Karszt- és Barlangkutatási TÁJÉKOZTATÓ

 

1969. 4.

 

Kiadja : A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Budapest, VI. , Gorkij fasor 46-48.

Felelős szerkesztők : Dr. Dénes György és Csekő Árpád

Felelős kiadó: Hegedűs Gyula

A MAGYAR KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ  TÁRSULAT KÖRLEVELE

 

 

Az elektronikus változatot készítette: Dr. Nyerges Miklós, 2002

Lapolvasás: Szenti Tamás

 

 

TARTALOM

 

 TÁRSULATI ÉLET

 BARLANGI MENTŐSZOLGÁLATOSAINK KORMÁNYKITÜNTETÉSE

 Tizenöt év mérlege

 A Barlangi Mentőszolgálat gyakorlata

 A Baradla-alsó-barlang feltáró kutatása

 

 

TÁRSULATI ÉLET

 

Rendkívüli ünnepi közgyűlést tartott Társulatunk 1969. május 14-én 17 órai kezdettel. Dr. Láng Sándor elnök megnyitóbeszédében megemlékezett a Tanács­köztársaság dicső napjairól; kiemelve annak kulturális, katonai- és politikai­földrajzi vonatkozásait. - A közgyűlés megemlékezett elhunyt vezetőségi tagjairól. Dr. Kerti Györgyről dr. Dénes György, dr. Vértes Lászlóról dr: Jánossy Dénes, dr. Papp Ferencről Maucha László tartott emlékbeszédet. Az elnök átnyújtotta dr. Dudich Endre Kossuth díjas akadémikus társulati tiszteleti taggá és díszelnökké történt választásáról szóló oklevelet, majd dr. Dudich Endre megtartotta díszelnöki székfoglalóját. - Az elnök átnyújtotta dr. Papp Ferenc özvegyének az elhunyt professzor tiszteleti taggá választásáról kiállított díszoklevelet. - Ezután átadta a Társulat kitüntető érmeit és okleveleit, melyek kiosztására 1966 óta nem került sor. A Társulat 1966-os közgyűlése Herman Ottó éremmel Horváth Jánost, Kadic Ottokár éremmel Jánossy Dénest tüntette ki. Ugyanez a közgyűlés a barlangkutató csoportok közül Herman Ottó emléklapot a VTSK. Barlangkutató Csoportnak, Vass Imre emléklapot a miskolci Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak adományozott. Az 1967. évre a Társulat Herman Ottó éremmel dr. Dénes Györgyöt; Kadic Ottokár éremmel dr: Vértes Lászlót Vass Imre éremmel Révész Lajost tüntette ki. 1968-ban a Társulat  Herman Ottó érmet Schönviszky Lászlónak, Vass Imre érmet Szilvássy Andornak adományozott. A közgyűlés utolsó napirendi pontjaként, dr. Dénes György főtitkár előterjesztette az alapszabály módosítás tervezetét, amely a Társulatnak a MTESz-be való felvétele esetén lép életbe. A közgyűlés egyhangú határozatot hozott, hogy a Társulatnak a MTESz-be való felvételéig a régi alapszabály marad érvényben; a felvétellel egyidejűleg a módosított alapszabály lép életbe. Végül dr. Láng Sándor megköszönte a tagság megjelenését és további; jó munkát, kellemes nyarat, eredményes nyári feltárásokat kívánva a közgyűlést bezárta.

 

Sz.K.

 

BARLANGI MENTŐSZOLGÁLATOSAINK KORMÁNYKITÜNTETÉSE

 

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány többszörös életmentésért az Életmentő Érdemérem kormánykitüntetést adományozta a Barlangi Mentőszolgálat vezetőjének dr. Dénes Györgynek másodízben,  valamint -Révész Lajos;  Sándor György, Simsa Péter, Székely Kinga és Thieme Andor barlangi  mentőszolgálatosoknak. A kormánykitüntetéseket a Minisztertanács elnökének megbízásából a Pestmegyei Tanács VB. elnöke 1969. április 12-én ünnepélyes keretek között nyújtotta át.

Az Északmagyarországi Intézőbizottság kiemelkedő társadalmi munkájukért díszes emlékplakettel tüntette ki dr. Kessler Hubert társelnökünket és Magyari Gábor barlangigazgatót. A kitüntető emlékplaketteket dr.Vályi Péter pénzügyminiszter, az Északmagyarországi Intézőbizottság elnöke nyújtotta át.

 

Tizenöt év mérlege

 

Kereken másfél évtizeddel. ezelőtt egy kis budai kerthelyiség összetolt asztalai­nál tartotta alakuló ülését az a lelkes gárda, amely Kinizsi barlangkutató csoport néven vált ismertté. A kis egység neve gyakran változott: kezdetben az Élelmiszeripari Minisztérium Kinizsi Sportköréhez tartozott, majd a Kinizsi Természetbarát. Egyesülethez, aztán az FTC-hez került, jelenleg pedig a. IX. kerületi Természetbarátok Sportkörében működik önálló csoportként.

