A MAFC BARLANGKUTATÓ CSOPORT 1993. ÉVBEN VÉGZETT MUNKÁINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

 

 

 

 

TARTALOM:

 

1.BEVEZETÉS

2. A NYÁRI TÁBOR EREDMÉNYEI – BÁBA-VÖLGY

3. A Meander-nyelőben végzett kutatások

4. Az Alsó-hegyi vÍznyelők, és források. Az Alsó-hegy vázlatos hidrográfiai képe

5. A Nyugati-Picos nagy barlangjai   (Asturia, É-Spanyolország)

6. A Geldloch-Taubenloch rendszer megismerésére tett expedíció

7. Barlangtúráink a Róma környéki karsztterületeken

8.Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba

 

 

1.BEVEZETÉS

 

A MAFC Barlangkutató Csoport megalakulása óta rendszeresen foglalkozik a B.A.Z. megye területén található Alsó-hegyi karszt kutatásával. A korábbi években a kutatások fő célpontja a fennsíkon, a Nagy-Vecsembükkön található Őz-zsomboly, és a környéken található kisebb üregek voltak, egy klasszikus, esetlegesen a karsztvízszintre vezető aknasorozat feltárásának a reményében. Ez egyenlőre a barlangok alján felhalmozódott nagymennyiségű omladék miatt a befektetett nagy anyagi és emberi ráfordítások ellénére még nem járt átütő sikerrel, bár kisebb részeredményeket már sikerült elérni (pl. Gőte-zsomboly).

Az idei év során a a nyári táborunk színhelyéül a terület Ny-i részét választottuk, amely szorosabb értelemben már nem is tartozik az Úgynevezett Szilasi-fennsíkhoz. A tábor célja a Bába-völgy - Frank-barlang - Acskó-forrás feltételezett karsztrendszer vizsgálatza volt. A tábor fő célja - a BTI-vel történt egyeztetést követően a korábban már ismert, de a tábor előtt beomlott bejáratú fokozottan védett Frank-barlang úrafeltárása volt.

 

A tábor helyét a Szögliget és Bódvaszilas között elhelyezkedő Acskó-rétre tűztük ki, amelyet a gépkocsival való megközelíthetőség (felszerelésszállítás), és az Acskó-forrás, ill. a Frank-barlang közelsége indokolt. A tábot augusztus 25.-29. között közel 40 fő részvételével zajlott le (köztük számos vendég a BEAC-tól, ill. Walesből), melynek eredményeiről az alábbiakban számolunk be.

 

1.1. A nyári tábor lebonyolítása

 

A tábort  résztvevői egy gépkocsi kivételével gyalog közelÍtették meg Bódvaszilas, ill. Szögliget felől a környezet védelmének szempontjait a kényelem elé helyezve. Az egy személygépkocsi a nagymennyiségű közös felszerelés helyszínreszállításához volt szükséges. A fent említett községeket a tábor résztvevőinek egy jelentős része vonattal közelítette meg.

 

A táborban 14 walesi barátunk is részt vett akik a Brecon Beacons Nemzeti Park területén található Storey Arms Outdoor Education Centre magyarország barlangjaival ismerkedő expedicióját alkották, 11  fő 16-18 éves korÚ kamasz 3 felnőtt instruktor kÍséretében. A tábort tudatosan időzÍtettük egy kissé hozzájuk igazodva, tekintve hogy ez nem az első ilyen látogatásuk, és kölcsönösen kedvező tapasztalataink voltak az ilyen találkozokkal kapcsolatban. Ezúttal sem csalatkoztunk.

 

A tábor résztvevőinek a névsora:

 

Arany Andrea, Benedek Zoltán, Tompa Károly, Boján Judit, Kulcsár Ferenc, Gulyás Stefánia, Németh Zsolt, Nyerges Miklós, Perényi Katalin, Prépostffy Zsolt, Zih József - MAFC

Bajna Bálint, Fehér Gyöngyi, Vadinszky János, Rose György, Szikszai László, Szikszai Gábor, Susztek Andrea – BEAC

Szabó Zoltán, Szabó Tibor       Acheron BKCS.

Hegyesi Tamás     Bekey Imre G. BKCS.

Vida Katalin      Debreceni Könnyübúvár Klub

Laura Clayton, Ian Garman, Luke Weston, Rob Ahmun, Claire Hansen, Gareth Green, David Gregory, Ben Robertson, Simon Budd, Dominic Brayford, Christine Mulrooney, Dave Ludlam, Paul Edmunds, Lisa Edmunds -  Storey Arms - Wales U.K.

 

A tábor sátortábor jellegű volt, s sajnos az időjárás nem fogadta kegyeibe. Az étkezést egyénileg oldottuk meg, ill. brit vendégeink a "jó hazaból" operáltak.

 

2. A  NYÁRI TÁBOR EREDMÉNYEI

 

2.1. Frank-barlang

 

A barlang az Aggteleki Nemzeti Park területén Bódvaszilas határában az Acskó-forrás feltt található. Bejárata 325 m tszf. magasságban fekszik, 1971 óta ismert. Bejárata  hosszú évek óta at ott bekövetkezett omlás miatt járhatatlanná vált, munkálataink megkezdésével, egy alig fél méter mély berogyás jelezte a bejárat helyét.

Ez a barlang az egyetlen ma az Alsó-hegyen ismeretes aktív patakos barlang amely a középső triász guttensteini mészkövet feltárva, jellegzetes formakincsel, monumentális folyosójával , képződményeivel méltán került a KTM 12/93 sz. rendelete alapján a fokozottan védett barlangok sorába.

 

2.1.1. A Frank-barlang újrafeltárása

 

A beomlott bejárati akna mélyítését kézi erővel oldottuk meg a kitermelt anyagot vödörbe helyzve a barlang bejáratától 3 méter távolságban halmoztuk fel. A legnagyobb problémát a bontás során a bejárati száda szálkő oldalfalából leszakadt becslésünk szerint jóval több mint egy tonna súlyú kőtömb okozta, de szerencsére ez rossz megtartása, vékony rétegzettsége miatt kézi erővel is feldarabolható volt. A barlang mintegy 4 méter mélységig volt eltömődve. A bejáratot olyan tágasságúra bontottuk, hogy az a lezáráshoz szükséges kiépítési munkálatokhoz is elegendő teret biztosÍtson, a szabaddá vált , agyagos törmelékes falrészleteket ideiglenes faácsolattal biztosítottuk.

A bejárat biztosÍtását követően megkezdtük a barlang térképnek készítését is, melyet a felmérési jegyzőkönyvel együtt ezen jelentéshez mellékeltünk.

A bejárás során a barlang egyetlen kötéltechnika használatát igénylő vertikális szakaszában szükségessé vált két önfúró /Petzl/ nitt elhelyezése is a biztonságos bejárás lehetővé tételére.

a barlang alaprajzát lásd itt  F

 

2.1.2. A Frank-barlang bejárási útmutója

 

A barlang néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtőre jutunk, amely meredek lejtééssel egy kisebb szűkűlethez vezet. Ezen átbújva a járat hsaonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talapon laza száraz agyagos-földes kitöltés. Továbbhaladva lefelé, egy elágazáshoz érkezünk ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerű a tágasabb bal oldali ágon tovább haladni, melynek az álját követve az egyre sárosabbá váló helyenként szűk meanderszerű járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb jobb oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy kis 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos ág monumentális járatának tetejét. Itt egy 20-25 m hosszú kötél, és két nittfül szükséges a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzÍtve, kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső oldalán találjuk meg az egyik, általunk fúrt nittet. Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedva gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában. Mintegy 6-7 m ereszkedés után ahol a fal formájából adódóan ájra felfeküdne a kötél található a következő nitt, ahonnan már szabadonfüggő kötélszakaszon ereszkedve érhetjük el a járat talpát. Innen két irányba haladhatunk tovább. A patak folyását követve , a ragadós sárban nagy méretű járaton haladhatunk, bár hamarosan egy kövön való sárral borÍtott átmászás Útán a patak egy szűkebb járatba, ér és szifonná válik, melynek túlsó oldala feltehetően a meglehetős közelség miatt az ember számára járhatatlan szakaszokat követően a felszinen van. Az elágazásban, ha nem követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk egy magas hasadékba érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól, feltehetőleg igen erősen megközelíti a felszínt.

A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek, s hol  a sáros falon, hol a vizben haladva érhetjük el a felső szifont. Ebbem az időjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függőem még néhány métert a vizben fekve előrekúszva érhetjük a barlang ezen végpontját.

 

2.2. A Bába-völgyi karsztobjektumok

 

A tábor során a nagy létszámból adódóan ezen terület vizsgálására is jutott erő melynek eredményeiről szeretnénk itt beszámolni. Ez a völgy az Alsó-hegyi plató Ny-i szárnyán található mintegy beékelődve a Magas-tető, és a Kopaszgally oldal tömbje közé. Itt halad el az Országos Kék Túra Jósvafő és Bódvaszilas között húzódó szakasza is. Felszini  jelentős vÍzfolyás nincs benne, minden víz szinte azonnal lejut a karsztba a nagyszámú objektumok valamelyikén. Most ezek leírását, kutatási perspektíváit, és a III.sz. víznyelőben a tábor során elért feltáró sikerünket részletezzük a következő néhány alfejezetben, emelékedő számsorrendben végighaladva az objektumokon (ez a gyakorlatban a völgyben való felfelé haladást takar).

 

2.2.1. Bábavölgyi I.sz víznyelő

A túrista jelzés mentén haladva az első objektum a völgyben. Könnyen észrevehető az  felfelé haladv az út jobb oldalán hatalmas 30-40 m átmérőjű 6-8 m mély nyelőtölcsére. Jelenleg csak egy mindössze 8-10 mély jelentéktelen barlang nyílik az aljáról, azonban az minden valószÍnüség szerint bontással meghosszabÍtható. Az esetleges munkálatokat a meglehetősen omladékos, helyenként szűk járatszakaszok megnehezítenék, mivel a kitermelt anyag elhelyezésére a barlangban nincs lehetőség azt a felszinre szükséges szállitani.

