Magyar Narancs

Barlangászás

Sötétség délben

A budapesti Pál-völgyi cseppkőbarlanggal egybenyitott, de külön bejáratú Mátyás-hegyi barlang jókora sziklafalban kezdődik, már messziről látni a tömböt, aminek a belsejében nemsokára eltűnünk. A hazai barlangok jó része ennél azért rejtőzködőbb: az erdőben sokszor csak egy mély hasadék vagy egy aknaajtó utal rá, hogy ideje átöltözni.

A kibetonozott előszobában cibáljuk magunkra a gúnyát, elsőre még jó lesz egy rend halálra ítélt ruha is. Méretre állítjuk a kobakot, azaz a fejlámpát hordozó sisakot, a zümmögő stresszt a kinti hideghez képest barátságos meleg halkítja. A barlangok a klímakutatók, barlangászok és a medvék örömére egész évben őrzik az adott földrajzi környezet évi középhőmérsékletét, nálunk plusz tíz fokot.

Egyedül nem megy

A túravezető beosztja a konvoj haladási sorrendjét, a novíciusokat közrefogják. "Bármelyik barlangba mész, ott a természet rejtett zugait, intim szféráját látogatod meg" - szögezi le egy tízméteres létráról lehuppanva a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagja, a mai túra főnöke. Vízilabdás termete egyrészt cáfolja, hogy a barlangászás kizárólag a giliszta alkatúak időtöltése lehet, másrészt folyamatos a biztatás: ahol ő nem szorul be, más se nagyon. "A cseppkövek, kristályok, a lenyűgöző folyosók, a hatalmas termek, föld alatti folyók engem legalább annyira csábítanak, mint a felfedezés" - mondja lelkesen.

A Mátyás-hegy gyomra viszont inkább edzőterem, tanpálya, mint pazar formakincsű vagy szenzációs felfedezésekre alkalmas hely. Ide tanfolyamra, átmozgatni vagy kunsztokat gyakorolni járnak.

Az előrejutás mégis hamarosan bizarr és fárasztó testhelyzetekbe, mozdulatokba hajszol. Az egyes számú koreográfiát, a falon járást, szakzsargonban traverzálást próbálgatjuk, igyekszünk a két fal között kifeszített testtel haladni. "Mindjárt jól jön" - nógatnak, és a hirtelen támadt mélységet tényleg csak úgy lehet áthidalni, ha hátamat az egyik, lábamat a szemközti falnak feszítem, és citerázva oldalirányban rakosgatom magamat a párkányon. Ha valaki nem mászna alám, hogy a fejére eshessek, és egy hang nem irányítana, nyomnám a vészcsengőt. Így azonban gördülékeny minden. "Itt együtt, egymásért teszel mindent, bizonyos helyeken segítség nélkül senkinek sem megy" - biztatnak, majd kollektív erőfeszítések után lekerülök egy nem túl magas szikla tetejéről. Csak idő kérdése, hogy a csapat-építő tréning és a kalandtúra iparág kopogtasson a barlangok ajtaján.

A barlangászás ott és akkor extrém sport, ha szakadékok fölött kell átslisszolni, kötélen ereszkedni, esetleg nyakig merülni a tízfokos patakba, de mindez főleg a haladók öröme és a felfedezők keresztje. A túrázásra termett itthoni barlangok egy része bejárható speciális technika, majomügyesség és túlzott pszichés megterhelés nélkül is. De persze mindez az egyéntől is függ: a tériszonyhoz és klausztrofóbiához való viszonyunkat tanácsos a barlangászás előtt megvizsgálni, de gyakran a "gondolatfordító", "szülőcsatorna" vagy "giliszta" névre keresztelt járatok is segítenek eligazodni a kérdésben. Azt is mérjük fel, mennyire leszünk ingerültek, ha egy nedves, vizes barlangban járva tíz perc múlva a kezünk helyén csak egy amorf agyagkupacot találunk.

"Ez nem az adrenalinzabálók sportja" - szuszogja a segítőkész sporttárs, miközben a kettes számú koreográfiát alkalmazva egy szűkületben előbb térdre, hasra, majd arcra kényszerülve utánozunk egy hernyót. Jó, de akkor mire véljük azt a sort a Barlangász-himnuszban, hogy "Sej, haj, nem bánom én, ha a síromon nem lesz kereszt"?

Csak ne legyen baj

A magyar barlangászok évente mintegy tíz balesetet szenvednek, minden negyedik évre jut egy haláleset, miközben legalább húsz barlangászegyesület végez felfedező és tudományos munkát, két-három ezren kirándulnak rendszeresen a barlangokban, és sok ezerre tehető azok száma is, akik a csend világába csak egyszer, próbaképpen mennek le. A szerencsétlenül járt emberek legtöbbször leesnek valahonnan, rájuk omlik egy szikladarab, beszorulnak. Egyre ritkább, hogy gyerekek zseblámpával és ruhaszárító kötéllel felszerelkezve beóvakodnak és eltévednek, hiszen egyre több és több barlangra kerül lakat. Egy mentés költségei nem az államkasszát apasztják, pedig a barlang állami tulajdon. Ha egy barlangban rekedne egy iskoláscsoport, leginkább a társadalmi szervezetként, önkéntes felajánlásokból és kevés pályázati pénzből működő Magyar Barlangi Mentőszolgálat lenne képes élve kihozni őket. A tavaly öt napra lent rekedt barlangi búvár felszínre hozása százmillió forintba került. Bár a környezetvédelmi miniszter, Kóródi Mária, a barlangok nagy barátja állítólag sokszor Illés Zoltán elől is ide menekül, ám ettől még az ivóvízbázis védelme szempontjából sem mellékes kutatásokra vagy a barlangi mentésre pénz nem jut.

