Karszt- és Barlangkutatási TÁJÉKOZTATÓ

 

1969. 5.

 

Kiadja: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Budapest, VI., Gorkij fasor 46-48.

Felelős szerkesztők: Dr. Dénes György és Csekő Árpád

Felelős kiadó: Hegedűs Gyula

69."Tempó" (2654)  600 pl.

Fv. Szendrőné

A MAGYAR KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ  TÁRSULAT KÖRLEVELE

 

 

Az elektronikus változatot készítette: Dr. Nyerges Miklós, 2002

Lapolvasás: Szenti Tamás

 

 

TARTALOM

 

 ELHUNYT BALOGH ERNŐ

 Vértes László emléktábla avatás Vértesszöllősön

 Újkőkori telep és sírok Aggteleken

 Gerinces őslénytani ásatás az Esztramoson

 A Jósvafői Porlyuk-barlangban…

 Tavaszi víznyelő-festések az Alsóhegyen

 MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakosztálya…

 

 

Balogh Ernő (1882-1969)

 

Mély megrendüléssel értesültünk, hogy dr. Balogh Ernő, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem volt tudós professzora, Társulatunk tiszteleti tagja 1969: július 11-én, 87 éves korában elhunyt. Társulatunk és minden magyar barlangkutató tisztelte, becsülte, szerette őt és nagyra értékelte tudományos életművét. Távozása súlyos veszteség Társulatunk és a szpeleológia tudománya  számára.

Alig két esztendeje, hogy 85. születésnapja alkalmából Tájékoztatónk lapjain áttekintettük alkotásokban gazdag munkás életét. Röviddel halála előtt, ez év tavaszán jelent meg utolsó könyve, a "Cseppkő világ" amelynek oldalain könnyen érthető, olvasmányos, formában adja át sok évtizedes kutató munkásságának gazdag tapasztalatanyagát a következő nemzedékeknek. Nevét műveinek sora örökíti meg emlékét mindnyájan szeretettel és megbecsüléssel őrizzük.

D. Gy.

 

Vértes László emléktábla avatás Vértesszöllősön

 

Dr: Vértes Lász1ó emlékét megörökítő bronztáblát avattak 1969 augusztus 9.-én Vértesszöllősön az előember általa feltárt és szabadtéri múzeummá kiépített tanyahelyén. -Az ünnepségen dr: Korek József a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató helyettese tartott emlékbeszédet a kiváló tudósról. Az emléktáblán a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat nevében dr. Dénes György főtitkár és Schőnviszky László irodavezető helyezett el koszorút.

 

Sz.K.

 

Újkőkori telep és sírok Aggteleken

 

Minden barlanglátogató tudja, hogy az aggteleki Baradla-barlang az ujkőkorban élt ember eszközeinek egyik legismertebb lelőhelye. Kevesek előtt ismert azonban, hogy a barlang bejárata előtti térségen is tanyázott a bükki kultúrájú ember, sőt ez volt az élettere és csak az időjárás és veszély űzte a barlangba. A barlang előtt folyó tereprendezés és parkosítás hozta most felszínre a települést, amely 10 m-es átmérőjű tanyahelyszerű települési rendszerre vall. 6-8 ilyen tanyahely állott fenn, amely egy-egy nagycsalád tartózkodási és temetkezési helyeit őrzi. Magyari Gábor barlangigazgató kérésre ez év április-májusában feltártunk egy tanyahelyet, ahol egy 4x5- m-es, lekerekített téglalap alaprajzú, sározott házalapot találtunk, amelyet a D-i oldal kivételével négy tűzhely vett körül. A megtalált cölöplyukak alapján megállapítható, hogy a ház középső részét . könnyű  szerkezetű gallyból, nádból, fűből készült tető véd az időjárás viszontagságai ellen. A tanyahely szélén feltárt sírokban 3 zsugorított csontvázat találtunk, síronként 3-4 edénymelléklettel s ezek a bükki kultúra i.e. 3500 - 3200 közötti évekből származó első hiteles temetkezései.

Az ásatás tudományos jelentőségét az adja meg, hogy a nagykiterjedésű,  megnyitott házalapok vizsgálata során sikerült olyan rétegtani megfigyeléseket tenni amelyek lehetőséget adnak a bükki kultúra belső fejlődésének és genetikájának az eddiginél biztosabb alapokon nyugvó megállapításához. Az első települők még vonaldíszes kultúra hordozói voltak; akik az akkori felszínre építették első  tűzhelyeiket.  E nép kerámia-művességéből és a D-ről jövő hatások révén alakult ki a neolitikum legszebb edényművessége, melynek legjobb minőségű terra rossa agyagból sűrű karcolással, nagyon változatos ornamentikával készültek. Hosszú időn keresztül még együtt élt a két stílus de az új továbbfejlődve, a motívumkombinációk ezreit hozta létre és szépsége mellett a korábbi el is tűnt. A rétegek e fejlődés tanújelei az aggteleki Baradla-barlang előtti  szabadföldi telepen, hasonlóan mint a barlang domicai szakaszán, ahol a csehszlovák kutatás már korábban feltárta. Ha mód nyílik arra, hogy Aggteleken a barlang kialakulását és történeti múltját bemutató állandó kiállítást rendezhessünk, a feltárások után a bükki kultúrájú embereknek mind a barlangi, mind a szabadföldi életét rekonstruáljuk és a közönség elé tárjuk.

