MECSEK
2008. október
A Mecseki Karsztkutató Csoport októberben a három évtizede kutatott Spirál-víznyelőben, egy kereszthasadékon keresztül bejutott, a barlang tág szelvényű ősi járataiba.
Az új járatrész méretei nem a megszokott „mecseki méretek”!
Az eddig feltárt négy nagyobb terem közül az egyik, a Spirálszíve-terem (nevét egy cseppkőképződményéről kapta) a Mecsek eddig ismert egyik legnagyobb barlangi terme.
A méretei lenyűgözőek, 26 m hosszú, 13 m széles és a becsült magassága (lézertávmérő hiányában) 30 m
A térképezéshez fix pontokkal végigvezettük a főpoligont. Oldaljáratokba, fülkékbe nem mértünk be, hanem kizárólag a továbbjutás szempontjából reményteljes barlangszakaszokat mértük fel.
Így a főpoligon hossza 203 méter lett!
A bejutás nem a közel 100 méter mélységben húzódó vizes járatok valamelyikének végpontján történt.
Hanem egy jóval magasabban nyíló, igen szűk hasadékot átbontva, jutottunk el egy borsókövekkel borított hasadék-akna tetejébe. A 15 m mély Borsóköves-hasadék alján 6 hónapos munkával hatoltunk be a tág szelvényű cseppköves járatokba.
Az újonnan feltárt járatrészt előszobának tekintjük, mely talán bevezet minket a már 50 éve keresett Vízfő patakos barlangjába.
Az új szakaszban csodálatos cseppkőképződmények díszítik a termeket.
Vannak kisebbek…
…és vannak nagyobbak!
Négy reményteljes továbbjutási lehetőséget találtunk, melyek közül a Spirálszíve-terem aljzatában nyíló akna a legígéretesebb.
E terem nyugati falán hatalmas visszaoldódott cseppkőfolyás található, mely az Omladékos-aknába vezet.
Azonban az akna tetejében több tonna osztályozatlan omladék szorult meg. Ezt az omladékot kell megbontanunk ahhoz, hogy lejuthassunk.
A másik három továbbjutási lehetőség, a termekből nyíló, felsőbb járatokon keresztülvezető, kerülőutat jelenthet a patakos ághoz.
Pécs, 2008.11.14.
Glöckler Gábor (Fotók: Gál Gy., Glöckler G.)
BESZÁMOLÓ A MECSEK EGYESÜLET BARLANGKUTATÓ OSZTÁLY, A PRO NATURA KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ EGYESÜLET ÉS A SZEGEDI KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ EGYESÜLET KÖZÖS NYÁRI KUTATÓTÁBORÁRÓL
A Mecsek Egyesület Barlangkutató Osztály és a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület 2001. július 26. és augusztus 12. között rendezte meg szokásos nyári “nagy” kutatótáborát a Nyugat-Mecsekben. A kutatótábor elsõ felében, a Pro Natura Karszt- és Barlangkutató Egyesülettel közösen, a Mészégetõ források barlangjának vízszintsüllyesztéses kutatására került sor. A kutatótábor második felében a Szuadó-völgyi nyelõk feltárásának folytatása volt a cél.
A Mészégetõ források barlangjában tervezett vízszintsüllyesztéses kutatást nagyon komoly elõkészítõ munka elõzte meg, amelynek keretében 2001. januártól dolgozott együtt a MEBO, a PNKBE és az SZKBE közös gárdája. A tábor keretében végzett terepi munkálatok 2001. július 27-én kezdõdtek meg. Az elsõ két napban a fel-szerelések beszállítása, az elektromos kábelek, illetve a szükséges csatlakozók és szerelvények beszerelése történt meg. A 2. napon, július 28-án, még éjszaka egy szivattyúpróbát követõen megindult a folyamatos, 24 órás mûszakok mellett végzett munka. A III. és a IV. szifonok leszívása után, július 29-én délelõtt sikerült elérni (alig 11 óra alatt) a korábban ismert végpontot, az V. szifont. Délután megkezdõdhetett az V. szifon leszívása. Az V. szifonban a feltárási és térképezési, illetve dokumentálási munkálatok egészen augusztus 3-ig, péntekig tartottak.
A kutatás mindvégig rendkívüli nehézségek mellett folyt. A “szokásos” barlangi körülmények és az állandó vízutánfolyás következtében meglévõ nehézségeinket, már július 29-én délutántól kezdve igen komoly levegõhiány nehezítette. A magas CO2-szint miatt a szivattyúzás megkezdését követõ 3. naptól mesterséges levegõztetést kellett alkalmaznunk. A felszínrõl kompresszor segítségével, gumitömlõkön keresztül – tekintettel a rendelkezésünkre álló nagy kapacitásra – szakaszosan jutattunk be friss levegõt a végpont környékére, megteremtve ezzel a biztonságos munkavégzés alapfeltételét.
