SAVÓS-VÖLGYI HASADÉKBARLANG
Készítette: a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportjának Karsztvíz- és Barlangkutató Szakosztálya.
Miskolc, 1964. július hó.
|
T a r t a l o m j e g y z é k |
|
|
I. |
A feltárás története (Jurek Sándor) |
|
II. |
A barlang leírása (Szabó László) |
|
III. |
Bejárási útmutatás (Jurek Sándor) |
|
IV. |
Topográfiai adatok (Láner Olivér) |
|
V. |
Felmérés (Láner Olivér) |
|
VI. |
Biológiai adatok (Jurek Sándor) |
|
VII. |
Földtani leírás (Szabó László) |
|
VIII. |
Hidrológia (Szabó László) |
|
IX. |
Morfológia (Szabó László) |
|
X. |
Genetika (Szabó László) |
|
|
A barlang kutatásában résztvevők |
|
|
Irodalom |
I. A feltárás története
1964. április 12-én Jurek Sándor a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja Karsztvíz- és Barlangkutató Szakosztályának tagja, a szakosztály éves munkatervéből részére kiadott feladat végrehajtása közben fedezte fel a Savós-völgyi hasadékbarlangot.
A Savós-völgy nyugati oldalán (az erdészeti út közelében) magasan a meredek, sziklás hegyoldalon néhány "rókalyuk" jellegű karsztos üreget figyelt meg. Ezek alapján nagyobb üreg jelenlétére következtetett, amit módszeres kutatással meg is talált. Rövid feltáró és biztosító munka után leereszkedett a mintegy 4 m mély aknába és bejárta a barlang két ágát.
1964. április 19-én Jurek Sándor, Láner Olivér és Huszár Tamás bejárták a barlangot és a tágabb északkeleti ágban további feltárást kíséreltek meg, de a hasadék leszűkülése miatt ez nem hozott lényeges eredményt.
1964. július 12-én Jurek Sándor, Szabó László, Tompa László, Huszár Tamás, Horváth Pál, Straub Sándor és Povázsai Zoltán felkeresték a barlangot, részben továbbjutást kíséreltek meg, részben a dokumentációhoz gyűjtöttek anyagot.
II. A barlang leírása
Meredek, sziklás hegyoldalon a szálkőzet kibúvása mentén nyílik a barlang teremszerű bejárata. Nehéz megtalálni, mert az alacsony, ritka aljnövényzet és a sűrűn előbukkanó sziklák jól rejtik az egyébként nagy, közel 2 m²-es bejáratot.
4,6 m mély, tág, függőleges akna vezet az első, törmelékkel, humusszal, fadarabokkal és falevelekkel magasan feltöltött első terembe. A bejárati akna és terem ÉNy-i falán kipreparált kb. 1 mm vastag ellenállóbb rétegek sávos és hálózatos előfordulása, a DK-i falon pedig az apró mélyedéseket kitöltő sötét humusz, hieroglifaszerű képződményei láthatók. A barlang itt kétfelé ágazik, DNy felé szűkülő repedés felett traverzálva kis terembe jutunk, itt ÉNy felé vízszintesen és mélységben elszűkülő merőleges repedést találunk, ebből egy szűk járhatatlan körszelvényű "kályhacső" indul DNy felé, benne növényi gyökerek vannak. A teremből DNy felé két szűkületen átbújva két kisebb terembe jutunk. A barlangnak ez az ága az utolsó teremből felfelé tartó és elszűkülő körszelvényű járattal végződik. Ez a szűkület valószínű a felszínre nyílik, erre utal az itt talált sok recens rágott csonttöredék. Az utolsó előtti teremben cseppkőbekérgezés, és néhány apró cseppkő található. A DNy-i ágat általában mállott felületű borsókő jellemzi.
