Kibelezett hegy a Dunakanyarban
Magyar Nemzet,
18. oldal 2002-10-05
Illés Zoltán
beszüntetné a naszályi bányászatot, a váci zöldek a szabályozásban bíznak
(Zöld oldal)
A Vác melletti Naszály-hegy ma is
kedvelt kirándulóhely, sokakat azonban elriaszt a védett élőlényekben és látványos
természeti képződményekben gazdag vidéktől az a hatalmas kőbánya, amely csaknem
negyven éve üzemel a hegyvidék északi részén. A vadregényes vidékbe belehasító
óriási tájsebek tiszta időben még a főváros hídjairól is jól láthatók, ám a szakemberek és a
környezetvédők véleménye megoszlik arról: be kell-e szüntetni a kőkitermelést.
A váci zöldek inkább a krosszmotorozást, a siklóernyőzést és a hegy Duna felőli
lábának beépítését korlátoznák.
Régóta közkedvelt célpont a
Cserhát-hegység egyik utolsó nyúlványa, a Naszály-hegy. Rockenbauer Pál - a
Másfél millió lépés Magyarországon című műsor ötletgazdája - egyik kedvenc
helyének tartotta a természeti értékekben igen gazdag, sok, hazánkban ritka
fajnak élőhelyet biztosító vidéket. Mészkőhegység lévén két nagyobb - a
Víznyelő és a Násznép -, valamint több kisebb barlangrendszer is található a
mélyében, amelyekben - sajátos módon csapatostul - élnek, illetve telelnek a
patkós orrú denevérek. A Dunakanyar kapujánál, a Börzsöny-hegység előfutáraként
az ég felé törő Naszály olyannyira sziklás és meredek, hogy a csúcson álló
kilátó megközelítése még a gyakorlottabb túrázoknak is nagy fáradságába kerül.
A hegy északi részén azonban
amely korábban valóságos sziklamászó paradicsom volt -1963 óta kőbánya és ezzel együtt
cementgyár működik. A bánya alapító levelét Kádár János látta el kézjegyével, s
a környezetvédelmi szűrőberendezések hiányában üzemelő gyár a
rendszerváltozásig olyan hatásfokkal dolgozott, hogy Vác kiérdemelte az
úgynevezett piszkos tizenkettő páholyának tagságát, azaz egyike volt a tizenkét
legszennyezettebb magyarországi településnek. Kilenc éve az egész komplexumot
privatizálták, német tulajdonba került. Azóta fejlettebb technológiával, a
törvényeknek megfelelve folyik a kitermelés, az abból eredő légszennyezés
gyakorlatilag megszűnt a városban. Ennek ellenére a Dunakanyar felől, sőt, szép
időben még a főváros hidjairól is jól látszik a bányatevékenység következménye.
A Börzsöny és a Cserhát zöldjéből élesen kiugranak a hatalmas, sárgáspiros
tájsebek.
- A gigantikus kőbánya már régóta
komoly természetvédelmi problémát okoz. Elfogadhatatlan, hogy a Duna-Ipoly
Nemzeti Park szomszédságában, egy természeti szempontból ennyire értékes
területen tovább folytassák a hegyvidék elpusztítását - mondta lapunknak Illés
Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi politikusa, egyben a parlament
környezetvédelmi bizottságának alelnöke. Illés főként azt kifogásolja, hogy -
tudomása szerint nem készült átfogó rekultivációs terv a bánya megszüntetése
utáni időre. - Meg kell akadályozni, hogy miközben országszerte extraprofitot
termel a cementipar, Vácott a bányászat felhagyása után majd állami pénzre
ácsingózzanak - mutatott rá, kiegészítve azzal: kezdeményezni fogja, hogy a
környezetvédelmi bizottság vizsgálja meg a kőbányák által országszerte hátrahagyott
tájsebek ügyét.
Kevésbé drámainak tartja a
helyzetet Bíró György, a váci önkormányzat környezetvédelmi vezetője. - A
látvány borzalmas, de a Naszály egész tömbjéhez viszonyítva nem veszélyes az
akna mérete - állította kérdésünkre, hozzátéve: 1993-ban az önkormányzat a
hegyvidék korábban természetvédelmi szempontból megyei védettség alá eső részét
önkormányzati védettségbe helyezte. Emellett több, bányateleknek jegyzett, még
érintetlen területet elcserélt a cementgyárral, majd azokat szintén védett
övezetté nyilvánította. - A jelenlegi bányatelken és a művelés alatt álló
területen nincsenek fokozottan védett növények, vagy állatok és számottevő
barlangot sem találtak (EZ NEM IGAZ – lásd Naszályi
feltárások ! –webmaster). Ezt a természetvédelmi hivatal
barlangtani csoportja szakhatóságként ellenőrzi, az eddigi eredmények szerint
eddig csak olyan zárt üregeket érintett a bányatevékenység, amelyeknek nem volt
felszíni nyílásuk - állította. A bányatörvény értelmében, valamint az
önkormányzat nyomására az utóbbi két-három évben nagyobb hangsúlyt kell
fektetnie a Duna-Dráva Cement Rt.-nek (DDCR) a rekultivációra és a
tájképvédelemre - nyilatkozta a szakember. - A hegygerinc vonalát is
meghatározták, az alá nem mehetnek, a hegy mélyéből pedig egyelőre nem
termelhetnek ki követ. Ez utóbbinak köszönhetően még körülbelül száz évre elegendő
kőzetanyagot tartalmaz a jelenleg művelés alatt álló terület. A művelésbó1
kivont részeken, a hegy északi és nyugati oldalán viszont már megkezdődött a
rekultiváció: termőföld leszórása és nyírfák ültetése, ezt az önkormányzat
folyamatosan ellenőrzi - tette hozzá Bíró György.
