Boros Ádám Budapesten született, 1900. november 19-én. A természet iránti szeretet hamar kifejlődött benne és korán elkezdte a növénygyűjtést is. Nagy hatással voltak rá tudós középiskolai tanárai és ezt betetőzte, hogy egészen fiatalon megismerkedett Jávorka Sándorral és a Növénytár akkori munkatársaival, akikkel már 17 éves korában gyűjtőutakra járt.
1918-1922 között végezte el az egyetemet, és már negyedéves korában ledoktorált. Diplomájának megszerzése után főiskolai tanársegéd lett. Hamarosan megszerezte az egyetemi magántanári képesítést is. Állandóan továbbképezte magát és igyekezett mindig úttörő munkát végezni.
Széles érdeklődésű kutató volt. Igen érdekelte a növényföldrajz, a gyomnövények kérdése, nagy gondot fordított a rétek és legelők tanulmányozására és a gyógynövények kutatására is. 1952-ben a Gyógynövénykutató Intézet igazgatója lett. Kutatásai során egyaránt gyűjtött virágos és virágtalan növényeket: ez utóbbiak közül a mohák keltették fel leginkább érdeklődését. Ezek alkotják jelentős részét nagyszerű gyűjteményének is, amelyet 1949-ben nemzeti érdekű védett gyűjteménnyé minősítettek. Boros Ádám nevéhez számos új növényfaj első leírása fűződik. Több könyve és többszáz cikke jelent meg.
A Magyar Barlangkutató Társulatnak 1926-ban egyik alapító tagja volt. Számos kitűnő szakmai dolgozatot publikált a Társulat folyóirataiban. Legutóbb Ő tette közzé a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban a barlangi mohákkal foglalkozó nemzetközi és magyar Irodalom bibliográfiáját; amelynek tanúsága szerint e téren is jelentős munkát végzett. 1972-ben a barlangi mohák kutatása és feldolgozása terén végzett úttörő munkásságáért a Társulat Kadič Ottokár emlékéremmel tüntette ki.
Igen sokat foglalkozott a fiatalokkal és értékes tudását két kézzel adta át. Néhány hónappal halála előtt, 1972 nyarán még a Bihar karsztjában a terepen dolgozott; korát meghazudtoló mozgékonysággal és lelkesedéssel az idős tudós. Kutatott, gyűjtött de gyűjtőútjára tanítványát is vitte magával, utánpótlást nevelt. A bihari barlangokban végzett gyűjtőmunkájának feldolgozott eredményei már posztumusz dolgozatként jelennek meg a közeljövőben az Acta Botanica-ban.
Élete utolsó hónapjaiban is szeretettel foglalkozott barlangi mohák meghatározásával; megállapításai ez év őszén a Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszuson fognak elhangzani, de már nem az ő szájából...
Sokoldalú jeles tudós volt. Fáradhatatlanul kutató és nevelő munkássága, alkotó élete példakép lehet mindenki számára, aki a természettudományokkal foglalkozik és igazán szereti a természetet.
Dr. Allodiatoris Irma
Elhangzott előadások:
1973. február 12.
Gádoros Miklós: Tanulmányúton az NSZK-ban és Svájcban
Az előadó vetített képekkel illusztrált beszámolót tartott a 4 hetes augusztusi tanulmányút élményeiről. (részletes ismertetését lásd: Tájékoztató 1972. 6.)
1973. február 19.
Dr. Várhegyi Győző: Olasz vulkánok és ásványok
Az előadás azokat az - elsősorban vulkáni - tájakat és képződményeket ismertette, melyeket 1972-ben a VITUKI barlangkutató csoportjának néhány tagja olaszországi utazása során felkeresett és tanulmányozott.
A vulkanizmus jelentősége földünk életében két példával érzékeltethető. A vulkáni eredetű, vagy vulkáni hatásra átalakult kőzetek a földkéreg hozzáférhető részének zömét - mintegy 95 %-át alkotják, ehhez képest az üledékes eredetű anyag jelentéktelen mennyiséget képvisel. A legújabb becslések szerint az utóbbi négy évezredben közvetlenül felszínre vetett vulkáni termék 320 km3 piroklasztikus anyag és 50 km3 láva; ez a mennyiség hazánk területén egyenletesen elosztva 4-4,5 m vastag takarót jelentene. A vulkáni hegységek, tájak, képződmények és ásványok morfológiai sajátosságainak tanulmányozása felvilágosítást ad azok összetételéről és képződésük körülményeiről. Távlati képektől kiindulva fokozatosan a mikroszkóppal és elektronmikroszkóppal történő lokális megfigyeléshez közeledve 8 dimenzionális nagyságrendben (vagyis mintegy százmilliószoros lineáris mérettartományban) tekinthetjük át a földtani és ásványi képződmények külalakjában visszatükröződő vulkáni és utóvulkáni tevékenységet.
