Bekey Imre Gábor⁽¹⁾: A bajóti Öregkő barlangjai Esztergom megyében.

(1)     Előadta a Barlangkutató Szakosztálynak 1913. Évi április hó 8.-án tartott szakülésén.

Budapest környékének ezideig ősmert több, mint negyven barlangja közül a bajóti Öregkő barlangja egyike a legérdekesebbeknek. Esztergom megyében Nyergesújfalu vasúti állomásából egy óra járásnyira Bajót község fölött keletre emelkedik a Gercse-hegység egyik külön álló szép fekvésű hegye, a 374 m. magas Öregkő, amelynek éles gerincvonulata észak déli irányú. A hegynek Bajót felé eső nyugati lankásan emelkedő lejtője az erdőirtások helyén szőllőkkel van beültetve, míg keletre eső része hirtelen falszerűen letőzik, föltárva a Dachstein mészkőtömeg élesen elhatárolt rétegeit.

Ezen a meredek tetőzésen magasan a völgy fölött már messziről felénk tátong egy háromszög alakú hatalmas barlang. Nyílása a tető alatt 20 méternyire, az Öregkőalja völgye fölött pedig 100 méternyire van és északkeletre néz. A barlang nyílás magassága körülbelül 10 m., szélessége szintannyi és hossza 30 m. Végig jól járható, belső alakulata tágas, csarnokszerű. Feneke vízszintes, de a bejáraton túl is terméskővel van borítva, mert az esztergomi káptalan tulajdonát képező ezen területen éppen ezt a barlangot szemelték ki kőbányának. A barlang külső nyílásának javarészét már elpusztították, s ha a Szakosztály nem lép közbe, úgy hova tovább nem lesz már alkalom a kutatásra.

Általában tapasztalható, hogy Budapest környékén a barlangok egy részét ily módon pusztítják, mintha valamilyen rendszer nyilatkoznék ebben a vandalizmusban. A Nagyszénás alatti Piliscsabához közel fekvő egyik igen érdekes kőfülke is tavaly óta már áldozatul esett a kőtermelő dinamit robbantásoknak, sőt a solymári Ördöglyuk és a Kecskeól – úgy paleontológiai, mint turisztikai szempontból rendkívül érdekes két barlang – is rövidesen hasonló sorsra fog jutni, ha a kutatásokkal tovább késlekednénk.

Ez alkalomból bátorkodom azt az eszmét fölvetni, hogy a Szakosztálynak a barlangok fönntartása, illetve megvédéséről is valamilyen formában gondoskodnia kellene, nehogy a jövőben az értékes lelőhelyeket, amelyek kulturhistoriai szempontból jelentősek és a látványosságot nyújtó barlangokat, amelyek az idegenforgalom érdekében fontosak, oktalan rövid látással pusztán anyagi érdekből elpusztítsák. Ilyen kulturális és nemzeti kincsek további eltékozolását meg kell akadályozni.

Ajánlom, hogy a Szakosztály ne csak a lapok útján hívná föl a közönség figyelmét erre a körülményre, hanem indítson az eszme érdekében az összes magyarországi turista egyesületek bevonásával hathatós társadalmi mozgalmat és forduljon a kormányhoz hatósági védelem biztosítása végett.

A veszendőnek induló bajóti Öregkő-barlangja utolsó harmadában egy 6 m. átmérőjű hatalmas kerek kürtő nyílik a tetőre, úgy hogy ezen a napsugár akadálytalanul behatolhat és a barlangot teljesen szárazon tartja.

A feneket borító terméskő csak a barlang hátsó részében enyészik el és itt jut fölszínre az alluvium, amely valószínűleg a kövek alatt mindenütt az alsóbb rétegeket fölszines kitöltéssel borítja. Ebben a hátsó részben kellene ásatni, mert itt a legkevesebb költséggel lehetne meggyőződést szerezni arról, hogy paleontológiai vagy prehisztoriai szempontból érdemes-e a rendszeres ásatást folytatni.

Tisztelettel kérem a Szakosztályt szavazzon meg a próbaásatások költségeire egyelőre 100 koronát, mert szerény nézetem szerint minden jel arra vall, hogy a Budapest környékbeli barlangokhoz hasonlóan itt is értékes leletekre lehet majd bukkanni.

Bajót község érdemes jegyzője Baits György úr az ásatások megkezdése esetére ígéretet tett, hogy a terméskövek kihordatására vállalkoznék, amely munka igen tetemes anyagi támogatásnak felel meg. A kövek kihordására természetesen csak akkor kerülne sor, ha a próbaásatás eredménnyel járna.

Kívánatos lenne az ásatások engedélyezésére a tulajdonos esztergomi káptalant fölkérni olyképen, hogy a nagyfontosságú kulturális célra való tekintettel az ásatás költségeihez némi anyagi támogatással is hozzájárulni szíveskednék. Nem különben Esztergom vármegye főispánja és alispánja, valamint a járás főszolgabírója Pisut Kálmán és a város tanácsához is hasonló kéréssel kellene fordulni.

Az Öregkő keleti sziklás oldalán a nagybarlangon kívül még egy teremszerűen kiképződött barlang és két zsomboly található.

Közvetlen az ásatásra alkalmasnak jelzett nagy barlang mellett néhány lépésnyire, északi irányban azonos magasságban törmelékkövek között egy szűk kis nyílásra bukkantam, amelyet a kövek egy részének eltávolítása után annyira kibővíthettem, hogy azon bebújhattam. A nyílás néhány méterrel beljebb már kitágul és 6 m. hosszú teremmé bővül, amelynek mennyezete ember magasságú. A fenék vízszintes. A barlang nyílása a meredek lejtőről leomlott törmelékkövek teljes elhordása után olyan szélesnek ígérkezik, hogy itt szintén egy próbaásatást lehetne megkísérelni. Valószínű ugyanis, hogy ezen a védettebb helyen az ősember tartózkodásának nyomai föllelhetők lesznek.

