vargacs

Karszt és Barlang, 1978. évf. I-II. füzet, p. 7-10., Budapest

Varga Csaba

AZ ODOR-VÁRI HAJNÓCZY-BARLANG

ÖSSZEFOGLALÁS

A Bükk déli oldalán, Odor-vár közelében a tiszaföldvári gimnázium diákjai 1971-ben barlangot fedeztek fel, amelyet iskolájuk névadójáról Hajnóczy-barlangnak nevezetek el. Az alábbi cikk részletesen ismerteti a barlang egyes szakaszait és képzõdményeit, valamint röviden összefoglalja az 1971-78. között ott végzett tudományos adatgyûjtõ munkát. A cseppkövekkel gazdagon díszített barlang hossza - a kutatások 1978. évi állása szerint - már megközelíti az egy kilométert.

BEVEZETÉS

A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium 1963 óta nyaranta rendez kutatótábort diákjai részére a Bükk-hegység déli részén levõ Odor-váron. Ebben a táborban - többek között - barlangkutató csoport is mûködik, amely 1971 óta az MKBT tagja. A csoport munkaterülete az Odor-vár és környéke. A barlangkutatók 1963-tól 1971-ig fõként az Odor-vári-cseppkõbarlangban dolgoztak. A Szilvássy Gyula vezette Vámõrségi Barlangkutató Csoport 1962-ben 180 m hosszúságban tárta fel ezt a barlangot, s a diákoknak sikerült további 30-35 m-rel növelni azt.

1971-ben a véletlen is közrejátszott a késõbbi Hajnóczy-barlang felfedezésében. Táborozás elõtt néhány nappal vezetõ nélkül maradt a barlangkutató csoport, így a diákok nem dolgozhattak az Odor-vári-cseppkõbarlangban. Ekkor került sor a korábbi terepbejárások során feljegyzett egyik "rókalyuk" bontására. A mintegy háromnapos rohammunkával sikerült úgy kitágítani a szûk bejáratot, hogy 1971. július 25-én már be lehetett jutni a Niagarán keresztül a Táncteremig, majd a Csodák terméig. A Hajnóczy-barlang felfedezõi: Ádám András, Bárdi Anna, Gál István, Hegedûs Gyula és Pödör László voltak.

A barlang elhelyezkedése, geológiai viszonyai

Az Odor-vár csúcsától É 228; D 48 irányban, légvonalban 140 m-re 460 m tszf. magasságban található a Hajnóczy-barlang bejárata. A barlangot rejtõ kõzet sötétszürke, szaruköves és szarukõmentes ladini mészkõ (BALOGH 1964.). Bár e kõzetösszlet a Hór-völgy keleti oldalán uralkodó típus, mégis az Odor-váron kívül kissé délebbre a Fény-kõ keleti részén is megjelenik. Az Odor-vár és környékén a Hór-völgy Ny-i oldalán, É-on a Hosszú-völgyig a jellemzõ kõzet a sötétszürke alsó ladini agyagpala és homokkõ (BALOGH 1964). Eme idõsebb kõzet a hegységképzõ erõk hatására rátolódott a fiatalabb mészkõre (SCHMIDT 1957). A fedettség korábban nagyobb mérvû volt, amit igazol az is, hogy a Hajnóczy-barlang olyan részeiben találhatók jelentós nagyságú pala-törmelékkúpok, melyek felett a felszínen most nincs pala.

A barlang morfológiai leírása

    A szûk bejárat után néhány méteres kuszodán, majd keskeny, meredek lépcsõkön lehet lemászni a Niagarához, ahonnan két irányban haladhatunk tovább : Ny-ra a Háztetõn a Rom-terembe, míg a Niagara 60°-os lejtõjén leereszkedve, K-i irányban a Tánc-terembe juthatunk. A barlangnak ebben a részében igen jól láthatók a réteglapmenti kialakulás jellemzõ jegyei:
    - a barlang mennyezete és az alja fokozatosan távolodik egymástól;
    - e részre jellemzõ a labirintusos szerkezet;
    - az Odor-várra jellemzõ ÉÉK-DDNy-i irányú és erre merõleges törésvonalak itt is jelentkeznek, s a járatok is e kitüntetett irányokban képzõdtek.