- A Naszály másik, Budapesthez
közelebbi rögén, a 652 méter magas Naszály-csúcs környezetében igen értékes
élővilág található, itt elsősorban kisemlőstani és növénytani kutatások
folynak, többek között azért, hogy a védettségi fokozatot önkormányzatiról
legalább országosra módosítsák, illetve hogy később a Duna-Ipoly Nemzeti Park
része legyen a terület - mondta Horváth Balázs, a váci Göncöl Szövetség
titkára. A civil szervezet a gödöllői Tölgy Természetvédelmi Egyesülettel évek óta
vizsgálja a pelepopulációt, állományfelmérést végeznek, megjelölik az
állatokat. A Naszályon egyébként mindhárom Magyarországon honos pelefaj - a
mogyorós, az erdei és a nagy megtalálható.
- Hatodik éve rendezzük
meg a Naszály ragadozó szinkront, amelyen a hegyet vonulásukkor érintő, illetve
az itt élő ragadozó madarak mozgását követjük nyomon. Az önkéntesek térképpel
és órával felszerelve a hegy különböző pontjain elhelyezkedve figyelik a
madarakat és berajzolják repülésüket - tette hozzá Horváth Balázs. A Naszály
a madarak vonulási útjába esik. A Dunát és a Nógrádi-medencét is követik, így
sok faj átrepül a területen, mint például a vöröskánya, a parlagi sas, a réti
héja, a vándorsólyom és a kígyászölyv. Rajtuk kívül a Naszályon költő fajokat
is figyelik, köztük a hollókat, ölyveket és kisebb sólymokat. Terveznek még
hüllő- és kétéltűfelmérést, valamint a bokorlakó énekes madarak vonulására és
költésére is kíváncsiak. A hosszabb távú kísérletek célja az, hogy olyan
kiskertgazdálkodást folytassanak az emberek, ami az itt élő állatoknak sem árt.
Illés Zoltán leszögezte: a maga
részéről minden felmerülő esetben a természeti védettség fokozását, a nemzeti
parkok területének növelését támogatja. - Mostani budapesti látogatásán Margot
Wallström, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja felvázolta:
az unió új környezetvédelmi programjának fő prioritása a természetvédelem
erősítése, azon belül is a védett területek bővítése - érvelt Illés, hozzátéve:
ezzel összhangban indokolt egy olyan vizsgálatot indítani, amelynek
középpontjában a naszályi természetvédelmi területek esetleges nemzeti parkká
nyilvánítása állna. Vas János, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója ugyanakkor
kérdésünkre felhívta a figyelmet: nincs sok esély rá, hogy az utóbbi terv a
közeljövőben megvalósuljon, mert - mint mondta - egy nemzeti parkot létrehozni
egyszerűbb, mint kibővíteni.
Horváth. Balázs szerint a
Naszályt érintő legkomolyabb probléma - a törvényi szabályozással megkötött és
önkormányzati felügyelettel dolgozó bányával szemben - a zártkerti övezetbe
kiköltözők egyre nagyobb száma, akik engedély nélkül, vagy nem az engedély
szerint építkeznek a hegyoldalban. A hegy lábánál rengeteg kutat fúrtak az
utóbbi években, s emiatt kezd felborulni a hegy vízegyensúlya, továbbá az
illegális szemétlerakás is szennyezi a környezetet.
Mindkét környezetvédő egyetértett
abban, hogy a hegyről startoló - engedély nélküli - siklóernyősök is komoly
károkat okoznak: induláskor és érkezéskor is kitapossák az ott lévő, értékes
sziklagyepeket. Ellenük hatóságilag lépnek föl, évente többször is
megbírságolják őket, de ennek ellenére visszajárnak. A hegyet egyre inkább
birtokukba vevő krosszmotorosok és a kijelölt utakról letérő hegyi kerékpározók
is ártanak az élővilágnak.
A Naszály-hegy lábánál, a Kosd
faluhoz közeli Cselőtepusztán kulcsosházat és környezetvédelmi találkozóhelyet
üzemeltető Szabadfelfogású Természetvédők Köre egyik aktivistája, Veres Csaba
azt gondolja: a Naszály védettségének fokozása és a kőbányászat lépcsőzetes
megszüntetése éppen akkor érhető el, ha minél többen megismerkednek a
fővároshoz közeli, így más dunakanyari célpontokhoz hasonlóan vonzó
hegyvidékkel. A bakancsos, kerékpáros és lovas turizmus, a természetismereti
táboroztatás sok olyan új hívet csalogathat a Naszályra, akik aztán maguk is
támogatói lesznek a helyi természetvédelmi célok megvalósításának.
Török László,