Budapesti Nap
2003-07-18 (12. oldal)
Tisztelt Olvasók!
Jártak önök már barlangban? Micsoda kérdés! Hát persze,
hogy jártak. Na, de fel talán még nem gyulladtak a föld alatti üregekben. Velem
sajnos, ez is megesett, méghozzá a Pálvölgyi-barlangban, egy turisták által
kevésbé látogatott részen. Húsz év után ugyanide tértem vissza, ez volt ugyanis
az egyetlen lehetséges mód, hogy találkozzam Kiss Attilával, aki a nemrég
átadott Szemlő-hegyi barlangról, illetve arról a csodálatos világról beszélt a
Budapesti Napnak, amelyet a Flórián térről negyed óra alatt bárki elérhet.
-Segítség, tűz van! Tűz van! -hallottam mindenfelol.
Fordultam jobbra,fordultam balra, de tüzet sehol nem láttam. Az édesapám közben
egy olyan szűk folyosón kúszott, ahol szemmértékre csak valami vakondféle fért
volna be, a szakavatott barlangászok - akik a rendhagyó túrára levitték a
családot - állították, hagy itt még három ember is elfér, ha ügyesen mozognak.
A helyzet mindenesetre az volt, hogy apám elott egy óriási fenék tornyosult, és
amikor azt hallotta elölrol, hogy Szabolcs, ég a fiad, meglehetősen káromkodni
kezdett. Igen, valóban mindenki rám nézett, mint a tűz forrására, amit én csak
akkor értettem meg, amikor már hátamról leégett a kabát, és kellemes, meleg
lángnyelvek nyaldosták a testemet. Mint kiderült, a karbidlámpa nyílt lángja
ejtett rabul már a szűk folyosóban, aztán később teljesen hatalmába kerítette
rongyos ruházatomat. Eloltottak, megúsztam. És most, hogy a Pál kocsmának
nevezett, igen hangulatos helyen ücsörgünk fotós kolléganőmmel, kifejezetten
megörülök, amikor Szilágyi Nóra és Kiss Karolina olyan overallokkal jelennek
meg, amelyek sisakján elemlámpa világít.
Karolina édesapjára ugyanis vámi kell, miért ne néznénk le
addig a barlangba. Na nem a gyönyöruen felújított, civilizált járatokba, hanem
- hogy valami izgalom is legyen a dologban egy kevésbé ismert, kivilágítatlan
odúba. Mivel egyedül vagyok férfi, nem visszakozhatok, menni kell. Egyből egy
szűk járaton le, aztán két vaslétrán föl, a Nóra lámpája nem világít, a fotós
kolléganő gépe mindenbe beleakad, az én térdeim pedig remegnek. Töksötét,
cseppkövek mindenütt, és különbözo állatok. Az egyik pihenőnél büszke
oroszlánfej rajzolódik ki a sziklából, egy másik helyen széttárt szárnyú
hatalmas denevér riogat, végül pedig, a Tollas teremben megismerjük Mamut
pihenőhelyét. Mint kiderült, Mamut sem igazi állat, de azért élőlény ő,
mégpedig ember, barlangász, aki egy hétig azon a helyen aludt sátorban. Egy
mellékjáraton visszakanyarodunk a barlang már kiépített részébe: tükörsima
betonfolyosók szélén tör a magasba a barlang göröngyös és vizenyős fala.
Hófehérke és a hét törpe vigyorog ránk, minden olyan tiszta, olyan civilizált
és megnyugtató. Mint amikor egy akváriumban figyeljük a félelmetes cápákat. Na
jó, Hófehérke és a hét törpe annyira nem volt félelmetes, de meggyötört
idegrendszerünknek azért nagyon jól esett az a fél liter paradicsomlé, amit a
Pál kocsmába visszatérve elfogyasztottunk. Kiss Attila barlangvezető, a
Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának a köztisztviselője már vár ránk.
