Metró, Gellért-hegy, geológia

A Duna alatti nyomvonalterv a földtani adottságok tükrében

NSZ • 2002. október 26.

Lapunk megjelentette Gulyás Lászlónak, a DBR Metró Kft. projektigazgatójának vitaindító írását, amelyben a szerző a 4-es metró tervezett nyomvonala mellett érvelt. Szerkesztőségünk jelezte, hogy a témáról szakmai vitafórumának ajánlja fel lapunk hasábjait, abban a reményben, hogy ezen az alapon konszenzus alakulhat ki a fővárosi közlekedés e fontos elemét érintő polémiában. Ezúttal dr. Korpás Lászlónak, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökének valamint Kovács Józsefnek, a Közép-európai Bányászati Fejlesztési Iroda Kft. ügyvezető igazgatójának véleményét közöljük.

Az elmúlt két évben több szakvéleményben értékeltük a Gellért-hegy és környezetének geológiai felépítését. E kutatások eredményeit egyrészt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat szakmai lapjában, a Karszt és Barlang 2002. évi számában adtuk közre (Korpás L. és szerzőtársai: A Gellért-hegy földtana, karszt- és szerkezetfejlődése), másrészt a http://meta.mafi.hu internetcímen tettük az érdeklődök számára elérhetővé. A kutatás célja a Gellért-hegy tömbjében lévő természetes és mesterséges üregek dokumentálása és értékelése volt a rendelkezésünkre álló, főleg publikált adatok alapján. Ezt a felszíni analógiát használtuk fel a 4-es metró Duna alatti nyomvonalterve geológiai, valamint karszt- és barlangföldtani adottságainak előrejelzésében. Vázoltuk a fejlődéstörténeti és tektonikai, valamint karsztgenetikai modelleket. Elkészítettük a Gellért-hegy és környezete földtani térképeit, dokumentáltuk az ismert barlangokat és üregeket. Kidolgoztuk a terület karsztfejlődési modelljét és meghatároztuk a barlangképződés fő fázisait. Értékeltük a 4-es metró Duna alatti tervezett nyomvonalának kritikus képződményeit, és a fő karsztos szintek kijelölése mellett megadtuk az ezekben várható barlangok és üregek maximális méretét. A továbbiakban témánkat lehatárolva, csak ezekkel kívánunk foglalkozni.

Szakmánkban régóta közismert a Duna-parti termálforrások és azokat hasznosító fürdők vízáramlási modellje. Ezt a képet a nem szakemberek számára is érthető módon kívánjuk bemutatni a Gellért-hegyről felvett budapesti panorámakép geológiai szelvényvázlatával. Az ábrán jól látható, hogy a Gellért-hegy több mint 200 millió éves kiemelt dolomittömege, törések mentén miként zökkent le a mélységbe, a fedőjében elhelyezkedő fiatalabb törmelékes, márgás és agyagos kőzetekkel együtt. A dolomit és közvetlen fedőjének törmelékes, valamint márgás kőzetei jól vezetik a vizet, míg a fiatalabb agyagos kőzetek gyakorlatilag vízzáróak. A mélységből feláramló meleg vizek és a felszínről beszivárgó csapadékvizek pályái részben meredek dőlésű nyitott törések és azokhoz kapcsolódó repedések, részben pedig eltemetett barlangok, karsztos járatok. A nyitott törések a vízzáró agyagos kőzetekben bezáródnak és gyakran az eltemetett barlangi szinteket is szigetelik. Ezek elhelyezkedése meglehetősen bonyolult, és pontos előrejelzésük nehéz feladat.

A fenti kőzetek felszíni és felszín alatti elterjedését a Duna medrében és mindkét partján mélyített fúrások, mért geofizikai szeizmikus, elektromos és termoszelvények alapján térképet szerkesztettünk. Az ott kimutatott legfontosabb törések kijelöléséhez a mért szeizmikus és geoelektromos szelvények nyújtottak segítséget. Az eltemetett barlangok, karsztos járatok helyének és méretének meghatározására a jelenleg ismert módszerek az elvárt mérnöki követelményekhez képest nem elég pontosak, ezért erre a célra az ismert felszíni analógiákat használtuk fel. A Gellért-hegyi barlang XIX. században készült metszete illusztrálja, hogy milyen maximális méretű eltemetett barlangok létével kell számolni.

Áttérve a 4-es metró nyomvonaltervének értékelésére, a vonalvezetés szempontjából kritikus képződmények a dunai átvezetés földtani szelvényében: a dolomit, az annak fedőjében települő törmelékes bázisrétegekből álló lepel, valamint az ezt fedő repedezett márga. Az ezeket tagoló vagy egymástól elválasztó nyitott törések legalább hatvanfokos dőlésűek, és szélességük elérheti a két métert. E törések közül különösen fontos a tervezett nyomvonalat metsző, északnyugati–délkeleti irányú, legalább három vonalból álló vetőnyaláb, amely a Duna alatti dolomittömböt kelet felől határolja. A vonalvezetés másik, törések által tagolt szakasza az a kelet-északkelet–nyugat-dél-nyugati töréses öv, amely a Gellért-hegyet dél felől határolja le és a Duna medrében is követhető.

A fenti törések mellett különösen jelentős a dolomit és a törmelékes bázisrétegek kitüntetett karsztos határfelülete, amelynek morfológiai tagoltsága többméteres lehet. Ezen a határon, valamint alatta és felette olyan üledékekkel kitöltött vagy vízzel teli, eddig felderítetlen barlangok és karsztos járatok fordulhatnak elő, amelyek mérete a dolomit esetében a hatméteres hosszúságot, a kétméteres szélességet és a 3,5 méteres magasságot, a törmelékes bázisrétegek esetében pedig a tizenkét méteres hosszúságot, a tizenegy méteres szélességet és a tizenhárom méteres magasságot is elérheti. A repedezett márgában várható, keskeny hasadékbarlangok hossza huszonhét méter, szélessége 2,2 méter magassága pedig 6,5 méter is lehet.

Dr. Korpás László–Kovács József