A bejárati akna aljáról ÉK felé induló folyosó hasadék jellegű, teteje boltíves, dörzsbreccsa sáv látható benne. Az átlag 5 m magas 0,8-1,5 m széles, közel 40°-os lejtésű folyosó járható hossza 15 m. A hasadék vége elszűkülve lebukik a törmelékbe, de kb. 2,5 m mélységben le lehet látni, a ledobott kő nagyobb mélységbe zuhan. A bontása nehéz, de a továbbjutás esetleg lehetséges.
Az ÉK-i ág ÉNy-i falán 4 m hosszúságban világossárgás elszíneződésű cseppkőbekérgeződés és egy vörösesbarna cseppkőzászló, az ÉNy-i oldal további részét, valamint a DK-i oldalt teljes hosszában borsókő jellemzi. A barlang mindkét ága enyhén huzatos, alját végig törmelék borítja.
III. Bejárási útmutatás
Könnyen járható, általában tágas, vízszintes és erősen lejtős járatokkal jellemezhető. A barlang viszonylag száraz, veszélyt esetleg a bejáraton lehulló kövek jelenthetnek. A bejárást nehezíti a meredekebb járatban könnyen mozgatható törmelék-aljzat.
A barlang megközelítése különös óvatosságot igényel, részben a bejárat veremszerű jellege miatt, részben kígyóveszély miatt.
A bejáráshoz szükséges eszközök:
- lámpa
- barlangjáró ruha
- kötél nélkül traverzálva járható
- megközelítésére a kígyóveszély miatt csizmát ajánlunk
IV. Topográfiai adatok
A barlang a Savós-völgy nyugati oldalán, a jávorkúti út völgyet átszelő részének hídjától DNy-ra, a sziklás hegyoldalon, Adria felett 458 m magasan nyílik. Helyzete a sztereografikus koordináta rendszerben X=71.465, Y=115.870. Megközelíthető a Lillafüred-Palotaszálló buszmegállótól a tóparti sétányon keresztül. A tó végén a kisvasúti viadukt alatt áthaladva térünk el a Savós-völgybe. Rövid emelkedő szakasz után érjük el az erdészeti út hídját, amely alatt áthaladva kb. 70 m után jobbra felkapaszkodunk a meredek, sziklás hegyoldalra. A barlangot néhány alacsonyabban fekvő rókalyuk jelzi, egyéb támpontot a megtalálásra adni nem tudunk.
V. Felmérés
A felmérés kompaszos irány és fokíves dőlésszögméréssel történt.
|
Összes felmért hosszúság: |
27,9 m |
|
Összes felmért mélység: |
12,4 m |
|
Összes vízszintes vetületű hossz: |
20,6 m |
Legnagyobb vízszintes vetületi kiterjedés a felmérés 0 pontjától:
|
Északra: |
9 m |
|
Keletre: |
5,6 m |
|
Délre: |
7,5 m |
|
Nyugatra: |
5,7 m |
A barlang főiránya ÉK-DNy.
VI. Biológiai adatok
A barlangban és környékén biológiai felmérés nem volt, de a bejárás alkalmával tapasztaltuk, hogy a barlang DNy-i ágában kis ragadozó állat (róka?) fészkel, friss rágott csontokat találtunk.
A barlang környékén mérgeskígyók élnek, a július 12-i bejárás alkalmával egyik munkatársunkat két kígyómarás érte egyidőben. Az egyik 26 cm-re, a másik 22 cm-re a talajszint felett történt.