A morfológiai különbözőségekből eredő anyagi sajátosságkülönbséget mutatja be az alkálitartalmú szilikátolvadék két változatának; az obszidiánnak és a pumicitnek a példája. Ez az anyag mind az emberiség őstörténetében, mind a modern iparban jelentős szerepet tölt be. Szerkezetének tanulmányozása érthetővé teszi, miért fordult az érdeklődés ma a kőszerszámok valamikor nélkülözhetetlen alapanyagától az építő és feldolgozóiparban nagy mennyiségben felhasznált horzsakő felé. Végül a Bari városi Castellana-cseppkőbarlang „fehér sivatagában” található montmilk képződmény más barlangok hasonló jellegű anyagától való eltérését mutatta be az előadó.
Az előadást diavetítés követte, a helyszíni felvételek zömét Kunkovács László fotóművész készítette.
1973. február 26.
Dr. Láng Sándor: Karsztvízforgalom a Dunántúli-középhegységben
A Dunántúli-középhegység karsztvízháztartásának újravizsgálata azért vált szükségessé, mert. ismét előtérbe került a Fővárosi Vízművek részére a karsztvízbevezetés az amúgy is csak kis részben hasznosított dorogi, illetőleg tatabányai szénbányászat által kiemelt és a bányászat számára veszélyes karsztvízkészletből.
E vizsgálatokból - a középhegység 120 évre visszamenő csapadék összegekre - és a beszivárgási hányadosokra vonatkozó vizsgálatokból azonban kitűnik, hogy olyan nagyarányú dinamikus karsztvízforgalomra nem lehet számítani, amely a budapesti elég jelentősen növekedő vízigényeket rentábilisan, gazdaságosan kielégíthetné. A 120 évre számított beszivárgási átlag ugyanis a középhegység beszivárgó felületére - 1500 km2-re összesen csak 492 m3/perc, vagyis mintegy 258 mill. m3/év. Az évi csapadék 680 mm, a beszivárgási % mintegy 27-28 %. (Ezek az értékek jóval alacsonyabbak és reálisabbak, mint a szakirodalomban korábban közölt beszivárgási értékek. ) Jelenleg viszont az összes bányák (barnakőszén- és bauxit - stb. bányák) karsztvíz-, illetve bányavízkiemelése már ennél is jóval több, emiatt a karsztvízszint állandóan süllyed.
Kitűnt e vizsgálatokból az is, hogy 1948 óta - 25 év alatt - a statikus karsztvízkészletből a bányászat vízkiemelése és az egyéb fajta víztermelés összesen 4,3 km3 -nyi összeget használt fel, emiatt viszont a középhegységi karsztvízszint átlag közel 25 m-nyit süllyedt.
Végkövetkeztetésünk - tekintettel az előbb említett nagyarányú karsztvízsüllyedésre - az, hogy a középhegység statikus karsztvízkészletéből - a továbbiak során bármely címen - 480-490 m3/perc összegűnél többet kiemelni nem szabad, mert ezzel a főkarsztvízszint még tovább fog süllyedni és fennáll a komoly veszély, a budapesti termális források elapadása, miután a középhegység karsztforrásainak kb. fele elapadt. Tehát a tervezett fővárosi karsztvízbevezetés mértékét is a fenti normán belül lehetséges csak, minden érdeket kielégítő módon megoldani. Természetesen az aránylag kisebb mennyiségű karsztvíz bevezetése drágának ígérkezik és már emiatt sem valósítható meg.
A Borsodi Területi Osztály hírei
A Borsodi Területi Osztály 1973. február 20-án megtartotta első vezetőségi ülését. A vezetőségi ülésen F. Tóth Géza, a Területi Osztály titkára ismertette az 1972. évben végzett munkát. Beszámolója végén kifejtette, hogy 1972-ben igen kevés - a Területi Osztály munkájával kapcsolatos - tudományos előadás hangzott el. A vezetőség a beszámolójelentést kiegészítésekkel elfogadta, kiemelve a június 17-18-án megtartott Országos Barlangnapok sikeres megrendezését. A vezetőség ezúton mond köszönetet a Barlangnapok megszervezésében részt vett barlangkutatóknak.
A vezetőségi ülés után sor került az évnyitó klubestre.