A Táncterembõl továbbhaladva érjük el a Csodák termét. Ebben a kis tölcsérszerû üregben képzõdtek a barlang Nagy-terem, Lapos-terem vonallal záródó részének legszebb cseppkövei. Innen DK-i irányban kúszva érjük el az Alsó-, ill. Felsõ-füstös-termeket. Nevüket a falaikon képzõdött fekete füstszerû anyag miatt kapták, ami az Egri Tanárképzõ Fõiskola Kémia Tanszékének elemzése szerint kalcium-szulfát-vaskarbonát 31 % CaCO3, 8,4% Fe tartalommal.
A Füstös-termek melletti Kuszodán visszafelé menve, a Csodák terme után, egy szúk átjárón jutunk be a Lapos-terem K-i végébe. Itt egy gyönyörû cseppkõóvoda fogad, közöttük az Amphora, ami valóban egy amphora mini-változatára emlékeztet. A fejünk feletti szikláról néhány mm átmérõjû, 1-2 cm-es heliktitek kínálják a szép látványt. A Nagy-terem felé csak kúszva haladhatunk, mivel a Lapos-terem - nevéhez méltóan - átlagosan 50-80 cm magas. Az É-i falon sûrû kis csomókká - sündisznókká" - összeállt kalcitkristály-csoportok találhatók. A termet ÉÉNy-DDK-i irányú repedések szabdalják, melyek mentén "cseppkõkerítések" képzõdtek. A cseppkövek méretei : átmérõ : 5-15 cm, magasság: 55-80 cm.

    A Nagy-terem felé egy ÉÉK-DDNy-i irányú "kerítés" zárja le a Lapos-termet, végén egy szépen fejlett görbe sztalagmittal. A "kerítést" adó cseppkövek méretei: átmérõ: 6-20 cm, magasság: 70-97 cm.
A Lapos-terem Ny-i végénél csatlakozik az az út, amely a bejárattól Ny-ra indulva elõbb a Rom-termet, majd kis kitérõvel az Orgona-termet érintve jut el a Depóba. Az Orgona-terem nevét a megkocogtatva szép hangokat adó drapériájáról kapta.
    A Depóból továbbmenve, egy óriási leszakadt sziklát megkerülve érünk a Nagy-terembe, melynek hossza 48,40 m, legnagyobb szélessége 14 m, magassága 5-8 m. A terem legszebb része a Ny-i végét képezõ Szentély. Ennek a kis kupola formájú üregnek a falát szõlõfürtszerûen képzõdött kalcitkristályok borítják, míg az alját mini-tetaráták sokasága díszíti.
    Az É-i fal Ny-i végén egy 11 m hosszú 40-60 cm széles repedés van, melynek mindkét oldalát kalcitkristályok ékítik. A kristályok legnagyobb élhosszúsága 3,5 cm, lapdõlés 23°-60°. Méretük fölûrõl lefelé, egyenletesen növekszik. A kristálylapokon látható oldásnyomok a képzõdés utáni víz alá kerülést bizonyítják.
A Nagy-terembõl a Leyla-járaton keresztül jutunk be a barlang cseppkövekben leggazdagabb részébe, a Galériába. Ennek jelenlétét a Leyla végén levõ, fekvõ mandula alakú nyíláson elõtörõ erõs huzat jelezte, s 1973-74-ben az itt levõ törmelékkúpot átbontva sikerült a bejutás.
A Galéria hossza: 70,40 m, szélessége: 1-8 m között változik, míg magassága: 4-13 m.
A Galéria nagymérvû cseppkövességét indokolja az a tény, hogy a mennyezetét függõlegesen álló réteglapok alkotják, s így ide nagyobb mennyiségû víz juthatott be, s jut be ma is. Jellemzõ cseppkõméretek: átmérõ 6-15 cm, magasság: 180--310 cm. Az itt képzõdött cseppkövek érdekessége, hogy függõleges hosszmetszeteik nem téglalap alakúak, hanem egy legömbölyített, szabálytalan cikcakkos sávot alkotnak.

