KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÁSI TÁJÉKOZTATÓ

1965 3-4

Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Szerkesztő: HAZSLINSZKY TAMÁS
Szerkesztőbizottság:
Dr. DÉNES GYÖRGY /felelős szerkesztő/, FROJIMOVICS PÉTER, PÁSZTHORY VALTER, SÁRVÁRY ISTVÁN, SCHÖNVISZKY LÁSZLÓ /technikai szerkesztő/.
Felelős kiadó: Dr. HEGEDÜS GYULA
A kiadvány sokszorosítását a Nehézipari Minisztérium Tájékoztatási Osztálya,
a Minisztertanács engedélye alapján M-989/1962 Ba/16. szám alatt engedélyezte.
Készült a Nehézipari Minisztérium Házinyomdájában 1000 példányban.

Az elektronikus változatot dr. Nyerges Miklós és Szenti Tamás készítette 2006-ban.

DR. DARNAY (DORNYAY) BÉLA
(1887 - 1965)

Széles látókörű tudós, kiváló turista-utikalauz író és a hazai barlangügy lelkes munkása távozott el személyében. Szakképzettsége is hivatottá tette arra, hogy a barlangokkal foglalkozzék: föld- és őslénytanból, mint főtárgyból, ásványtan és állattanból, mint melléktárgyakból tette le bölcsészettudományi szigorlatait. Bakony c. útikalauzában sorra bemutatja a hegység barlangjait: a Csikvárágya, a cuhavölgyi Kőpince, a mecsekhegyi Kőlik, a Kőpajta, az urkúti Macskalik, a Magashegyi-kőlikak, a Mánchegyi-sziklaodú, az Odvaskő, a kőrishegyi és csengőhegyi Ördöglik, a hajszabarnai és prédikálószéki Pénzluk, a padragi Pokollik, a Remetelik, a Szentgáli- és a Zsivány-barlang leírása értékes részei a kitűnő kalauznak. Annál is inkább, mert nemcsak a méreteket (hosszúság, mélység) közli, hanem a geológiai és ősrégészeti vonatkozásokat is rövid, tömör fogalmazásban ismerteti. A Balaton és környéke c. útikönyvben a harmincas évek elején felfedezettt Cserszegtomaji-kútbarlangon és a balatonfüredi Lóczy-barlangon kívül a Szobakű-barlangot, a Kükamarát, a híres Tapolcai-tavasbarlangot, továbbá a diási, kovácshegyi, rezi és vállusi Vadlánlikakat mutatja be. A szakszerű geológiai leírások mellett nem mulasztja el a Szobakű névetimológiáját sem: „Szobakű neve . . . nem a mai értelemben vett „szobá”-ra vonatkozik, hanem alakjánál fogva is inkább a szoba régi jelentése: a kemencére. Vagyis a Szobakű és másutt a Peskő azonos fogalmak!” A Kovácshegyről elmondja, hogy a hatalmas bazaltsziklák között hosszú és mély árokszerű sziklautcák vannak. Ezek egyikében van a Kükamara nevű barlang. „A sziklaország másik benyílójába bocsátkozva, barlangot találunk, benne emberkézre /?/ valló kőtűzhely, kőágy és kőasztal stb. is van. A néphit szerint egy szerencsétlen, elbújdosott leány tengette volna egykor itt az életét. Ezért ma is Vadlánlik /vagyis vadleány-barlang/ a neve.” /Balaton és környéke útikönyv./ A szerző kitűnő rajzoló: a Tapolcai-tavasbarlang és a diási Vadlánlik képe is az ő műve a kalauzban. - Társulatunk megalakulásakor kedves levélben ajánlotta fel segítségét. Nem sokkal halála előtt a Toldy Gimnázium ifjú barlangkutatóinak adott szakszerű tájékoztatást a Cserszegtomaji-kútbarlangról, felajánlva helyszíni segítséget is. - Darnay Béla Keszthely szülötte. Hosszú és változatos életpálya után mint a keszthelyi Balaton Múzeum igazgatója vonult nyugalomba. Keszthelyen is temették el, családi sírboltjában, a közelmúltban, 78 éves korában bekövetkezett halálakor.
Dr. Pápa Miklós


EMLÉKEZÉS DR. DARNAY (DORNYAY) BÉLÁRA

Kisdiák korom óta ismertem „Béla Bácsit”, a város lakói által szeretve tisztelt múzeumigazgatót; a kitűnő geológust és néprajzkutatót. Ő tanított bennünket a környék, a „Keszthelyi Riviéra” rajongó szeretetére; az emlékek, ritkaságok megbecsülésére. Ő oltotta belénk a romantikus kutatásvágyat, amely immár végigkísér bennünket egész életünkön. Fáradhatatlan, rendkívül színes elbeszélő volt. Mesélt, megkövült csigákat kézben tartva, a félelmetes geológiai átalakulásokról, vulkánokról, fortyogó gejzírekről. Rendkívüli fantáziája volt. Azt hiszem, ez volt eredményes kutatásainak fő titka. Ahogyan beszélt, maga előtt látta s elénk varázsolta az őskori természetet, a barlangokban élő majomszerű ősembert, a páncélba öltözött római katonákat, a barbárok lovasrohamait; s az archeológiai ásatások bizonyították, képzelete nem sokat tévedett. Legfeljebb színesebbé, vonzóbbá tette a múltat.
Rengeteget jártunk annakidején a múzeumba; hordtunk Fenékpusztán kiásott római érméket, cseréptöredékeket, csontokat. Gyakran semmitérő, ócska szemetet is. Soha nem zavart el azért bennünket. Ha vittünk tenyérnyi rossz cserepet, megmutatta az ép urnákat, égetett edényeket. Hosszan, szeretettel magyarázott, végigsimította a régi edényeket, fegyvereket, s lelke már a múltban járt.
Ilyenek a gyermekkori élmények. Nagyon sokára találkoztunk újra. Néhány héttel, majd néhány nappal a halála előtt. Megindító volt a hősies erőfeszítés, a távozását érző ember kapkodó, kétségbeesett igyekezete, hogy emlékezetéből mindent átmentsen a jelennek. Én a Keszthelyi-hegység barlangjairól faggattam. Nagyon örült, hogy népes kutatócsoportomat érdekli ez a téma. Elmondta feltételezéseit, amelyek azóta sorra beigazolódtak. Rendkívül hasznos tanácsokkal látott el, szívesen segített, várta a kutatómunka megkezdését. Megígérte, hogy elkísér az ősi geológiai jelenségek, hévízfeltörések színhelyére.
Erre már nem kerülhetett sor. - Béla Bácsi -, a geológia, a Keszthelyi-hegység szerelmese eltávozott közülünk, de az Ő útmutatásai alapján egy nagy, eddig 700 méteres hévizes barlangot tártunk fel, amelyet most szeretnénk elnevezni róla, az erre legérdemesebb emberről: dr. Darnay (Dornyay) Béláról.
Mikus Gyula


DR. DARNAY (DORNYAY) BÉLA KARSZT- ÉS BARLANGI VONATKOZÁSÚ IRODALMI MUNKÁSSÁGA
Összeállította: dr. Bertalan Károly.

1) A Bakonyban. = Turistaság és Alpinizmus, 9. évf. 8. sz. p. 163-177. Bp. 1919.
2) Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük. Tata, 1925. 75 p.
3) Bakony. Bp. Turist. és Alp. 1927. 422 p.
4) Cseppkőbarlang egy gimnázium udvarán. = Ifjúság és Élet, 2. évf. 12. sz. p. 179-183. 2 ábra, 3 fénykép. Bp. 1927.
5) A gyenesdiási Szent János-forrás. - Balaton, 21. évf. 11. sz. p. 122-123. Bp. 1928.
6) Balaton és környéke részletes kalauza. Bp. Turist. és Alp. 1934. 426 p.
7) A bánhidai Szelimlyukról. = Ifjúság és Élet, 10. évf. 6. sz. p. 89-93. 5 ábra. Bp. 1934.
8) A Balaton-Bakony klasszikus túristaútjának tervezete. = Balaton, 30. évf. 5. sz. p. 35. Bp. 1937.
9) A gyenesdiási „Vadlánlik” dombról. = Ifjúság és Élet, 15. évf. 10. sz. p. 109-110. 1 kép. Bp. 1940.
10) Ásatás a tihanyi Barátlakások közt 1942-ben. = Balatoni Szemle, 1. évf. 6-7. sz. p. 212- 218, 3 kép. Bp. 1942.
11) Az „Őshévíz” hidrotermális működésének nyomai Keszthely környékén. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 1. köt. p. 31-34. Pécs, 1947.
12) A Keszthelyi-hegység hidrotermális jelenségei = Földrajzi Értesítő, 3. évf. 4. füz. p. 665-672. Bp. 1954.
13) Bakony. Útikalauz. Bp. Sport Lap- és Könyvkiadó, 1955. 159 p. 9 tábla.
14) Balatonfelvidék. Útikalauz. Bp. Sport Lap- és Könyvk. 1955. 181. p. 10 t. /Zákonyi Ferenccel/
15) Csesznek és Zirc. Bp. Veszprémi M. T. Idegenforg. Hiv. 1957. 139 p. /Lipták Gáborral/ 16) A Kovácsihegy bazalt-csodái = Természetjárás, 4. évf. 2. sz. p. 9. Bp. 1958.
17) Ásatásaim a Rezi „Sikaliktyá”-ban 1956-ban és 1961-ben. /Kézirat 4 tábla tusrajzzal, és 2 fényképpel a veszprémi Bakonyi Múzeumban./
18) A balatonfüredi barlang fölfedezése /1882/ és első leírása 1883-ból. = Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1959. dec. hó, p. 46-48.