A klubesten résztvevő 58 barlangkutató előtt a titkár ismertette az 1973. évi munkatervet. A munkaterv sikeres végrehajtása érdekében kérte a jelenlévő barlangkutatókat, hogy az 1972. évi munkához hasonlóan az 1973. évben is hasonló lelkesedéssel dolgozzanak.
Az ismertetés után Várszegi Sándor, a Bányász Barlangkutató Csoport vezetője színes diaképekkel kísért, igen érdekes előadást tartott a Kis-fennsík barlangjairól, és azok hidrogeológiai kapcsolatáról. A jól sikerült klubesten számos kérdést intéztek az előadóhoz.
A Területi Osztály új csoportja a Kazincbarcikai Vegyész S. E. Természetjáró Szakosztály keretén belül alakult Bükk Barlangkutató Csoport 1973. február 3-4-én túrát szervezett Jósvafő és Aggtelek környékére.
A túra alatt barlangkutatóink tájékoztatót kaptak a barlang és cseppkőképződés elméleteiről és a barlangvédelemről, valamint megismerkedtek a barlangi fotózás technikájával.
F. Tóth Géza a Területi osztály titkára - az utánpótlás biztosítása érdekében 58 miskolci általános iskolás tanulónak mutatta be a Jósvafő és Aggtelek környékén található karsztos jelenségeket. Az 1973. március 4-én megrendezett tanulmányi kirándulás legnagyobb élményét a Baradla-barlang megtekintése jelentette.
F. Tóth Géza
Árvíz a Mátyás-hegyi-barlangban
A Vörös Meteor Vass Imre barlangkutató csoport tagjai 1972. dec. 23-án észlelték, hogy a Mátyás-hegyi-barlang mélypontján lévő Agyagos-tó vízszintje a korábbihoz képest 2-3 m-rel megemelkedett, a tó szokásos helyét meg sem lehetett közelíteni. Dec. 30-án újból felkeresték az Agyagos-tavat, melynek szintje ekkor 30 cm-rel állt a 33. sz. fixpont alatt; ez a szokásosnál kb. 5 m-rel magasabb vízállásnak felelt meg. Ugyanilyen észlelést jeleztek a BEAC barlangkutatói is. 1973. jan. 6-án a tó vize már a 33. sz. fixpont fölé emelkedett. Ugyanekkor felkeresték a Vörös Meteor kutatói a Természetbarát-szakaszt is, ahol esőzésszerű, erős csepegést észleltek, minek következtében a járat mélyebb részein több méter mélységű tavak keletkeztek. A következő napon a Természetbarát-szakaszban a vízhullás záporszerű volt és egy hasadék mögül víz zuhogását hallották. A következő hetekben a kép alig változott, de a Természetbarát-szakaszban folytatódó záporszerű vízhullás ellenére a barlang mélypontján a kiáradt Agyagos-tó szintje most már csak centiméterekkel emelkedett. Április 1-én a tó vize a két héttel korábbihoz képest ismét 4-5 cm-rel magasabban állt, de a Természetbarát-szakaszban a vízhullás megszűnt, a járat ugyan még sáros volt, de vízállások belőle mindenütt eltűntek. Egy héttel később viszont újból csepegést és kisebb vízállásokat észleltek ott.
A Mátyás-hegyi-barlang mélyén jelentkezett vízbetörés eredete egyelőre tisztázatlan. Az időjárás nem indokolja ezt a teljesen szokatlan árvizet. Hogy az a barlang körzetében vízvezetéki csőtörésből származzon, azt a Vízművek szakemberei kizártnak tartják, de a környéken nyomáscsökkenés sem jelentkezett.
Felmerül a vízbetörés szennyvízeredetének lehetősége is, de erre a vett minták vegyelemzése eddig nem nyújtott egyértelmű bizonyítékot. További vizsgálatok folyamatban vannak. Érdekes viszont, hogy bár a Természetbarát-szakaszból a víz feltehetőleg a barlang mélypontján lévő tóhoz szivárog vagy folyik le végül, mégis a tóból vett vízminták nagyobb szennyezettséget mutattak; útközben emelkedett nemcsak a nitrit- és nitrát-, de a nátrium-, klór- és szulfát-tartalom is.
Végül megállapíthatjuk, hogy az Agyagos-tó vízszintjének a vízbetörés jelentkezésének első napjaiban észlelt gyors emelkedése arra utal, hogy a tó szokásos szintjében nincsenek nagy kiterjedésű üregek. Viszont az a körülmény, hogy mintegy 5-6 méterrel magasabban a további vízszintemelkedés a változatlanul záporozó csepegés ellenére igen lelassult, valószínűvé teszi, hogy ebben a szintben még feltáratlan üregekkel, járatokkal számolhatunk.