    A Galéria ÉK-i végébõl vett üledékmintából sikerült meghatároznia dr. Kordos Lászlónak a Mimomys savini pocokfajt, melynek kora a középsõ-pleisztocén alsó szakaszára tehetõ (Kordos 1976). A Galéria K-i végébõl, beomlott többtonnás sziklák között lehet feljutni az Óriás-terembe. A terem hossza: 62,40 m, magassága: 14 m, szélessége: 16,50 m.
    E rész felszínhez való közelségét jelzi, hogy a mennyezetrõl sûrû csomókban, 20-40 cm-es hosszúságú, vöröses színezetû hajszálgyökerek lógnak le. Jelenleg ez a terem a barlang egyik legszárazabb része, de hogy korábban több csapadék jutott ide, azt igazolják az itteni emberderék vastagságú sztalagmitok, valamint a D-i falon levõ ,;Téli erdõ" cseppkõlefolyás. Érdekessége még az Óriás-teremnek a "denevérkarr", amit a tekintélyes vastagságú guanóban alakított ki a mennyezetrõl csöpögõ víz.
    A barlang további részeihez a Galéria Ny-i végébõl juthatunk el. Innen a Kriptán, a Golgotán és a barlang legszûkebb átjáróján - a Satun - keresztül érjük el a Labirintust, ami feltételezhetõen egy fölötte volt járat fenékszintjének beomlásából keletkezett sziklahalmaz.
    A Labirintusból kikerülve tárul elénk a meredek falakkal határolt, néhol 13-15 m magas, 42,3 m hosszú Grand Kanyon. Szélessége 1,5-7,5 m között váltakozik. Ez a barlangszakasz az elõzõektõl teljesen eltérõ arculatot mutat. A meredek oldalfalakon kannelurák találhatók, s cseppkõkéreg szinte sehol. Különbözõ magasságokban, korábbi kitöltésekbõl származó, breccsásodott kéregmaradványok jelzik a régebbi talpszinteket.
    A Grand Kanyon közepén egy törmeléklejtõn kell fölmennünk, melynek anyaga mészkõ és pala. Ezután a Hufi-kürtõ mellett megyünk el. Ez a 14,77 m mély kürtõ visz le a barlang egyik legépebb szakaszába, egy elhagyott patakmederbe. A 14,37 m hosszú járat mindkét végén agyagos eltömõdés akadályozza a továbbjutást. Ezen a rövid szakaszon is két jól fejlett meander figyelhetõ meg.

Az odor-vári Hajnóczy-barlang alaprajza.

A felmérést a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium tanulói végezték 1971 -78. között. A számok magyarázata: 1 Tsitsogó-terem, 2 kürtõsorozat, 3 Komszomol-terem, 4 Szojuz-Apollo-terem, 5 Hufi-kürtõ 6 Grand Kanyon, 7 Labirintus, 8 Galéria, 9 Óriás-terem, 10 Leyla-terem, 11 Lapos-terem, 12 Nagy-terem, 13 Orgona-terem, 14 Depó, IS Rom-terem, 16 Háztetõ, 17 Niagara-terem, 18 Táncterem, 19 Csodák terme, 20 Alsó füstös-terem, 21 Felsõ füstös-terem.

Plan of the Hajnóczy Cave in the Bükk Mountains. Surveyed by the students of the .1. Hajnóczy Highschool of Tiszaföldvár.