 

 

2.2.2.Bába-völgyi II.sz víznyelőbarlang

 

A Bábavölgyi I.sz víznyelő után ,  mintegy 50 méterrel továbbhaladva a völgyben számos mély vízmosástól körülvéve találhatjuk a kis sziklafal tövében nyíló nem tul tágasnak mondható bejáratát. Az itt található barlang a fokozottan védett kategóriába tartozik, mélysége 22 méter, hossza 70 méter csoportunk a BTI megbÍzásából tavaly decemberben készÍtett felmérése szerint.

A lejtős omladékos bejárati nyÍláson becsusszanva hamar elérjük az első szűkületet, amely leginkább csak a hosszú lábbal megáldottaknak ad okot némi gondolkodásra. Ezután egy egyre magasododó, omladékkal boritott talpú folyosón haladhatunk, amely végén már állva szemlélhetjük az egyre nagyobb számban előforduló cseppkőképződményeket. Itt egy elágazáshoy érkezünk: lefelé haladva egy hasadékjáratot követhetünk, melyet omladéktömbök osztanak több szintre, átlagszélessége 0,6-1 m. Ennek alján némi törmelék alá bebújva, egy kis fülkéből, még mintegy 2 métert kúszhatunk egy igen agyagos kis kuszodán a barlang 22 mélyen levő mélypontjáig. Ha az elágazásnál  felfelé indulunk jóval komfortosabb élményben lehet részünk: Egy agyagdombot megmászva egy cseppkövekkel dúsan díszített szakaszba juthatunk, ahol 1 m-nél nagyobb állócseppkő is szerepel a látványosságok között. A domb tetején egy kisebb hasadékszerű  felfelé harapodzó kürtő is található, amelyböl feltehetőleg a lábunk alatt található anyag is származik. Befelé továbbhaladva a járat magassága egyre csökken, majd néhány méter után szerteágazik. Lefelé egy egyre szükülő, majd agyagos feltöltődéssel végetérő rész halad, míg felfelé az omladéktömbök között lehet keresni még térképezhető járatszakaszt.

A barlang jelenlegi végpontjai nem kecsegtetik nagy reményekkel a továbbkutatni vágyókat, mind a mélyponton, mind a felsőbb szint omladékos végponton csak nagy bontási munkálatok vezethetnek új szakaszok feltárásához.

A barlang bejárata - bár fokozottan védett - nincs lezárva, ezért az szabadon látogatható. A barlangban lévő cseppkőképződmények védelme mindenképpen indokolná a látogatások valamiféle kontrollját.

 

2.2.3. Bába-völgyi III./a  sz. berogyások

 

Ezt az objektumot, amely a III.sz víznyelőbarlangtól DNy-ra 100 m-re található terepbejárás közben fedeztük fel. Ez egy a barlangokhoz képest fiatal, azok felszakadozásával képződött kettős berogyás, melyeknek a feltáró kutatásban - tudván hogy a közelben több barlang is található nagy szerepük lehet. Jelenleg egyik sem haladja meg a két méteres mélységet.

 

2.2.4. Bába-völgyi III.sz. víznyelőbarlang

 

Ez egy  több nyelőponttal rendelkező nagy vÍzhozzáfolyási nyomokkal  körülvett vÍznyelő alján nyÍló Új barlang a kék, és a piros túrista jelzés elágazásánál található, mintegy 500 m-re a II.sz barlangtól. A barlang feltárása a tábor során történt, huzatoló bejáratára, amelyben csak némi omladék zárta el a továbbjutás Útját a már a korábbi bejárások során felfigyeltek kutatóink. A szűk és omladékos bejáraton bekúszva egy kis terembe értünk ahol egy a nagy szárázság esetén is aktív kis vízfolyás csatlakozik a barlangba. Tovább haladva egy lapos részen átbújva egy kis terembe érünk. Itt egy felülről érkező tágasabb járat csatlakozik be melyben már akár fel is lehet állni, s legfelsőbb pontja a bejárat szintje felett van. A továbbhaladást a patak feltételezett irányát követvén itt némi omladék zárta el, amelyet csak  a tábort követő hétvégén kissé átrendezve lehetett továbbhaladni. Itt néhány szűkűleten átjutva egy 18 m hosszú átlagosan 6 m széles, 4 m magas terembe jutottunk. A terem menyezetét egy hatalmas réteglap képezi, a belőle leszakadt tömbök a teremben hevernek szanaszét érdekes agyagképződményekkel, és cseppkövekkel borÍtva. Itt visszatér a patakmeder (amelyben több helyen is barlangi vakrákok élnek !) is melybe a terem oldalából számos vízfolyási nyom, szivárgás csatlakozik. A folytatás egyenlőre csak egy szűk vizes meander, amelyben az előrehaladást a falra cementálódott ősi kitöltésmaradványok akadályozzák. A belőle fújó huzat, és az a tény hogy onnan láttunk egy denevért ki illetve, be közlekedni számunkra bizonyossá teszi a folytatás létét. A barlang továbbkutatásának érdekében kutatási engedélykérelemmel fordultunk az Aggteleki Nemzeti Parkhoz.

Elkészítettük a barlang vesztett pontos felmérését is (térkép, jegyzőkönyv mellékelve), amely alapján a barlang mélysége 11 m--nek, hossza 87 méternek adódott.

 

2.2.5. Bába-völgyi IV.sz. víznyelőbarlang

 

Ha a III.sz vÍznyelőtől nem térünk vissza a túristaútra, hanem a völgytalpon továbbhaladunk egy rétre érkezünk, amely nagyrész kerítéssel van körülvéve. E kerités jobb oldalán halad a túristaút, mÍg a baloldalon a keritás mellett mintegy 2-300 m -t haladva érjük el ezt az objektumot. Jól fejlett nyelőtölcsére, és a hozzá vezető rendszerint száraz patakmeder már messziről felfedezhető.

Fő érdekessége a benne található barlang mellett, hogy a  fluoreszceines vÍzfestések tanubizonysága szerint míg a I.,II. és III.sz barlangok a Bába- (Lakatos-), ill. az Acskó- forrással vannak kapcsolatban, addig az itt elfolyó víz az Alsó-hegy szlovák oldalán jelenik meg!

A 25 m mély függőleges jellegű barlang bejárati szakasza igen omladékos, ferde lejtővel kezdődik, amelyben a közlekedés nagy óvatosságot Ígényel. A ferde járatszakasz végén egy szűkűleten átpréselődve egy kisebb lemmászással érhetjük el a barlang fő aknáját. Ez mintegy 8-10 m mély, szabályos kerek  oldott oldalfalakkal ritkaságszámba megy a területen. Ebben jelenleg egy igen rossz állapotban található vaslétra van, amely használata csak kötélbiztosítás mellett ajánlatos. Az akna alja teljesen elszűkűl, mintegy 3 méterre felett azonban egy oldalhasadékon vízszintesen továbbhaladva előbb egy fentről becstlakozó szép cseppköves kürtőben gyönyörködhetünk, majd további két kis letörésen lemészva érhetjük el a barlang sáros végpontját, ahol rendszerint aktiv vízfolyás található. Itt a korábban már számos továbbjutási kísérlet történt a vízfestések nyomán felrajzolódott ígéretes perspektívák nyomán, azonban azokat nem kísérte siker.

 

2.2.6. Bába-völgyi IV./a  sz. berogyás

 

A IV.-től 15-20 m-re a kerités mellett található 4x2 m átmérőjű 2 méter mély berogyás fával teledobálva. Minden bizonnyal a IV.-es rendszerénnek egy eddig még ismeretlen felszínközeli szakasza.

 

2.2.7. Bába-völgyi V. sz. berogyás

 

Ez az objektum a Bábavölgy oldalvölgyében található, amelyből a jól látható vÍzhozzáfolyásnyomok vezetnek a IV.sz vÍznyelőhöz. Ez tulajdonképpen egy 70-80 méter átmérőjű nem tÚl meredekfalÚ töbör, amelynek alsó régiójában több berogyás, barlangindikáció is található. Valószínüleg a IV.sz barlang rendszerébe csatlakozik, ígéretes bontási pontok.

 

2.2.8. Bába-völgyi VI. sz. berogyás

 

Ez a kék tÚristajelzés mentén a vadvédelmi kerítésen belül található, annak közepe táján. Szemtanúk elmondása szerint egyik napról a másikra keletkezett 4-5 m átmérőjű, 2 m mély,berogyás melynek közepén egy hatalmas fa (!) éli ma is életét. Ebből kifolyólag, amig viszont a fa ott van kutatása lehetetlen.

 

2.2.9. Bába-völgyi VII. sz. berogyás

 

Lapos 3 méter átmérőjű fával teleszort berogyás 50 méterrel továbbhaladva a VI.-tól, szintén a vadvédelmi kerÍtés belső oldalán.

 

2.2.10. Bába-völgyi VII./a sz. berogyás

 

4-5 méter átmérőjű,3 méter mély réginek látszó berogyás 40 méterre a VII.-től a kék jelzés jobb oldalán kissé bent az erdőben. Megbontása igéretesnek látszik.

 

2.2.11. Bába-völgyi VIII. sz. berogyás

 

A VII.-s berogyástól Ny-ra 40-50 m-re, lapos, fejletlen 3 méter átmérőjű "bakonyi tÍpusú" berogyás.

 

2.2.12. Bába-völgyi IX -X. sz. berogyások

 

Bár a térképen jelölve vannak, mi nem találtuk őket. Egy gyanus objektum volt a IX. sz helyén, de ez nem volt nagyobb lyuk mint amekkora egy nagyobb fa gyökerestűl való kidőlése esetén keletkezik.

 

2.2.13. Bába-völgyi XI. sz. berogyás

 

Ez jóvál távolabb a többitől (800 m) a Bábavölgy legfelső szakaszán az út baloldalán /még mindig felfelé menet/ található. Állítólag ez is egyik napról a másikra keletkezett, bontani is próbáltak benne, azonban a rengeteg agyag és föld miatt nagy munkát igényel az itt található barlang feltárása.

 

2.3. A Hangyás-víznyelő

 

Ez az objektum a Frank-barlangtól 200 m-re É-ra egy töbör alján található. Feltételezhetően a Frank-barlang egyik oldalági nyelője, az alatta hÚzódó barlang feltárásával lehetőség nyÍlna az ezeddig átjárhatatlannak bizonyult Frank-barlangi felső szifon megkerülésére, és a patakos rendszer további feltárására.

