (mésztufaképződés, hévvízfeltörések) ;
5. az egész barlang második száraz periódusa (cseppkövesedés a mésztufán).

Most még tegyünk egy rövid sétát a barlangban. Követjük a búvópatak medrét, az Örvény folyosót (1. kép). Ezen a ferdén, de igen meredeken eső ovális patakmedren át juthatunk le a 34 méterrel mélyebben fekvő Óriás folyosóig.

1. Örvényfolyosó. A barlang egykori víznyelője, oldalában szépen fejlett üstökkel (Kessler Hubert felvétele)

Az Elágazás a barlang gócpontja. A szélrózsa minden irányában indulnak innen barlang folyosók, de felfelé és lefelé is, a Felső szakasz és a Labirintus titokzatos, mély üregei felé.
Az Óriás folyosó a barlang legszebb része (2., kép). 

2. Mennyezetrészlet az Óriásfolyosó ÉK-i végén. A falak csupaszok, mert a barlangnak ezt a magasan fekvő részét nem öntötte el az egykori barlangi tó (Gárdonyi felvétele)

Amíg az Örvényfolyosóban az örvénylő víz sodrában kimosódott üstök nagy száma gyönyörködtet, itt nagyszerű párkányok, kulisszák, szűkületek, rendkívül magas boltívek és a kö-virágokkal dúsan díszített falak kápráztatnak. Az Óriás folyosóban találjuk a Gyémánt fülkét is (3 kép). Kristályos gipsz takarja itt a csupasz falakat. Hófehér leple tündérien csillog a magnéziumszalag fényében. Előtte egy remekmívü állócseppkő, melyet vastagon, de kecsesen takarnak a kővirágok. A Bete terem a legszebb lugas. Az utána következö terembe nehezen lehet felkapaszkodni, de megéri a fáradságot. A terem falát ugyanis rendkívül szabályos cseppkőlécek borítják. A lécek mind határozott irányokat követnek. Könnyű kitalálni, hogy ezek az irányok az eltakart barlangfal, a mészközet repedéshálózatának irányai. A cseppkőlécekre szabályosan rakódtak le a mésztufa virágai is. Olyan szabályosan, mintha valami titokzatos kertész ültette volna őket. Ezen a termen túl nem hatolhatunk tovább ezidőszerint. Az Óriás folyosó DNy-i vége itt beomlott. Több tonnás sziklák hevernek a terem végén, egymás hegyén-hátán, s elzárják a barlang valószínű folytatását. Ugyan mi lehet a beomláson túl?

3. Gyémánt fülke. A falat fehéren csillogó, kristályos gipsz borítja. .(Gárdonyi felv.)

A Hosszú folyosó az Óriás folyosóból DK-i irányban ágazik el. Nemsokára derékszögben törik s innen nagyjából párhuzamosan halad az Óriásfolyosóval. A barlangi folyosóknak ez a két főiránya megközelítően merőleges egymásra s egybeesik a Szemlőhegy-környék főbb vetőinek irányával s a mészkőrétegek repedezettségének irányával is. Hiszen, mint már említettük, a karsztbarlangok folyosói nem is egyebek, mint oldással, beomlásokkal és erózióval kitágított sziklarepedések.
A Hosszú folyosó legszebb része a Cseppkő-terem (4. kép). Itt nagyszerű kifejlődésben egymás mellett találjuk az idősebb mésztufa s a fiatalabb függő és álló cseppköveket. De a mésztufánál is idősebb álló és függő cseppkövek sem hiányoznak. csakhogy ezeket vastagon, szinte buján takarja a kővirág. A Vár és a Csillár gyönyörű formációk. A Csillár például mindhárom periódus alatt képződött. Belseje egy függő cseppkőcsoport lehet, amelyet dúsan díszítenek a kővirágok, de mintha csak apró villanykörték égnének rajta, úgy csügg le róla néhány tucatnyi filigrán, újkeletű függőcseppkő. Ha oldalról megvilágítjuk, a cseppkövek aljában gyöngyöző vízcseppek drágakövekként ragyognak.