    A Grand Kanyonban folytatva utunkat Ny felé, néhány méter után két irányba ágazik el a járat: balra fölfelé a Szojuz-Apolló-ág van, ahol a barlang egyik legszebb cseppkõképzõdményét találjuk, a Csipkevárat, míg jobbra lefelé a Komszomol-terem közel 20 m-es szakadéka tátong.
    A Komszomol-terem aljára vaslétrán megyünk le, s menet közben a jobboldali falon megcsodálhatjuk azokat a Lófogakat, melyeket a most is intenzíven csepegõ víz vésett a meredek falat borító cseppkõkérgezõdésbe. A "lófogak" mérete 2-4 cm-tõl 8 -9 cm-ig terjed, s a fal alján helyezkednek el a nagyobbak. Ebbõl következik, hogy e képzõdmények kialakulásánál döntõ szerepe van a leesõ vízcsepp mechanikai, vésõhatásának. A "lófogas" fal E-i oldalán többméteres, jól fejlett kannelurák találhatók.
    A Komszomol-terembõl ÉNy-i irányban haladva jutunk el a barlang legnagyobb alapterületû termébe, a Tsitsogóba. Nevét az alját borító, képlékeny vörösagyagról kapta. Hossza: 87 m, legnagyobb szélessége: 26,60 m, magassága: 3-8 m között változik.
    A terem ÉK-i végében nyílik a 35 m mély, 77,3 m hosszú kürtõsorozat, melynek felsõ szakasza két párhuzamos járatból áll. Az egyik csak hágcsóval járható, de a másikban a kipreparálódott szarukövek kiváló kapaszkodóul szolgálnak biztosított mászásnál. A két járat, 19 m után egyesül, majd egy 9,5 m-es szakasz következik, ahol ugyancsak hágcsóval lehet lejutni egy álfenékre. Itt kissé kiszélesedik a kürtõ - mintegy 5 x 2 m-es méretben - s egy oldalrepedésen keresztül, kb. 4,5 m-es függõleges út után érhetõ el az a -28° lejtésû rész, ahova a Komszomol-terembõl nyíló, 1978 nyarán feltárt kürtõ is vezet.
E járat végén van a Hajnóczy-barlang legmélyebb pontja -117 m, a bejárat szintjétõl -98 m.
    A kürtõsorozat bejáratától DNy-ra haladva elõbb a barlang talán legszebb cseppkõpárja, az alabástromfehér Piéta mellett visz el utunk, majd a Tsitsogó közepétõl Ny-ra egy suvadással keletkezett medencében mehetünk tovább. A medence 3-6 m hosszú. A suvadás régvoltjára utal, hogy a medencében egy kb. 1 m átmérõjû, 70-80 cm magas cseppkõtömb van, ami a fölötte levõ drapéria-együttes csepegõ vizébõl képzõdött. A szép drapériacsoportot a "Barlang Szívének" kereszteltük el. Továbbmenve egy szép képzõdmény, - az "Angyalka" - mellett haladunk, majd elérjük a "Hólejtõt", melynek fehérségét úgy õrizzük, hogy csak zokniban szabad rámenni. Még néhány lépésig az féllábszárig érõ agyagban - és, véget ér a Hajnóczy-barlang 1978-ig feltárt szakasza.