- Most, hogy jártam ezt a meglehetősen könnyűnek mondott
barlangszakaszt, minden kezemre, lábamra szükségem volt. Szinte elképzelni sem
tudom, hogyan lehetett itt betonozni, becipelni a hatalmas vascsöveket.
- Az még csak hagyján, hogy mindezeket bevittük, de ki is
kellett hozni, ami bent volt. Több mint nyolcszáz köbméter anyag jött ki a
barlangból: A felújításban egy kisebb, 15-30 fos csapat dolgozott, egy olyan
kft., amelynek tagjai régebben barlangászok voltak, és most építőipari
vállalkozást alapítottak. Hosszú évek alatt alakult ki az a módszer, ami ma
mára mintának számít. A felfedezéseket húsz éve minden támogatás nélkül
csináljuk, akárcsak a Kalinovits Sándorék, ugyanúgy évtizedek óta önerőből
kutatták a Molnár-barlangot. Ők most már alig tudják finanszírozni a kutatást,
mert "pechükre" akkora barlangot fedeztek fel, hogy az ötven méter
alatti merüléshez már levegő-gáz keveréket kell használniuk, az pedig nagyon
drága. Mi egyébként nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, és csinálhatjuk, mert ez
a szenvedélyünk.
- Mégis szégyenteljes dolognak tűnik, hogy szinte semmilyen
állami támogatást nem kapnak olyan projektek, amelyek mind tudományos hatásukat
tekintve, mind pedig turisztikai szempontból óriási jelentoséggel bírnak. Elég
arra gondolni, hogy a világ legnagyobb termálvizes barlangja a város szívében,
található; ráadásul nincs még egy város, ahol szinte percek alatt
megközelíthetok és megcsodálhatók a föld mélyének rejtett kincsei.
- Ez így van, valóban jól jönne a támogatás, de szeretném
hangsúlyozni, hogy ezt a dolgot nem szabad üzletnek tekinteni, mert a
barlangnak is van egy bizonyos befogadóképessége, túl sok embert nem lehet oda
levinni egyszerre. A nemzeti park nem is üzleti alapon muködteti a barlangokat,
nem számít nagy nyereségre. Véleményem szerint a környezetvédelem egyik
legfontosabb feladata a természetvédelmi nevelés.
- Ezek szerint talán nem is baj, hogy a barlangoknak szinte
semmilyen reklámjuk nincsen?
- De igen. Sajnos, ez idáig a barlangtúrák nem váltak az
idegenforgalmi városnéző programok részeivé, mint ahogy például a Parlament
vagy a Halászbástya. A turisztikai irodák nem ajánlják, mint "kötelező"
programot. Ha ez megtörténne, úgy lehetne ütemezni a túrákat, hogy a látogatók
megoszlása egyenletes legyen. Véleményem szerint igazi kuriózum lenne a
turistáknak, hogy miután körbevitték oket a városon, lebuknának a föld alá is.
- Akár az egy hete megnyílt Szemlő-hegyi barlangba. Ennek
felújítását kik végezték?
- Ugyanaz a társaság, amelyik az általad is megcsodált
Pálvölgyi-barlang felújítását, Berczik Pál vezényletével. A
Szemlő-hegyi-barlangot valamikor a hetvenes évek elején kezdték kiépíteni.
Fogadóépülettel együtt 1986-ban adták át, ám mostanra tönkrementek az
elektromos berendezések, de a kiépítés színvonalával sohasem voltunk igazán
elégedettek. Elhatároztuk, hogy teljes rekonstrukciót végzünk, hogy a
barlangnak világszínvonalú legyen a kiépítettsége.
Kedves Olvasók! Saját tapasztalatból ajánlhatom
mindazoknak, akik most épp nem a Balaton vagy valamelyik tenger partján élvezik
a napsütést, hogy egész családjukkal együtt látogassanak el Budapest eme
megújult föld alatti csodájába, mert
gyönyöru világ fogadja Önöket. Karbidlámpát azonban – ha lehet ne vigyenek magukkal!
SZUNYOGH GÁBOR