Karszt- és Barlangkutatási TÁJÉKOZTATÓ
1963. 9.
|
|
Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Szerkesztő Dr.. Dénes György Felelős kiadó: Dr.. Hegedűs Gyula Technikai szerkesztő: id. Schönviszky László Lektorok Frojimovics Péter és Hazslinszky Tamás A kiadvány sokszorosítását. a Nehézipari Minisztérium Tájékoztatási Osztálya a Minisztertanács vonatkozó engedélye alapján NI-9891002-Ba/16., szám alatt engedélyezte. Készült a. NIM
házinyomdájában 1000 példányban. |
A digitális változatot készítette: Dr. Nyerges Miklós, 2002
TARTALOM
GONDOLATOK AZ EGYENESRŐL ÉS GÖRBÉRŐL – Dr. Papp
Ferenc
AZ ALSÓHEGY KARSZTJÁNAK HIDROGRÁFIAI
VISZONYAIRÓL Dr. Dénes György
KELETI KÁRPÁTOK LIKAS HAVASÁNAK ZSOMBOLYA
NÉHÁNY FÖLDTANI MEGFIGYELÉS A
SOLYMÁRI-BARLANGGAL KAPCSOLATBAN
BESZÁMOLÓ - A FTC BARLANGKUTATÓINAK 1963.
ÉVI NORVÉGIAI KARSZTMORFOLÓGIAI EXPEDICIÓJÁRÓL
AZ ALSÓHEGYI PÖTTY-ZSOMBOLY FELMÉRÉSE
MAGYAR BARLANGKUTATÓK LENGYEL BARLANGOKBAN
JELENTÉS AZ IMOLAI ÖRDÖGLYUK- VÍZNYELŐ
BARLANGJÁBAN FOLYÓ KUTATÁSOKRÓL
TÁRSULATI ÉLET
GONDOLATOK AZ EGYENESRŐL ÉS GÖRBÉRŐL
A barlang a sugáregyenes szalmacseppkövek
és a szeszélyesen kanyargó folyosók változatos birodalma.
Az emberek legtöbbje, mi
magunk is majd mindig, ha elvontan felvetődik az egyenes és görbe fogalma úgy
gondoljuk, hogy az "egyenes" a szép, a. jó kifejezője, a
"görbe" pedig a púpos vonal hibák forrása, a rossz jelképe. A kis
gyereket megdicsérik, ha. sikerül neki egyenes vonalat rajzolni a tanár pedig,
ha a fekete táblán fehér krétával megközelítően egyenest húz, magában
önelégülten gondol -ügyességére. Ez az egymás iránti rokonszenv, vonzalom
átterjedt a mérnöki szakmákra is. Így az útépítők a közelmúltban merészen
nyílegyenes pályákat terveztek és száz, meg száz kilométer hosszú nyílegyenes
utcaszakaszokat építettek. Utóbb kiderült, hogy a hosszú egyenes útszakaszok az
állandó egyenes irány kifárasztotta a vezetőket, elbágyadtak, elálmosodtak
vezetés közben és így az egyenes utak igen sok baleset okozói lettek...viszont
a repülőgépek nyílegyenes vonalban közlekednek!
A kertészek - tulajdonképpen
több művészet egyesítői - között is volt egy irányzat amelyben egyenesre nyírott-nyesett sövények, fasorok
tanúsították, hogy még e téren is erőszakos tud lenni az ember, néhol -
néha..... Az építészet az ókorban és jelenleg is egyenes vonalakkal határolt
épületei dicséretet és elitélő bírálatot egyaránt kiváltottak. .
Melyik út tehát a helyes?