Tudományos adatgyûjtések a barlangban

A barlang feltárásával párhuzamosan készítették diákjaink - Kocsis Emília irányításával - a mellékelt térképet. A felmérésnél bányászkompasszal dolgoztak, majd a Komszomol-teremtõl függõkompasszal és függõívvel. Az oldaljáratok (Hufi-kürtõ, Szojúz-Apolló-terem, a kürtõsorozat) térképezésénél Bézard-féle tájolót használtunk. A pontok rögzítése falra vésett X-ekkel történt. A már elkészült térkép alapján a Hajnóczy-barlang jelenlegi ( 1978) poligon menti hossza 947 m.
Térképészcsoportunk - Németh Gyula irányításával - egy új térkép készítésén munkálkodik. Mûszereik: függõkompasz és függõív. A poligon pontokat falba tiplizett csavarokkal jelölik.
Dr. Kordos László 1973. óta folytatja a Hajnóczy-barlang üledékeinek õslénytani vizsgálatát. Eddig mintegy 10 helyrõl vett, kb. 4 q üledéket vizsgált meg, s a Galéria ÉK-i részébõl vett mintából elõkerült, a már korábban említett, korhatározó jelentõségû Mimomys savini maradványa.
1977-ben csepegõvíz-, kõzet-, hordalék- és levegõmintákat vettünk a barlang különbözõ pontjairól. A vízminták elemzését a Középtiszavidéki Vízügyi Hivatal szolnoki laboratóriumában végezték, míg a kõzetmintákat a MÁFI-ban vizsgálták. Ezúttal is köszönet érte. Ezek adatainak feldolgozásával kíséreljük meghatározni a barlang feletti litoklázisrendszer jellemzõit, valamint a barlangot rejtõ kõzet petrográfiai mutatóit.
Folyik a barlang morfogenetikai feltérképezése, melynek érdekében diákjaink 1976-ban térképen rögzítették a jellemzõ karsztos képzõdmények (sztalagmitok, sztalaktitok, kristályok, drapériák, kannelurák stb.) elhelyezkedését. Ugyanekkor a járatok meghatározó keresztmetszeteit is felmérték.
Jelentõs mennyiségû fotódokumentáció áll rendelkezésünkre, melynek tekintélyes részét Szlankó István, kisebb hányadát Gyói Imre készítette. Fotóanyagunk fekete-fehér és színes papírképekbõl, valamint színes diapozitívokból áll.

Németh Gyula irányításával 1975 júliusában széndioxidmérések történtek a barlangban. A következõ adatokat vették fel:
Óriás-terem: hõmérséklet 10,4°C, relatív páratartalom 99%, CO2 tartalom: 0,84o/oo·
Galéria: hõmérséklet 10 °C, 9,4 °C, relatív páratartalom 98%, CO2 tartalom 0,76o/ oo·
Legújabb méréssorozat a barlangban - 1978. V. 22-tõl - a talajgázok alfa-aktivításának mérése. Ezt a kísérletet a debreceni ATOMKI részérõl dr. Somogyi György kandidátus irányítja. A kísérlet célja, hogy a barlangi, viszonylag zavartalan körülmények között vizsgálják ezt a jelenséget. E munkában a mi tevékenységünk az, hogy 4-5 hetenként szilárdtest-detektorokat cseréljünk a barlang különbözõ pontjain, valamint a felszínen. Az értékelést Debrecenben végzik. Feltehetõen a kapott adatokból pontosabb képet kaphatunk a terület geológiai viszonyairól is.

Varga Csaba
Hajnóczy József Gimnázium 5430 Tiszaföldvár

IRODALOM

BALOGH K. (1964): A Bükk-hegység földtani képzõdményei. -Budapest.
JAKUCS L. (1971): A karsztok morfogenetikája. A karsztfejlõdés varienciái. - Budapest.
KORDOS L. (1976) : Barlangi õslénytani ásatások és gyûjtések 1976-ban. (Az Õslénytani Szakbizottság 1976. évi jelentésének melléklete.) - Beszámoló az MKBT' 1976. évi tevékenységérõl. p. 44.
SCHMIDT E. R. (1975): Geomechanika. - Budapest.
SZILVÁSSY A. (1962): Beszámoló a Vámõrség Barlangkutató Csoport munkájáról. - Karszt- és Barlangkut. Táj. VIIl-X. sz.