KÖZGYŰLÉSÜNK

1965. március 14-én tartottuk a Társulat közgyűlését, Dr. Bogsch László egyetemi tanár, a Társulat elnöke nyitotta meg a közgyűlést /elnöki megnyitó beszédét lapunk más helyén közöljük/ és az alapszabályok szerint határozatképesnek nyilvánította.
Üdvözölte dr. Hegedüs Gyulát, főhatóságunk képviselőjét, valamint Forgács Gézát a Természetbarát Szövetség alelnökét. Bejelentette, hogy betegsége miatt kimentette magát dr. Szabó Pál Zoltán társelnökünk, majd Papp Ferenc dr. szakosztályi elnök és Balázs Dénes dr. szervező titkár külföldi tanulmányi útjáról írt levelet és jókívánságait ismertette.
Dr. Dénes György tartotta meg ezután főtitkári beszámolóját /lapunk más helyén közöljük/. Az elnök köszönetét fejezte ki, majd ismertette az Érem és Oklevél Bizottság javaslatát, hogy a Társulat az idén Herman Ottó oklevelet adományozzon a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportja számára önfeláldozó és sokrétű munkájukért. A közgyűlés a Bizottság javaslatát - melyhez a Vezetőség és Választmány már előzőleg hozzájárult - elfogadta és határozattá emelte. Az Elnök az oklevelet jókívánságainak nyilvánítása mellett átadta a csoport vezetőjének. Érem és más oklevél kiadására az idén nem került sor.
A napirend következő pontjaként Szilvássy Gyula gazdasági titkár ismertette részletes és gondos jelentését, amelyet a Közgyűlés elfogadott /lapunk más helyén részletesen ismertetjük/. Ezt követően a gazdasági titkár javaslatára a Közgyűlés Schőnviszky László irodavezető önfeláldozó és fáradságot nem ismerő munkájáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott meg.
Ezután Forgács Géza a MTSz alelnöke emelkedett szólásra. A szövetség nevében köszöntötte a Közgyűlést és biztosította a Társulatot a Szövetség egyre fokozódó támogatásáról. Felkérte a jelenlevőket, hogy a most megjelent „Természetbarát Híradó”-t folyamatosan lássák el barlangos cikkekkel és felajánlotta a Szövetség könyvtárában lévő barlangos szakkönyvek igénybevételét. Az együttműködés példájaként említette a Pálvölgyi-barlang megnyitásával kapcsolatos Társulati javaslatok elfogadását, a tavaly októberben megrendezett térképkiállításon való részvételt, valamint azt, hogy a Szövetség 1965. évi zsebkönyvében dr. Dénes György cikke is megjelent.
Az elnöki köszönet után a Főtitkár ismételt köszönetet mondott a Pálvölgyi-barlang mellett rendelkezésre bocsátott öltözőért és kérte, hasson oda a MTSz elnöksége, hogy a szakosztályok tartsák szem előtt a barlangkutató csoportok anyagi gondjait.
Forgács válaszában megjegyezte, hogy a megyei szervek sem kapják meg az előírt fedezetet, pedig a MTSz a legnagyobb létszámú szövetség.
A beteg dr. Szathmáry Sándor helyett a Főtitkár ismertette a Számvizsgáló Bizottság jelentését, melyet a Közgyűlés köszönetnyilvánítás mellett elfogadott és a gazdasági titkárnak az 1964. évre a felmentést megadta.
Az előterjesztett határozat javaslatot, majd az alapszabálymódosítást - ennek ismertetése után - a Közgyűlés szintén elfogadta.
A közgyűlés második részében a bejelentések és hozzászólások hangzottak el:
Dr. Dénes György főtitkár ismertette a terveket a magyar barlangkutatás 60 éves múltjának, és a felújított villanyvilágítású Pálvölgyi-barlang megnyitásának megünneplésére. A megnyitás eltolódik, ezért a meghirdetett fotópályázat határideje is folyó hó 20-ig meghosszabbodik.
A veszprémi Barlangnapot június 3. vasárnapján rendezi meg, kéri minél nagyobb számban vegyenek részt tagjaink.
A IV. Barlangkutató Világkongresszus 1965. szeptember 12. és 18. között lesz Jugoszláviában. Felvilágosítást és jelentkezési lapot a Titkárságon lehet kapni.
Magyar Gábor barlangigazgató panaszt emel az Idegenforgalmi Hivatal ellen, hogy szakszerűtlenül kezeli a barlangot és őt kutató munkájában akadályozza. Több felszólaló hasonló adatokkal támogatja a felszólalást. Dénes főtitkár határozati javaslatot terjeszt elő: a Közgyűlés bízza meg a Vezetőséget, hogy 30 napon belül a Természetvédelmi Hivatallal együtt jusson megállapodásra a barlangok épségét biztosító legfontosabb kérdésekben /látogató csoportok létszáma stb/.
A Közgyűlés a javaslatot elfogadja.
Végül Bogsch elnök indítványára a Közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavaz a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének a Társulat elmúlt évi támogatásáért.
Ezzel az 1965. évi közgyűlés végetért.
Pászthory Valter


