Szabad Föld 2002-12-06 (4. oldal)

Megújult a miskolctapolcai barlangfürdő

2002/49.sz.

A közelmúltban átadták a miskolc-tapolcai barlangfürdő új csarnokát, s ezzel egy időben - befejezve a fejlesztések eddigi szakaszait - a nemzetközi hírű intézményt hivatalosan is gyógyfürdőnek minősítették. Az üzemeltető cég pályázatot nyújt be arra, hogy a fürdőt a világörökség részének nyilvánítsák.

Lezárult a négy éve kezdődött fürdőrekonstrukció második üteme a fürdőcsarnok átadásával. Ennek részenként épült fel a barlang előterében az új, hatszáz négyzetméteres gyönyörű csarnok a fürdő és a Várhegy sziklafala között, és kibővítették a gyógyászati szolgáltatások körét is. Az előcsarnokból üvegajtó vezet az új részbe, ahol a kék víztükör mögötti háttér a sziklafal, amelybe a medencék nyúlnak.

Aki régen járt itt, valószínűleg rá sem ismerne a fürdőre.

Vojtilla László, az üzemeltető Miskolci Vízművek Részvénytársaság igazgatója elmondta, cégük közel háromszázmillió forintos beruházásával a kívül-belül megszépült és megújult épület fejlesztési terveit Bodonyi Csaba Ybl-díjas miskolci építész készítette. A csarnokon kívül élményfürdővel, igényesen kivitelezett kiszolgáló létesítményekkel, öltözőkkel, konyhával, étteremmel, újdonságként szolgáló gyógyító technológiákkal gazdagodott a fürdő, az árak mégis változatlanok maradtak, sőt az eddigiekhez képest gyarapodott a családok, diákcsoportok által igénybevehető kedvezmények köre.

A forrásokban gazdag Miskolctapolcán már a középkőrban is gyógyításra használták a 24-31 Celsius-fokos, kalciumban, magnéziumban, hidrogén-karbonátban dús, a több százmillió éves triász kori mészkőből feltörő termálvizet. Ezek a meleg vizű források hozták létre a Várhegy tömegében azt az üreges barlangrendszert, amelyek közül ma a tavas barlang a terület igazi kincse. Az évezredek alatt kivájt kemény mészkősziklára épült a barlangfürdő, a múlt század harmincas éveiben, a Monarchia idejének pompát kedvelő stílusában. Az épület előterében ismeretlen olasz mester műve, egy fürdőző nő szobra látható az ólomüvegből készült, szétnyitható tetejű kupolacsarnokban, szökőkúttal és örökzöld pálmákkal. A többmedencés létesítmény egyik híressége a Kagyló fürdő, mellette dögönyözőkkel. A medencék díszes kőfalára ősi tengeri állatok domborműveit vésték, s a Kagyló fürdőből juthatunk el a három méter átmérőjű, harminc méter mély termálforráshoz, körötte a barlangfürdőben szinte mindenütt fellelhető jellegzetes cseppkőképződményekkel, melyeknek a növekedési sebességét még most sem sikerült pontosan meghatározni. A barlang-, Kagyló és termálfürdő együttesét a nagyközönség számára hivatalosan csak 1959 májusában nyitották meg. Előtte a tehetős hazai és külföldi kúravendégek kiváltsága volt a szívműködési és vérkeringési zavarok, érbetegségek, rendellenes vérnyőmás, légúti megbetegedések, asztmatikus panaszok gyógyítására egyaránt alkalmas langymeleg termálvíz élvezete. Ebben a vízben korlátlan ideig lehet lubickolni, úszni, dögönyözni, itt nincs téli és nyári szezon, egész éves nyitva tartásával a gyógyterápiás kezelések mellett számos, felüdülést nyújtó szolgáltatást is kínál a fürdő.

A látogatóknak érdekességként említhetjük, hogy a többéves munkát geológiai problémák lassították, mert a természet időnként nehezen engedett módosítani önmagán. Az épület sziklához csatlakoztatásakor, amikor a pilléreket alapozták, a régi talpgerendák eltávolítása alkalmával például megrepedt egy hatalmas, százhúsz tonnás sziklatömb. Az iszapos altalaj eltávolítása, a hegyoldal jellegzetes porló mészkőszerkezete is gyakran okozott nem várt fejtörést az építészeknek. Ám mindebbol most a vendégek csak a lenyűgözően szép, szemet gyönyörködtető végeredményt érzékelhetik: az előcsarnok aranyszínű burkolatát (az olasz csempe négyzetmétere félmillió forintba került, ezért nem is jutott belőle mindenhova), a nyugat-európai színvonalú, váltókabinos öltözőket, ahol a szürke és bordó padlóburkolat két részre osztja fel a fürdőt (a szürke szín a papucsos, a bordó a cipős vendégek számára szolgál). A leglátványosabb újdonság azonban a pihenőcsarnok tizenkét méter magas tere, melynek speciális klímájáról a tetőzetbe rejtve elhelyezett berendezések gondoskodnak.

Vojtilla László elmondta, hogy a rekonstrukciónak ezzel koránt sincs vége, a folytatására további terveik vannak. Mivel a korábban beadott Széchenyi terves pályázat eddigi támogatási forrása az idén kimerült, a város önkormányzata most újabb pályázati lehetőségeket keres, hogy többek között gyógymedencét és szaunaligetet építsen, bővítse a zöldterületet, és idővel az egykori tavi fürdőt is szeretnék újból üzemeltetni. Bár önmagában véve már a világörökség címének megpályázása is többmilliós költséggel jár, ha megkapnák ezt a rangot az UNESCO világörökségi bizottságától, az igazgató szerint a barlangfürdő nemzetközi híre az észak-magyarországi régió idegenforgalmának is elhozná az áttörést.

Keresztény Gabriella