A kis barlangász-kollektiva tartós egységét még az 1954-es esztendő pecsételte  meg: ekkor sikerült feltárniok az Aggteleki-karszt harmadik leghosszabb barlangrendszerét az égerszögi Szabadság-barlangot: Ez azóta a csoport "házibarlangja„ amelyet igen részletesen feltérképeztek és leírtak, magában a barlangban pedig sokféle szpeleológiai tanulmányokat folytattak. A csoport 1955-68 között 13 nagyobb, barlangkutatási táborozást, valamint több tucat rövidebb feltáró és adatgyüjtó expedíciót szervezett. Ezek során tíznél több, korábban ismeretlen barlangba jutottak be. A térképezési akciók keretében mintegy negyven barlangot, illetve üreget térképeztek fel.

A csoport munkája nemcsak a feltárási és térképezési tevékenységben merült ki, a hanem sokoldalú tudományos, tevékenységet is folytattak a keretében tömö­rült geográfusok, geológusok, kémikusok stb. A csoporttagok tollából az elmúlt években mintegy 50 tudományos értekezés látott napvilágot, úgyszintén sok népszerűsítő cikk. Gazdag ismeretterjesztő munkát is végeznek a csoport tagjai fő1eg a TIT keretében: a másfél évtized alatt közel félezer vetítettképes előadást tartottak. A Kinizsi-FTC barlangkutató csoport nemcsak belföldi kutatásokat végzett, hanem számos expedíciót indítottak külföldre is. Ezek közül néhány, Földünk kevéssé ismert karsztvidékeire szervezett vállalkozás, mint pl. a dél-kínai és indonéziai, nemzetközi szpeleológus körökben is elismerést váltott ki. A csoport tagjai jelenleg több mint 30 ország barlangkutatóival tartanak fenn szoros kapcsolatot. A másfél évtized mérföldköve gazdag és eredményes útszakaszt zár le. Reméljük, hogy a sikerekben a következő időszak sem marad el mögötte.

 

Balázs Dénes

 

A Barlangi Mentőszolgálat budapesti csoportja a Magyar Vöröskereszt IÍI. Kongresszusa alkalmából bemutatót tartott a Mátyáshegy keleti kőfejtőjében. A mentőszogálatosok feladata különböző sérülést szenvedettek barlangból való kimentése volt:

 

A gyakorlat négy részből állt.

 

Az első csoport egy kisebb törmeléklejtőn közelítette meg a barlangszáját, majd a sérültet felkutatva -azt elsősegélyben részesítette: Miután a sebesült a baleset során csak kisebb sérüléseket szenvedett, két mentőszolgálatos támogatta a segélyhelyre:

A második csoport feladata nehezebb volt. A barlangot alulról meredek sziklafalon kellett megközelíteni, amit csak szögeléssel és kötélhágcsó segítségével lehetett megvalósítani. A balesetest elsősegélyben részesítették és miután-kézsérülése miatt saját erejéből a- sziklafalon lemászni nem tudott, a mentőcsoport vezetője ülőhurokba ültetve a hátára vette és kötélen .ereszkedve hozta le a sziklafalon. A harmadik csoport feladata. volt a 1egöszetettebb és legnehezebb. A barlangba felülről, a szakadék pereméről rappelezéssel jutattak be. Amíg ketten a gerincsérült balesetest látták eladdig .a csoport többi tagja a rádión kért hordágyat szállító tárukat hozta fel kötélen a barlangba. A sérültet a hordágyra erősítették; testét gumimatraccal védték a lehulló kövek ellen, majd csigán átvetett kötél segítségével és egy- vele párhuzamosan ereszkedő mentőszolgálatos irányításával a sziklafalon leeresztették.

A bemutató utolsó feladata; egy magatehetetlen sérült szakadék felett való átjuttatása volt amit a mentőszolgálatosok hordágy, kötél és csiga segítségével kifogástalanul oldottak meg:

A mentőszolgálat bemutatóját megtekintette Ludmilla Molesnova, a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társasága moszkvai bizottságának elnöke, Gerhardt Voigt, az NDK Vöröskereszt szervezete berlini bizottságának titkára; Haris Georgiev; a Bolgár Vöröskereszt szófiai városi- bizottságának titkára; Tollár János a Magyar Vöröskereszt budapesti titkára; dr. Báth György orvos alezredes a Polgári Védelem Budapesti Parancsnokságának : vezető orvosa, dr: Véssey Zoltán adjunktus a. mentőkórház sebészfőorvosa. mentőszolgálatosaink oktatóorvosa, Társulatunk elnökségének és Választmánynak számos tagja és sok érdeklődő.

 

Sz. K.