DR. BOGSCH LÁSZLÓ ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDE

Mélyen Tisztelt Közgyűlés!
A tudomány rohamos fejlődése egyre világosabbá teszi, hogy egy-egy tudományos feladat megoldása, kidolgozása milyen nagyfokú összedolgozást igényel. Hány tudományszak képviselőjének munkája szükséges ma már csaknem minden kérdésben ahhoz, hogy a megfelelő feleletet megkaphassuk. A komplexitás fokozott mértékben áll a barlangkutatásra, amelynek széles spektrumát már több alkalommal is hangoztattam Társulatunk különböző fórumain. Résztémák kidolgozása is már rendszerint munkaközösségek feladata lett. Nagyobb témák kidolgozásához kutatóintézetek együttes munkásságára van már szükség. Nagyobb tudománykörök összefogására, és a tudomány művelés további irányvonalának kitűzésére pedig rendszerint már csak nemzetközi szervezet vállalkozhat.
A nemzetközi szervezetek kisebb munkaértekezleteken, konferenciákon, időszakonként ismétlődő kongresszusokon vitatják meg a tudományszakok fontosabb kérdéseit. A kongresszusok munkája egyre fontosabbá válik, látogatottságuk mind nagyobb számúvá lesz, aminek megint sajnálatos következményeként kialakul az a helyzet, hogy egy-egy nagyobb kongresszus annyi tagozatra oszlik szét, hogy egységes munkáról, alapos, elmélyedő megbeszélésekről már egyáltalán nem lehet szó.
Néhány évvel ezelőtt a geofizikusok újabb módját találták ki a nemzetközi szintű együttműködésnek: meghirdették a geofizikai évet, amelyet aztán fél esztendővel még meg is toldottak.
Jelentős fordulópontot jelent a nemzetközi együttműködés történetében 1965. január 1. Ekkor indult meg a Nemzetközi Hidrológiai Dekád /IHD = International Hydrological Decade/, ami immár 10 évre tervezett együttműködést irányoz elő a hidrológiában, vagyis abban a tudományágban, amely valóban a legszorosabban kapcsolódik a barlangtanhoz, speleológiához. Az IHD-ben való részvételt közel 60 állam jelentette be már január 1. előtt, s nyilvánvaló, hogy további államok sora fog még jelentkezni a közös munkában való részvételre. A résztvevő államok az UNESCO tagjai, s az egész vízügyi évtized operatív irányításának és pénzügyi kihatásainak összehangolása a résztvevő államok között az UNESCO feladata lesz.
Az iparnak a második világháború után beköszöntött elképesztő föllendülése hihetetlen méretben növelte meg egyrészt a vízfogyasztás mennyiségét, másrészt - igen sajnálatos módon - a folyóvizeknek egyes vidékeken már szinte tragikusnak nevezhető szennyezettségét. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a szintetikus mosószerek nagy mennyiségű alkalmazása következtében fehérneműnk ugyan tiszta lesz, de a sok mosószert tartalmazó szennyvizeknek a folyóba történő bevezetésétől a folyóvizek igen nagy mértékben elpiszkolódnak.
Félő, hogy Földünk sűrűbben lakott és az iparosodásban magasabb fokot elért területein rövid néhány évtized múlva a víz a legdrágább „ásványi nyersanyagok” közé fog tartozni. Ennek a baljóslatnak bizonyos előjeleit már mi budapestiek is ismerjük. Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Bécs városának világhírű, az Alpesek forrásaiból bevezetett vize, a Kaiser-Franz-Joseph-Hochquellenwasser a dunai terrasz kavicsok vizével keveredve kerüljön a fogyasztóhoz.
De hadd emlékeztessek azokra az újsághírekre is, amelyek a szovjet és egyesült államokbeli kutatók együttes fáradozásáról adtak számot, akik a tengerek sótalanításának problémáján dolgoznak.
Mindezek a tények - sajnos - nagyon is igazolják azt az előbbi állítást, hogy a víz a jövő legértékesebb „ásványi nyersanyagai”-nak egyike. Érthető ezek után, ha az UNESCO-ban fölmerült a gond, miképpen lehetne ezt a fenyegető veszélyt elkerülni, s megszerveztek ilyen nagyméretű, államközi megmozdulást a kérdés tanulmányozására, amilyenhez fogható végeredményben tudományos kérdésben a világtörténelem folyamán még nem volt.
Az IHD folyamán tervbevették, hogy a gazdaságilag fejletlenebb országok hidrológusai számára megfelelő gyakorló tanfolyamokat rendeznek, ösztöndíjakat létesítenek, hogy a legjobbak számára biztosíthassák a legmagasabb szintű tudás elsajátításának lehetőségét, kiváló professzorokat vendégelőadások tartására hivatnak meg, a hidrológia különböző ágait részletesen és korszerűen tárgyaló kézi- és tankönyveket iratnak meg, s lehetőleg minél szélesebb köröket kívánnak e munkába besorozni. A nagyszabású munkáját ennek a nemzetközi szervezésnek az is igazolja, hogy anyagi támogatásában az UNESCO mellett résztvesz a Meteorológiai Világszervezet, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a Világ Egészségügyi Szervezet, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség és más tudományos világszervezetek is. Nyilván nem lenne ilyen nagyméretű a szervezés, ha a kérdés nem volna annyira égető és fontos.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagjai előtt a víz szerepének fontosságát nem szükséges külön is hangsúlyozni. Kissé eltúlozva, hazai szempontból a vízkérdést úgy fogalmazhatjuk meg, hogy sok a vizünk, ott ahol nincs rá szükség, de kevés ott, ahol kell.
Ebből persze a kérdés megoldási módja is adódik: a feleslegesen jelentkező vízmennyiségnek gazdaságos módon történő szolgálatba állítása ott, ahol a vízigények kielégítése nem megfelelő.
A víz Földünkön állandó körfolyamatban van: az óceánok felületéről elpárologva Földünk légkörébe kerül, s még 90 km magasságban is kimutatható. A légköri nedvesség sűrűsödés következtében csapadék alakjában a Föld felszínére hull, részben közvetlenül az óceáni felületekre, részben elpárolog, részben a felületen lefolyik, s ezen az úton újra a tengerek, illetve óceánok víztömegébe kerül vissza. Közismert, tankönyvekben mindenhol szereplő megállapítások ezek. Egyes részletekben azonban még sok vizsgálatra van szükség, valamint arra is, hogy az általánosan megadott és általánossá tett számadatok helyét részletvizsgálatok alapján kiszámított konkrét számadatokkal helyettesítsük be. De talán nem érdektelen itt elmondani azt az általánosító, de mindenesetre érdekes számadatot, hogy az az energiamennyiség, amely a víz körforgásához évenként kell, hőmennyiségre átszámítva 3x10 a huszonkettediken kalóriát tesz ki. S az sem érdektelen adat, - ha tőlünk szerencsére még annyira távolfekvő és általános is -, hogy egy-egy hurrikán 5-10 milliárd tonna vizet szállít magával.
Ilyen méretek mellett természetes, hogy hosszú ideig tartó nagyon pontos, aprólékos és mindenek előtt egységes szempontok szerint elvégzett megfigyelésekből eredő adatokra van szükség. Mindaddig, amíg ezek a statisztikus eredetű és mennyiségű adatok nem állanak megfelelő pontossággal rendelkezésünkre, természetesen sem „esőcsinálás”-ról, sem pedig „az időjárás átalakításá”-ról nem lehet szó. Az IHD-nek nem is az a feladata, hogy ezeknek a távoleső problémáknak a megoldását hozza meg, hanem a sokkal közelebbi célok megvalósítása, így pl. annak a ténynek az előzetes kiszámítása, hogy Földünk valamely pontján mikor és milyen mennyiségű csapadékra kell vagy lehet számítani.
Mindebből az tűnik ki világosan, hogy a Nemzetközi Hidrológiai Évtized munkássága, sok-sok állam szövetkezése az elvégzendő feladatok megoldására: valóban elsőrendű fontos ténykérdés.
A karsztvidékek és a barlangok kialakulásában a víz ugyancsak fontos szerepet játszik. De a karszt- és barlangkutatás - ha szabad úgy mondanom - egyik legfontosabb vizsgálati objektuma szintén a víz. Ezért kell megtalálnunk a módját annak, hogy az emberiség jövőjéért folytatott vízügyi harcban mi is megfelelő módon vehessük ki a részünket.
A nemzetközi együttműködésnek speleológiai vonalon van ebben az évben egy másik fontos megnyilatkozása is: a IV. Nemzetközi Speleológiai Kongresszus, amelyet ősszel Ljubljanában rendeznek meg. Egész sereg olyan kérdéssel fog foglalkozni ez a nemzetközi szervezet is, amelyekhez a magyar barlangkutatók sok értékes adattal és gondolattal tudnának hozzájárulni. Meg is van a szándék számos tagtársunknál arra, hogy ezen a barlangkutatók annyira illusztris munkamegmozdulásán résztvegyen. Egyéni szándékok és jószándékú törekvések ezek, amelyeket Társulatunk igyekszik megfelelően patronálni. E feladat elvégzése azonban sokszor megkívánná, hogy irányítása jól átgondolt ügymenettel működő, pontos és határozott célkitűzésekkel bíró, céltudatosan és következetesen dolgozó állami szerv kezében legyen.
Ezért emelek itt ma, Társulatunk plénuma előtt újra és sokadszor szót Barlangtani Intézet felállítása ügyében. Ezért ismételem meg itt ma, mind Pártvezetőségünk, mind a kormányzati szervek irányába ezirányú kérésünket, mert az idő egyre jobban sürget és mind követelődzőbben állítja elénk ilyen intézet létrehozásának szükségességét.
Olyan országban, ahol az idegenforgalomba a főváros területén páratlan érdekességű barlangok sorát, vagy ahol egy aggteleki-jósvafői barlangvidéket lehetne komoly devizajövedelem mellett bekapcsolni; olyan országban, ahol máris eredményesen folyó barlangbiológiai tudományos munka folyik; olyan országban amelynek bányászata a karsztvíz ezernyi kérdésével harcol naponta újra jelentkező nehézségekben; olyan országban, ahol a barlangok már eddig is az archeológiai és paleontológiai anyagnak nemzetközileg elismert, mennyiségben és minőségben igen jelentős tömegét szolgáltatták; olyan országban, ahol a turisztikának egyik központi tárgya a barlangjárás; olyan országban, ahol az elméleti speleológiának sok évtizedes elismert, nagy eredményeket felmutatni tudó múltja és ennek folytatásában jelene is van: e sokfelé ágazó, sokrétű munkát jelentő tevékenység irányításában szükség van Barlangkutató Intézetre, amelyben ezzel az annyira komplex tudományszakkal nemcsak a sokrétűség követelményeinek megfelelően, hanem a tárgy és eszme iránti igazi lelkesedéssel és szeretettel is dolgoznak és irányítanak.
A magyar barlangkutatás 6 évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez a hosszú idő sok tudományos dicsőséget, számos gyakorlatilag felhasznált eredményt és nem utolsó sorban - jelentős népgazdasági jövedelmet is jelentett.
Ezekkel a pozitívumokkal állanak szemben azok a sajnálatos negatívumok, amelyek e hat évtized folyamán szinte csodálatos - de legalább annyira érthetetlen - következetességgel ismétlődnek meg, legtöbbször a bürokratikus megnemértés alakjában.
Társulatunk az elmúlt 5-6 év munkájával máris kinevelt olyan jó szakemberekből álló és a barlangkutatást szívvel-lélekkel végző gárdát, amelynek legkiválóbbjai az idősebbek közül kiválasztott néhány vezetővel együtt szakszerűen és szeretettel tudnák a magyar barlangkutatás ügyét a nemzetközi szempontok megfelelő figyelembevételével is a Barlangtani Intézet keretében előbbrevinni, s a magyar speleológia ügyének itthon és külföldön megfelelő tekintélyt és súlyt biztosítani.
Elnézést kérek Közgyűlésünkön megjelent igen tisztelt Tagtársaimtól azért, hogy ez évi Közgyűlésünkön is a Barlangkutató Intézet felállításának szükségességét hangsúlyozom, de úgy érzem, hogy e kérdés fontossága nemcsak megengedi, hanem egyenesen szükségessé teszi, hogy a nagy nyilvánosság előtt újra meg újra fölvessük, a vezető szerveink megértő támogatását a gondolat megvalósítására ismételten kérjük.
Ismétlem a magyar barlangkutatóknak ezt az óhaját örökségképpen is. Hiszen a hazai speleológia egyik legkitűnőbb képviselője, Kadic Ottokár, akinek nevét mindig tisztelettel és hálás szeretettel sorolom föl, egykori tanáraim között, két évtizedes eredménytelen harcot folytatott már a Barlangkutató Intézet felállítása érdekében. Úgy érzem, e harc folytatása annál is inkább kötelességünk, mert ma sokkal megértőbb körülmények között adhatunk hangot ennek az óhajnak.
Abban a reményben, hogy ezt a harcunkat belátható időn belül siker koronázza, melegen üdvözlöm Közgyűlésünk igen tisztelt résztvevőit, s a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1965. évi rendes Közgyűlését ezennel megnyitom.


