Karszt- és Barlangkutatási TÁJÉKOZTATÓ

 

1970. 4.

 

Belső használatra !

 

Kiadja : A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Budapest, VI. , Gorkij fasor 46-48.

Felelős szerkesztők : Dr. Dénes György és Székely Kinga

Felelős kiadó: Hegedűs Gyula

Készült : 600 példányban

70-3503. -oj/MTESZ HNy. Bp.

 

A MAGYAR KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ  TÁRSULAT KÖRLEVELE

 

 

Az elektronikus változatot készítette: Dr. Nyerges Miklós, 2002

Lapolvasás: Szenti Tamás

 

 

TARTALOM

 

       ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS

       ELHUNYT Friedrich Morton

       AMERIKAI TANULMÁNYÚTON Részletek dr. Balázs Dénes III. sz. beszámolójából

       HIREK

       Magyarország legmélyebb barlangja a Vecsembükki—zsomboly

       KÖNYVISMERTETÉS

 

 

 

Társulatunk 1970. május 23-án 16 órai kezdettel

ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST

tartott a Bányaipari dolgozók Szakszervezetének Székházában.

 

N A P I R E N D

 

A közgyülésről részletes beszámolót körlevelünk következő számában közlünk.

 

Friedrich Morton halála

 

A tudományos barlangkutatás egyik oszlopa dőlt ki Hallsattban Friedrich Morton 1969. július 10-én 79 éves korában bekövetkezett halálával. Idős kora ellenére életének utolsó hónapjáig aktív kutató szpeleológus és botanikus volt. Egyike volt azoknak, akik megindították a barlangok flórájának rendszeres kutatását és feldolgozását. 1925-ben H. Gams társszerzővel "Höhlenpflanzeri' címmel közzétette a barlangnyílások növényvilágára vonatkozó alapvető monográfiáját, mely ma is alapja és kiindulása a barlangok flórája kutatásának, Hallstattban saját erejéből '°Botanische Station'' néven növénytani kutató laboratóriumot alapított. A biológaí kutatások mellett régészeti hidrológiai, barlangfeltárási téren is nemzetközileg ismert nevet szerzett magának. A Dachstein vidéke mellett kedves munkaterülete volt Dalmácia és Isztria. melyeknek barlangjait kutatta, Rab (Arbe) és Cres (Cherso) szigetéről írt növényföldrajzi monográfiája az Adria vidékének ma is a legbecsesebb forrásmunkái közzé tartozik.

prof. Dr. Boros Ádám

 

AMERIKAI TANULMÁNYÚTON

Részletek dr. Balázs Dénes III. sz. beszámolójából

 

Észak amerikai, valamint Puertó Ricó-i tanulmányaimat befejezve, folytattam utam Dél-Amerika felé és 1969. október 31-én megérkeztem Caracasba, Venezuela fővárosába.

Első utam Venezuela keleti részébe, a Monagas államban lévő Carpe-hegységbe vezetett. Itt expedíciót szerveztünk a vílághirü Guacharó-barlang szifonnal elzárt belső részeibe, Ez a barlang Dél-Amerika ma ismert leghosszabb üregrendszere és legfőbb nevezetessége, hogy sötétjében élnek a guacharo madarak ezrei. A szifonon való átkelés izgalmas vállalkozás volt, de megérte, mert az elzárt barlangszakaszban rendkivül szép cseppkőképződményekben lehet gyönyörködni. Különösen a heliktitek millió nyi kusza szövevénye elkápráztató.

Egy másik vidéki tanulmányutunk Caracastól DNy-ra, San Juan de los Morros (Gurarico állam) vidékére vezetett, ahol a mészkő Ny-K csapásban hosszan elhúzódva, merész sziklabörcők, egymástól izolált, meredek toronyhegyek formájában szökken a magasba.

Bejártuk ezt az érdekes vidéket és többek között leereszkedtünk a Cueva de Lomó del Medio üregrendszerébe, amely ezidőszerint Venezuela legmélyebb ismert barlangja. A barlang szájánál az araguató nevű barna majmok nagy kiabálással fogadtak s szerencsésen végződött ismerkedésünk egy három méteres, vastag óriáskigyóval is. Caracasban megtekintettem a barlangkutató egyesület székházát, egy magányos villát, amelyben előadóterem térképtár, felszereléstár,. könyvtár stb. van. Már elkészültek egy emeletes, modern klubház tervei, valamint rövidesen megkezdik a caripei barlangkutató állomás építését is. Az igen zsufolt fárasztó de nagyon hasznos szakmai tanulmányok után búcsút vettem Caracastól és november 11-én megérkeztem Kolumbia fővárosába Bogotába.