VII. Földtani leírás
1. A barlang környéke
Létrástetőről indul és a Garadna-völgybe fut le meredeken a Savós-völgy. A bükki nagy KNy-i hossztengelyű, dél felé átbuktatott és letarolt antiklináris Lillafüred környéki D-i szárnyának Werfeni és anizuszi képződményeit tárja fel.
a. Rétegtani leírás:
A kelet felé lassan a mélybe bukó antiklináris magját a Garadna-völgy északi oldalán permi képződmények adják. Dél felé haladva a tektonikus nyomok elfedik a Perm és a Triász átmenetét, de a Savós-völgy elején már a kampili alemelet világos, vékonyan rétegzett sztilolitos mészköve jelzik az alsó Triászt. A jávorkúti műút Savós-völgyi hídja környékén a mészkő sötétebb szürke színbe megy át, a rétegek vastagságai elérik a 20-30 cm-t. Néhány szürke színű márgás és dolomitos mészkő betelepülése figyelhető meg ezen a szakaszon, átmenetet jelezve az alsó anizuszi dolomit felé. Ez a kifejlődés tekintetében felső kampili rétegösszlet felső tagozatába sorolt mészkő réteg-átmenettel, az alsó anizuszi dolomittal érintkezik DNy-on. A völgy közepéig a Keleti oldalon a felső kampili mészkövet eruptív képződmények törik át. Ez az áttörés a felső anizuszi tengeralatti lávaömlés feltörési helye. Ezt az elképzelést az látszik igazolni, hogy a Savós-völgy végén a felső anizuszi mészkő alacsonyabb szintjében csökkenő méretű eruptív lencsék figyelhetők meg. Ez a felső anizuszi mészkő keletkezése idején még megújuló helyi jelentőségű vulkáni működésre utal.
Az alsó anizuszi dolomit mollusca töredékekkel jellemzett néhány méteres sötétszínű mészkő, majd vékony dolomit-foltos sárgásszürke mészkőréteg után megy át a középső anizuszi eruptív összletbe.
A Savós-völgy utolsó 200 méterében jelenik meg a felső anizuszi világos mészkő.
Az antiklináris átbuktatottsága miatt az idősebb rétegek fedik a fiatalabbakat.
A rétegek csapása ÉNy-DK, dőlése É-K (30-70°).
b. Tektonika
A területet négy nagy szerkezeti törése határolja le. Északon a Garadna-, Keleten a Savós-, Nyugaton a Szomorú-völgy mentén húzódó térbeli elmozdulásnyomok, Délen pedig a Létrástető töréshálózata zárja le.
A területet főleg ÉK-DNy repedésirányok jellemzik, az ÉNy-DK-i repedések kisebb méretűek, zártabbak, így szerepük alárendelt.
2. A barlang
A felső kampili emelet felsőtagozatának sötétebbszürke, 15-25 cm vastagságú, változó dolomittartalmú mészkövében alakult ki a barlang.
A barlangban két hasadékirány látható. A barlang jellegét megadó hasadék iránya ÉK-DNy. Ehhez a DNy-i ágban merőleges, ÉNy-i irányú repedés csatlakozik, de az a főhasadékon nem hatol át, a DK-i oldalon nincs nyoma a merőleges kisebb hasadéknak. A hasadékok különböző korára utaló adatot a barlangban és környékén nem találunk, így a főhasadék nem egyirányú, hanem térbeli szerkezeti elmozdulás nyomán jött létre. További bizonyíték erre nézve az, hogy az ÉK-i falból vett mészkő minta kétszer annyi dolomitot tartalmaz, mint a DNy-i oldal mészköve.
a. Kőzettani vizsgálatok
Laboratóriumi vizsgálatra 8 db kőzetmintát gyűjtöttünk be a barlangból, ezeken részben kőzettani, részben vegyi vizsgálatokat végeztünk.
1. A barlang bejáratának ÉK-i oldala (szálkőzet), dolomitos mészkő: szürke, szilánkos törésű, szálkás törésfelületű, 0,01-0,05 mm-es kristályos szemcsékből épül fel. A kristályok anyaga kalcit és magnezit, sok 0,7-1 mm-es felhős, sötét néhol határozott kontúrú agyagos folttal (szerves eredet?). Az anyag repedezett, a repedéseket witherit tölti ki. A repedéskitöltő erek vastagsága három nagyságrendre terjed ki: 4-6 mm, 0,3-0,8 mm és 0,03-0,06 mm. Ezek egymással különböző szögeket zárnak be. A csiszolat sok rosszmegtartású szervesmaradvány átmetszetet tartalmaz.