RÉSZLET DR. DÉNES GYÖRGY FŐTITKÁRI BESZÁMOLÓJÁBÓL
BARLANGKUTATÓ CSOPORTJAINK 1964. ÉVI MUNKÁJÁRÓL

A Bp. Vámőr SE Természetjáró Szakosztály barlangkutató csoportja Budapesten - az előző évek eredménysorozatát folytatva - a Ferenchegyi-barlang hosszát növelte 1964-ben 450 m-nyi új szakasszal, a Bükkben a Hársas-barlangban kezdtek új feltárást és a Bódva menti Esztramos-hegy páratlan értékű, különleges képződményekben rendkívül gazdag barlangjainak átkutatásával végeztek jelentős munkát.
A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club /BEAC/ Tj. Szo. barlangkutató csoportja az Észak-borsodi karszton szervezett a nyáron kutatótábort, melynek keretében többek között geofizikai kutatási módszerek kikísérletezésén dolgoztak.
A Bp. Vörös Meteor SK. Tj. Szo. barlangkutató csoportja Budapesten a Mátyáshegyi-barlangban tárt fel újabb járatokat és megkezdte térképezését; az észak-borsodi Alsóhegyen négy kutatótábor keretében folytatták a Vecsem-forrás, a Csörgő-forrás és a Bába-forrás barlangrendszereinek feltárását, valamint az alsóhegyi zsombolyok felderítését és feldolgozását. Csehszlovákiában a felsőhegyi Ördöglyuk-zsombolyt 150 m mélységig tárták fel. A tavaszi hóolvadás alkalmával nagyszabású komplex vízfestéssel egy sor vízrajzi összefüggést sikerült eredményesen kimutatniok az Alsóhegyen, megkezdték továbbá a Meteor-barlang faunájának tervszerű begyűjtését és feldolgozását.
Az Élelmiszerkereskedelmi Iskola természetjáró barlangkutatói az imolai Ördöglyuk-víznyelő barlangrendszerének feltárásán dolgoztak.
Az FTC Tj. Szo. barlangkutató csoportja tudományos vizsgálatokat és adatgyűjtést végzett a keveredési korrózió tárgykörében, tanulmányozta a vegetáció szerepét a karsztos korrózióban, a karsztkorrózió mértékét az Észak-borsodi karszton, valamint a karsztos lepusztulás intenzitását különböző klímaviszonyok között. Folytatták a Teresztenyei-barlangrendszer feltárását. Számos külföldi tanulmányútjuk közül kiemelkedik erdélyi expedíciójuk és a csoport két tagjának több hónapos délkeletázsiai karszt- és barlangkutató expedíciója.
A Fővárosi Tanács /VTSK/ Tj. Szo. barlangkutató csoportja a hárshegyi Báthory-barlangban múzeumi szakemberek irányítása mellett értékes őskori, közép- és újkori régészeti anyagot tárt fel. Megállapították, hogy a barlang vasérctelér mentén alakult ki és benne a középkorban és a XVIII. században bányászat is folyt. A csoport kutatói a selmecbányai és bécsi levéltárakban felkutatták az itt folyt régi bányászkodásra vonatkozó iratokat is.
A MAFC Tj. Szo. barlangkutató csoportja a bükki Diós-pataki víznyelők feltárásán dolgozott.
Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének a MEDOSZ Tj. Szo.-ának keretében működő barlangkutató csoportja egy sor tudományos vizsgálatot végzett a Tanszék jósvafői kutatóállomásán a barlangi vízbeszivárgás, a cseppkőszíneződés, a barlangi mikroklíma és a görbecseppkő képződés tanulmányozására. Továbbfejlesztették automatikusan regisztráló elektromos mérőműszerrendszerüket. Feltáró kutatást folytattak a jósvafői Vass Imre- és a szinpetri Kopolya-barlangban. Eredményeiket számos szakcikkben és előadásban publikálták.
A Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakkörének barlangkutatói a főváros környékén végeztek kutatómunkát és számos tanulmányi túrát tettek az ország karsztvidékein.
Az Óbudai Szeszgyár Kinizsi SK Tj. Szo. barlangkutató csoportja a Szemlőhegyi-barlangban végzett kutatásokat és öltözőépületének kialakításán dolgozott.
A Petőfi Gimnázium természetjáró barlangkutatói a sziklamászásra specializálták magukat, résztvettek a Mátyáshegyi-barlang kutatásában, az alsóhegyi zsombolyok felderítésében, valamint a Meteor-barlangi biológiai gyűjtőmunkában.
A Bp. Orvostudományi Egyetem SC. /OSC/ Tj. Szo. barlangkutató csoportja Budapesten a Mátyáshegyi-barlangban folytatott kutatásokat, a Bükkben a Diós-pataki víznyelők bontásán dolgozott, a szlovákiai Felsőhegyen szervezett kutatótáborában pedig feltárta az Ördöglyuk-zsomboly egy kb. 125 m mélységig nyúló, eddig ismeretlen aknáját.
Az MTS XIII. kerületi Tj. Szo. barlangkutató csoportja a budakalászi Ezüsthegy és környékének üregeit kutatta. Tanulmányozta a terület kőzettani és tektonikai viszonyait, több üreg tovább-feltárását megkezdték és gondos térképeket készítettek eddigi eredményeikről.
A „Szabó József” Geológiai Technikum természetjáró barlangkutatói szívós évközi munka után kutatótáboruk keretében újból feltárták a kevélynyergi Természetbarát-zsombolynak omlások folytán rég elzáródott első járatait. Értékes munkát végeztek a Barlangtani Múzeum ügyeleti szolgálatának rendszeres ellátásával.
A Vasútépítő Törekvés SK Tj. Szo. barlangkutató csoportja a gerecsei Lengyel-barlang feltárásán dolgozott, folytatva az előző évek eredményes munkáját.
Városterv Tj. Szo. barlangkutató csoportja tevékenységét a Budai-hegyekből az Észak-borsodi karsztba tette át és ott a Ménes-pataktól délre, a Fedor-forrásnál és a Macska-lyukvíznyelőnél létesített nyári tábora keretében új munkahelyet.
A Toldy Ferenc Gimnázium Tj. Szo. barlangkutató csoportja első működési évét az elméleti és gyakorlati felkészülésre fordította. Bekapcsolódott a Mátyáshegyi-barlangban folyó feltáró kutatásokba.
Az év során szerveződött meg a Honvéd SE Tj. Szo. barlangkutató csoportja, mely Klastrompuszta közelében kezdett feltáró kutatást.
A könnyűbúvár barlangkutatók a tapolcai Tavas-barlang vízalatti járatainak feltárásán dolgoztak.
A vidéki csoportjaink közül a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportja az Abaligeti-barlang jobboldali oldalágában végzett eredményes feltáró munkát, így a barlang teljes hossza jelenleg 1300 m. Kemény munkával folytatták az Orfűi-barlangrendszerhez tartozó Szárazkúti-víznyelő bontási munkáit is.
A Bakonyban közös tábort létesítettek a nyáron a veszprémi Lombik SK Tj. Szo. barlangosai és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Tj. Szo. „Rómer Flóris” barlangkutató csoportja. Feltáró kutatást végeztek az úrkúti Macskalyuk-víznyelőben és megkezdték a közeli Öregköves-víznyelő bontását. A pannonhalmiak évközben a Cseresi-zsomboly, valamint a Dudari- és Kuti Márton-víznyelők bontásán dolgoztak. A csoportban jól működő dokumentációs-, sajtó- és szpeleokémiai munkaközösség alakult ki.
A Bakonyban végzett kutatómunkát a Székesfehérvári Könnyűfémmű Tj. Szo. „Alba Regia” barlangkutató csoportja is. Elkészítették a Tési-fennsík karszt- és barlang-kataszterét: 51 víznyelőt és töbröt mértek és térképeztek fel, leírtak 5 forrást, átkutattak és feltérképeztek 4 kisebb barlangot ennek során. A barlangkutató csoporton belül jól dolgozó műszaki, kartográfus, ásvány-kőzettani, hidrológus és néprajzos részleg működik.
A balatonfüredi „Lóczy Lajos” barlangkutató csoport a Balatonfelvidék karsztjelenségeinek, kisebb-nagyobb üregeinek felderítésével és dokumentációjával értékes munkát végzett.
A dorogi bányászok „Kadic Ottokár” barlangkutató csoportjának kutatói a Nagy-Strázsa-hegyben általuk feltárt Strázsa-barlang kutatását folytatták, előkészítették a Kis-Strázsa-barlang mesterséges bejáratának kihajtását, kezelték a Sátorkőpusztai-barlangot, nyári klastromligeti táboruk keretében pedig folytatták a Pilisnyergi-víznyelő feltárási munkáit.
Az egri „Dobó István” Gimnázium, illetve a Bükki Vörös Meteor SK Tj. Szo. barlangkutató csoportja a bükki Vöröskő-völgy vízrendszerét kutatta, nyári tábora keretében pedig a Nemzeti Múzeum szakembereinek irányításával a Tarkői-kőfülke világviszonylatban páratlan őslénytani anyagának feltárásán dolgozott.
Az Egri Tanárképző Főiskola barlangkutatói a Bükkben, a Nagymezőn és a Peskő oldalában bontottak meg egy-egy víznyelőt, mindkettő járatrendszerébe sikerült behatolniok. Vízrajzi megfigyelésekre specializálták magukat, különösen az intermittáló források működését tanulmányozták.
A Miskolci Bányász SK Tj. Szo. barlangkutatói a Bükk Kisfennsíkján két új barlangot tártak fel: a Vénusz- és az Őztebri-barlangot. A kurtabérci Bányász-barlang feltárásán - 13 m mélységben dolgoznak.
A Diósgyőri Vasas TK Tj. Szo. barlangkutató csoportja több éves munka eredményeképp 130 m mélységben behatolt a diósgyőri Vártetői-barlang víztárolórendszerébe. Az István-lápai-víznyelő feltárása során 1964. év végéig 220 m mélységet értek el. Így ez a munkahelyük jelenleg Magyarország legmélyebb barlangja.


SZILVÁSSY GYULA GAZDASÁGI TITKÁRI BESZÁMOLÓJA
(KIVONATOS ISMERTETÉS)
1964. ÉVI ZÁRSZÁMADÁSUNK FŐBB ADATAI:

Bevételek:
Társulati tagdíj 19 369 Ft
Jogi tagdíj 4 800 Ft
Bányászati Kutató Intézettől 10 000 Ft
Kiadványok, jelvények, stb. eladásából 12 563,82 Ft
Egyéb bevételek 3 378,44 Ft
Átfutó bevétel 779 Ft
1963. évi maradvány 19 378,44 Ft
Összesen: 70 281,06 Ft

Kiadások:
Expedíciók, kutatások támogatása 14 485 Ft
Bérek, munkadíjak 14 986 Ft
Jutalmak, díjak, stb. 2 120,10 Ft
Működési kiadások, beszerzések 3 931,62 Ft
Posta, közlekedés, SZTK 3 608,80 Ft
Átfutó kiadások 13 969,15 Ft
Összesen: 53 100,67 Ft

Bevételek összesen: 70 281,06 Ft
Kiadások összesen: 53 100,67 Ft
Egyenleg: 17 180,39 Ft

Könyvtári állományunk 1963. év végén 605 db
Gyarapodás 1964-ben
Vétel 36 db
Ajándék 135 db
Csere 153 db
Saját kiadvány 36 db
Összesen 360 db
Könyvtári állományunk 1964. év végén: 965 db.

Állóeszköz leltárunk értéke: 120 843,54 Ft
Fogyóeszköz leltárunk értéke: 27 876 Ft

1965. évi költségvetésünk főbb adatai:
Bevételek:
Társulati tagdíj 19 700 Ft
Szervek tagdíja 6 000 Ft
Bányászati Kutató Intézettől 15 000 Ft
Kiadványok, jelvények stb. eladásából 7 562,90 Ft
1964. évi maradvány 17 180,39 Ft
Összesen: 65 443,29 Ft

Kiadások:
Munkabérek 9 600 Ft
Alkalmi munkabérek 1 930 Ft
Tájékoztató költségei 7 550 Ft
Jutalmak, rendezvények 3 700 Ft
Működési kiadások, beszerzések 2 000 Ft
Posta, közlekedés, SzTK 3 684 Ft
Expedíciók, kutatások támogatása 11 000 Ft
Átfutó kiadások 13 529 Ft
Összesen: 52 993 Ft

Bevétel összesen: 65 443,29 Ft
Kiadás összesen: 52 993,52 Ft
Tartalékalap: 12 449,67 Ft


A Bp. Vörös Meteor Természetbarát Szakosztály zsombolykutatói kilencedik esztendeje kutatják az Alsóhegy zsombolyait. Ez év áprilisában került sor első ízben - a Kósa Attila által vezetett expedíció keretében - a zsombolyok biológiai kutatására. Ezúttal három különböző típusú zsomboly faunáját gyűjtöttük be, az anyag feldolgozásának eredményeiről az alábbiakban számolhatunk be.

Kifli-zsomboly.