Dr. Dénes György
Jelentés a Báthory- barlangban 1972. december, 1973. január hónapokban végzett feltárásokról
Az elmúlt év novemberében határoztuk el, hogy visszatérünk régi kutatási területünkre, a Báthory-barlangba.
A feltárási munkák meggyorsítása érdekében - az előző évek tapasztalatait összegezve - téli kutatótábort szerveztünk.
Nagy összefogásra volt szükségünk, hogy a rendelkezésünkre álló kevés idő alatt a kutatást előkészítsük. A betörések során elektromos hálózatunkat szétrombolták, amelyet kibővítettünk és üzemképes állapotba hoztunk. Polcokat és tárolókat építettünk a különböző szerelési anyagok és az élelmiszer számára. Hálóhelyünket az 1956-ban felfedezett Új- szakasz Hálótermében kívántuk kialakítani. Ennek érdekében 10 m3 - előzőleg idetermelt – anyagot kellett áthalmozni és elrendezni.
December 26-ig a barlangba szállítottuk a feltáráshoz szükséges anyagokat és felszerelési tárgyakat.
A feltáráson 10 kutató vett részt, a tábor ideje alatt 710 munkaórát dolgoztunk.
Kutatási célunk a Piramis-terem előtti hévizes forráskürtő kibontása volt, melyet nagy mennyiségű vörösagyag töltött ki.
A táborozás folyamán 26 m3 anyagot termeltünk ki és elértük a kürtő alját, amit betonhoz hasonló cementációs réteg alkotott.
Az újévet a barlangban köszöntöttük, és január elsején délután bontottunk tábort.
1973. január 13-14.
A tábor után szombat-vasárnap munkatúrát szerveztünk. Egy HILTI típusú ütvefúrógéppel az éjszaka folyamán sikerült áttörnünk az átlag 30-35 cm vastagságú cementációs réteget. A réteg alatti kitöltés - puhának mondható - mészkő volt. Vasárnap a fúrólyukat 1,5 m2-es területen kibővítettük és az átlúgozott rétegben 1 m mélységig hatoltunk le.
Január 21-én
A következő hét végén tovább bontottuk az előző alkalommal áttört réteget.
Két méternyi szintsüllyesztés után délután 14, 30-kor egy kis rés vált szabaddá, mely egy terem tetején nyílt. 14, 45-kor kemény vésések árán sikerült behatolni az új részbe. Hágcsó segítségével egy 5 m mélységű és átmérőjű gömbfülkébe ereszkedtünk, ahol a falakat gazdagon borítja a borsókő és kisebb részben a cseppkő.
Az újonnan feltárt kürtő alján laza kitöltés található, aminek kitermelését az elkövetkező hetekben folytatjuk.
Börcsök Péter
Elkészült az Orfű-kőlyuki vízvezeték földmunkája, lefektették a csöveket és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat megkezdte a Vízfő-forrásnál a barlangba vezető táró hajtását, ahol a szivattyúk lesznek elhelyezve. A vízvezeték teljes üzembeállítása után napi 3000 m3 vizet szállít Komlónak, a Vízfő-forrás vizének felhasználásával. A vízkivétel a tavak és az üdülőkörzet vízellátását nem zavarja.
Berényi Ü. I.
232,5 km a FLINT-MAMMOTH BARLANGRENDSZER!
1972. december 1-én az amerikai National Park Service (Nemzeti Park Szolgálat) és a Cave Research Foundation (Barlangkutató Alapítvány) közös sajtóközleményt bocsátott ki, melyben tudatták a világgal, hogy a világhírű Mammoth-barlang és az inkább csak szak-körökben ismeretes, ám a világ leghosszabb barlangjaként számon tartott Flint Ridge rendszer összefüggését több évtized szívós kutatómunkája után a CRF barlangkutatói felfedezték. A barlangrendszer új neve: Flint-Mammoth Cave System, hossza: 234,5 km.
A gigantikus barlangrendszer „kisebbik” tagja, a 90,5 km hosszúságú Mammoth-barlang története századokra nyúlik vissza.
Régóta ismeretes laikusok és barlangkutatók előtt hatalmas folyosóival, mély kürtőivel, vak halaival, indián múmiáival,
Szemünk láttára, szinte a semmiből nőtt ki az utóbbi évtizedek során azonban a Mammoth-barlangtól északra fekvő Flint-fennsík alatt húzódó roppant járatrendszer, a Flint Ridge-barlang.
A múlt század végén és századunk elején a Mammoth-barlang jól jövedelmező idegenforgalma hatására barlangkutatási láz tört ki a környező földek birtokosai között és a Mammoth-barlangba nyíló új bejáratokon kívül - főleg a Flint-fennsíkon számos barlangot fedeztek fel.