2. A barlang bejáratától ÉK-re 10 m-re (szálkőzet), dolomitos mészkő: szürke, szilánkos és kagylós törésű, 0,04-0,1 mm-es kalcit és magnezit, kristályos szövettel. Néhol elmosódott szegélyű, sötétebb felhőszerű foltokat tartalmaz, ezek nagysága 0,5-1,5 mm között változnak. 0,3-0,8 és 0,03-0,06 mm-es repedésekkel sűrűn behálózott, a repedések szegélye korrodált, kitöltése hidrotermális kiválásokra jellemző fodros sávozású, anyaga witherit. A csiszolat sok rosz- és néhány jómegtartású szervesmaradvány átmetszetet tartalmaz.
3. A barlang ÉNy-i oldala, a bejárati akna alján (szálkőzet), dolomitos mészkő: szürke, szilánkos törésű, szálkás felületű, 0,04-0,1 mm-es kristályos szövetű, anyaga kalcit és magnezit, változó nagyságú felhős foltokkal. Az anyag olyan nagy mértékben repedezett, hogy a vékonycsiszolatban látszólag egymástól független mészkőszemcséket cementál össze a repedéskitöltő anyag. A repedések vastagsága 1-4 mm és 0,01-0,05 mm határok között változik, két nagyságrendben. A repedések szélei korrodáltak, kitöltő anyaguk witherit, ezek néhol fodrosan sávozottak, egy-két helyen limonitos központi ér húzódik végig bennük. A csiszolat szervesmaradvány nyomokat nem tartalmaz.
4. A barlang ÉK-i ágának mennyezetéről vett minta, dörzsbreccsa: szürke mészkőtörmelék és mészkőliszt witherites kötőanyaggal cementálva. A törmelék 1-10 mm átmérőjű.
5. Borsókő a barlang ÉK-i ágának DK-i faláról. Világossárgás színű, falra lecsapódott vízcseppekre emlékeztető megjelenésű, porózus, mállott felületű. Hosszmetszeti csiszolata hagymahéjas megjelenésű, rétegzett-sávozott, alapanyaga agyaggal és finom törmelékes szemekkel kissé szennyezett witherit.
6. Az egyes számú mintavételi helyen a szálkőzet repedés kitöltő anyaga, világossárgás színárnyalatú witherit.
7. A 3. számú mintavételi helyen a cseppkőbekérgezés anyaga. Világossárgás színű, egy-két mm vastag agyaggal kissé szennyezett. Alapanyaga witherit.
8. Cseppkő a DNy-i ágból. Sárgásfehér árnyalatú, kalcit alapanyagú, gyűrűs felépítésű. A witherit valószínűleg a kalcitkristályokba épült be, vékonycsiszolatban önálló kristályai nem láthatók.
b. Vegyi vizsgálat
A porrá tört minták karbonáttartalmát scheibler-módszerrel, oldási maradékát meleg sósavas (10%) kezelés után mértük. A kalciumot és magnéziumot együttesen, majd külön a kalciumot közvetlen titrálással, a báriumot előzetes lecsapás és oldás után visszatitrálással komplexometriásan. A ferriiont előzetes oxidálás után szintén komplexometriásan, közvetlenül mértük.