A zsomboly az Észak-borsodi-karszthoz tartozó Alsóhegy fennsíkján van.
Bejáratának tengerszintfeletti magassága - Scholtz Pál Kornél szerint - 520 méter.
Megközelítése: a Szabó pallagi vadászháztól a kelet felé vezető kocsiúton először az 56-os, majd a 61-es számú erdészeti karóhoz kell eljutnunk, itt van egyébként az 554 m-es magassági pont is. Innen kb. 40 métert haladva délkeleti irányban érjük el a zsomboly nagy bejáratát, egy sűrű erdővel borított karros töbör oldalában.
Leírása: a zsomboly nagy beszakadással nyílik a felszínre. Ennek alján van az a kb. 50 cm átmérőjű nyílás, amelyen átbújva a zsomboly 60-120 cm szélességű hasadéküregébe jutunk. A hasadék megnyúlt és kiflialakban görbült. Tetején a beékélődött kövek álfeneket képeznek. A bejárati nyíláson átbújva erre a kissé lejtős álfenékre jutunk. Ezt az álfeneket törmelékkő, majd ezt beborító talaj képezi. A bejárattól eltávolodva jobboldalt vízszivárgást észlelünk. A mennyezetről gyökerek lógnak be. Ha végigmentünk az álfenéken, majd annak végén leereszkedtünk a kb. 2 m-rel alacsonyabb törmelék-párkányra visszafordulva az álfenék alá jutunk. Innen közvetlenül leereszkedhetünk a zsomboly aljára. A hasadék lefelé haladva 2-2,5 m szélességig tágul. Lejjebb ereszkedve egyre inkább fokozódik a csepegés. A falak korrodáltak. Leereszkedve egy törmelékkúp tetejére érünk. Számos behullott fa, avar és állatcsontváz található itt. Ha az ismét összeszűkülő kiflialakú hasadékban visszafelé haladunk, akkor éppen a bejárati nyílás alá kerülünk. Itt az aljzatot agyagos föld, behullott gyökerek és más növényi részek képezik. A csepegés itt a legintenzívebb. A talajon a víz kis árkokat mosott ki, amelyek a falakhoz vezetnek, ahol a víz a maga mosta kis üregekben tűnik el. Miután leereszkedtünk, utunkat előre folytatva, jobb kéz felé kis terembe jutunk. Ide a törmelék már nem nyomult be. A kitöltést laza erdei talaj alkotja, a földben sok a csont. Ebből a teremből kis átbújással jutunk tovább egy újabb hosszú terembe, amelynek vége annyira elkeskenyedik, hogy nem lehet behatolni. A falakat cseppkőkéreg borítja. A jobboldali fal aljában vízzel telt tetarátát találunk. A terem fenekét agyag képezi, amelyet csak helyenként borít cseppkőkéreg. Mint később az ásásnál kiderült, két cseppkőkéreg helyezkedik el egymás fölött. Közéjük agyag települt. A kéreg alatt fossilis csontokat találtam.
A zsombolyban az álfenék után teljes sötétség uralkodik. Hőmérséklete közel megegyező a barlangok hőmérsékletével. Tekintettel arra, hogy intenzív a csepegés és hogy állóvizet is találunk, a levegő páratartalma feltehetőleg megegyezik a barlangok levegőjének páratartalmával. - Egyszóval elmondhatjuk, hogy a Kifli-zsomboly biotópja megegyezik az olyan barlangok biotópjával, amelyek a külvilággal csak kis nyíláson keresztül érintkeznek, de sok szerves anyagot tartalmaznak.
A zsombolyban igen sok csontot találtunk, amelyek a laza talajban, illetve a talaj felszínén az omlásoktól védett helyeken jól megmaradtak.
Bár ezek a csontok majdnem minden esetben a felszínen élő egyedek csontjai, mégis érdekesek. Kitűnő összehasonlító anyagot szolgáltatnak a felszíni fauna elterjedésének megállapítására. Számos olyan teljesen ép csontváz is előkerült, amely kitűnő bemutató, illetve szemléltető anyag.

A zsombolyból a következő emlősök csontjai kerültek elő:
Vulpes vulpes /Róka/
Barbastella barbastellus Schreb. /Pisze denevér/
Rhinolophus hipposideros Bechst. /Kis patkósorrú denevér/
Myotis bechsteini Leisl. /Nagyfülű denevér/
Felis silvestris L. juv. /Vadmacska/
Meles meles L. /Borz/
Felis domestica. /Házi macska/
Glis glis L. /Nagy pele/
Capreolus capreolus L. juv. /Őz/
Lepus sp. /Nyúl/
Sciurus vulgaris. /Mókus/
Apodemus flavicollis. /Sárga nyakú erdei egér/
Madár.
Homo sapiens L.

Fossilis csontok:
Denevér.
Ursus arctos.
Ursus spelaeus.

A Kifli-zsomboly faunája:
Annelida Chaetopoda: Enchytreidae
Arthropoda Insecta: Collembola Det. Loksa
Hypogastrura cavicola Börn. Ezideig csak barlangból ismeretes.
Onychiurus burmeisteri /Lubb./ Felszínről és barlangokból egyaránt ismeretes.
Onychiurus sp. Valószínűleg új faj.
Mesachorutes ojcoviensis Stach. Lengyel barlangból és hazai odvakból ismeretes.
Pseudosinella alba /Pack./ Felszíni, de barlangokban is él.
Arachnoidea:
Araneidea:
Leptiphantes pallidus
Porrhomma sp. juv.
Meta menardi Latreille.
Acaridea:
Det. Mahunka /Kunst./
Oribella cavatica - faunára új faj. Csehszlovákiai barlangból írták le, Mongóliában is megtalálták.
Oppia ornata /Oudemans./ Csehszlovákiából írták le, előfordulása 2300 m fölött, tóparton. Macrocheles sp. Denevérguanóban él.
Vertebrata
Mammalia:
Chiroptera
Myotis bechsteini Leisl. Nagyfülű denevér.

KIFLI-ZSOMBOLY (M = 1:200)

Alsó és felső szint alaprajz

Felmérték: Bajomi D., Kósa A., Székely K.

Szerk.: Kósa

Őz-zsomboly

A Vecsembükk 555-ös pontjától a zsomboly - Rónai szerint - 4600 vonásra és 1800 m-re, a Szabó-pallagi vadászháztól 2500 vonásra és 910 m-re nyílik, egy erősen karros töbör északi oldalában. A töbröt sűrű, fiatal erdő borítja.
Megközelítése: Szabó-pallagról a kelet felé vezető kocsiúton kb. 1 km-t haladva érjük el a 61-es erdészeti jelzőoszlopot. Itt északnak fordulunk és 350 m-t haladva a 60-as erdészeti karóhoz érünk; ezen ponttól 15 métert haladunk nyugatnak, a töbör közepe felé. Itt érjük el a zsombolyt.
Leírása: a zsomboly függőleges aknája közvetlenül a felszínre nyílik, az erősen korrodált falakat közel az aljáig vastagon borítja a moha. Közvetlenül ereszkedünk le a széles akna mélyén lévő törmelékkúp tetejére. Itt a széles hasadékban előre haladva, elérve a törmelékkúp végét, ahol azt vastagon borítja a nedves erdei talaj, a sok behullott fa és avar. Az egyébként is vastag cseppkőbevonatú falakat gazdag színezetű cseppköveket tartalmazó kisebb üregek és kürtők tagolják. A hasadékot alul nagy kövek zárják el. Ezeket is vastagon borítja cseppkőkéreg és ezért csak nehezen ismerhetők fel.
Itt mászunk fel és kb. 4 m magasságban haladhatunk tovább a kissé elkeskenyedő hasadékban. Ferdén felfelé jutunk el a hasadék végéhez. A mennyezet itt ismét magasan van; a nagy aknával párhuzamos kürtőbe érkeztünk, amely azonban még nem nyílt fel. A falakat cseppkőkéreg, illetve borsókövek borítják. Az aljzaton kevés a föld, az is száraz, összetapadt. Házi juh csontokat találtunk itt. Nem tudni, hogyan kerültek ide, hiszen ebbe a hátsó „terembe” csak nehezen traverzálva lehet feljutni. Nem valószínű, hogy a beesett állatok itt jöttek volna fel.
Tekintettel arra, hogy a zsomboly közvetlenül nyílik a felszínre, az elülső teremben nincs sötétség. Hőmérséklete a felszíni hőmérséklet szerint változik. Nincs csepegés, ezért a zsomboly levegője elég száraz.

A zsombolyból a következő állatok csontjai kerültek ki:
Capreolus capreolus L. /Őz/
Cervus elaphus L. juv. /Szarvas/
Ovis aries L. /Házi juh/

Az Őz-zsomboly faunája:
Anneliada
Chaetopoda:
Enchytreidae
Dendrobena sp. juv.
Arthropoda
Insecta:
Collembola Det. Loksa.
Hypogastrura cavicola /Börn/ Igen sok példány. Ezidáig csak barlangokból ismeretes. Onychiurus burmeisteri /Lubb./ Sok példány. Felszínről és barlangokból egyaránt ismeretes, gyakori.
Onychiurus sp. Több példány. Valószínűleg új faj.

ŐZ-ZSOMBOLY
Felmérték: Bajomi D., Kósa A., Székely K. 1965. Szerk.: Kósa A.

Mesachorutes ojcoviensis Stach. Egy példány. Lengyel barlangokból és hazai odvakból ismeretes.
Neanura incolorata Stach. Egy példány. Eddig a keleti Kárpátokból ismert, nem barlangi.
Folsomia olivacea Tullb. Három példány. Felszíni.
Lepidocyrtus lanuginosus /Gmel./ Egy példány. Felszíni. Gyakori.
Lepidocyrtus cyaneus Tullb. Egy példány. Felszínen közönséges.
Oncopodura crassicornis Schoeb. Két példány. Felszíni, de barlangból is ismeretes.
Tomocerus flavescens /Tullb./ Felszíni.
Isotoma olivacea Tullb. Három példány. Felszíni.
Diptera: Sciarida sp.
Coleoptera: Anthrenus lárva, Elaterida lárva
Arachnoidea:
Acaridea:
Det. Mahunka /Kunst./
Oribella cavatica és lárva Faunára nézve új faj. Csehszlovákiai barlangból írták le, még csak Mongóliában találták meg.
Oppia ornata /Oudemans/ Csehszlovákiából írták le. Előfordulása tóparton, 2300 m fölött. Macrocheles sp. Denevér guanóban él.
Parasitus sp. Denevéreken élősködik.
Uropodina
Vertebrata
Mammalia:
Myotis oxygnathus Montic.
Rhinolophus hipposideros Bechst.

Hideglyuk- /V6/ zsomboly.

A 43/2-es országhatárkőtől délkeletre kb. 150 m távolságban egy karros, bozótos töbör oldalában van. Hosszúkás bejárattal nyílik a felszínre. A töbör közepe felől a felnyílt hasadékba közvetlenül bejuthatunk. A bejárati nyílás alatt kőtörmelék, beljebb mindenütt vörösagyag alkotja az aljzatot.
A mennyezet annyira közel van a felszínhez, hogy mindenütt gyökerek lógnak be. Néhány helyen a mennyezetet cseppkőkéreg borítja. Ezeken a helyeken a gyökerek a vékony kérget átfúrva a levegőben lógnak.
A télen behulló hó, a felnyílás alatt felgyülemlik és összetömörül. Lassan olvad el, így a zsomboly hőmérsékletét elolvadásig erősen lehűti.
Néhány helyen a csepegő víz kis cseppköveket hozott létre.

A Hideglyuk-zsomboly faunája:
Annelida
Chaetopoda:
Enchytreidae
Dendrobena sp. juv.
Arthropoda:
Insecta:
Chilopoda Lithobius sp. juv.
Collembola Onychiurus sp. Valószínűleg új faj.
Folsomia multiseta Stach. Felszíni faj.
Orchesella bifsciata Nic. Felszíni. Idegen elem a barlangban.
Istoma olivacea Tullb. Felszíni.
Diptera, Nematocera
Arachnoidea:
Acaridea
Parasitus sp. Denevéren élősködő atka.
Belba sp. lárva.
Vertebrata
Mammalia:
Chiroptera
Rhinolophus hipposideros Becht.