Sajnos azonban a meredek  agyagfalakkal körólvett nyelőpont nagy valószÍnüséggel rengeteg hordalékot tartalmaz, s aki itt akkar bontani, annak az összes agyagot ki kell hordania az eltömődött barlangjáratokból ami a nyelőtől feltehetőleg független keletkezésű töbör aljáról hiányzik.

 

2.4. Egyéb munkálatok

 

A táborunkban részt vevő BEAC-osok egy csoportja folytatta a 404-es barlang térképezését.

Külföldi vendégeink túrákat tettek kalauzolásunk mellett a Vecsembükki, a Rejtek,  és az Almási- zsombolyokba, a Baglyok Szakadékába, ill. a Meteor-barlangba.

 

3. A Meander-nyelőben végzett kutatások

 

Csoportunk az idei év során még a tavasz folyamán kezdte meg az Északi-Bakonyban a Kőris-hegy térségében az időszakosan aktív, nagy vízgyüjtőterületel rendelkező Meander-víznyelő kutatását. A víznyelőcsoport tengerszint feletti magassága 440 méter, 4 berogyásból áll, befoglaló kőzete felső triász dachsteini mészkő, de a nyelőpontból előkerült törmelékből alsó-kréta korú zirci mészkő is. Hogy a benne elnyelődött vizek hol jönnek a felszínre nincs adatunk. Elnevezését még a a 70-es években az Alba Regia-soktól kapta, feltehetőleg a Bödön-kúttól a nyelőig húzódó igen szépen meanderező patak alapján.

A nyelőt korábban az Acheron csoport 1985-86-ban már 12 méter mélységig kibontotta, azonban az eltelt 7 év során az vélhetően az erdészet némi segítségével szinte teljesen feltöltődött. A bontást a kora tavaszi hóolvadás végét meg sem várva  kezdtük meg, s néhány hétvége elteltével sikerült folymatos ácsolás mellett exhumálnunk az "Acheronos korszak" 12 méter mély omladékáról nevezetes kutatóaknáját. Ennek aljából egy omladék álfenék átbontásával egy törmelékkel borÍtott talpú kis terembe jutottunk, amelynek alsó végéből egy cseppköves szűkűleten keresztül egy 3 méter mély aknába vezetett az út. Ennek az alján sajnos további bontás szükségeltetett, amelyhez a felszÍnre vezető utat a vödör számára is járhatóvá kellett tenni. Ezt követően folytattuk a végpont bontását s jelenleg az omladékzónából egyértelmüen kifelévezető vizszintes járat kibontását kellett félbehagynunk a korai tél beálltával.

A barlang, amely mintegy 23 m mély, továbbkutatását a tavasszal mindenképpen folytatni szeretnénk tekintettel a végponton tapasztalható huzatra, és a még 1987-ben megfigyelt több m3/perces viznyelő kapacitásra tekintettel.

 

 

4. Az Alsó-hegyi víznyelők, és források. Az Alsó-hegy vázlatos hidrográfiai képe

 

Barlangkutató csoportunk évek óta foglalkozik az Alsó-hegy karsztjának kutatásával. Ezen időszak alatt mind a terepen, mind a könyvtárakban valamilyen szinten sikerült megismerekedni a feltáró kutatások tervezéséhez szükséges ezen elengedhetetlen ismeretekkel. Itt most ezen ismeretek egy részét szeretnénk összefoglalni, amelyeket a készülő Alsó-hegy túrakalauzunk írása során vetettünk papirra.

 

Elsőként érdemes néhány szót szólni a forrásokról. Ezeket jelenlegi ismereteink alapján két fő csoportba lehet sorolni: az egyik az Alsó-hegy Ny-i részén található, az általában nem sokkal felettük található időszakosan aktÍv vÍznyelők vizéből táplálkozó kisebb források /pl. Borz-, Szénhely-, Acskó-forrás, stb./.  A másik az Alsó-hegy fő területét képező fennsÍki rész  É-i, ill. D-i lábánál, a Torna-, ill. a Bódva- völgyének peremén elhelyezkedő források, melyek vizüket főként a fennsÍkon beszivárbott csapadékmennyiségnek köszönhetik, ott még időszakosan aktÍv vÍznyelő sem ismeretes.

 

A Ny-i rész  és a Kis-fennsÍk ismert karszthidrográfiai rendszerei

 

A terület ezen részén  néhány igen érdekesnek mondható "mini" karsztrendszer található, melyek nagyrésze biztosan felderÍtettnek mondható.

Az egyik ilyen a Benebérci-vÍznyelő, valamint a Benebérci-forrás, és Alsó-Acskó-forrás között vÍzfestéssel igazolt kapcsolat /19/. A Benebérci-vÍznyelő Szögligettől 2 km-re É-ra található az Acskó-völgy felett 290 m tengerszintfeletti magasságban. Vízgyjtő területe kicsi mindössze 0,02 km2 Középső triász guttensteini mészkőben kialakult nyelő a tőle -ra levő perm-alsó triász evaporitos rétegek alkotta területen összegyült csapadékvizet  nyeli el. A korábbi feltételezések szerint a vÍz az Alsó-Acskó forrásban kellett, hogy megjelenjen, amely tőle DNy-ra 120 m-re 238 m tszf. magasságban fakad. A forrás sokéves átlagos hozama 70 l/perc, de a mért maximum ezt jóval meghaladja 1500 l/perc. Az 1985-ben végrehajtott vÍzfestés során a Benebérci-víznyelőbe juttatott fluoreszcein azonban a Benebérci- forrésban is megjelent,  amely a vÍzgyjtőtől 100 m-re, 249 m tszf. magasságban van, és jóval kisebb hozamÚ mint az Alsó-Acskó-forrás. A látszólagos vízsebesség értéke az Alsó-Acskó-forrásra 43,3 m / órának, mÍg a Benebérci-forrásra nézve 62,5 m/órának adódótt, s e vizsgálattal a terület egy Újabb bifurkációs karsztrendszerének létét sikerüét igazolni /19/. A helyzetet némiképp bonyolÍtja, hogy az Alsó-Acskó-forrásben jelenik meg az Acskó rét közelében található Szúnyogos-vÍznyelő általa elnyelt víz is.

Hasonló méretekkel rendelkezik a Szénhely-forrás, és légvonalban tőle 150 m-re található Bükklápai-víznyelő rendszere. Maga a nyelő ennek ellenére az Alsó-hegy egyik legnagyobb vízgyjtőterülettel rendelkező, s ezért viszonylagosan hamar meginduló az átlagoshoz képest sokáig aktív víznyelője. Maga a Szénhely-forrás elég jelentéktelen, átlagos hozama 10-20 l/perc,, de mintegy 50 méterre tőle a meredek oldal aljában  jól fejlett erősen hátravágódott árvizi kitörési hely található. Az összefügést több alkalommal is vízfestéssel igazolták /26,25/

A Bába-forrás /Lakatos-forrás/ a Szádvár lábánál taláható, jelentéktelennek tnik, azonban a forrás feletti sziklaletörés lábához vezető /általában/ száraz patakmeder gondolkodóba ejti az embert. Itt egy forrásteknő található /Borz-forrás/, amely csak igen nagy árvizek esetén aktÍv, néhány méterrel arráb pedig a legnagyobb ismert alsó-hegyi fosszilis forrásbarlang a Borz-barlang /lsd. általános leÍró rész!/ található. A Borz forrástól nem messze a piros tÚrista jelzés mellett található a csekély vÍzhozamú, de jelentősebb árvizi hozamokkal rendelkező Csurgó-forrás.

Négy igen jól fejlettnek mondható vÍznyelő, és számos kisebb berogyás található a Bába-völgyben, melyben az országos kék túra jelzése is végighalad a Szádvár felől a Szabó-pallagi erdészház irányába haladva. Az 1., 2., 3., és 4. sz vÍznyelőkben kisebb-nagyobb barlangok is találhatók melyek a részletes leÍró részben tárgyalásra is kerülnek. . A Bába-völgyi-víznyelők  hidrográfiájukat tekintve az Acskó-forrás  rendszeréhez tartoznak a 4.sz. nyelő kivételével, melynek vize  a vÍzfestések tanubizonysága szerint a Szlovák oldalon jelenik meg. A klasszikus nagy karsztrendszerek képét idézi képzeletünkbe, ha gondolatunkban végigkövetjük a víz útját a dózer-út Kis-Bene-bérci nagy kanyarulatánál található  360 m magasságban fekvő  Hangyás-nyelőbe jutó víz útját. Ennek nagy nyelőtölcsére túlnyomórészt lankás területről gyüjti össze a vizeket, amelyek a mintegy 8 q sót felhasználó vízfestés tanusága szerint az Acskói-réten fakadó Acskó-forrásban jelennek meg. Ennek a kövekkel körülrakott kis forrásnak az átlagos hozama 60-100 l/perc, de az árvizi hozam itt is többszörös. A légvonalban a kettő között található a Frank-barlang, amelyen átfolyó patakot feltehetőleg   fent említett víznyelőből táplál, s vize az Acskó-forrásban jelenik meg. Ez az egyetlen az Alsó-hegyen ismeretes   klasszikus értelemben vett patakos barlang.

Az Acskó forrás vize mintegy 100 méter szabad folyás után egy lefolyástalan mocsárba torkollik, ahonnan azután lassan leszivárog. Az Acskó-réti-víznyelő nyelőpontja ma is felismerhető, jelenleg is itt szivárog el a legtöbb víz. Hirtelen zápor, vagy hóolvadás esetén azonban a korlátozott nyelőkapacitás miatt /ami feltehetőleg a nagyfokú feltöltöttség eredménye/ a mocsár helyén egy tó keletkezik. Az itt elnyelődött víz bizonyítottan a légvonalban ide mintegy 2 km-re található szögligeti Csörgő-forrásban jelenik meg 190 m tszf. magasságban. Ez az Alsó-hegy D-i kiszögellésének az Úgynevezett Kis-fennsíknak az egyetlen jelentős forrása, amely a plébánia kertjében fakad, és csőrendszeren keresztül a templomtéri közkutat táplálja.

A teljesség megközelítése kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az Alsó-hegy Ny-i, derenki szárnyának vizeit egy sor kisebb forrás hozza felszínre, melyek közül keletről nyugatra haladva a Vályuskút, a Káposztáskerti-forrás, a Kecskés-forrás, és a Szarvaskerti-forrás rendelkeznek számottevő vízhozammal.