Az elemzési adatokat az alábbi táblázatban adjuk meg:
|
A minta |
Ca |
Mg |
Ba |
Fe |
CO3 |
Oldhatatlan |
Össz. |
|
1. |
21,54 |
11,92 |
3,40 |
0,38 |
64,01 |
1,68 |
102,83 |
|
2. |
21,54 |
6,24 |
7,21 |
nyom |
58,99 |
1,00 |
94,98 |
|
3. |
21,54 |
6,24 |
7,80 |
nyom |
58,99 |
1,72 |
96,29 |
|
5. |
6,34 |
0,31 |
48,05 |
- |
39,42 |
4,20 |
98,32 |
|
6. |
- |
- |
49,31 |
- |
|
|
|
|
7. |
|
|
42,37 |
|
|
|
|
|
8. |
|
|
18,01 |
|
|
|
|
VIII. Hidrológia
A területet meredek lejtők jellemzik, így repedéshálózata hidrológiai szempontból kevésbé jelentős. Hidrológiai határai megegyeznek a tektonikai határokkal, a nagytörések mentén kialakult völgyekkel. A terület legmélyebb pontja a Garadna-völgy. Az egyes völgyek vízgyűjtő területeit nem vizsgáltuk, bár hidrológiai szempontból elsősorban ezeknek van jelentőségük. Mindenesetre a völgyek vízgyűjtő területe megegyezik a domborzati vízgyűjtővel, amihez rétegtani okok miatt karsztos vízgyűjtő nem csatlakozik:
A keletről-nyugatra húzódó anizuszi eruptív és dolomit összlet vízrekesztő helyzetben van. A délre eső területek karsztvizei, vagy összefüggő karsztvízszintet alkotnak az eruptív összlet déli oldalán, vagy rétegváltozás mentén keletre a Szinva-völgy felé fordulnak. A Létrási-vizesbarlangban végzett kutatás az utóbbi feltevést valószínűsíti, bár ennek ellentmondani látszik Jakucs László irodalomból ismert vízfestésének eredménye.
A dolomitban víznyelőt nem ismerünk, a kampili mészkőben néhány kisebb forrás és víznyelő ismeretes.
A Savós-völgyi hasadékbarlang meredek hegyoldalon tektonikus hasadék mentén alakult ki, helyzete és funkciója alapján időszakosan aktív víznyelőnek minősül, de kis vízgyűjtő területe miatt ez a jellege elmosódik. Vízgyűjtő területe 60-70 m², kialakításában a karsztvíznek nincs különösebb jelentősége.
Kevés beszivárgó víz jelenlétére utal a DNy-i ág néhány cseppköve, a bejárat közelében a cseppkőzászló. A barlang teljes hosszában száraz.
IX. Morfológia
A Savós-völgy nyugati oldala típusos, vékonyan fedett karsztfelszín, a humuszos lejtőtörmeléket sűrűn áttörő karros mészkőkibúvásokkal.
A barlang hasadék típusú, eróziós nyomok nélkül. Jelentéktelen korróziós nyomok csak a DNy-i ágban vannak.
- Nagyformák tekintetében négy részre bontható:
- Bejárati rész: lényegében a hasadék felszakadása
- Hasadék jellegű az ÉK-i ág, amelynek teteje kőzetnyomás hatására boltíves formát vett fel. A boltozatos mennyezet dörzsbreccsában alakult ki.
- A korróziós nyomokat viselő DNy-i ág, amelyben körszelvényű kis kürtők alakultak ki (T-U és V-Z metszetek)
- A merőleges hasadékok metszéspontjában kialakult kisterem a DNy-i ágban.
- Vízből kivált képződmények:
- Mállott felületű witherit alapanyagú borsókő, amelynek hosszmetszete hagymahéjas felépítést mutat.
- Witherit alapanyagú cseppkőbekérgezés.
- Néhány apró witherites sztalagtit és zászló.
- Időszakosan befolyó víz pusztító hatására keletkezett kisformák:
- A bejárati akna ÉNy-i oldalán a keményebb witherit-erek korróziós hatásra kipreparálódtak.
- A bejárati akna DNy-i oldalán a vízzel behordott kőtörmelék apró eróziós mélyedéseket alakított ki, amelyek a bennük lerakódott humusz hatására hieroglifaszerű képet adnak.
- Üledék: a barlang teljes hosszában található anyaga különböző törmelék, rétegzettség nélkül.