 

Vizsgáztak a miskolci mentőszolgálatosaink, Barlangi Mentőszolgálat Északmagyarországi Csoportjának tagjai számára az Országos Mentőszolgálat Miskolci Állomásának vezető főorvosa dr. Kubassy László vezetett elsősegélynyújtó tanfolyamot, melynek anyagából tizenhárom mentőszolgálatos tett . eredményes vizsgát május 20-án: A vizsga után Társulatunk főtitkára, mint a BMSZ országos parancsnoka átnyújtotta a BMSz igazolványát és jelvényét a vizsgázott barlangi mentőszolgálatosoknak

Az Óbudai Szeszgyár Kinizsi Barlangkutató Csoportja megkezdte a Pálvölgyi-barlang szabatos újrafelmérését. Egyrészt a régi térképen néhány hibát észleltünk, ennek korrigálása, másrészt a Pálvölgyi-kőfejtő barlangjai genezisének jobb megértése céljából indítattuk el barlangfelmérő munkálatainkat: A Harcsaszájú- Bagyura-barlang. térképesését már 1967-68-ban elvégeztük, a kisebb üregek felmérése az idei programunkban szerepel. A konkrét mérő munkák mellett kísérletezünk új mérési módszerekkel is. Foglalkozunk hidrosztatikai szintezési módszer kidolgozásával, melyről társulati szakülésen szándékozunk beszámolni. A módszer barlangban is alkalmazhatóvá válhat. A VITUKI megbízásából a Pálvölgyi-barlangban folyamatosan észleljük a karszton való vízátszivárgást, valamint a barlangban és a felszínen meteorológiai észlelést is végzünk. . Vukov Péter

 

A Baradla-alsó-barlang feltáró kutatása

 

A Bp. Vörös Meteor barlangkutató 1968-ban dr. Dénes György irányításával hozzákezdtek a Baradla-alsó-barlang feltáró kutatásához. A Horváth Győzó vezetésével tevékenykedő könnyűbúvár csoport Baross Gábor, segítségével felmérte az Alsó-barlangnak 1957-ben táróva1 megnyitott forrás felőli szakaszát, amely 90 m hosszúnak bizonyult (a táróival együtt l36 m); Petró János közreműködésével eltávolították a végponti szifonból a továbbjutást akadályozó omladéktömeget, majd 1969. május 25-én Horváth Győző vezetékes könnyűbúvár készülékkel áthatolt a 7 m hosszú szifonon és egy tágas terembe, majd egy folyosóba bejutva az Alsó-barlang 30 méternyi eddigi ismeretlen szakaszát tárta fel, melynek végét sziklaomladék zárja el. A soronkövetkező feladat ennek szétbontása lesz.

A kutatók dr.  Dénes György irányításával sorban bejárták, illetve megvizsgálták a Baradla valamennyi barlangi víznyelőjét aminek alapján a korábbi véleményekkel szemben az a meggyőződés alakult ki, hogy az Alsó-barlangba való bejutásra az Óriás-termi-viznyelőn át nyílik a legreálisabb lehetőség: Szenthe Istvánnak 1969. május 4-én sikerült az Óriás-termi-viznyelő omladéktömegén átbontással kb. 30 m mélységig jutnia és ezzel az Alsó-barlangot jelentősén meg közelítenie. A május 23-25-i expedíció során Szenthe István további omlások átbontásával kb. 35 m mélyen a barlangi nyelő torka alatt szálkőben kialakult tágas termekbe, kvarckaviccsal borított aljzatú folyosókba hatolt be, nyomában Alkir András, Berán János, dr. Dénes György,. Horváth Győző és Nyírő László kutatókkal. A végső terem sarkában, az omladék alatti mélyponton az A1só­barlang patakjának egy rövid szakaszát tárta fel a kutatás. Az omladékkal, illetve szifonnal minden irányban lezárt patakszakasz vize lassú mozgásban van. Csak további kutatások tisztázhatják, hogy az Alsó-barlang patakjának egy oldalra kinyúló öbléhez, vagy egyik deltaágához jutottak el a kutatók.

 

Dr. Dénes György

 

A Pálvölgyi-kőfejtő régi, Hideglyuk-barlangjában 1969.IV. 26-án térképezési bejárás közben. Horváth János tagtársunk balesetet szenvedett. Zuhanásnál a műanyag védősisak életmentőnek bizonyult. A sérült önerejéből a felszínre feljutni nem tudott. Társa Szunyogh Gábor a Pálvölgyi-barlangnál tartózkodó barlangkutatóktól kért segítséget. A főleg felső szakaszában igen nehéz hasadékbarlangból a gyorsan szervezett mentőbrigád hat órás megfeszített munkával, helyenként a törmelék megbontásával segítette ki a magatehetetlen sérültet. A mentésben résztvevők, Hancsik András, Palánkai János és Szunyogh Gábor a barlangkutató bajtársiasság igen szép példáját mutatták.

 

Cs. Á.

 

Értesítjük a tagságot, hogy a júniusra tervezett Barlangnap, Benedek Endre főmérnök; a dorogi Kadic Ottokár Barlangkutató Csoport vezetőjének betegsége miatt későbbi időpontban kerül megrendezésre.