Mi, akik a barlangokban kevés egyenes és sok görbe irányt látunk, mihez tartsuk
magunkat? Nem lenne meggondolt ha akár az egyik, akár a másik "irány"
mellé állnánk. Néhol az egyenes a szép, a helyes és jó. Amikor például a
pacsirta mint a nyíl, egyenesen a magasbaszáll, ott az egyenes szép: De, ha a
.vizek felett bizonytalan ívekben szárnyaló sirályokra gondolunk, ott repülésük
ívelése a szép, a megnyugtató. Tehát az irány önmagában nem döntő, hanem a kerettel,
a környezettel együtt abban az összefüggésben, amelyben az egyenes vagy a görbe
éppen jelentkezik. Nyilván, ha egy rajzban egyenest kell ábrázolni, és e
törekvés nyomában görbe vonal marad vissza ott kiütközik szembetűnik az alkotó
ügyefogyottsága, gyengesége. Viszont ha egy korinthusi oszlopfő csavaros
körvonalait híven sikerül ábrázolni, a kanyargós "görbeség"
szépérzékünket gyönyörködteti.
A barlangok mélyén a járat,
a hasadék, amelyben haladunk, sokszorosan görbül - ez változatosságot jelent: szép.
A földkéreg mozgása nyomában támadt törések zeg-zugossága azt a nagy
nyugtalanságot rögzítette, amelyet a hegységképző mozgások idéztek elő. A
barlangok mélyén ugyanakkor az egyenes cseppkőoszlopok ugyancsak tetszenek itt
a mozdulatlanság következtében nőhettek gyertyaegyenesre a nesztelen, lehulló
víz cseppek nyomában a hófehér, szalmaszál vékony vagy fatörzs vastagságú
sztalaktitok. A .Kossuth-barlang hatalmas egyenes mészkőréteg fejei, mint
nagyszerű, óriási bárdok fogadnak.
Ha a térben az anyag vonalainak
iránya tekintetében esetenként kell mérlegelni azok helyességét vagy szépségét;
vajon az erkölcsi világban az egy
"egyenes" és a "görbe" hogyan ítélendő meg ?
Nem vitás hogy itt a
magyarázkodás, az engedékenység e két irány átvitt értelemben való értelmezését
egészen másként korlátozza. Az életben
saját magatartásunkat illetően nem lehet a kifogások "görbe"
eszközeivel védeni magunkat .menteni egy - egy sikertelen
helytelen lépésünket. Itt
csak az egyenes megoldásokat lehet és kell önmagunktól és barátainktól
megkívánni. Mégis kivételesen az erkölcsi életben is előfordulhatnak helyzetek,
amikor lehet nem egyenes a magatartásunk, sőt kell., hogy legyen. Igazolásul
egy példa: Reichert Róbert korán elhunyt kiváló geológus társunk súlyosan
megbetegedett. Az orvosok már egyöntetűen megállapították, hogy hat hónapnál
nem élhet tovább, halála elkerülhetetlen. Tudtuk, hogy menthetetlen. Ő maga is
világosan. látta sorsát.k1inikára szállítása első napjaiban minden függő ügyét
rendezte. Csak amikor betegsége előrehaladt, támadt fel benne a remény, talán
mégis sikerül életben maradnia. Amikor meglátogattam, kérdőre vont van-e
számára menekvés? amikor bizakodva tervezgetett, bizony arcrebbenés nélkül
szőttem vele a jövő terveinek apró részleteit., hogy felgyógyulás után mit, hogyan tegyen....
Néhol az egyenes a szép, de néha . szép lehet a görbe; is
Dr. Papp Ferenc
AZ ALSÓHEGY KARSZTJÁNAK HIDROGRÁFIAI VISZONYAIRÓL
Dr. DÉNES GYÖRGY
Az Alsóhegy az Észak Borsodi
Karsztvidéknek a Torna, Bódva. és Ménes patakok által közrefogott tagja. A
kelet-nyugati irányból hosszan elnyúló és középen dél fe1é kiszélesedő
mintegy•70 km2 területű hegy fennsíkján húzódik a magyar -csehszlovák országhatár. A Vidomájpuszta
mellett nagyjából észak -dé1i irányban
húzódó völgy melyben a Bódva és Torna
völgyeit összekötő szögliget szádalmási kövesút halad az A1sóhegyet két részre osztja. Nyugati szárnya magában foglalja
a lefolyástalan Derenki-medencét és hosszan elnyúlva a Rablókő fölött
kapcsolódik a Szilicei-fennsikhoz. Az Alsóhegynek több mint kétharmad részét
kitevő keleti szárnya Vidomájpusztától
a Torna- Bódva találkozásáig
terjed; északi részét a több mint 30 km területű Szilasi fennsík foglalja e1, dé1i része, mely ékszerűen nyúlik be a
Bódva és Ménes patakok közé, erősen tagolt.