 

Dr. Korek József

 

Gerinces őslénytani ásatás az Esztramoson

 

Ez évi július hó 14-től  augusztus hó 5-ig gerinces őslénytani ásatás  folyt vezetésem alatt a bódvavölgyi Ostromos-(Esztramos) hegyen. Az ásatás célja a kőbányászás során felszínre került és leleteket tartalmazó  hasadék és barlangkitöltések  feltárása volt. Munkánk során két lelőhely anyagát gyűjtöttük be. Az egyik melyet 2-es lelőhelynek neveztünk el sok ezer csontmaradványt tartalmazott, melyek főleg apró gerincesekből, (békák, kígyók

teknősök, madarak és főleg emlősök, - köztük cickányok, pockok, hörcsögök, ürgék stb.) és a néhány nagyobb emlős maradványából {őz, jávorszarvas, bölény,  medve stb.) álltak: Az apró emlősanyag alapján világosan megállapítható, hogy rétegek kora az alsó és középső pleisztocén határának tájára (günz-mindel) interglaciális  második fele, a villányi és bihari szint határa) tehető. Hasonló összetételű állattársaságot Közép-Európából keveset ismerünk, hazánk területén ilyen hegyvidéki - északibb jellegű egyátalán nem. Újdonság itt a lemming {Lemmus lemmus) előfordulása ebben az életeggyütesben, melyben nagyrészt kihalt fajok fordulnak elő. A lelőhely rendkívül gazdag, a csontok  száma felülmúlja a 10 000-et. Még ennél is érdekesebb a 2-es lelőhelytől mintegy 200-m-re északra fekvő karsztzsák kitöltése, melyet 3-as lelőhelynek neveztük el. Az apró gerinces állattársaság összetétele nagyvonásokban megegyezik az előbbiével; csak annál sokkal ősibb alakokat tartalmaz. A rágcsálófauna tanúsága szerint itt az előbbinél sokkal régibb, a pliocén-pleisztocén határához közeleső (glinz körüli, régebbi villányi) faunáról van szó. Itt nemcsak: a fajok, hanem a nemzetségek legnagyobb része is kihalt {főleg Mimomys fajok). A fauna egyedülálló unikuma egy teljesen kipusztult rágcsálócsalád egy tagjának {Eomyda) előfordulása. Ezt a családot eddig csak az eocéntől a miocén végéig ismertük. Az ostromosi lelet az első bizonyíték arra vonatkozólag, hogy ezek utolsó képviselői még a pliocént is túlélték. A fauna nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is egyedülálló.

 

Dr. Jánossy Dénes

 

A Jósvafői Porlyuk-barlangban befejeződött 1967 óta tartó adatgyűjtés és  valószínűleg ez év végére elkészül az aránylag kicsi, de rendkívül érdekes barlang komplex minografikus feldolgozása. 1967-ben őslénytani ásatás folyt a barlangban amelynek során érdekes riss-würm interglaciálisba  helyezhető fauna került felszínre. 1968 óta közel egy éven keresztül rendszeres meterológiai megfigyelést végeztünk. E két fő témán kívül  számos egyéb vizsgálat (genetikai, üledékföldtani, hidrológiai, biológiai, stb.) is folyt, amelyek egymást kiegészítve adják a barlang érdekes arculatát. A rövid monográfia elkészítésében több -részben fiatal szakember vesz részt.

 

Kordos László

 

Tavaszi víznyelő-festések az Alsóhegyen

 

A tavaszi hóolvadást  felhasználva 1969. március 12-én 11 óra 30 perckor 7 liter fluorescein oldattal  az alsóhegyi Acskó-rét eltömődött víznyelőjét, ugyanaznap 14 óra 15 perckor a Derenk romfalu keleti szélén lévő víznyelőt 4 liter fluoreszcein oldattal festettem meg Brandl Vilmos munkatársam közreműködésével. Az Acskó-rét déli  szélén, az alsóhegyi Kis-fennsík (Szögligeti-fennsík) meredeken leszakadó északi oldalának, az úgynevezett Csizma-kőnek lábánál hordalékkal teljesen kitöltött nyelőbe gyakorlatilag a hegylábnál lévő mocsaras terület zsombékjai közt eltűnő vízfolyásba beöntött fluoreszcein március 13-án 16 óra 30 perckor jelentkezett a nyelőtől kereken 2000 m légvonal távolságban fakadó szögligeti Csörgő-forráscsoportban. Az átfutási idő  29 óra, az átfutási sebesség eszerint 69 légvonal méter volt, óránként. Ez a sikeres kísérletünk egyértelműen megerősítette 1964. évi vízfestésünk elég bizonytalannak tűnő azonos  eredményeit.