Következtetés.
Első ízben fordul elő, hogy biológiai szempontból vizsgáltunk zsombolyokat. Már ez az első vizsgálat is érdekes eredményeket szolgáltatott. Bár csak egy alkalommal végeztem gyűjtést, mégis úgy érzem, hogy a kapott anyagból jelentős következtetéseket lehet levonni.
Mindegyik zsombolyban talajcsapdát helyeztem el. Valószínű, hogy ezek felszedésekor ennél sokkal gazdagabb faunához fogunk jutni.
Mindhárom vizsgált zsomboly egymástól különbözik:
- A Kifli-zsomboly a külvilágtól jól elkülönülve, aktív csepegéssel olyan életteret biztosít az állatoknak, mint egy patakos barlang,
- Az Őz-zsomboly szorosabb kapcsolatban áll a felszínnel.

HIDEGLYUK-ZSOMBOLY (V/6)
M = 1:150

A közvetlen és nagy akna érdekes amfoterm biotópot hoz létre. Nincs teljes sötétség, de a hőmérséklet sem állandó. Állatvilága ennek megfelelően barlangi és felszíni egyaránt.
- A Hideglyuk-zsomboly élettere kicsi. Kevés szerves maradékot tartalmaz és a vörösagyag kitöltése sem kedvez az állatoknak. Ezért faunája elég szegény.
Az állatok előfordulásának megállapításánál rendkívül óvatosan kell eljárnunk. Nem mondhatjuk egy állatról, hogy barlangi, még akkor sem, ha ott találjuk. A zsombolyokba nagyon sok állat passzív úton /szél által, vízzel, vagy egyszerűen beeséssel/ kerül be. Ezt mindig figyelembe kell venni.
A zsombolyokban olyan állatokat fogunk találni, amelyek stenothermek /állandó hőmérsékletet kedvelők/ és nedvesség kedvelők, illetve sötétség lakók.
Ha összehasonlítjuk a Kifli-zsomboly Collembola faunáját az Őz-zsombolyéval, a talált egyedek előfordulási helye mutatni fogja a zsombolynak a külvilággal való viszonyát. Míg a Kifli-zsombolyban csak olyan fajok élnek, amelyek barlangban, illetve barlangban és felszínen is előfordulnak, addíg az Őz-zsombolyban hat olyan faj volt, amely csak felszínen fordul elő.
Igen érdekes az Onychiurus sp. Valószínűleg új faj. Leírásához azonban hosszabb tanulmányozás szükséges.
Jelentős a Hypogastura cavicola /Börn./, amely barlangban fordul elő. Itthon is megtalálták, de mint külföldön is, csak kevés egyedszámban. Mivel mindkét zsombolyban igen nagy egyedszámban található meg, ez majd variációs vizsgálatokat tesz lehetővé a fajon belül.
Jelentős az Oribella cavatica /atka/ is, amelyet Csehszlovákiában találtak egy barlangban. Ez a faunára nézve új faj. Ezen kívül eddig még csak Mongóliában találták.
Az Oppia ornata-t is Csehszlovákiából írták le. Valószínű, hogy a faunára nézve új faj. Előfordulása 2300 m fölött tóparton. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy a hasonló biotópú zsombolyban is előfordul.
De érdekes a zsombolyok csontleletei is. Különösen a Kifli-zsomboly fossilis medve és denevér leletei. Valószínűnek látszik, hogy a keskeny hasadékot az Ursus spelaeus nem használhatta lakóhelyül. Nem ismerve az üreget, bemászott és beeshetett. A zsomboly jelen esetben mint csapda szerepel. Elképzelhetetlen az is, hogy a jól megtermett medve a mostani viszonyok között beeshetett volna. Ezért feltételezhető, hogy az álfenék később képződött. Tekintettel arra, hogy a medve ezt az üreget nem használhatta lakóhelyül, valószínű, hogy a fennsík más sziklaodúiban vagy azok erre alkalmas bejárataiban lakott. Ezért fel kell kutatni az odúkat és meg kell vizsgálni azokat. Másrészt folytatni kell az ásást a zsomboly alján, mert ott feltételezhetően ezeknek az állatoknak a többi csontjai, vagy esetleg más állatoknak maradványai is megtalálhatók.
Leszögezhetjük tehát, hogy a zsombolyok bioszpeleológiai, állatföldrajzi és őslénytani szempontból nagyon jelentősek. Ezért a jövőben több figyelmet kell fordítani zsombolyaink kutatására.


KUTATÓCSOPORTJAINK MUNKÁJÁRÓL

BESZÁMOLÓ JELENTÉS
a XIII. ker. TST Barlangkutató Szakosztályának /ÉPFU/ 1964.
évben végzett munkájáról.

I. Kutatóterületünk meghatározása.
Kutatóterületünk a szakirodalom által a Kevély-hegycsoporthoz tartozónak sorolt budakalászi Ezüsthegy és környéke. Az Ezüsthegy szerves része a Budakalász és Pomáz mellett, ill. között elterülő nagy mésztufa-platónak. Határai ÉK-en a Duna árterének nyugati széle, délen Békásmegyer község, nyugaton a Nagykevély, északnyugat-északon a Dera patak völgye.
A plató 150-220 m tszf. átlagos magasságú, melyet két ÉNy-DK-irányú patakvölgy három világosan elhatárolt részre tagol. /Majdán- és Barátpatakok/. A plató keleti pereme Budakalásznál meredeken végződik el, majd Pomáz felé haladva fokozatosan alacsonyabb és lankásabb lesz. Nyugaton egyre emelkedve beleolvad a Kevély vonulat ÉK-i lejtőjébe.

1. Geológiai viszonyok.
A terület közvetlen környezetében több helyen előbukkan /Kőhegy, Ezüsthegy 405 m, Rókahegy stb./ a triász korú alaphegység kőzete, fődolomit és a dachsteini mészkő. Ugyancsak megtaláljuk foltokban a felszínen a felsőeocén nummulinás mészkövét /Rókahegy, Kőhegy/. Igen szép rétegsor található az Árpád-fürdőtől északra lévő kőbánya területén, a dachsteini mészkőtől a budai márgáig.
Kutatóterületünk a Pomáz-Budakalászi mésztufa-fennsíknak csupán egy kisebb darabjára szorítkozik, azonban nyilvánvaló, hogy a jelenségek magyarázatát nem volt elegendő csak az Ezüsthegyen keresni, hanem a kutatást ki kellett terjeszteni az egész fennsíkra, a Deravölgyig. A terület bejárását a fenti tagozódás szerint három részre osztottuk, úgymint:
a./ Ezüsthegy /208 m/ a Barát-patakig
b./ Harapovácsi kőbánya területe a Majdán-patakig
c./ Majdán-fennsík a Dera-patakig.
E területeket részleteiben és összefüggéseiben vizsgálva, eddig a következő megállapításokat tehettük:

a./ Budakalászi Ezüsthegy /208 m./
A hegyvonulat kiemelt tönkfelszín. Teljes terjedelmében forrásvizi mészkőtakaró borítja, melyet csak helyenként vékony lepel formájában borít lösz és löszös humusz. Meglehetősen előrehaladott karsztosodás jeleit mutatja. E forrásvizi mészkövet Vendl-Papp könyve /Geológiai kirándulások Budapest környékén/ a pleisztocénbe utalja, mi azonban a kövületek alapján a felső pliocénba /levantei emelet/ sorolhatónak találjuk. Valószínű, hogy a travertinót lerakó hévforrástevékenység a pleisztocén folyamán is folytatódott, vagy megismétlődött, azonban meggyőződésünk szerint helyi - térbeli - eltolódással a harapovácsi kőfejtő mésztufa-platója felé. E két terület kőzetanyaga ugyanis - a hévforrástevékenységek által végzett elbontástól eltekintve is - egymástól elütő minőségű.
A területen egyéb kőzet felszínen nem található. Egyes jelek alapján azonban nem nagy mélységben megtaláljuk a felsőeocént /helyenként/ és a felső-triászt is. E tekintetben nem látszik indokoltnak az a felfogás, hogy a mésztufa-rétegek alatt számbajöhető mennyiségben oligocén kőzetek /hárshegyi homokkő/ találhatók lennének. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy a forrásmészkő helyenként közvetlenül, réteghiánnyal települt a dachsteini mészkőre. /Lásd később: Majdán-fennsík/
Ezzel kapcsolatosan említjük meg, hogy az Ezüsthegy budakalászi peremén, a művelt terület fölött a felszínen élesszélű, nem görgetett eocén nummulinás mészkő-törmeléket találtunk a lejtőtörmelékben, ezenkívül két jó megtartású, ugyancsak nem mozgatott Meretrix hungarica kőbelet. Rozlozsnik e kagylót Solymárnál a középső eocénből származtatja.
Ezenkívül a vonulat déli peremén Békásmegyer felett a művelés által felszínre hozott és a földekről kiszedett kőzettörmelékben, de e helyen a gyepszín alatt több helyen is, ökölnyi, fejnagyságnyi dachsteini mészkőtörmeléket találtunk. E kőzettörmelék parti jellegű, gömbölyített, nagyságrendileg is parti származásúnak látszik. Tekintve, hogy vele együtt - de mindenütt csak a közvetlen környezetben fellelhető - egyéb hordalékot találtunk /nummulinás mészkő, finomszemű homokkő, dolomit/ inkább tengerparti mint folyami hordaléknak látszik. E terület a triásztól kezdve valószínűen állandóan szárazulat lehetett, /erre utal a Majdán réteg hiánya is/ amit az is bizonyít, hogy pl. az oligocén hárshegyi homokkő a Kevély lejtőinek alján mindenütt éles határvonallal elvégződik, és pl. a Rókahegyen sem található.
A hegyhát Kevély felőli részén a 224 m-es magassági pontnál egy régi, - ma már nem működő - kőfejtő létesült. E kőfejtő rejti magában az általunk kutatott barlangot, mely a felszínre több igen erős korrodált oldalfalú, télen intenzíven párolgó, minden helyen huzatos hasadékkal jelentkezik a kőfejtő egész területén. A kőfejtő által feltárt kőzetrétegek kövületgazdagsága feltűnő. Néhol halmazokban, de általában mindenütt igen sűrűn Limnes és Planorbis-héjak épültek be a kőzetanyagba, a kövült növénymaradványok miatt pedig a kőzet hézagtérfogata igen nagy, szinte szivacsos szerkezetű és kis fajsúlyú. Az Ezüsthegy lábánál, az egyik valószínű forrás környékén a felszínen cseppkőtörmeléket találtunk, melynek közepében /úgy a sztalaktitok, mint a sztalagmitok esetében/ 90%-ban a cseppkőbe beépült, kövesült növénymaradványok rejlenek.