Ezen két barlangtól északi irányban körülbelül 50 méternyire valamivel mélyebb fekvésben, az Öregkő gerincének nyerges része alatt van egy zsomboly, amelyet a helység jegyzője a völgyből is látható római I.-es jelzéssel látott el. A nyílás a meredek lejtő oldalán tátong. Szélessége másfél m., magassága 2 m. A kémény eleje 45 fok alatt a hegy belseje felé lejt. Kötéllel biztosított 10 méternyi út után azonban hirtelen, egy kisebb lépcsőtől eltekintve oldalfalai függélyesekké válnak, amelyeknek megmászása ezideig még negyven méteres kötélhágcsóval sem sikerült. A ledobott kő több másodpercnyi esés után ütődik csak a valószínűen ferde síkú fenék falához és ekkor még hosszasan gurul. A barlang fenék mélysége nem ismeretes, de igen tekintélyes lehet. Kikutatására már egy ízben évek ezelőtt Jordán Károly dr. is vállalkozott, de félúton sietve vissza kellett térnie, mert a gyertya lángja több ízben elaludt holott légvonatot nem észlelt. Ez okból arra lehet következtetni, hogy a barlang mélyebben fekvő része valószínűleg szénsavval van telve és kikutatása ez okból sem lenne lehetséges. A szénsav jelenlétét megállapítandó kutató lámpánkat több, mint 30 méternyi mélységre lebocsátottam, de a gyertya égre került vissza és denevérek is fölröppentek, habár ez a körülmény egymaga szénsav mentes levegőre még nem enged határozott következtetéseket, mert a gyertya lángja még éghet ott, ahol az emberi tüdő már működni nem tud, viszont hogy a denevérek milyen mélységből jöttek megállapítható nem volt.

Az Öregkő északi lejtőjének lábánál közel a völgy fölött van még egy zsomboly, amely azonban kisebb terjedelmű, feneke elérhető, de el nem ágazik. Eliszaposodott, mint az ilyen hasonló fajtájú többi víznyelő.

A zsombolyok, ravaszlyukak és víznyelők kikutatása alkalmával azt tapasztaltam, hogy azok, ha fenekük elérhető a legritkább esetben ágaznak el, mert vagy eliszaposodott vagy pedig oly nagy tömegű fölülről bedőlt és bedobott kővel vannak fedve, hogy azok kiemelése nélkül semmiféle vélemény nem adható, vajjon ott a víz az ősállatok csontjait besodorta-e vagy sem.

De legtöbb esetben a zsombolyok merőleges falai oly mélyre nyúlnak, hogy a 80-100 m mélységűek nemcsak gyakoriak, hanem a túlnyomó részük az eredményes kikutatás esetén 16-20 emeletnek megfelelő tekintélyes magasság megmászását tenné szükségessé. Kötélen fékezve lehetne ugyan ilyen mélyre lecsúszni, de még a derékra kötött biztosító kötél segítségével, amelyet 3-4 ember húzna, sem lehetne többé feljönni, mert ha a folyton horzsolódó kötél ki is bírná a terhet, ilyen mélységből élve felhúzni senkit sem lehet.

Hisz a Vecsembükk zsombolyainak kikutatása alkalmával, még a kötélhágcsón való mászás a derékra kötött kötél emelésével is olyan óriás munkának bizonyult, hogy a 40 méter vagyis 8 emelet mélységet maximálisnak ismertük fel, ennél többet szívtágulás veszélye nélkül megtenni nem lehet. De ebből a mélységből az emberi hang már nem hallatszik fel, sem oda érthetően le nem ér és így a felszínen lévő társak már nem tudhatják, hogy mikor engedjék vagy feszítsék meg a kötelet. A lebocsátott tehát mennél mélyebbre jut annál kevesebb segítséget nyerhet, holott erre mindinkább fokozottabb mértékben szüksége lenne.

De ez a kisebbik baj. A leszállót folyton az a veszély fenyegeti, hogy a nyílás szegélyén lazán fekvő kövek valamelyike a kötél vagy a hágcsó ingása, vagy az összecsődülő kíváncsi paraszti nép tolakodása folytán megmozdul és lezuhan.

Ezeknél is nagyobb veszedelem leselkedik azonban a zsombolyok mélyén a leszállóra. Az esetleges mérgezett levegő. Hisz ismeretes, hogy a mély kutak is már hány emberhalált okoztak, pedig milyen csekély mélységűek ezek a zsombolyokéhoz mérten.

A fentiek után azt bátorkodom javasolni, hogy mindaddig míg a Szakosztály úgy a szénsav jelenlétére bizton következtethető műszer, fejvédő valamint tábori telefon és alkalmas mechanikus felvonó készülékkel nem rendelkezik, a zsombolyok kikutatására még önként vállalkozóknak se adjon megbízatást, mert ilyen vállalkozás még a legtökéletesebb eszközök mellett is kockázatos és ezernyi előre nem látható véletlen, de a legcsekélyebb mulasztás is könnyen emberhalállal végződhetik.

Kívánatos tehát, hogy első sorban az összes szükséges eszközök beszereztessenek és a zsombolyok kikutatása mindenkor hatósági biztonsági védelem mellett történjék.

Budapest, 1913. Április 8.