A Derenk romközség keleti szélén lévő víznyelőbe betáplált fluoreszcein által megfestett víz a nyelőtől délre 750 méterre fakadó Vályus-forráson lépett ki március 12-én 22 óra 15 perckor, Átfutási ideje 8-óra volt, átfutási sebessége 94 légvonal méter óránként.

1969. március 14-én 9 órakor a Derenk romközség délnyugati szélén lévő víznyelőt festettem meg 4 1 fluoreszcein oldattal, ugyancsak Brandl Vilmos közreműködésével. A festett víz aznap 13 órakor lépett ki a víznyelőtől délre kb. 650 méterre  fakadó Káposztáskerti-forráson. Az átfutás ideje 5 óra volt, az átfutási sebessége pedig 130 légvonal méter óránként. Ha e három eredményes vízfestés mellett figyelembe vesszük a Tájékoztató ez évi 3. számában leírt február 22-i ugyancsak eredményes vízfestésünket, melynek során a Bábavölgyi 3. sz. víznyelőbe öntött fluoreszcein az Acskó-kutban jelentkezett, valamint a VITUKI szervezésében 1969. április 22-én végrehajtott nagyszabású vízfestésünket, melynek nyomán az Almási-zsombolyba betáplált fluoreszcein a Torna-völgyi Tapolca-forrás vizét festette meg, megállapíthatjuk  hogy az 1969. évi tavaszi vízfestések jelentősen előrevitték az Alsóhegy karszhidrográfiai viszonyaira vonatkozó ismereteinket.

 

Dr. Dénes György

 

 

MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakosztálya kutató táborát 17-20 résztvevővel 1969. VII. 19-től VIII 4-ig tartotta meg a Bükki létrástetői részén, a Disznós-pataknál lévő erdészeti  munkásház mellett. . A táborban néhány napos látogatást tett 5 olasz barlangkutató Veronából, és 2 lengyel barlangkutató Poznanból. A tábor résztvevői több barlangban karbantartó, feltáró valamint feldolgozó munkát végeztek.

A Barátságkerti-visszafolyó (Szamentu-) barlangban gátépítéssel előkészültünk a szeptemberi vízfestésre.

A Speizi I. víznyelőbarlangban ácsolatokat javítottunk.

A Kismogyorósi-víznyelőbarlangban szifonbontási munkákat végeztünk, amely azonban nem hozta meg a kívánt eredményt.

A Tuskós-víznyelőbarlangba ácsolatokat építettünk be, majd a bontási munkák során kőzettömbök között 2 ill. 4 m-es természetes szakaszokba jutottunk be. A Létrástetői (Szepessy-) barlang Nyugati és Keleti-ágáról geológiai és morfológiaí leírás készült. A Nyugati-ág a szifon átbontása után 50 m-rel meghosszabbodott.

A Létrási-Vizes-barlangban kibontottuk a Dög-szifont és a Háromszög-szifont. A Háromszög­szifon kibontásával sikerült -a barlang további járatainak teljes bejérását biztosítani. A bejárás alkalmával a legfontosabbnak ítélt helyen bontást kezdtünk, amely gyors eredményre vezetett és kb. 200 m-t sikerült előre haladni.  A  járat végén nagy mélységű kürtő  állította meg a feltáró csoportot, akik a kürtőbe egy doboz cigarettát szórtak be. Visszafelé haladva a cigarettákat a bejárattól kb. 200 m-re lévő Háromszög-teremben találták meg. Ezzel bebizonyosodott, hogy a fe1ső járat végig követi a kuszoda vonalát átlag 20-30 m magasságban. A feltárás jelentőségét növeli az is, hogy a Háromszög-szifont és a 200 m hosszú kuszodát így sikerült megkerülni és az időjárástól, ill. vízhozamtól függetlenül kényelmes bejárást biztosítani a barlang jelenlegi végét képező tóig. A további feltárások még folyamatban vannak.

 

Majoros Zsuzsanna

 

Értesítjük a tagságot, hogy megjelent a  Karszt és Barlang (Középlap) 1966, II. 1967. I-II. (összevont); valamint az 1968 . I-II. (összevont) száma. Folyóiratunk újonnan megjelent számai Társulatunk irodájában kapatók,  füzetenként 10. -Ft-ért.