Bogotából kiindulva az első nagyobb vidéki kirándulásunk Boyaca tartomány észak nyugati részébe vezetett, majd látogatást tettünk Bogotától ÉK-re, La-Síberín hegységbe, ahol a cementmű geológusai kalauzoltak a vas- és mészkőbányákba, többek között felkapaszkodtunk egy közel 4000 méter magasságban nyitott mészkőfejtőbe, Ez a bánya az úgynevezett páramo zónában fekszik ahol a karsztos felszínnek rendkívül érdekes vegetációja van. Kolumbiai utazásaim élményekben leggazdagabb fejezetét a két chocio expedició jelentette. Az első alkalommal a Rio Atrato menti Quibdoból a Rio San Juan mellékére utaztunk, ahol Andagoya vidékén egy észak-amerikai cég arany és platina bányászatát ismertük meg. Istmina közelében megtaláltuk azokat a trópusi karsztos sziget hegyeket, amelyekről még Bogotában szereztünk előzetes információkat. Adatokat gyűjtöttünk arra vonatkozóan, hogy merre élnek még ősi életformák között primitív cholo indiánok. Ezen információk alapján szerveztük meg második expedíciónkat, amelynek során a Tutunendo vidékén, nehezen járható őserdei ösvényeken jutottunk el néhány cholo csoporthoz. Ezek a primitív, meztelenül járó, halász-vadász őserdei népcsoportok az észak felöl mind jobban előnyomuló, a folyópartokat elfoglaló és gyorsan szaporodó néger lakosság a dzsungelek mélyére szorítja vissza. Talán az utolsó, 24 órában sikerült még életkörülményeikről néprajzi adatokat gyűjteni, sok fotó - és filmfelvételt készíteni, valamint használati eszközeikből csere utján sok tárgyat megszerezni. A kolumbiai tanulmányi program befejeztével Medellinbő1 autóbusszal Cali-Popayan Pastó útvonalon az ecuadori határra utaztam és a Carchi folyó felett egy természetes mészkőhidon átkelve, 1969. december 17-én megérkeztem Ecuador földjére.

 

HIREK

 

A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Alba Regia Barlangkutató Csoportja március 23-án a székesfehérvári Technika Házában rendezte meg a hagyományos (és hagyományosan magas színvonalú) évi beszámoló ülését. Bár a székesfehérváriak sok nehézséggel küzdenek (nehezen megközelithető kutatási terület, stb.), mégis az átlagot messze meghaladó mennyiségű és értékű tudományos munkát végeznek évről évre. Különösen kiemelkedik rendszeres forrásmérő tevékenységük és az a munka, amit műszerfejlesztésre fordítanak. Az utóbbiról, a szokásoknak megfelelóen, a fejlesztési munka vezetője, Zentai Ferenc számolt be. Sok egyéb mellett egy sokévi munkával elkészített alacsonyfrekvenciás rádió-iránymérd berendezést és egy fejlesztés alatt álló 5x5 mérőhelyes hidrológiai-klimatologiai távmérő hálózatot ismertetett; egyik sem szorul külön méltatásra. A székesfehérvári barlangkutatők szakmai beszámolóit mindig tanulságos meghallgatni.

Gádoros Miklós

 

A Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Csoportja, abból az alkalomból, hogy kutatási együttműködést kötött az Óbudai Szeszgyár Kinizsi Barlangkutató Csoportjával, 1970. III. 19-én barlangtérképészeti kiállítást és klubestet rendezett.

Horváth János az FTES barlangkutatói nevében rövid beszámolót tartott a csoport munkájáról és terveiről, majd Szunyogh Gábor ismertette a pestkörnyéki barlangokat.  A két beszámolót Csekő Árpád és Vukov Péter barlangi dia vetítése követte. A műsor után a vendégek megtekintették az igen szakszerűen és ügyesen elrendezett, magasszinvonalu kiállítást, amely bemutatta a fővároskörnyéki barlangok térképezési munkálatait, térképeit, a térképezés segédeszközeit és a barlangokban szükséges fel szereléseket. A klubestet a résztvevők jőkedvü baráti beszélgetése zárta be.

Sz. K.

 

Magyarország legmélyebb barlangja a Vecsembükki—zsomboly

 

A Vörös Meteor Raisz Keresztély barlangkutató Csoportja május első napjaiban Szenthe István vezetésével újabb expedíciót szervezett az alsóhegyi Vecsembükki­zsombolyba. A kutatóknak sikerült újabb száz méterrel mélyebbre hatolníok, így a zsomboly eddig feltárt mélysége kb. 280 m. A sikeres feltáró munkáról részletesebb beszámolót fogunk közölni.

D. Gy.

 

KÖNYVISMERTETÉS

 

Z. K. Tintilozov: ANAKOPIJSZKAJA PROPASZTY (orosz nyelvű) - Tbiliszi, 1968.

Az Anakopijszkaja-zsomboly a Grúz Szövetségi Köztársaság területén Szuhumítól 30 km-re északra nyílik a mészkőfennsíkon 220 m tengerszintfeletti magasságban. Hossza másfél kilométer, mélységé 150 méter. A szerző művében részletesen ismerteti a barlangot, és figyelemreméltó eredményeket közöl a barlangban lezajlott hidrológiai, geológiai, biológiai stb. vizsgálatokról. A könyvet 50-nél több fekete-fehér kép illusztrálja.

Beszerezhető: Gorkij könyvesbolt, Bp. V. , Váci u.

 

Hans Bauer: UNTERIRDISCHE WELTEN (német nyelvű) Brockhaus Verlag Lepzig, 1969.

 

Földalatti világok c. németnyelvű könyv nem törekszik tudományos eredmények elemzésére, marad népszerű ismeretterjesztő mű. A szerző számos barlangba, híres régi bányába, alagútba kalauzolja el az olvasót, de ismerteti a náci Németország szörnyüséges földalatti üzemeit is. A könyv sok szép és válogatott fényképgyűjteménye között örömmel ismerünk fel számos magyarországi barlangi felvételt, (Hazslinszky Tamás felvételei). Beszerezhető: NDK Centrum.

Vukov Péter