4.Cseppkő-terem. Egykori álló- és függőcseppkövek, amelyeket vastagon borít a barlang tavi képződménye, a kővirág. A mennyezetről másodlagosan képződött, fiatal cseppkövek csüngenek alá. (Gárdonyi felv.)

A Kerek terem-be egy a folyosót keresztbe záró cseppkőfüggönyön nyitva maradt természetes nyíláson, a Tű fokán, át juthatunk (5. kép). Csak karcsú termetű és akrobata ügyességű kutatók furakodhatnak át rajta. Első megmászója nő volt! Ma a cseppkőfüggöny aljában, mesterségesen vágott nyíláson át hasoncsúszva haladhatunk tovább. Több nehezen járható szűkületen keresztülvergődve eljutunk az Omladékszakaszhoz. Itt újból nagy termek s magas boltívek alatt járunk, de valóságos hegyeket mászunk meg, míg átvergődünk a mennyezetről leomlott sziklatömegeken. A barlang folytatása itt is beomlott, mint az Óriás folyosó végén. Csupán a keskeny Oldal-hasadék vezet tovább az ismeretlenbe, de ez annyira elszűkül, hogy csakhamar járhatatlanná válik.

5. A Tű foka, kis kerek természetes nyílás mintegy 3 m magasságban a Hosszú-folyosót keresztben elzáró cseppkőfüggönyön. Alatta mesterséges átvágás. A falakat remekül fejlett, karfiolra emlékeztető finom kővirág borítja. (Gárdonyi felv.)

A barlangot egy lelkes, tudományszerető magánember fedezte fel s részben saját költségén, részben önzetlen munkás kezek segélyével tette hónapok nehéz és felelősségteljes munkájával járhatóvá. A tulajdonosnak, Miklóssy Géza úrnak, a legnagyobb hálával tartozunk, mert csupán erkölcsi támogatásban és szakszerű útmutatásokban részesült, s egymagában valósította meg azt, aminek megvalósítása pedig nem is lehet magánember feladata: kényelmesen járhatóvá tette a barlangot, gondoskodott kellő világításról, a nehezebb szakaszokat létrákkal látta el, s a szinte járhatatlan folyosórészeket megtisztította a rendetlenül heverő törmeléktől. Ma a barlang aránylag kényelmesen és veszély nélkül megtekinthető.
Amikor a barlang csodálatos szépsége, eredetisége s nagy tudományos értéke is közismertté vált, - amit viszont Kadic Ottokárnak és Cholnoky Jenőnek köszönhetünk legelsősorban, - mindenki joggal számított .arra, hogy akár az állam, akár a főváros, akár az idegenforgalom hivatalos szervei kezükbe fogják venni a barlang sorsának további intézését, hiszen oly rengeteg sok tennivaló akad még ebben a barlangban, hogy elvégzésük nem lehet egyetlenegy ember, vagy akár egy turistaegyesület feladata, legkevésbbé pedig magánügye.
A barlang felfedezése óta még csak kezdeményező lépések sem történtek oly irányban, hogy ez a természeti csoda végre megfelelő keretet kapjon jó lejáratot, villanyvilágítást, egyes kényesebb képződményei biztosító-berendezéseket, hogy végre a nagyközönség, úgy mi magyarok, mint a fővárosban tartózkodó külföldiek ezrei, meglátogathassák.
A barlang jelenleg még a barlangmászásban gyakorlott turisták elől is el van zárva, holott ilyen látogatók a legcsekélyebb veszély nélkül bejárhatnák. Pedig igazán kívánatos, hogy ez a párját ritkító barlang mihamarább közkinccsé váljék, mindenki számára hozzáférhetővé legyen, nemzedékeket neveljen a természettudományok egyik legszebbikének, a geológiának őszinte szeretetében és jelentékeny erkölcsi s anyagi hasznot hozzon. Hol találhat még az idegen ily rendkívüli természeti csodát egy nagyváros területén, néhány percnyire a kényelmesen elérhető közlekedési vonalaktól? Súlyos mulasztás, hogy a Szemlőhegyi barlang még nem szerepelhet az idegenforgalmat növelő, igazi vonzerővel rendelkező látványosságok között.