b./ Harapovácsi kőfejtő.
Az itt található kőzet az ezüsthegyitől teljesen eltérő minőségű. Erősen kristályosodott, tömöttebb, rózsaszínes árnyalatú. Benne a kövületek mennyisége az előbbihez képest elenyésző, meghatározásra alkalmas példányt ezideig nem találtunk, csupán héjtöredékeket. Hiányoznak a növényi kövületek is jórészt, ezért a kőzet likacsoktól kevésbé zavart.
A kőfejtő fölött található 276 m-es rög /Monalovác-hegy/ oligocén hárshegyi homokkőtől takart, s annak legkeletibb előfordulása. A kőfejtőtől Budakalász felé a plató erősen lejt, karsztosodott, a Majdán patakja a további területektől élesen elválasztja, úgy mint az Ezüsthegytől a Barát-patak.
Apró, - szerintünk inkább mesterséges eredetű - mélyedések borítják, kezdetleges kőfejtések nyomai.

c./ Majdán-fennsík
Kutatóterületünktől kissé távoleső. Megfigyeléseinkbe azért kapcsoltuk be, mert hajdani összefüggése a három résznek nyilvánvaló, mind genetikailag, mind morfológiailag. Különbözik azonban mind a Majdán, mind az Ezüsthegy a középső - harapovácsi - résztől abban, hogy mindkét területen a kőzet sokkal nagyobb mértékben elbomlott, egyes helyeken annyira, hogy a kőzet eredeti szerkezete teljesen eltűnt, fehér, égetett mésszerű, rendkívül könnyű kőzetté alakult. Számunkra igen fontos a terület azért, mivel itt feltárásban látható az, ami az Ezüsthegyen csupán következtetéssel állapítható meg: az ugyanis, hogy a 10-20 m vastag forrásmészkő-takaró közvetlenül a dachsteini mészkőre települt. A területet - valószínűen a pleisztocénban - ismét törések érték, melyek az eredetileg vízszintes településű forrásvizi mészkövet is eltörték és 4-6 fokkal megdöntötték.
Fentiek alapján úgy látszik, hogy a terület genetikai kérdéseit és rétegtani problémáit illetően alkotott nézetek részben korrekcióra szorulnak.

2. Tektonika.
Kutatóterületünk, de az egész mésztufa-fennsík arculatának kialakulásában, fő alkotókőzetének létrejöttében elsődleges szerepe volt a különböző időszakokban a területet ért töréseknek.
Az uralkodó törésirányok a területen ÉK-DNY és ÉNY-DK. Utóbbiak mentén történt a Kevély kibillenése is, ugyanilyen iránya van a részben fedett budakalászi törésnek is. ÉNY-DK irányú az a vetődés is, mely az Ezüsthegy gerincét a 210 m-es magassági pont közelében eltörte.
ÉK-DNY irányúak azonban zömmel a kőfejtőben található törések is, és ezeknek mentén alakultak ki az ott lévő barlangjáratok is. Ugyancsak ezt a törésirányt követi a területünket É-ról határoló Barátpatak is.
A kőfejtőben végzett tektonikai felmérés eredményeképpen megállapítható volt, hogy az egymást hegyesszögben keresztező számtalan kisebb és több jelentős törés kivétel nélkül az ÉK-i irányt követi, a 0-90° szögtartományba esik. Leggyakoribb irányok: 80-260, 90-270, 70-250.
Az ÉK-DNY irányt követi a harapovácsi kőfejtőtől északra lévő patakmeder is, mely a Majdán-patakba torkollik. A Dera völgye is közelítően ilyen irányú.
Méreteiket tekintve is ezek a jelentős törések, nem véletlen az sem, hogy a kőfejtő területén lévő, - járható méretű - barlangjárataink is mind ezeket az irányokat követik, köztük a legnagyobb, részben bontás nélkül is bejárható és jelenleg kutatás alatt álló járat a 90-270 és 80-260 irányokban fejlődött. /l. később/
A Harapovácsi kőfejtőben ezideig felmérést még nem végeztünk, azt a jövő évi munkánk során fogjuk végrehajtani a Majdán-fennsíkkal egyetemben.
Fenti irányú törések mentén törtek fel hajdan a terület hévforrásai. Azokban a járatokban lehet nyomát találni, melyek a fenti irányokat követik. De ugyancsak ÉK-DNY irányú törés mentén fakadt az a hévforrás is, /bemértük 1965. jan. 5.-én/ mely a békásmegyeri téglagyárral szemben a vasúti vágány túlsó oldalán egészen 1943-ig táplálta a volt „Attilastrand” medencéjét. A forrás tevékenysége rövid idő alatt szűnt meg, a községi irattár tanúsága szerint akkor, mikor a tőle nem messze lévő téglagyári agyagfejtő talpát lemélyítették. Tény az, hogy ez az agyaggödör mélyebben fekszik ma már, mint a volt strandfürdő, s fenekén állandóan víz tör fel. Ennek a víznek begyűjtését január hónapban elvégezzük, kémiai elemzését azonban - felszerelés híján - magunk elvégezni nem tudjuk, ehhez segítséget kell kérnünk.

Ezüsthegyi hévforrás-barlangok

A budakalászi Ezüsthegyen, a 210. és 222 m-es magassági pontok között telepített, ma már nem művelt kőfejtő területén találhatók.
A feltárásra alkalmas, nagyobbméretű üregek uralkodóan az 50-90° szögtartományba esnek.

1. sz. munkahely. (1. sz. üreg)
50-270° irányú törés mentén kialakult, erősen korrodált falú szűk járat. Oldalfalain 15-20 cm vastagságban hévíztől vagy gőzök-gázoktól megtámadott, égetett mész-szerű, igen könnyű fajsúlyú kőzetréteg található. Az üreg huzata igen erős, hűvösebb időben jól észlelhető meleg levegőt párologtat ki. Ezt a levegőt már +10 foknál melegnek találtuk, ill. éreztük. Mért hőmérsékleti értékek 17-13°C közöttiek. A járat lefelé bővül, kb. 1-1.5 m-es mélyítéssel járható méretű lenne. Végpontján, melyet elérni egy megelőző szűkület miatt nem tudunk, a bedobott, gyermekfej nagyságú kövek is hallhatóan soká gurulnak lefelé. Tekintve, hogy e szűkületen átjutni sehogyan sem tudtunk, annak felülről vagy oldalról való megkerülését próbáltuk meg. Oldalról egy kisebb törés mentén robbantással lehetne a szűkület mögé jutni. Tekintve, hogy a harapovácsi üzem /Ürömi bányához tartozik/ e területre engedéllyel nem rendelkezik, azt meg kellene kérni, de ezenkívül a lőmester díja és a lőszer ára, amit meg kellene térítenünk, meghaladja jelenleg anyagi lehetőségeinket. Ezért a másik módot választottuk, hogy felülről bontsunk rá a szűkület utáni szakaszra. Ezt a munkát a fagyok félbeszakították.

2. sz. munkahely /3. sz. üreg/
90-270° irányú törés mentén kialakult, átlag 1 m szélességű járat, mely két helyen 2-, ill. 3 m-es teremmé bővül. Magassága az elején 3-4 m, hátrább egyre alacsonyodik, azaz a járat lefelé tart, s benne a kitöltés szintje egyre magasabb. Ezideig 20 m hosszúságú. Végpontján megkezdett bontásunk nagymennyiségű omladék közé vezetett, s a bontás egyre veszélyesebbé vált, így kénytelenek voltunk ott az álmennyezetet leengedni és a kőtömegek megnyugvásának idejére ott a munkát szüneteltetni. Ez a kényszerű szünet okozta, hogy végül a barlangjárat közepén jobbra, 45-225° irányban mutatkozó, kicsiny járatba behatolni megpróbáljunk. Legnagyobb meglepetésünkre az üreg később jóval tágasabbnak bizonyult, s a szálsziklának vélt oldalfalak, ill. talaj összecementált kőtömböknek bizonyult. Ezt annyira kibontottuk, hogy benne kb. 4,5 m hosszúságban behatolva, ezt a járatot egy 80-260° irányú törés mentén kialakult másik járat keresztezte, melyből igen élénk, a munkában kimelegedett testünkre kellemetlen mértékben erős huzat jelentkezett, azonban olyan szűk volt a huzat irányában, hogy még belelátni sem tudtunk. E járat a kis keresztfolyosótól jobbra is folytatódik kb. 5-6 m hosszban, igen erős humuszos kitöltéssel, mely a felszínen is látható horpadásból ered.
Az előbb említett, baloldali járat előtt a 45-225° irányú kis járatot lemélyítettük és örömmel láttuk, hogy mintegy méternyi mélységben járható méretűvé tágul. Jelenleg kb. félmétert mélyítettünk, így már beláthatunk a hasadékba egy darabig. Látható mélysége 3-4 m, azonban a belédobott kövek gurulását hallgatva, további lefelé jutási lehetőséget jelent. Megjegyezzük, hogy a 4 m-es mélység lefelé azt jelenti, hogy elértük a kőfejtő talpszintjét és ha tovább hatolhatunk lefelé, úgy kijutunk a törmelékes részből, melyet e helyen több egymást keresztező törés munkája idézett elő. E törés /80-260/ iránya az Ezüsthegy hátának hosszanti irányát is jelzi, s ez a törésirány a hegyháton végighúzódik, több helyen észlelhető. Legfontosabb azonban, hogy metszi az Attila-strand volt hévforrásának helyét is.
Ennél az üregnél kutatás közben igen érdekes jelenséget tapasztaltunk. A főjárat oldalfalán több helyen, így a végpontnál jelentkező kis járat torkolatában, valamint az előbb említett és ma már bejárt jobboldali mellékjárat torkolatában is, intenzív páralecsapódást észleltünk. Ez a pára nagy cseppekben ült a járat borsókövei között, egyébként a borsóköveket főleg e helyeken találtuk. Belőle mintát gyűjtöttünk és a VITUKI-nak elemzésre átadtuk. Ennek eredménye pillanatnyilag még nem áll rendelkezésünkre.
Mikor a járatban ezt a jelenséget észleltük, kint méréseink szerint, 10-20° C hőmérséklet volt, hetek óta tartó szárazság ideje alatt a páralecsapódás egyre csökkent, míg végül teljesen el is tűnt. Nem is tért vissza, csak az esőzések megszűnte után mintegy 6-8 nappal. E jelenségnek megpróbáltuk magyarázatát adni, azonban az általunk kialakított álláspont helyességéről az 1965. év folyamán további megfigyelésekkel kívánunk meggyőződni, s végleges véleményt csak azután alakíthatunk ki.
Megemlítjük még, hogy e járatban a hőmérsékleti értékek az 1. sz. munkahelyével megegyeznek, a huzat-erősség e helyen kevésbé jó, mint az I. sz. munkahelyen, ugyanakkor azonban a járat méretei jóval tágasabbak.