 

A Szilasi-fennsík vízrendszerei, forrásai

 

A legkevesebb információ a erről részről van. Itt gyakorlatilag víznyelőt nem is találni, a legtöbb zsomboly a töbrök peremén található, inaktív, de még a töbrök aljához közeli barlangokban sem lehet komolyabb jelenkori vízmozgások nyomait felfedezni. Az egyetlen ilyen jellegnek mondható barlang a Nászút-barlang ezen a területen, amely bejárati szakasz a víznyelőkre jellemző módon réteglap mentén keletkezett, s később sem találunk benne a fennsíki zsombolyokra jellemző szakaszokat. Valószínüleg ezen mássága indokolhatta intenzív feltáró kutatását is. Vizet azonban legfeljebb rendkívül nagy hóolvadások, vagy esőzések alkalmával nyelhet, a hozzá vezető patakmeder rövid, és rendszerint száraz.

A fennsíki vízrendszerekhez sorolandó, bár térben nem ott található, a Pócsa-kői-víznyelő amelynek vize a fluoreszceines vízfestés tanusága szerint /25/ a Vecsem-forrásban jelenik meg, s hasonlóképp a Kisvizestöbri /Meteor/-, a Nagyvizestöbri-víznyelőbarlangok, valamint a Kopaszgallyoldali (404-s)- víznyelőbarlang. Ezek víznyelőjellegükben átmenetet képeznek a Nagy-fennsíki zsombolyok, és a fent említett klasszikus értelemben vett víznyelők között.

A fennsíki barlangok inaktív volta nem azonban akadályozta meg a kutatókat a vízfestési vizsgálatok elvégzésében:1969-70-ben a VITUKI közreműködésével az Almási-, és a Vecsembükki-zsombolyok víznyomjelzéses vizsgálatát végezték el. Először 1969 áprilisában a Vecsembükki-zsombolyba 2000 kg konyhasót, 100 kg fluoreszceint 1000 liter szalmiákszeszben feloldva jutattak több köbméter víz kíséretében. Mivel a só a megfigyelt forrásokban nem jelentkezett 1970 márciusában Újabb 2000 kg konyhasót juttattak a Vecsembükki-zsombolyba, ezúttal mintegy 20 köbméter hó kíséretében. A jelzőanyagok közül először az Almási-zsombolyba juttatott fluoreszcein jelent meg az Alsó-hegy északi lábánál levő Tapolca-forrásban. A festék a forrás egyébként normálisan száraz árvízi ágában jelentkezett olyan töménységgel, hogy azt szabad szemmel is meg lehetett figyelni. A környéken lakók szerint a festéket 1970 márciusában Újra észlelni lehetett, s ezúttal nem csak a Tapolca-, hanem a tőle Ny-ra fekvő Andródkerti-forrás is zöld volt /ez a forrás az év nagy részében száraz, a festéket a tavasz nagy áradások hozták a felszínre.

A Vecsembükki-zsombolyba beadott só a nyár végéig nem jelentkezett, ekkor a víz ellenőrzését abbahagyták. A márciusi sózást követően a megfigyeléseket felújították, s a szlovákiai oldalon fekvő Zsámány-kútnál  egy nappal a sózást követően már az eredeti kloridalapszint kétszeresét mérték. A Tapolca forrásnál kimutatott áramlási sebességeket figyelembevéve azonban a kutatók arra következtettek, hogy a kloridion tartalom biztosan nem az egy nappal korábban beadott sómennyiség hatására növekedett meg. A torna-völgyi Kör-kút esetében teljesen analóg helyzet volt tapasztalható. Az áthaladási sebességet megbízhatóan csak az Almási-zsomboly - Tapolca-forrás között lehetett számolni, és ez 4-6 m/órának adódott.

A szlovák oldalon fakadó forrásokkal (melyeket itt most nem kívánunk felsorolni) kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Szilasi fennsík közel 17 km hosszú északi lábánál Keletről nyugat felé haladva közel 10 km hosszan egyetlen számottevő forrás sem fakad, míg a további két kilométeren csak három kisebb forrás, viszont a hegyláb ezt követő alig 5 km-es szakaszán nagy vízhozamú áradásos karsztforrások egész sora tör felszínre köztük a fent említett néhány is.

A magyar oldal forrásai közül még nem említettük a Kastélykerti-forrást, amely  Tornanádaska községben 180 m tszf. magasságban fakad, közelében két kisebb inaktív forrásbarlangocska kíséretében /Kastélykerti 1., ill. 2.sz barlangok/, az ettől DNy-ra fekvő melegvíz Lótusz-forrást, és a nagy árvízi hozamokat /kb. 20-25000 l/perc/ mutató Pasnyag-forrást. A legjelentősebb, mindeniki által közismert Vecsem-forrást már a Pócsa-kői-víznyelővel kapcsolatban említettük, amelynek normál vízhozama a mérések szerint 1000-1500 l/perc.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

 

Szenthe I.-Czakó L./1976/: /a Frank-barlang kutatásáról/ -  MKBT Beszámoló p.286.

Bajomi D. /1971/: Jelentés a VM BKCS 1971. évi zsombolykutató táboráról - Tájékoztató 1971/6 p.15

szerk.:Kósa A./1992/: Zsombolyatlasz

Sásdi L./1990/: Az Aggtelek-Rudabányai-hegység karsztjának földtani fejlődéstörténete -  Karszt és Barl. 1990. I. p.3.

Hazslinszky T. /1967/: Adatok az Alsó-hegyi források ismeretéhez - Karszt és Barl. 1967 I.-II.p.33

Dénes Gy. /1965/: Az Alsó-hegyi Torna-völgy forrásai -  Karszt és Barl. 1965. I. p.11.

Szilágyi F.-Sásdi L. :Víznyomjelzéses vizsgálatok az Aggteleki Karszton - Karszt és Barl. 1986 I. p.33

Szentes Gy./1964/: A Bódvaszilas-környéki karsztterület genetikai kérdései - Karszt és Barl. 1964. I. p.21.

Hazslinszky T. /1974/: Az Alsó-hegy vázlatos vízháztartási mérlege - Karszt és Barl. 1974.I.p.11

Sárváry I./1971/: Víznyomjelzés az Alsó-hegy zsombolyaiban - Karszt és Barl.  1971. I. p.25.

Hazslinszky T. /1965/:Az északborsodi Alsóhegy karsztjának néhány hidrográfiai kérdése -  Hidrol. Közl. 1965. 6.sz.p.259., ill. Karszt és Barl. 1965/II. p.68.

Dénes Gy./1960/: Beszámoló a VM BKCS 1959. évi munkáiról -  Tájékoztató 1960 jan.-febr.

BEAC /1992/: Barlangnapi Tájékoztató - MKBT 1992

Dénes Gy /1963/: Az Alsó-hegy karsztjának hidrográfiai viszonyairól - Tájékoztató 1963/9 p.163.

Szenthe I. /1971/: Vízföldtani vizsgálatok a Vecsembükki-zsombolyban - Karszt és Barl. 1971/II. p.57.

 

 

5. A Nyugati-Picos nagy barlangjai   (Asturia, É-Spanyolország)

 

A MAFC Barlangkutató Csoport néhány tagja 1993 nyarán részt vehetett az Oxford University Caving Club (O.U.C.C.) barlangkutató expedícióján amely a Picos de Europa fennsík nyugati szárnyának nagy rendszereinek felderítésére irányult. Az OUCC ilyen expedíciókat már több mint tíz éve rendszeresen minden nyáron szervez, amelynek eredményeképp több száz kisebb-nagyobb barlang, köztük nem egy nemzetközileg is jelentős mélységgel rendelkező vált ismerté. Munkájuk a magas szintüen szervezett karsztkutatás iskolapéldája. Az átlagosan hat hét időtartamú expedíciók során a feltáró kutatások, és a velük párhuzamosan folyó térképezés és fotódokumentáció mellett nagy hangsúlyt fektetnek a terület kataszterezésére, geológiai, hidrológia, és biológiai vizsgálatok gondos végzésére. Ebbe a munkába kapcsolódhattak be kutatóink néhány hétre, s itt most szeretnénk közreadni a területről szerzett ismereteinket, elsősorban a nagyobb barlangrendszerekre, és az utóbbi évek frissebb kutatási eredményeire fókuszálva figyelmünket.

 

A Picos de Europa

 

A világ talán egyik legszebb fekvés karsztvidéke a É-Spanyolországban a Kantábriai-hegységben található. A Picos de Europa 3 fő részre egy keleti, egy központi és egy nyugati részre tagolható az egyes összefüggőnek tekinthető fennsíkokat kettészelő hatalmas, helyenként 1500 méter mélységet is meghaladó völgyek (Cares-, és Duje-völgyek, lsd. térkép) alapján. A hegység legmagasabb pontja a Központi Masszívumban található a Pena Vieja (2618  m). A fennsík barlangjait tekintve is a világ élvonalába sorolható, hiszen jelenleg négy  barlang mélysége haladja meg az ezer métert: a legmélyebb a Sistema del Trave  (-1441 m, Központi Picos - ezzel egyben a világ 5. legmélyebb barlangja – a bejárati akna térképe: F), ezt követi a Sima 56 de Andara (- 1169 m K-Picos), majd az OUCC által feltárt Sistema del Jitu (sistema del Xitu) (-1148 m, Ny-Picos), és a Torca Urrielo (- 1017 m Közp.-Picos). Ezen felül még jó néhány barlang található a hegység területén amely megközelíti az 1000 méteres mélységet, a spanyol és a külföldről érkezett kutatók munkájának eredményeképp, s számuk az elkövetkező években az intenzív kutatások eredményeképp feltehetőleg növekedni fog.

Az OUCC kutatásai színhelyéül még a hetvenes évek végén a Ny-i Picos Úgynevezett Valdeon Massif nevű területét választotta, amelyet ennek viszonylagos ismeretlensége, és a Központi részekhez képest könny megközelíthetősége indokolt. A terület viszonylagos elhanyagoltsága ellenére is sokat Ígérő volt: attól függően, hogy a barlangok a Dobra, vagy  Cares-völgyekre vezetik vizeiket 1000 és 1700 m közötti potenciális mélysége volt várható az ismeretlen barlangrendszerekre.