Fáradozásaink eredményeképpen 52 méter hosszúságban sikerült megismerni a Mészégetõ források barlangjának V. szifonját. Ezzel a barlang a Mecsek-hegység második leghosszabb barlangjává vált, feltérképezett összes hosszúsága 330 méter. A kutatótábor elsõ hetének jelentõsége azonban mindezeken túlmutató, és nem csak a megismert víz alatti barlangszakasz tudományos és természeti jelentõségében van, hanem abban, hogy egy olyan kutatógárdát sikerült összekovácsolni, amely képes rendkívül magas technikai és szervezeti színvonalú kutatási feladatok megszervezésére és hatékony lebonyolítására.
A kutatótábor második felében a Szuadó-völgy víznyelõinek továbbkutatása volt a cél. Komolyabb munkálatokra a Trió-barlang végpontján került sor. Változatosságképpen itt is rossz szellõzési viszonyok mellett kellett folytatnunk a feltárást, aminek következtében itt is ki kellett építenünk a megfelelõ levegõztetési rendszert. További nehézséget jelentett az áztató, “jéghideg” iszapfürdõ, amely a beszállásnál azonnal “elázó” mûszakok tûrõképességét a végsõkig próbára tette. A munkánk eredménye-képpen 25 m újabb barlangszakaszt sikerült feltárni, amellyel a Trió-barlang összhosszúsága 160 méterre növekedett. A tábor idején megkezdõdött a barlang rész-letes térképének elkészítése is.
Összefoglalva a kutatótábor 18 napját rendkívül eredményesnek minõsíthetjük. Ismerve a Mecsek barlangföldtani viszonyait, a feltárt 77 méternyi új járat jelentõs eredményként értékelhetõ. Ugyancsak büszkék lehetünk, ha humán, vagy eszköz oldalról vizsgáljuk meg a kutatótáborra összpontosított erõt. A létszámot a helyszínen megfordult kb. 105 fõ jellemzi a legjobban, akik közül 84 fõ barlangi mûszakot is teljesített. A 18 nap alatt 20 és 50 fõ között mozgott a helyszínen tartózkodó résztvevõk száma. A felvonultatott technikai “arzenál” nagyságát a Mészégetõ források barlangjába, majd a Trió-barlangba beépített több millió Ft értékû technikai felszerelés reprezentálja (közel 1 km-nyi tûzoltótömlõ, 4 nagyobb, 4 kisebb teljesítményû szivaty-tyú, 500 m öteres kábel, csatlakozók, dobozok, szekrények, aggregátorok, két kisebb, egy nagyobb teljesítményû kompresszor, mindenféle levegõtömlõk, akkumulátoros és kábeles fúrók, gépjármûvek, stb.), amelyek végül szerencsésen visszakerültek raktárainkba és nagylelkû tulajdonosaikhoz.
Befejezéseképpen jelen vázlatos összefoglalónak, itt is szeretnénk köszönetet mondani minden résztvevõnek és támogatónak, hogy segítségükkel megvalósulhatott a közelmúlt talán egyik legnagyobb szabású hazai barlangkutató tábora. Reménykedve az ehhez hasonló folytatásban,
Tarnai Tamás
ÚJ, MELEGVIZES BARLANG A VILLÁNYI-HEGYSÉGBEN (2001)
Ez év elején néhány méter mélységű természetes felszakadás lett ismert a Villányi-hegység előterében található siklósi Várhegy délnyugati felén, magánterületen. Egy családi ház fáskamrájának télvégi készletcsökkenése derített fényt az üreg létére. A hely Siklós elhanyagolt, csatornázatlan része, mely etnikailag Dél-Baranyát reprezentálja…
A Dél-Dunántúli Geológiai Szolgálat kérte fel csoportunkat, a Pécsi Egyetem Barlangkutató Egyesületét, hogy járjuk be az ismeretlen üreget. Miközben a Duna–Dráva Nemzeti Parknál a feltárás (kutatótábor) engedélyeztetése folyt, az előkészítés során egyre több járat vált ismertté.