- Autohton mészkő- és dörzsbreccsa-törmelék.
- A bejárat alatt allohton jellegű behullott lejtőtörmelék, humusz és növényi törmelék.
- Autohton törmelék keveréke, lejtőtörmelékkel, agyaggal, humusszal, növényi és állati (csont-)töredékkel a DNy-i ágban.
X. Genetika
A barlang lényegében a földtörténet régebbi (mezozóos) időszakában végbement térbeli elmozdulás következtében kialakult hasadék, amely a felszíni lepusztulás holocén, legfeljebb pleisztocén végi szakaszában a felszínhez legközelebb eső részén, a statikus egyensúly megbomlása miatt felszakadt.
A hasadék - felszakadása előtt - feltörő melegvizekkel került kapcsolatba. A hidrotermális folyamatoknak a felszálló melegvizek centrumától távolabbi periférikus, szulfátmentes, de báriumgazdag övezetére utal a mészkő apróhasadékait kitöltő csaknem tiszta witherit (BaCO3). Az apró hasadékok vízzel telítettek voltak és hidrotermális metaszomatózissal hozható összefüggésbe a dolomitos mészkövek 3,4-7,8%-ig változó báriumtartalma. (Kapcsolat a rudabányai hidrotermális metaszomatózissal?)
A nagyhasadék jelenleg ismert szakasza száraz volt, inkább levegője volt telítve magas báriumtartalmú vízgőzzel. Ennek lecsapódásából vált ki a 48% báriumtartalmú borsókő. A witherit-borsókő lecsapódó vízgőzből származtatásást a hosszmetszeti csiszolatból jól látható hagyma-héjas rétegzettséggel igazoljuk.
Az ÉNy-i fal egyes részein fátyolszerűen szétterítve szivárgó melegvízből származtatjuk az 1-2 mm vastag witherit-bekérgezést.
A hidrotermális szakasz befejeződése után a felszíni erózió nyomán a hasadék a leszálló agresszív felszíni vizekkel került kapcsolatba. Hidrosztatikus nyomás alatt lévő agresszív vízben a witherit kismértékben hidrokarbonátként oldódik. Telített hidegvizes oldatból vált ki a barlang néhány cseppköve és cseppkőzászlója.
A fejlődés legújabb szakaszában a hasadék felszakadt, a külső hőmérséklet- és páratartalom-ingadozása hatására, valamint a bejáraton lehulló lejtőtörmelék és szervesanyag hatására a hasadékbarlang pusztulásnak indult, autohton és allohton törmelékkel töltődik fel. A witherit-borsókövek még a barlang legvédettebb részén is mállott felületűek.
A barlang mai képének kialakításában a felszíni vizeknek nincs jelentősége.
A barlang kutatásában résztvettek:
|
Horváth Pál |
|
Povázsai Zoltán |
|
Huszár Tamás |
|
Straub László |
|
Jurek Sándor |
|
Szabó László |
|
Láner Olivér |
|
Tompa László |
Az adatgyűjtésben résztvettek:
|
Horváth Pál |
|
Láner Olivér |
|
Jurek Sándor |
|
Szabó László |
A kőzetvizsgálat az Észak-Magyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat földtani laboratóriumában készült, Szabó László munkája.
Irodalom:
- Dr. Balogh Kálmán: A Bükkhegység földtani képződményei (Kézirat, 1960.)
- M.H.T. Borsodi csop. Karsztvíz és barlangkutató szakosztálya: Ikertebri víznyelőbarlang (Kézirat, 1964. március)
- Jakucs László: Adatok néhány bükkhegységi karsztforrás ismeretéhez (MÁFI Évi Jelentése, 1950.)
- Dr. Sajó István: Komplexometria (Műszaki Könyvkiadó, 1962.)
Az elektronikus változatot készítette: Kovács Attila, Scheffer János - 2000.