Mászunk-kúszunk ezen a felnőttjátszótéren, de időről időre kiegyenesedünk egy tágas teremben, vagy elfekszünk a közepén, és bámészkodunk a karbidlámpák fényénél. A fordítónál 100 méter mélyen puha agyagágyon egy kis tó mellett heverészünk, nincs az a munkahelyi nyomorúság, autóriasztó, sötét gondolat, ami idáig elérne. Persze a bénító félelmen kívül, hogy mi lesz, ha itt rekedünk.

A legtöbb barlangászcsoport szervez "nyílt" túrát, amelyekre bárki jelentkezhet. Fizetség ellenében felszerelést is adnak, és a szakképzett vezető az életkori sajátosságokat és az igényeket szem előtt tartva mutatja be a barlangok eldugott részeit. Haladóknak akár Erdélyben, az Alpokban, Szlovákiában és a déli szomszédoknál is. Ezt újságokban, szórólapokon hirdetik, egy hazai túra két- és ötezer forint közötti összegbe kerül, ami néha a túravezető életszínvonalának emelésére, sokkal gyakrabban viszont a rendkívül költséges barlangkutatásra fordítódik.

Nem tenne jót, ha ezentúl özönlenének az emberek, de egyelőre még túl kevesen ismerik a barlangok világát. Minek az egész, ha senki sem látja? - kérdi mintegy magától túravezetőnk, s ha éppen nem lenne beszorulva a fejem, bólogatnék.

Linder Bálint

Alapvető szabályok

A legtöbb barlangba engedéllyel szabad lemenni, amit csak túra- vagy kutatásvezető kaphat. A nem engedélyköteles barlangok esetében is ésszerű a barlangot és a bejárás technikáját készségszinten ismerő vezetőt keríteni. A túravezető - ehhez a titulushoz egy kétszáz órás tanfolyamot kell elvégezni - felelős mindenkiért. "Jó szemléletű oktatási rendszerünk van, messze több megbízható ember vezet csoportokat, mint megbízhatatlan" - ez az általános vélekedés. A túra minimális létszáma négy fő. Mindenkinél kell, hogy legyen sisak, fő- és tartalékvilágítás, izzófólia, eü. csomag, és mindig tájékoztassunk valakit arról, hogy hova megyünk. Természetesen a barlang állapotát semmilyen módon nem szabad megváltoztatni. Ma már nincsenek ugyan orosz kiskatonák, akik unalmukban kézigránátokat dobálnak a barlangokba, de a cseppköveket, kristályokat még ma is lopkodják.

Barlangok Magyarországon

A magyar jog 1961 óta - Európában sokáig egyedülálló módon - a barlangokat felfedezésük pillanatától a törvény védelme alá helyezi. Tulajdonosuk onnantól az állam, vagyonkezelőjük egy nemzeti park. Egy üreg akkor remélheti, hogy barlanggá ütik, ha a vizsgálata során bebizonyosodik, hogy földkérget alkotó kőzetből keletkezett, természetes úton jött létre, hossza meghaladja a 2 métert, és mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást. A követelményeknek a határokon belül ma 3700 járat felel meg, de ide tartoznak az eső elleni kőfülkék is.

Egy kilométernél tizenöt barlangunk hosszabb, kétszázra tehető azon barlangok száma, amelyeknek legalább egy része használható túrázásra, a legélvezetesebbek az Aggteleki-karsztvidéken, a Bükkben és a Rózsadomb alatt találhatók. Föld alatti járataink univerzálisak, lehet bennük kutatni, sportolni és bámészkodni egyaránt. Elég gyakran a mélyből feláramló meleg víz oldott ki labirintusos barlangokat, máshol inkább függőleges aknák sorozatáról van szó, és vannak helyek, amelyek vízszintes folyosókból állnak. A barlangok számát és méretét tekintve a világ középmezőnyében tanyázunk, pedig a XIX. században még a 24 km hosszú Baradla a világ egyik leghosszabb barlangjának számított. Hévizes barlangok terén viszont még ma is az élbolyban trónolunk, bár ott legszebbek a kristályok, mégis azokat lehet a legkevésbé látogatni. A barlangkutatók szerint új, gigantikus barlangokat már biztosan nem lehet Magyarországon találni, de kisebb-nagyobb meglepetések még várhatnak ránk. A Mecsekben jelenleg is keresik azt a barlangot, amely, ha előkerül, elveszi a bronzérmet az (Aggtelek közeli) Béke-barlangtól. Az Aggteleki-barlangot évente kétszázezren, az abaligetit hatvanezren, a tapolcait még többen látják, az idegenforgalmi hasznosításon kívül a por- és csíramentes levegő jótékony hatását lehetne még kihasználni. Pénzhiány okozta infra-strukturális gondok miatt jelenleg összesen négy helyen fogadnak a gyógyszeres kúrát kiváltó utókezelésre légzőszervi betegeket. Bővebbet Kordos László Magyarország barlangjai és a közelmúltban elhunyt nemzetközi hírű karsztkutató-professzor Jakucs László Szerelmetes barlangjaim című könyvében olvashatunk.