Az expedíció helyszínének térképe:  F

 

A Nyugati-Picos - A terület geológiája

 

A fennsík, hasonlóan a K-i, és Központi-masszívumhoz meghatározóan a mintegy 300 millió éves karbon mészkövek utólagos tektonikus mozgások által deformált tömegéből van felépítve, amely mészkő felett helyenként még megtalálható az azt borító Devon homokkő. A karbon mészkövek a Picos de Europán hat jól elkülöníthető emeletre tagolhatóak ( lsd.ábra).

 

A terület korábban ismert barlangjai

 

Az oxfordi kutatókat megelőzően a terület feltárása csupán a nagyobb, nyilvánvaló elhelyezkedés barlangok megismerésére szorítkozott, amelyek egy részét végül 1978 és 84 között a S.I.E. del C.A.E. (Seccion de Investigaciones Espeleológicas del Centro Excursionista Aliga, Barcelona) csoport Írta össze. Kiadványukban 73 barlang leírása és térképe szerepel amelyek közül vatathatatlanul a legjelentősebb a 906 m mély Pozu Cabeza Muxa. Ezt a barlangot 1978-ban tárták fel a spanyol kutatók, s egy a - 600 m-es szinten található omláson, és a nagy mélység aknák (Gran Abisu -247 m, Pozu Lueje - 102 m) leküzdésén kívül gyakorlatilag nem ütköztek akadályba a feltárás során. Ezen kívül említésre méltó még  a 226 m mély Pozu les Cuerries, és 209 m mély Pozu-Cemba Canalizos de Gustuteru 3, és a 224 m mély Pozu los Texos, amely utóbbiban az idei tábor során a végponti szifon felett kürtőmászással reményteli kerülőjárat felderítése kezdődött meg párhuzamosan a vízfestési kísérletekkel. E barlang méretei helyi viszonylatokban is lenyűgözők: a két párhuzamos 100 méter körüli mélység bejárati akna egy lejtős 30-40 méter magas és széles földalatti alagútba torkollik, amelynek mélypontján egy igen jelentős vízhozamú. kisebb folyam folyik keresztül, mindkét végén felderítetlen szifonnal.

A terület kutatásával alkalomszerűen más spanyol, és külföldi csoportok is foglalkoztak az oxfordiak próbálkozásait megelőzően, és azzal párhuzamosan így 1990-ben  nem kevesebb mint 42 barlang mélysége haladta meg a 300 métert, és 27 volt az 1 kilométernél hosszabban feltárt rendszerek száma. Ekkor a legmélyebb Sistema del Jitu mellett a S.E.I.I. (Madrid) által feltárt 986 m mély Sima M-2-t jegyezhették fel második legmélyebbként, még a mélyégi lista harmadik helyét a szintén a fenti madridi csoport által feltárt 949 m mély Pozo  del Llastral Beta-3 bitorolta. A gliwicei SKPTTKG (lengyel) csoport által feltárt Pozu del Porru la Capilla A-11 -863 m-es mélységével a fent említett Pozu Cabeza Muxa  mellett  mélysége alapján csak ötödik a sorban. A leghosszabb barlangok listáját az 18 116 m hosszú Red de Toneyo vezeti amelyet francia kutatók tártak fel (SCA, Carcassonne).

 

Az oxfordi kutatók által feltárt néhány barlang - Sistema del Xitu ( Pozu del Jitu, I/1)

 

Ez jelenleg Spanyolország hetedik legmélyebb barlangja 1148 m-es mélységével. Jelenleg már három bejárata ismeretes a rendszernek, a legrégebben ismert, főbejárata 1652 méter tengerszintfeletti magasságban a Lago Ercinatól a Vega de Ario felé vezető túristaösvény mentén fekszik. A másik két bejárat szintben lejjebb található (ezeket 1985-ben tárták fel) a Pozu la Cistra, és a Pozu los Caracoles, de nem túl tágas mivoltuk miatt nem használják őket.

A barlang feltárása 1979-ben kezdődött, ekkor a kutatók a bejárati aknák után következő szűkületen átjutva elérték az első patakos rendszerhez vezető aknasort, s a vizet követve -354 m-ig jutottak, majd egy évvel később -362 m-en megtalálták az első szifont. Ekkor kezdetek a felsőbb régiókban kerülőjáratok után kutatni és még abban az évben a Teresa seria-n keresztül elérték a második aktív szakaszt a barlangban, amelyben -859 m -így ereszkedtek még abban az évben, majd egy évvel később -1139 m mélységben elérték a jelenlegi is végpontot képező szifont, amely 9 méter mélységig ismert.

Ebbe a barlangba számunkra is lehetőség nyílt mind a leszállásra - igaz nem a végpontig - és némi Új szakaszok feltárására is. A -250  m-n lévő vizes ágig kiépítettük a barlangot, s több, összességében mint egy 500 m összhosszúságú járatszakaszt sikerült felfedeznünk. Ezek között a legérdekesebb az a rész volt,(amelyet később ők javasoltak, hogy "Budapesti hasadéknak" hívjanak, mi csak Iron mine-nak becéztük a rengeteg vastartalmú kiválás miatt) ahol a William's Bit-ből kiinduló inaktív, szűköcske, de igen huzatos meanderes szakaszon átpréselődve egy az eddig ismert aktív részektől teljesen független, annál nagyobb vízhozamú patakos rendszert találtunk, amely sajnos -300 m környékén szifonban végződött. A továbbjutás nem reménytelen, mert több lehetőség is van a szifon előtt a felsőbb szint kerülőjárat megtalálására. Ezt vendéglátóink is a tábor egyik legnagyobb eredményeként Ítélték meg - talán nem  is udvariasságból.

 

Pozu Jultayu (Pozo Ojo de la Bruja, 2/7) a barlang térképe F

 

A bejáratát még 1981-ben találták meg a bejáratát, s járták be mintegy 50 méter mélységig. Ekkor felfedezői a következő feljegyzést tették róla: egy  instabil omladék öngyilkos törpék számára. Jó néhány tábornak kellett lezajlania, míg 1986-ban a csoport néhány tagja Újra megvizsgálta a 2/7-est, s egy erősen huzatoló hasadékra lelvén a végponton lelkesen bontani kezdtek. Először a repedés alatti kitöltésben, majd miután az épp esedékes eső mindent visszamosott eredeti helyére, magát a szálkőhasadékot tágították. állhatatosságuk idővel eredményt hozott, s további szűkűlteket és kis aknákat tártak fel, mígnem az utolsó alkalommal (már 1987-ben) a kutatók azzal tértek vissza a táborba, hogy egy legalább 40 m mély aknát találtak. Ez a barlang addig ismert képe alapján hihetetlen információnak tűnt, hisz akkor már mintegy 200 méter mélységig igen szűk hasadékokkal összekötött nem túl tágas aknácskák alkották a barlangot. A Pesszimista-akna azonban 70 méter mélynek bizonyult, s csak a kezdetét jelentette egy 400 méter mély aknarendszernek. Az eddigi gyakorlattól eltérően most már nem a szűkűletek átvésésének sebessége, hanem a rendelkezésre álló kötélmennyiség lett a feltárás sebesség-meghatározó tényezője. A térképező és fotós túrák szorosan haladtak az első bejárók nyomában, ám utolérni nem bírták őket. Az 1987-es tábor utolsó 2/7-es túrája, amelynek a 620 m levő First False Floor-ról kiindulva a továbbfeltárás is célja volt a kiszerelés mellett, további aknák leküzdése után közel 700 méter mélységbe jutott, ahol a víz egy 3 cm széles hasadékban  tűnt el. Ebből valószerűtlenül erős huzat fújt, de átbontására semmi remény nem volt. Sajnos a kiszerelés sürgőssége miatt a nem volt idő további kerülőjáratok után vizsgálódni, Így a 88-as expedició nagy dilemmája volt, hogy érdemes a 2/7-est Újra beszerelni, megvizsgálni, hisz a végpont reménytelensége kézenfekvő volt. Szerencsére a folytatás mellett döntöttek, s a kis hasadék felett felmászva sáros csőszer járatokon áthaladva valóságos csodát leltek: a kis járatokból szinte minden átmenet nélkül egy iszonyatosan nagy (legalább 120 m magas, 100 150 m hosszú) terembe lyukadtak annak kb. a fele magasságában, ahol nem messze a belyukadási ponttól egy 0,25 m3/s vízhozamú folyam csatlakozott a terembe és zuhant 50 métert. A terem neve az feltárók első benyomásait látszik tükrözni: Just Awesome (Egyszerűen Félelmetes).

Először a patak folyása mentén haladtak tovább a terem aljából, és mintegy 1 kilométer vizes, vízszintes jelleg járatszakaszt tártak fel a végén egy omlással (Choke Druscilla). Ezt csak következő évben sikerült megkerülni, és feltárni a folyásirányban ma is végpontot képező Egber-omlást (Choke Egbert). Időközben az OUCC egy lengyel vendége a Just Awesome-ban  a videofelvétel készítéshez használt nagyteljesítményű lámpák fényénél meglátott felfelé haladó kockázatos mászóúton felkapaszkodva felfedezte  a London Underground-t (Londoni Földalatti). Ez egy hatalmas méretekkel bíró járatszint a patakos részek felett. Ennek a felfedezésnek a jelentőségét még tovább fokozta, hogy ebből jó néhány helyen vissza lehet ereszkedni a vizes járatba, s Így egy száraz megközelítési lehetőséget biztosított a barlang addig csak vízben gázolva elérhető végpontjáig.