A
siklósi Várhegy tömegét – ez egyben a barlang befoglaló kőzete – triász
dolomit (Csukmai Dolomit Formáció)
és tőle északabbra jura mészkő (Templomhegyi
Mészkő Formáció) alkotja. A hegy e déli oldalán régóta ismertek
langyosvizű források. A bar-lang jelenlegi bejáratánál
A
bejáráskor feltérképeztük a mintegy
képződött, mely lángfestéssel semmiféle jellegzetes színt nem adott (magnéziumra, mangánra, szerves szennyeződésre gyanakodtunk, de valószínűleg a kén vala-milyen megjelenési formája). Valószínűleg a légtérből vált ki, mivel a mikroformák leg-védettebb belsőbb zugaiban nem települt meg e bevonat.
A gömbfülkék fala erős mállottságot mutat, alsóbb részeit, kisebb párkányokat mállási maradék, dolomitpor tölti ki, ill. fedi be (a por 10 %-os HCl hatására nem pezseg). A dolomitpor kipergéssel került a helyére, ez alapján feltételezem, hogy itt a gömbfülkék szabad légtérben keletkeztek. A dolomitban található kalcittelérek, cseppkövek a gömbfülkeképződés során hasonló fokú visszaoldódást szenvedtek el, kissé kipreparálódva, de a fülkék vonalát követve találhatók a különböző metszési síkok, oldódási ívek által feltárva. Néhány helyen valószínűleg huntit található, de erre csak az ásvány morfológiai megjelenéséből következtetünk.
A barlang levegőjének hőmérséklete kb. 18 °C-os, de pontos értéket a bejárat hőszigetelt lezárása után lehetne mérni.
Március 19–26 közt végzett munkálatok nem hoztak jelentős továbbjutást, mivel a felszínközelről behulló vályogos lösz, kőzettörmelék és kommunális hulladék anyagának felszínre deponálásával ment el időnk, energiánk nagy része. Majd az ezek után megtalált gömbfülke alján, egy perspektívikusnak ítélt, 10 cm-es hasadékot bővítve, 4 méteres függőleges bontással a karsztvíz szintjére jutottunk le. A további járatok felfedezésére a hasadék irányát követve komoly esély van, hiszen a langyos, agresszív karsztvíz erős mállasztó hatása itt már könnyebbé teszi e munkát.
Március
26-án Szikszai Attila búvár tájékozódó jellegű merülést hajtott végre
a "tónál", melynek során
A barlangból vízmintát vettünk. Az Egyetem laboratóriumában ammonium, nitrit, nitrát ("Aquamerck" gyorstesztek), m-lúgosság, kloridion, összes keménység (titrálás), továbbá pH, vezetőképesség-méréseket (Radelkis típusú mérőműszer ) végeztük el.
A mérések eredményei tájékoztató jellegűek, mivel más labor által referenciamérés (még) nem történt, de folyamatban van.
Az ammonium értéke, ismerve a környéken tapasztalható állattartás körülményeit, meglepően alacsony. A nitrát értéke – sajnos – megfelel a lakott területeken mérhető átlagnak. A barlang a felszíni vizek, beszivárgás felé zártnak, a legfelsőbb járatai is porszáraznak mutatkoztak a megismeréskor, de esősebb napok után a sziklaéleken csepegést lehetett megfigyelni.
Érdekes az alacsony pH érték, ez szinte semleges, alig lúgos kategórába sorolható. Biztos, hogy más ion "lenyomja" a pH-értéket, azaz növeli a hidrogénion aktivitását; hogy mi, az továbbra is kérdéses. Ugyanis hidrogénszulfidot higany-nitráttal nem sikerült kimutatni. Fontos megjegyezni, hogy a VITUKI munkatársai ívóvízbázis- védelmi munkálatokat végeznek Siklós környékén, ezek közt szerepel kútinterferencia kimutatása, melybe most már sikerült az új barlangot is egy vízszintingadozás- regisztráló telepítésével bevonni.
Véleményünk szerint a barlangbejárat környezetében az állattartás veszélyezteti a barlangot és a 12 m mélyebben található karsztvizet.
Ugyanis esősebb nap után mintegy 12 óra elmúltával a barlangban csepegő víz jelent meg, mely biztosan felszíni eredetű. Célunk, hogy innen vízmintát vegyünk feltevéseink igazolására.
További terveink:
w feltárások folytatása , melynek célja az újabb járatok megtalálása
w kommunális szemét felszínre hozatala, mely a karsztvíz közvetlen szennyezését okozza
w csepegő vízből mintavétel, melynek célja a felszíni eredetű szennyeződés minőségi meghatározása.
Pécs, 2001. 03. 30.
Dezső József
Pécsi Tudományegyetem Barlangkutató Egyesülete elnöke
Földrajzi Intézet , 7625 Pécs, Ifjúság u. 6.