Ezek a kisebb-nagyobb, látványos, vagy érdektelen barlangok alaposabb kutatásra nem kerültek, csak annyira, amennyire az idegenforgalom igényei megkövetelték. A négy legnagyobb volt közülük a Colossa, Salts, Crystal és a kisebb de később fontossá váló Unknown-barlang. A környéken elterjedt a vélemény, hogy mindez a hegy belsejében összefüggő rendszert alkot, de akkoriban sem felszerelés, sem igény nem volt a tényleges felkutatásra.
A valóban létező összefüggésekre az első közvetett bizonyíték egy elektromos vállalat vízfestési kísérlete volt. A keskeny, mély völgyű Green River kiválóan alkalmasnak látszott duzzasztásra és erőmű építésére, de a festés azt mutatta ki, hogy a duzzasztott víz a Flint- és a Mammoth-barlang-fennsík belsejében, üregeken átfolyva a gátat kikerülné. Így a gátépítés tervétől elálltak.
A hegy mélyében kimutatott barlangrendszer szervezett kutatása 1947-ben indult meg, a Crystal-barlang igazgatója vezetésével. Később bekapcsolódott az NSS, az Amerikai Barlangkutató Társulat és 1954-es expedícióján, ha nem is sikerült más barlanggal az összefüggést megtalálni, a Crystal-barlangból induló, a hegy mélyébe húzódó hatalmas folyosórendszert fedeztek fel. Ekkoriban a tapasztalatlanság és a teljesítőképesség szabott határt az eredményeknek, a barlang az ismeretlen messzeségbe folytatódott.
Az évről évre tovább folyó kutatásokat 1957-től az akkor alakult Barlangkutató Alapítvány fogta össze. Első és legfontosabb feladatként a barlang ismert részeinek feltérképezését végezték el, enélkül már lehetetlen volt a továbblépés. Bár állandóan új és új részeket tártak fel, 1960-ig nem sikerült kapcsolatokat kimutatni. Mivel az ismert barlangok közé a felszínen völgyek ékelődtek, ez nem is látszott valószínűnek. Dr. Pohl, a terület régi kutatója azonban kimutatta, hogy a völgyek és a függőleges kürtők a barlangemeletek után létrejött jelenségek. Az elmélet alapján megindult a függőleges kürtők részletes átkutatása, sikerült a völgyek alatt átvezető járatokat felfedezni. Elsőként a Crystal- és az Unknown-barlangok kapcsolatát mutatták ki, majd 1960-ban a Colossal- és a Salts-barlangokat kötötték össze. 1961-ben a Crystal-barlang irányából jutottak be a Salts-barlangba, ezzel létrejött a Flint Ridge-barlangrendszer.
A kutatások tovább folytatódtak, egyre nehezebb körülmények között, hiszen a Flint-fennsík alá egyre messzebbre húzódó járatokhoz új bejáratot egyelőre nem sikerült feltárni. Az Austin bejárat mesterséges megnyitása is csak részleges jelentőségű. A fő kutatási irány természetesen a Mammoth-barlang volt, ám a mély Houchins-völgy, mely a fennsíkokat elválasztja, reménytelennek tüntette fel az ügyet. A járatok azonban hosszabbodtak és 1972. augusztus 30-án a kutatócsoport egy, a Mammoth-barlang felé haladó járatban az iszapos falra rajzolt nyilat talált, mely a „kifelé” irányt jelezte a Mammoth-barlangba. A nyíl mellett megtalálták a II. világháborúban elesett Mammoth-barlangi vezető, Pete Hanson monogramját. A sok munka meghozta hát a jutalmát: valóra vált a „szuperbarlang” álma.
Egy volt még csak a bökkenő; Pete Hanson 34 évvel ezelőtti felfedezését senki nem ismerte még - a Mammoth-barlang irányából.
Így hát a rendkívül kimerítő földalatti utat ismét az Austin bejáratnál kellett kezdeni szeptember 10-én, hogy 11 én a Mammoth-barlang liftjének ajtajából léphessenek elő holtfáradtan, nedvesen, de igen boldogan.
A Flint-fennsík fele még fehér folt a térképen, a Great Onyx-barlang még nem tagja a rendszernek. A Mammoth-barlang-fennsíkon folyik a kutatás és növekszenek a barlangok. Nem egy járat a Mammoth-barlang felé vezet...
Jó szerencsét kívánunk a Flint- Mammoth-(Joppa?)-rendszer kutatóinak!
Kósa Attila