Mire az 1992-s expedíció kezdte álmait szövögetni sikerült a barlangot olyan mértékig bejárni, hogy már csak négy ponton volt további feltárásra jelentős mélységbe vezetett, de ott szinte azonnal egy reménytelen omlással végződött, a TBP egy 20 méteres kürtő kimászása után csak egy 300 méter hosszú nem túl jelentős, igaz szép cseppkövekkel díszített oldalági bevezetőjáratnak bizonyult, amely reménytelenül elszűkült a végén, míg az Egbert omlásnál levő kürtő kimászása egy omladékba vezetett, amelyből a legkisebb rossz mozdultra is televízió nagyságú kövek hullottak a kíváncsiskodók nyakába. Egyedül a patak felső folyásának felderítése hozott számottevő eredményt: itt a továbbhaladást elősegítő legfontosabb felfedezés egy igen szűk hasadékban található vízesés kerülőjáratának megtalálása volt, ahonnan már lehetővé a vált a Párizsi Metró bejárása, amelyben egy mutatós patakos járatban a víz mentén felfelé haladva egy szifont értek el. A szifontóban lévő víz szemmel láthatóan áramlott kifelé a fal alól, és felszínét huzat borzolta. A fellelkesült felfedezők a többnapos bivakolás alatt gondosan szárazon tartott aláöltözést nem kímélve rontottak a jéghideg vízbe, s járható méretűvé kalapálták a szűk hasadékot (Blowhole). A túloldalon egy mély tó állta utukat, amely felett csak a felette húzódó fosszilis járatban lehetett megkerülni. Itt több ponton is meg lehet közelíteni az aktív részt, azonban a félszifonos részekkel szaggatott végig vízben vezető utat mind a mai napig senki nem tette meg. Az aktív részek felett húzódó száraz járatba (Dead Sea Strolls) távolabb jutottak, azonban egy ponton ahol a két szint egy 20 méter mély aknával van ismét összekötve, az utolsó feltáró páros visszafordult. Az idei (1993-as) év során a barlangot nem kutatták, tekintve az elmúlt néhány év relatíve sikertelen kutatatását tekintetbe véve.

 

Pozu Cabeza Julagua (8/11)

 

Végül, de nem utolsósorban szólni kell néhány szót erről az eddig említettekhez képest nem túl jelentős méret barlangról is. Ezt tulajdonképpen csak az indokolja, hogy az utóbbi két tábor legjelentősebb eredményét képviseli felfedezése, bár jelentősége jócskán elhalványul a korábbi eredmények fényében. Bejáratát még 1991-ben fedezték el. A barlang az 1992-es expedíció során kezdetben azon barlangászok feltárások iránti igényeit elégítette ki akik nem vágytak a 2/7-ben való többnapos bivakos túrákra, s esetlegesen egy-egy túra után még némi sörözgetésre is vágytak a barlang és a tábor között épp félúton elhelyezkedő menedékházban. Ezeket az Igényeket változatossága, labirintusos részekkel összekötött nagy termei jól kielégítették, s csak egy két kellemetlen szűkület rontotta az örömet miközben jól haladt a feltárás, s az 1992-s tábor végére a barlang hossza meghaladta az 1 km-t, mélysége 141 méter volt. A -60  és - 100 méter között húzódó nagyméret komoly reményekre jogosító járatszelvényeket lejjebb ismét aktív vizes szűk hasadékok, váltották fel. Az Wet Cheeks Rift (Vizes Pofa Hasadék) kisebb aknákon keresztül egy aktív vizes ágba (Rio de los Emfermos - a 92-es táborban kitört kisebb járvány emlékét örökíti meg a név) vezetett, amely egy kis szifonban végződött. Felette tekintélyes méret kerülőjárat indult, amelynek bejárására a tábor során már nem maradt idő, de a kétméteres átlagos átmérőjű járatból fújó huzat sokat Ígért (Big Wind). A 93-as expedíció "névadója" is ez a barlang lett, jelezve a felfokozott várakozást, de sajnos ezúttal a kutatóknak csalatkozniuk kellett: a kis patak a további mélységek helyett továbbhaladt közel vízszintesen (ez ebben a magasságban meglepetésnek számít) és a Vega Mahandi oldalában való felszínre bukkanást választotta. Itt sikerült a felszínről egy 20 m mély zsombolyaknán át közvetlen a vizes ágba bejutni, megteremtve a lehetőséget egy klasszikus átmenőtúrára. Ezt a túrát az épp az alsó bejárat megtalálásának másnapján érkező csoportunknak volt lehetősége megtenni, s Steve Roberts az OUCC elnökének személyes vezetése mellett meg is tettük. Miután ez kiderült, már csak az alsó szakaszok egyes részeinek térképezése és fotódokumentációja maradt hátra elvégzendő feladatként, bár a nagy huzat rejtélye még nem oldódott meg, nem sikerült igazolni, hogy a szifonkerülőben tapasztalható szél a felszínről származik. A barlangnak a térképezést követő felszín terepbejárást követően további két bejárata lett feltárva, az egyik, amelyikbe épp nekünk volt szerencsénk elsőként leereszkedni, mintegy 60 méter mélységben csatlakozott az ismert járatokba igen kényelmes megközelítést biztosít a barlang addig igen kellemetlen szűkületekkel elzárt részei felé. További megoldandó kérdés a Big Chamber - Very Big Chamber - Eleven O'Clock High zónájának igencsak eltérő jellege, mérete a barlang többi szakaszához képest. Ezzel kapcsolatban felmerültek olyan gondolatok is, hogy ezek a részek egy a mai aktív barlangszakaszoktól független keletkezés másik nagyobb barlangrendszer részeit képezik, amelyekből további bontásokkal van remény ezen nagy barlang feltárására (pl. a Dry Sump-nál). Bár a 92-es expedíció végén Úgy tűnt ez a barlang  talán egy felső részét képezi a közeli, több mint 900 méter mély Pozu Cabeza Muxának, talán az Így csökkent remények ellenére is maradt még felderíteni való ebben az érdekes rendszerben is.

 

Irodalom:

 

M.A. ADRADOS (1980): El Cornion - Mapa-guia del Macizo Occidental de los Picos de Europa - Oviedo 1990;

D.MONAGHAM (1993): Just Awesome - Caves and Caving 1993 Summer p.21-24.

Ed.by G.LOWE (1991): Extremero expedition 1991 - Oxford University Cave Club, Final Report;

Ed.by D.MONAGHAM (1992):  Huerta del Rey Expedition 1992 - Oxford University Cave Club, Final Report

Ed.by D.HORSLEY, U.MEAD, M.MEAD (1991): OUCC Proceedings 13. - Oxford University Cave Club 1991

SIE (1984): Resum de les campanyes espeleologiques al Cornion, Vega de Ario (1978-84) - Espeleosie 1984 (27) Desembre p.17-71.

 

 

6. A Geldloch-Taubenloch rendszer megismerésére tett expedíció

 

Csoportunk tagjaiban él az igény nagyobb mélység barlangok bejárására, megismerésére. Túráink során az egyik ilyen kiszemelt célpont az Ausztriában található Ötscher hegycsoportban található két nagy barlangrendszer, a Taubenloch és Geldloch  volt. Az idei év során sajnos csak a Taubenloch részleges bejárására volt idő (1993 dec. 2.-5. között), azonban a felkészülés során megszereztük a mindkét barlang megismeréséhez szükséges információkat. A Taubenloch esetében ezt ki is tudtuk részben egészíteni személyes tapasztalatainkkal, míg a Geldloch esetében ez még a jövő egyik nagy feladata.

 

Taubenloch

 

Hossza: 4053 m

Mélys.: + 50 m, - 456 m;

 

A Taubenloch 15 méter széles bejárata 350 méterre északkeletre található a Geldloch bejáratától. Akárcsak a Geldloch ez is triász dachsteini mészkőben keletkezett felső szakaszában óriási termek, majd egy ehhez csatlakozó 260 m mély aknazónából áll. A kisemlősök maradványainak igen gazdag lelőhelye.

A bejárati terem utáni járat egy 50 méter magasságig felnyúló kürtőben végződik. Ha áthaladunk a Dreieckshallen egy 30 méteres letörés a barlang legnagyobb termébe a 110x70x40 méteres Melker dómba vezet amelynek alja omladékkal borított. A Fledermausversturz (Denevéromladék) a Melker Dóm északi végében található, ahol időnként több mint 1000 denevér (mi egyet sem láttunk) is össze szokott gyűlni átvezet a 65x30 méter nagyságú Mitternachtsdómba. Ennek északi folytatása hamar véget ér. A vertikális illetve a meredeken lejtő járatoknak két különböző rendszere vezet a több mint 100 méter mély Hermelincshacht-hoz, amely a benne lelt állati koponyák alapján kapta nevét. Ennek aljáról nyugatra további ereszkedéseken haladhatunk tovább  a Steinmandlkluft irányába, ahol  délnyugatra egy szűkűleten át - 397 méteren levő szifon érhető el. északnyugatra a Marterkluft vezet tovább, amely a Steinzeitkluftba csatlakozik, amely DNy-ra kis lépcsőkkel -450 méterig vezet, északkeleten pedig egy - 294 méteren levő huzatos szűkülettel ér véget. A délre leágazó Traumland (Álomország), egy ferde aknához vezet, és a barlang  Wendeltreppe nevű legmélyebb pontjához (- 456 m), ahol a barlangi patak egy nyílásban eltűnik. Továbbhaladva az Aquarium félszifonjához érkezünk, amelyen áthaladva egy emelkedő kürtőhöz érkezünk, amely nagyon megközelíti a Geldloch Tartaros nevű szakaszát, és jelenleg a kutatások végpontja.

Ha eltraverzálunk a Hermelinschacht felett a falon vízszintesen az osztrák kutatók által nem rég feltárt fosszilis jelleg Új részeket járhatjuk be, amelyekben túránk időpontján beépített kötelek segítették a haladást egy kb. -300 m-en található szűk kuszodás szakaszig ahol mi visszafordultunk. Sajnos nincs információnk arról, hogy itt mire jutottak a kutatók.

 

Taubenloch kötéltáblázat

 

Sorszám     Aknahosz   Kötélhossz             Akna

 

1.           25           35            Melker dóm

1a.          32           35            Prokaustsch.

1b.          20...........25            ferde lejtő

2.          110          150           Hermelinsch

vagy         11          20

sok          9           15

kicsi        8           10

            13           15

            20           30

3.          50           60             Tropfensch.

4.          18           25             Schlüssel

4a.          9           15             Steinzeitkl

4b          15           20             Steinzeitkl

4c          15           20             végpont

5           32           40             Traumland

6.          35           45             Wendeltr.