Az Alsóhegy, de különösen
1egjellegzetesebb karsztterülete, a zömében középső triász mészkövekből
felépült Szilasi-fennsik több száz méter átmérőjű mély töbreivel és száz méternél is mélyebb zsombolyaival már rég
felhívta magára a karsztkutatók figyelmét.
Alig egy évvel a magyar
barlangkutatók első szervezetének, a
Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1910-ben
történt megalakulása után 1911. évben már két expedíció is kutatta a
Szilasi-fennsik és annak középső része a Vecsembükki zsombolyait. Az azóta eltelt több mint félszáz esztendő alatt sokan megfordultak ott, sokan tanulmányozták a fennsík zsombolyait
víznyelőit és a hegy lábánál fakadó nagy vizhozamingadozású karszt forrásokat,
de mindezek összefüggéseit vagyis az
Alsóhegy• belsejében kialakult térbeli
hidrográfiai rendszereket eddig nem sikerült felderíteni.
Az Alsóhegy kőzeteinek
képződése a földtörténeti középkor
triász időszakára esik. A hegy
főtömegét, különösen az északi felét elfoglaló nagykiterjedésű
Szilasi-fennsikot, a középső triász anizusi emeletébe sorolható világos
szürke vastagpados, jól. karsztosodó wettersteini mészkő alkotja,
nagyjából a Vecsem- forrás és Szádvár között kelet- nyugati irányú elméleti
vonalig. Ettől délre egy tektonikailag rendkívül erőteljesen megmunkált szakasz
következik.
Tektonikus vonal mentén
érintkezik a Wettersteini mészkő az ugyancsak
anizusi emeletbe sorolható
de nála idősebb sötét, kalciteres,-bitumenes kovás, un. guttensteini kifejlődésű
mészkővel. Ezt dél felé újabb az előbbivel párhuzamos tektonikus vonal mentén.
Bódvaszilastól Szögligetig húzódó kelet-nyugat irányú
wettersteini mészkőpászta követi, mely éles határ nélkül megy át dél felé a
wettersteini dolomitba. Az említett tektonikus vonalak mentén a kőzethatárokon
víznyelősorok alakultak ki. Egy északi nyelősor, mely a Szádvártól keleti
irányban, a Bába-völgyön végig, majd a Nagykopaszgally oldalában a
Meteor-barlang bejáratát képező Kisvizestöbri-nyelőig húzódik és 12 kifejlett
viznyelöí, valamint számos kisebb beszakadást foglal magába. Adéli, Acskó-völgy
Bükklápaí nyelősor 4 víznyelőből áh. A teljesség kedvéért itt említjük meg a
Alsóhegy nyugati szárnyán fekvő lefolyástalan Derenki-medence 3 víznyelőjét is.
Az Alsóhegy északi lábánál,
a Torna-völgyében négy nagy vizhozamingadazású és több kisebb forrást ismerünk.
A hegy legmagasabb csúcsa a Pálutfej
lábánál 202 m tszf magasságban fakad a Tapolca, melynek bőséges vize lineáris
folyás nélkül közvetlenül a mögöttes mocsaras tóba ömlik, így hozamértéke még becsléssel sem igen
közelíthető meg, de áradásmentes hozama is meghaladni látszik a percenként 2090
litert. Az állandó forrásszájtól 80 méterre tekintélyei árvízi forrásteknő
látható.
A Tapolcától nyugatra egy
km-nyíre tör fel a Köszörű vagy Réti-malom forrása 208 m tszf. magasságban.