A HAJNÓCZY-BARLANG BIBLIOGRÁFIÁJA

BÖCKER T. (1977) : Fõtitkári beszámoló az 1977. május 21-i Küldöttközgyûlésre. - Bp., p. 28-29.
BÖCKER T. (l978): Fõtitkári beszámoló az 1978. április 29-i Tisztújító Küldöttközgyûlésre. - Bp., p. 20., 41 - 42. FODOR I. (1976) : Jelentés a Barlangklíma- és Terápiai Szakbiz.
1976. évi munkájáról. - Beszámoló az MKBT 1976. évi tevékenységérõl. Bp., p. 26.
HEVESI A. szerk. (1977) : Bükk útikalauz. - Bp., p. 79. KOCSIS E. (1972) : A Hór-völgy geomorfológiai vizsgálata.(Kézirat) KLTE 1972.
KOCSIS E. - VARGA CS. (1972): A Hajnóczy-barlang feltárása.
- Karszt- és Barlangkut. Táj., 6.sz. p. 10 - 14.
KORDOS L. (1974) : Jelentés a Hajnóczy-barlangban végzett õslénytani és üledékföldtani vizsgálatokról. - Karszt- és Barlangkut. Táj., 5- 6. p. 20-25.
KORDOS L. (l976): Barlangi õslénytani ásatások és gyûjtések 1976-ban. (Az Õslénytani Szakbizottság 1976. évi jelentésének melléklete). - Beszámoló az MKBT 1976. évi tevékenységérõl. p. 44
MIKLÓS G. - VÁROSI J. (1977) : A Hajnóczy-barlang elméleti feltárása. (Kézirat.) - Szeged J. Gy. TK. Föisk.
NÉMETH GY.--KOCSIS E.- VARGA CS. (1975) : Az Odor-vár és a Hajnóczy-barlang. - Matyóföld 1974/75. Mezõkövesd. p. 103-112.
SZABÓ J. (I978) : Cseppkövek erdejében. - Szolnok Megyei Néplap. július 13. p. 6.
VARGA CS. (1976a) : A Hór-völgy karsztmorfológiai vizsgálata, különös tekintettel az Odor-várra. (Kézirat. J - JATE p. 1-24.
VARGA CS. (l976b): Jelentés a Hajnóczy József Barlangkutató Csoport 1975. évi munkájáról. - Beszámoló az MKBT 1975. elsõ félévi tevékenységérõl, Bp., p. 33-36.
VARGA CS. (1976c) : Jelentés a Hajnóczy József Barlangkutató Csoport 1975. évi munkájáról. - Beszámoló az MKBT 1975. második félévi tevékenységérõI. Bp., p. 115-116.
VARGA CS. (1978): Jelentés a Hajnóczy József Barlangkutató Csoport 1976. évi munkájáról. - Beszámoló az MKBT 1976. évi tevékenységérõl. Bp., p. 147-148.
VARGA L. (Í970): Adatok az Odor-vár és környéke karsztmorfológiájához. - Földr. Ért. XIX. évf. I. füzet.
VARGA L. (1973) : Új cseppkõbarlang a Hór-völgyben. - Élet és Tudomány, XXVIII. évf. 28. sz. VII. 13.
VARGA L. (1978): A délbükki Odorvár barlangjai. - Földrajzi Ért. 2. p.178-182.

THE HAJNÓCZY CAVE OF ODOR-VÁR

On the side of a 546 m high mount called the Odor-vár on the southern slope of the Bükk Mountains, highschool students of Tiszaföldvár, after carrying out excavations, got in 1971 into a cave which had been totally unknown before that. They named the cave for the eponym of their school, József HAJNÓCZY, the famous Hungarian jurist and reformist martyred in the 18th century. The cave itself developed in dark grey, locally cherty Triassic limestones, the roofs in some parts of the cave being constituted by schists. No active stream occurs in the cave, but its rooms accomodate hosts of stalactites and stalagmites. According to the state of explorations and excavations reached in 1978, the cave is 947 m long, attaining a maximum of 117 m in depth. An enormous amount of samplings of different kind of materials was undertaken in recent years in the cave; the samplings and analyses encompassed the dripping water, the rock, the alluvium and the air. A considerable quantity of sediment was examined paleontologically and, as a result of this work, the fossil remains of Mimomys savini, an age index organism, were discovered in it. Since May 1978 the alpha activity of gases emanating from the soil has been regularly measured in the cave.