 

 

Bagokra lebontva (berakási sorban):0.bag: 35, 35, 20

1.bag:30,30,15,20, vagy 150;

2.bag:25,60;

3.bag:45,40,15;

 

Összesen:435 m kötél

 

Geldloch

 

Hossza: 8194 m

Mélys.: 580 m (- 434, + 146) - 1987-es adat, azóta a felszínre vezet a + -os járat)

 

1. Főbejárat (bal oldali ág) és oldaljáratok a hátsó részben

 

A nagy  bejárati száda , amelynek alján hatalmas sziklatömbök hevernek egy hatalmas lefelé vezető járatban folytatódik, amelynek alját még részben nyáron is hó borítja. A jégbevonat is gyakori. Mintegy 100 méter után egy már történelmi jelentőség vízfelhalmozódáshoz érkezünk amely a téli hónapokban be van fagyva, és ekkor jégtó névre hallgat. Hogy ez létrejöhessen a korai kutatók egy nagy gátat hoztak létre. E tó víz ill. jégtükre egykoron figyelemre méltó magasságot érhetett el (a hajdani vízállás jelölése a falon) Úgyhogy annakidején az Osztrák Hegyi Szövetség egy gyalogjárdát hozott létre felette, melynek maradványai a jobb oldali falon még ma is látszanak. Egy rövid jeges kőtömbökön való felmászás után  az Eisdom ba (Jégdóm) érkezünk, amely egy 50 méter hosszú és 20 méter széles terem, amelynek alsó részében a talpon egész évben jég fehérlik. A falon látható jelzések arra emlékeztetnek, hogy a jég szintje korábban mennyivel magasabban volt. A szint csökkenése különösen a legutolsó évtizedben erősödött, s a korai leírásokban szereplő jégfigurák mennyisége ma már messze nem valós.

Nyugatra a Jégdómból vezet tovább a Főjárat (bal oldali ág) amely meglehetősen nagyméret, és az 1.Windloch hoz (Széllyuk)  vezet, amely közelében az 1974-es feltáró expedíció bivakolt. (először felfelé kell haladni nagy tömbök felett majd egy rövid lemászás). Az 1.Windloch a Széles Teremben (Breite Halle) folytatódik amely a 2.Windlochhal megszakítva tovább vezet a nagyméret főjáratban amely a Trümerhalléban szélesedik ki Újra, és a Wilde Halle ba (Vad terem) vezet a Gassner wandhoz, amely tulajdonképpen egy meredek 20 méteres felemelkedés. E felett húzódik a Trömelgang a hátsó szakaszok irányába. Ennek végén balra a Vakjárat található amely omladékban végződik. A jobboldali végponton egy barlangi vendégkönyv található, s ennek legmagasabb pontja 96 méterrel van magasabban mint a bejárat szintje.

A hátsó szakaszok mellékjáratai közül említésre méltó a Kapellen kanyon és a Schlotmonster. A Kapellen kanyon egy nehéz mászással érhető el a Trümerhalle kápolnájából, és a kisebb méretű déli szakaszokba vezet. Ennek végében egy igen szerény vízjárat van. A Schlotmonsterben egy hasonlóképp nehéz felmászás vezet 95 méterrel a talaj fölé, amely egyben 101 méterrel a bejárati szint felett van (ez a barlang legmagasabb pontja).

1987- ben már 146 méter volt a legmagasabb pont míg ma már itt valahol ki lehet menni a felszínre is,(vagy bejönni ahogy tetszik)

 

2. Bivak hasadék - Prokrustes kanyon - Mardergang

 

Az  1.Windlochnál vezet felfelé egy rövid mászót a keskeny bivak hasadékhoz ahol egy rövid mászható lejárat vezet a Fronleichnam kürtőbe. Áthaladva az átellenső fekvés kürtőablakon egy további rövid járatot érünk el amely a Schotterschlot hoz vezet. Fronleichnam-kürtő aljából egy rövid hasadékszakasz vezet az összesen épp 80 m mély Ahustik schschthoz amely részben lemászható, és egy vízjáratban végződik, amely omladékos és szűk, és a végében egy 10 méter mély még bejáratlan akna van.

A Bivakhasadékba vezető mászás alatt egy omladékzónán át egy nagyon szűk lemászás a Würstel kanyonba torkollik, amely az Eden Halleba vezet (8 m akna). Ez csakhamar a 12 m mély Kletterschachtba torkollik amely mászhatóan szűk. E mászással érhető el a Prokustes kanyon. Ez a lépcsőzetes Stillen Schachtban végződik (20 m, 15 m). Kicsivel előbb 4 métert lemászva a Stufenhalléba ahonnan a kis bejárata nyílik az 52 méter mély Banderschachtnak. Ennek az aljából egy alacsony járat vezet a Seilzipferl lemászáshoz (15 m kapaszkodókötél). Innen DNy-i irányba vezet a szűk Seilzipferl kanyon, amely egy meredeken felefelé vezető hasadékjáratban végződik. A Winkelschlufon keresztül a MArdergang (Nyestjárat) érhető el, amely a Marderschlufon keresztül kapcsolódik a Főaknák Középállomásához (Mittelstation). A déli vége a nyestjáratnak egy bizonytalan omladékzónába vezet.

 

3. Rechter Ast (Jobb oldali ág) -Turmregion (Toronyrégio)

 

Az Eisdomból északi irányba ágazik el a Jobb oldali ág, amely méreteiben nem a Főág dimenziójába tartozik. Egy rövidebb lemászás vezet itt a Schatzgraber halleba (Kincskereső-terem), ahol két folytatás található. szakra haladva egy rövid járatszakasz vezet (a talpon kenyérszer konkréciókkal) a toronyhoz, amely egy akna amelyből víz csörgedezik be. Itt felmászva a Turmregion ba jutunk ahol szép cseppkőképződmények találhatók.

 

4. Hauptschacht (Főakna) - Kaskadenkluft (Vízeséshasadék)

 

A Kincskereső teremből egy szűkebb kanyargós járat az összesen 80 méter mély Főakna fölé vezet. 8 méterrel a beszállás alatt megosztható, majd egy Újabb 5 méteres ereszkedéssel egy aknahíd érhető el. Ezen a módon lehetséges kitérni az aknába csatlakozó vízjáratból folyó víz Útjából. Erről a sziklahídról 50 métert ereszkedhetünk egy kőzettömblépcsőre. Innen egy 17 méter mély Lejtszakasz vezet az akna aljára ( a falon a Hamburger testvérek kézjegye látható 1907-ből. Innen a sok lépcsővel megosztott Schwarzenschacht (Fekete-akna) húzódik, majd egy 5 méteres aknával folytatódik, amelyből egy meredeken ereszkedő hasadékjárat indul, helyenként szép cseppkőképződményekkel, ez a közepéig lemászható, ahol a mélyen bevágódott akna lejtéssel további 80 métert ereszkedik, amelyben 5 ereszkedős szakasz van. A Kaskadenkluft legmélyebb pontja a Mühlhofer halléban van (-310 m) ahol a patak Újra becsatlakozik, majd egy járhatatlanul szűk hasadékban vezet tovább.

 

5. Perlschinder (gyöngynyúzó) - Spiegelgang (Tükörjárat)  - Hoffnungsgang (Remény-járat)

 

A Mühlhoferhalleból vezet tovább a Perlschinder helyenként kellemetlenül szűk járata a Vályúkhoz (Troges). A Perlschinder középső részéből egy rövidebb felmászással egy magasabban fekvő cseppköves járatszakasz érhető el. A nagyméret összeköttetése a Kaskadenkluftnak a Vályúkkal a Spiegelgangon keresztül érhető el. A Spiegelgang kezdete a Kaskadenkluft középső részében fekszik és meredeken felfelé vezet. Egy rövidebb szűkület köti össze a Schwarzsinterganggal (Feketecseppkő járat), ahonnan a meredeken lejtő hátsó Tükörjárat érhető el, amely meredeken lefelé vezet a Vályúban (40 méter kötél kell). Innen egy rövid elmászással érhető el a Basisgang, amely DNyi irányban a Pseudosiphonschachtes (Álszifon aknák) bejáratához vezet, amelyeket a Perlschinderből kiinduló szűk, annak aljából vezető járatokon át is elérhetünk. Pseudosiphonschacht egy 20 méteres ferde lejtővel kezdődik, melynek végéből 32 métert függőlegesen ereszkedhetünk. Itt egy szűkebb patakos kanyont érhetünk el amely csakhamar egy járhatatlanul szűk, vizes járatban végződik. Ez a Szifonnak is mondott rész volt az 1953-as expedíció által elért legmélyebb pont, amelyet akkor 432 méternek tartottak, azonban csak 370 méter mély az 1982-es felmérés szerint.

A Basisgang kényelmetlenül szűken északkeletnek folytatódik, majd nagyobbá válik, és kapcsolódik a Hoffnungsganggal (Reményjárat), amely a Vályúk aljától egy nagyobb méret járaton át is elérhető. A Sinterhallébanis van egy elágazás, amelyen felmászva egy a Hoffnungsganggal párhuzamos folytatás érhető el. A Hoffnungsgang végéig jutott el az 1953-as expedíció. Az ennek végén található erősen huzatoló szűkületet robbantották ki 1982-ben, hogy járható mérettel vezessen a folytatásba.

 

6.Neuer Hoffnungsgang (Új Reménységjárat), Tartaros

 

A Sprengschluf (Robbantott szűkület) vezet a Konkretionen halleba, amely az északi falán látható valamikről kapta a nevét. Az innen továbbvezető szűk Neue Hoffnungsgang a Trichterkammerba (Tölcsérkamra) vezet, amelyből a 80 méter mély Schuppenschacht nyílik, és kisebb megszakításokkal tart a mélybe. A kísérő vízfolyás itt eltűnik a fenék omladékban.

A Tölcsérkamrából tovább haladva a Neue Hoffnungsgangban hasonló magasságban, és hasonlóan szűken egy kisméret meanderező kanyonhoz a Bergmilchkurvenhez (Hegyitej kanyarok). Ez a 15 m mély Egérfülaknában végződik (15 m), amely az első tagja a kiszélesedő Három akna kanyonnak. A második letörés 6, a harmadik 10 méter mély. Ennek az alján  a vízfolyás amely a Bergmilchkurven és a Három akna kanyonban kísért minket most egy járhatatlanul szűk hasadékban tűnik el. A továbbvezető Nordgang (Északi járat) előtt nyílik a 35 méter mély Stufenschacht bejárata, amely három kisebb függőleges, meredek lejtős szakaszokkal összekötött részből áll. A Nordgang egy magas szűk járatként megy tovább a következő Kletterstelle (Mászóhely) nevű részhez amely a ragacsos 20 méter mély Schragschaftban végződik. Nem sokkal ezután Sumpschacht (Szifonakna) nevű rész következik. Ez jó 50 méter mély, amelynek első 15 métere egy ferde szakasz, amelyet egy kisebb átmérőjű akna követ. Ennek alján két kisméret  horizontális folytatás található és egy 8 méter mély folytatás nélküli akna, amelynek alja 1026 m tengerszintfeletti magasságban (-434 m) a Geldloch legmélyebb pontja.