2. sz. üreg. Nem áll bontás alatt.
Ugyancsak 90-270 irányú hasadék, 2. sz. munkahelyünk folytatása. Huzata erős, azonban rendkívül veszélyes, omladékos, közvetlenül a berogyás, /víznyelő/ alatt húzódik. Iránya alapján az 1. sz. munkahely járatát keresztezi. Erős kitöltés, porlott, könnyű anyaggal. Talaja álfenék.

4. sz. üreg. Nem áll bontás alatt.
Erősen korrodált, járható méretű hasadékjárat. /Ruhaszaggató néven/ Huzata kevéssé intenzív, de állandó, a huzatirányok a többi járat irányával megegyeznek, azonban nem a járat végpontjáról, hanem az álfenék törmelék-halmazából tör elő a huzat. Bontásához azért nem kezdünk hozzá, mert a bejárati nyílás fölött igen omlékony, állandó kőhullás által szüntelenül bomló párkány az ott tartózkodást veszélyessé teszi.

Kisebb hasadékok, nem járható méretűek:
5. sz. üreg. Erősen huzatos, télen párafelhővel jelentkezik, azonban még 3 m mélységben is csak 10 cm szélességű, nagy robbantási munkát jelentene.
6. sz. üreg. Ugyancsak erősen huzatos, szélessége azonban ugyancsak nem haladja meg a 15 cm-t. Télen itt is erős meleg áramlik felfelé.
7. sz. üreg. Az 1. sz. munkahelyre majd merőleges irányú, az elején átlagosan 20 cm, beljebb nagyobb szélességű. Bontását arra az esetre irányoztuk elő, ha 1-2. sz. munkahelyeinken a munkát bármilyen okból nem folytathatnánk. Gyenge huzat, téli párolgás igen csekély.

A terület történeti vonatkozásai.

A vonatkozó irodalom három olyan - római korú - leletről tesz említést, melynek nyomára jutni szándékoztunk:

1./ Római őrtorony: a régi leírás szerint négyzetes alaprajzú, másfél méter vastag falakkal. Építtette: Frigeridus. I. Valentinianus hadvezére, 360 körül. Nem találtuk eddig.

2./ Római villa alapfalai: a Dolina-völgyben. Nagy, nyitott tornáccal, 200 körül készülhetett. Ezideig nem találtuk meg.

3./ Barátpataki őrtorony: Falai nagyrészt a földben, római korú. Minden valószínűség szerint a művelés alá került területen széthordták, keresését azonban folytatjuk.

A terület geológiai bejárása közben a következőkre bukkantunk:
A Kevélyről leereszkedő vízmosásban, a harapovácsi dűlő mellett, mielőtt a Dolina-patak betorkollik, a szivárgó forrás medrében egy db kb. 70-80 cm átmérőjű, 15 cm vastagságú, közepén ugyancsak kb. 10-15 cm átmérőjű lyukkal ellátott, malomkerékszerű kőlapot találtunk, párját a mésztufaplatón egy sziklacsoport mellett. Homokkőből faragott, nem valószínű tehát, hogy malomkőről lenne szó, mert erre a célra a morzsolódó, gyenge kőzet alkalmatlan. Egy ugyanilyen kerék harmadik darabját a vízmosásban feljebb találtuk meg.
Szürke agyagedény perem-darabok az Ezüsthegy északkeleti oldalán a művelt föld tarlóján, valószínűleg szántás közben felszínre kerültek.
Jellegzetes, az aggteleki durvább anyagú cserepekhez igen hasonló edények töredékei, az ürömi út melletti 1. sz. dombon, felszínen, kőomlás között, valamint a feltételezett forrás fekete humuszanyagában. Ez utóbbit bontás közben találtuk meg. A bontást a helyszínen beszüntettük.
Agyagedény-töredék a kőfejtőhöz Békásmegyer felől vezető út melletti területről.
Kövesedett fatörzs-maradványok az 1. sz. és 2. sz. dombról is kerültek elő.
Tekintettel, hogy részben a művelés, részben „amatőr” kőfejtés következtében e helyek erősen veszélyeztetve vannak /a területről építkező emberek állandóan hordják a könnyen fejthető követ/ célszerű lenne, ha azt szakember megtekintené és megóvásukra intézkedés történne. Az eddigi leletek feliratokkal /lelet helye, idő/ csomagolva rendelkezésre állnak, azt be tudjuk mutatni. A kerek kőlapok természetesen a helyszínen találhatók.
Meg kívánjuk említeni, hogy a kőfejtő déli oldalán hatalmas kövekből rakott fal maradványai láthatók, ezeknek korát meghatározni nem tudjuk, ugyancsak szakembernek kellene megtekinteni.
Megjegyezzük még, hogy leleteinkről értesíteni kívántuk Vértes László ősrégészt, azonban ő az időben nem tartózkodott Budapesten és üzenetünket valószínűleg nem továbbították megérkezésekor.

Egyéb munkák:
A „Berdó”-dűlőben az Ezüsthegy É-i oldalán egy volt vadászház, a kőbányatulajdonos volt háza üresen állt. Ezt megkaptuk bérbe a Szentendrei Járási Tanácstól. Az ajtók és ablakok nélküli épületet rendbehoztuk, lakhatóvá tettük, itt kutatóházat létesítettünk. Elkezdtük a ház mellett lévő, igen mély kút tisztítását is, a fagyok azonban ezt a munkát megakadályozták, s azt tavaszra halasztottuk el.
Rendszereztük és feliratoztuk az általunk begyűjtött kőzetmintákat, kövesült fadarabokat és a történelmi részben említett cseréptöredékeket is. Ez utóbbiakat a Nemzeti Múzeum illetékeseinek jelentettük, ezideig azonban még nem válaszoltak. Megtekintésük annál is inkább fontos lenne, mert a lelőhelyen „maszek”-kőfejtés folyik, s félő, hogy esetleg fontos régészeti értékeket tesznek közben tönkre.
Az idén nyáron szabadság hiánya miatt Aggteleken expedíciót nem hajtottunk végre, csupán a több napos ünnepek alkalmával alkalomszerűen. Az augusztus 20-i ünnepek alkalmával így került sor arra, hogy Magyari Gábornak egy Szinpetri közelében lévő munkahelyén segédkezzünk. E helyen egyébként 1965. februárban egyhetes téli tábort fogunk létesíteni Magyari Gáborral történt megbeszélés alapján, ugyancsak 1965-ben Jósvafőn a Baradla-barlang felső szintjét kutatjuk tovább.
Könnyű Árpád - Kovács Györgyné


JELENTÉS 
AZ É.K.M.E. BARLANGKUTATÓ CSOPORTJA 1964.
ÉVI MUNKÁJÁRÓL

Mind a feltáró, mind a tudományos munkára meglehetősen nagy energiát fordítottunk ez évben, bár a kívánt eredmény nem minden esetben realizálódott megfelelően. A mérések, kutatások precízebbé tételére fordított munkánk eredményes volt, a csoport munkájának ez az oldala látszik a legsikeresebbnek.
1964. évben végzett munkánkat a következőkben foglalhatjuk össze:

I. Tudományos vizsgálatok, kutatások, adatgyűjtés

I./1. Beszivárgási vizsgálatok. Folytattuk a tavaly elkezdett konkrét beszivárgási vizsgálatokat a Vass Imre-barlang vízgyűjtő területén. Előző évi jelentésünkben részletesen kifejtettük a vizsgálatsorozat célját. Ez évben legyártottuk a tervezett 30 barlangi mérőberendezést mintegy 450 óra ráfordítással. A legyártott műszerekből 10-et beszereltünk és ezekkel megkezdődött a mérés. A Lagunás-szifon gyakori elzáródása miatt a barlang hátsó részébe tervezett készülékek beállítása elmaradt. Az év folyamán elkészült a hálózati áram bekapcsolása, így a hatszínírós regisztrálók üzembehelyezése megkezdődött.
I./2. A kalcit-aragonit problémával kapcsolatban ez évben az irodalomban fellelt újabb kimutatási reakciók feldolgozása történt meg. A korábbi munkát összefoglalóan Brünnben, a nemzetközi barlangtani konferencián előadásban ismertettük.
I./3. Folytatódtak a cseppkőszíneződési vizsgálatok. További képződmények analízise fejeződött be. A cseppkövek színeződött rétegei és a csepegő víz vas tartalma között kerestünk összefüggést. A vizsgálatok tovább folynak.
I./4. Tovább folytattuk a barlangi mikroklíma vizsgálatokhoz az adatgyűjtéseket. Felszereltük a három klíma állomást és a barlangi léghőmérsékletváltozásokkal kapcsolatban sikerült számottevő eredményt elérnünk. A barlangi levegő un. „agresszív páratartalma” a műszerek használatát nagy mértékben megnehezítette. Olajba merülő légmentes fedő alkalmazásával sikerült a bepárásodás veszélyét nagy mértékben csökkenteni. Megkezdtük a levegő összetételének vizsgálatát.
I./5. Megkezdődtek a görbecseppkő képződési vizsgálatok. Fotomorfológiai vizsgálatokat folytattunk a Vass Imre-, a Béke-, a Baradla-, a Szabadság- és a bódvarákói Rákóczi-barlangban. Számos képződményt begyűjtöttünk és a kristálytani, valamint kémiai elemzések folyamatban vannak. Részletes munkahipotézist dolgoztunk ki. Felismertünk egy új képződési ill. növekedési lehetőséget, az u.n. aeroszol hatást, valamint az irodalomban leírt kapilláris hatás elméletet módosítottuk a vizsgálatok eredményei alapján.

II. Mérési és térképezési munkák

II./1. A távmérő műszert az év folyamán kissé átalakítottuk, ezért működésében több-kevesebb kiesés volt. Felszereltünk 10 csepegésmérőt és bekötöttük a kábelre. Elkészült a 10 mérőhelyes regisztráló rész is.
II./2. A fotogrammetrikus szelvényezési munkák folyamatban vannak. A barlang teljes feldolgozása dr. Papp Ferenc indexelési módszere alapján megkezdődött. Ez a feladat a következő évben várhatólag befejeződik. A fotogrammetrikus szelvényezések az indexelési munkát is nagymértékben megkönnyítik.