Az első 10 ferde méter után a Szifon aknában egy nehéz harántolással érhető el egy rövid járat, amely a 12 méter mély kis Schragschachttal egyesül a Wunderlichen Gangban (Csodálatos-járat). Ez az egyik legszebb része a Geldlochnak. A cseppkövek és konkréciók mellett állítólag itt hidromagnezit kiválás is található.

Innen a Nadelöhr szűkülete vezet tovább amely a 10 méter magas Seiberlwandban folytatódik (biztosító kötél szükséges), s innen egy meredeken emelkedő megnagyobbodó járat található. Ebből az emelkedő hasadékjáratból jobbra egy jó 20 m hosszú, 6 m széles meglehetősen magas Schlothalleba (- 340 m) érkezünk. Ennek az alsó részéből a sziklatömbök között  az Enttauschungschachtba mászhatunk le. Ennek felső lépcsője 15 m mély és kötél szükséges bele. Itt egy rövidebb szűkületben folytatódik, amelyen át egy 8 m mély mászható aknába jutunk, amely az alsó lépcső. A Schlothalle felső részéből indul a Tartarosschlot, ez mintegy 70 fokos szögben emelkedik 5 10 méter széles, bevilágíthatatlanul magas.

A Tartarosschacht mellett keletre épp 10 méter magasból egy patak csörgedezik egy kis kanyonból, az Acheron, és a teremben a blokkok között az Acheronschachtban tűnik el. Itt 25 m ereszkedés után két sziklák között nyíló kis aknához érkezünk, amelyek közül a keletiben tűnik el az Acheron vize, ez 8 m mély. A nyugati akna 7 m mély, vakon végződik, le-, ill. átmászható, a túloldalán a Tote Canyon található, amelyben két kisebb akna (12 és 16 m mély). Ennek vége 410 méter mélységben járhatatlanná szűkül.

 

 Geldloch kötéltáblázat

 

Sorszám     aknahossz   kötélhossz          akna

 

1.           10             10          Kincskereső

2.           80             100         Ob.Haupt.

3.           50             60          Fekete akna

4.            5             8           

5.           80             100         Unt.Haupt.

6.           30             40          Seebalkon

7.           80             100         Kaskadenkl.

8.                          40          Vályu

8a           52             60          Álszifon

8b           80             100         Schuppensch

9.           15             20          3akna kany.

10.           6             10          3akna kany.

11.          10             15          3akna kany.

11a          30             40          Stufensch.

11b          40             50          Sumpsch.

12           12             15          Wund.gang

13           25             30          Acheron

14           12             15          Toter can.

15           16             20          Toter can.

 

Bagokra lebontva : (berakási sorrend)

1.bag: 60,100,10

2.bag: 40,100,8

3.bag: 100,60

4.bag: 20,15,30,15,10,20

Összesen:588 m kötél

 

7. Barlangtúráink a Róma környéki karsztterületeken

 

Csoportunk tagjai 1993 december 15. és 23. között Olaszországban a Róma környéki karsztterületek barlangjaival ismerkedtek. Itt a Pereszlényi Dalma, a BEAC Speleo Club Roma-ban beépített embere, és Simone Re volt segítségünkre akik nélkül ez a túra még gondolat szintjén sem valósulhatott volna meg.

Az odautazást  a 8 fős miniexpedició részére egy Fiat Talento mikrobusszal oldottuk meg. A több mint 1200 km-es Út mintegy 24 órát vett Igénybe, amely azonban részben az osztrák-olasz határon való többszöri fennakadásunknak, és a fizetős autópályáktól való távolmaradásunknak is köszönhető. Rómában még aznap csatlakozott hozzánk két fent említett jótevőnk, és azonnal tovább indultunk túránk első célpontja felé, az olasz fővárostól 40 km-re DK-re fekvő Monte Lepini irányába. Itt Carpineto Romano felett vertünk tábort és másnap reggel a fennsík egyik legnépszerűbb barlangjába a Pozzo Commmune-ba tettünk egy igen szép túrát. A barlang 858 m tengerszintfeletti magasságban nyílik, jelenleg ismert végpontja 274 méterrel van a bejárat alatt. Aktív víznyelőbarlang amely nagyobb vízhozam esetén veszélyessé is válhat. A lejtős bejárati száda egy kis ereszkedéssel egy meglehetősen nagy terembe vezet, amelyből egy nem túl tágas 30 m mély hasadékaknán át juthatunk a vízvezető meanderező járatba. Itt a szárazsághoz szokott magyar barlangásznak igen nagy élményt jelent a víz közvetlen közelsége. Az alsóbb szakaszokon található két egyenként mintegy 30 méter mély, hatalmas vízeséssel dekorált aknában, a Simone által igen tecnikásan beszerelt kötélpályán való ereszkedés valószínűleg hosszúideig mindenkinek felejthetetlen marad. Sajnos a barlang végpontját nem érhettük el a viszonylagos magas vízállás miatt -175 m-en található félszifon /A Pohár/ átjárhatatlansága miatt.

A következő napon a felszínnel ismerkedtünk, egy kisebb barlang felkeresése mellett megcsodáltuk a Pozzo Consolini 90 m mély bejárati aknáját. Ez a barlang a terület "leghírhedtebb" rendszere, bár csak 600 méter mély, teljes  bejárása több mint 30 órát vesz igénybe, nem kifejezetten kezdő barlangászok számára is. A fő problémát a - 500 méteren induló 1 km hosszú igen szűk meanderes szakasz jelenti.

A csoport ezután a Fiuggi közelében található Monte Ernici felé vette Útját. Itt Guarchino felett egy elhagyott panzió romos falai között egy igen bájos rózsaszín szobában eltöltött éjszaka után az 567 m méter mély Grotta degli Urli (A Kiáltások Barlangja) volt a következő túracélpont. Hála az olasz adófizető állampolgároknak az 1700 méter felett fekvő nem túl kitűnő - és valószínűleg nem is túl nyereséges - sÍpályákhoz (Campocatino) vezető kitűnő minőség aszfaltút végétől a barlang bejárata mintegy 5 perc sétára található, Így a könnyen megközelíthető kategóriába sorolható. Ezt a barlangot 70 méter mélységig már régóta ismerik, azonban innen a folytatást csak 1987-ben találták meg a Speleo Club Roma kutatói. A Galeria Andrea Doria hatalmas réteglap mentén képződött folyosóján  - 245 méter mélységig könny sétával juthatunk el, ahol a barlang egyik szelekciós pontjához a Santabarbarához érkezünk. Ez egy 10 méter hosszú , szélkőben található csőjárat, amely a számos vésés- tágítás ellenére is normál méret "ember" számára csak Úgy járható, ha az megszabadul minden felszerelésétől és gátlásától. Ez a járat egy kis hágcsóval könnyített aknácskába torkollik, amelynek aljáról már kényelmes, néhány ereszkedéssel megszakított Út vezet a -410 méteren kiépített bivakig. Innen a mintegy 300 méter hosszú. izzasztóan szűk Rio Negro meanderében folytattuk utunkat, ahol már egy kisebb patak is becsatlakozott. 510 méter mélységben, legnagyobb örömünkre, gyökeresen megváltozott a barlang jellege, és egy az eddigieknél jóval fejlettebb, képződményekben igen gazdag fosszilis járatszakaszban folytattuk utunkat. Ennek végén egy hatalmas vízesésekkel, zúgókkal tarkított csodálatos járatszakaszba, a Rio Bravo-hoz érkeztünk, amelynek -567 m mélységben szifonná csendesedik. Ezen a szifonon egy olasz barlangászlány már 1990-ben átúszott, s megtalálta a folytatást, azonban felszerelés híján ő csak a következő függőleges szakaszig jutott. Azóta senki nem járt ott, sajnos a szifon kerülőjárata sem ismert még. A potenciális lehetőség több mint 1000 méter. A végpontra a két kísérőnk mellett csoportunk 3 tagja (Arany Andrea, Németh Zsolt, Nyerges Miklós), és FTSK-s "jóemberünk" Zsólyomi Zsolt jutott le. A barlang be volt szerelve, Így a túra kényelmes tempóban haladva 13 órát vett Igénybe.

A barlangtúrákat követően a záró program rövid római kirándulás, pápai audencia, különféle római barlangászgyűlések felkeresése, karácsonyi ajándékvásárlás volt.

 

8.Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba

 

Barlangkutató csoportunk a Műsorfüzet színvonalának emelése szándékával még a tavalyi évben sorozatot indított, amelynek célja a szomszédos országokban található, akár egy hétvégi túra során felkereshető látványos barlangok leírása. Ezt a dokumentációs anyagot itt most a megjelenések helyét felsorolva Újra közétesszük, melyet az egy helyen való fellelhetőség kényelme, és az A/4-es, vagy A/3-es formátumban itt megtalálható térképek nagyságrendekkel használhatóbb volta indokol.

 

1.      Torda István - Nyerges Miklós: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba 1.rész; A Hoanca Ursicarului - Műsorfüzet 1992 -szept. p.16.-17.

2.      Nyerges Miklós: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba 2.rész; Stanul Foncii - Műsorfüzet 1992. okt. p.10.-11.

3.      Nyerges Miklós: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba 3.rész; Pestera Neagra de la Barca - Műsorfüzet 1993 jan.-febr. p.7.-8.

4.      Nyerges Attila - Nyerges Miklós: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba 4.rész; Barázdálás-zsomboly - Műsorfüzet 1993 márc.-ápr. p.8.-9.

5.      Nyerges Miklós: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba 5.rész; Zapodie-barlangrendszer - Műsorfüzet 1993 máj.-jún. p.8-10.

6.      Németh Zsolt - Nyerges Miklós - Torda István: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba A Barát-, és az Óriás-zsomboly - Msorfüzet 1993 júl.- aug. p.10.-13.

7.      Bajna Bálint - Nyerges Miklós: Kirándulások a szomszédos országok barlangjaiba 7.rész;  Avenul din Sesuri (Fennsíki-zsomboly) - Műsorfüzet 1993 nov-dec.