Normád vízhozama percenként 1500-2000 liter. Tőle 120 méterre, kb. 6-8 éterrel
magasabb szinten még a Tapolcáénál is impozánsabb, hatalmas árvízi forrásszájat
találunk. melynek tekintélyes kőtömbjeitől széles, köves árok húzódik a
patakig; jelezve, hogy a forráscsoport árvízi hozama a normálvizhozam
sokszorosa lehet. A környékbeliek közlése szerint e forráscsoport vize
áradáskor erősen zavaros, ami arra enged következtetni, hogy rendszeréhez
nyitott szájú felszíni víznyelő is tartozhat.
A hegy lábánál nyugat felé
haladva egy sor kisebb forrás után még két számottevőbbet találunk. Egyiket a
derenki kövesút mellett, a másikat Jabloncától 1,5 km-nyire keletre. Normál
vízhozama mindkettőnek jelentéktelen (50-200 liter percenként), viszont a
jellegzetesen hátravágódott sziklás forrásteknő és a köves patakmeder méretei
jelentős áradásos vízhozamra engednek következtetni.
Az Alsóhegy déli lábánál, a
Bódva-völgyében keletről nyugatra haladva a kevertvizű és kevésbé jelentős
hozamingadozást mutató Tapolca-forráscsoport után Tornanádaska községen
találtuk az első nagy karsztforrást, a 180 m tszf. magasságban fakadó
Kastélykerti-forrást, melynek eddig mért legkisebb vízhozama 186 literperc, legnagyobb
vízhozama pedig 6600 literperc volt.
Tőle 1.5 km-nyire
délnyugatra, a melegvizű Lótusz-forrás közelében ugyancsak 180 tszf magasságban
fakad a Pasnyag-forrás, melynek vízhozamát a VITUKI bukó segítségével naponta
méreti. Normál vízhozama 600-1200 liter percenként, az eddig mért
legalacsonyabb hozam 84 liter/perc
volt, a legmagasabb messze a mérce fölött bukott át és 20-25.000 liter percre
lehet becsülni.
További 3 km-re nyugatra,
ugyancsak 180 m tszf. magasságban fakad a déli hegyláb legnagyobb Forrása, a
Vecsembükk lábánál kilépő Vecsem-forrás, melynek normál vízhozama 1000- 1500
liter/perc, a mért minimum 170 liter, a
mért maximum 7200 liter volt percenként, de az árvízi forrásszáj méreteiből és
a lakosság közlései alapján (s valószínű, hogy ha itt is rendszeres mérés
lenne. a Pasnyaghoz hasonló, sőt azt meghaladó maximumot lehetett volna
észlelni.
A Bódvaszilas község nyugati
szélén fakadó számos kis vízhozamú forrás közül egyedül a Szénhely-patak
forrása érdemel szempontunkból figyelmet, mert a 270 m tszf. magasságban lévő
jelentéktelen hozamú kis forrás fölött tekintélyes árvízi forrásteknő
figyelhető meg, melyen keresztül kilépő árvízi hozamot magam is észleltem.
Az Acskó-völgy felső
szakaszán 290 m tszf magasságban 80-100 literperc vizhozamu forrást találunk,
amelynél zivatarok és tavaszi hóolvadások után jelentős vizhozamnövekedést és
zavarodást figyeltünk meg.
Az Acskó-völgy alsó
szakaszán 250 m tszf. magasságban jelentéktelennek tűnő 20-40 liter/perc hozamú
kis forrás Fakad az út menti árokban, de zivatarok és hóolvadások után 400-500
literperc vízhozamot és erős zavarodást volt alkalmunk megfigyelni.
Szádvártól keletre, a
Bába-völgy nyugati végében jelentéktelen forrás fakad 295 m tszf. magasságban. A mögötte húzódó sziklás
árvízi meder, valamint a barlangkutatóink által kibontott tágas ősi
forrásbarlang azonban tekintélyes árvízi hozamra enged következtetni, melyet
nyári zivatarok és tavaszi hóolvadások után többször is megfigyeltünk. Az
Alsóhegy déli kiszögellésének egyetlen jelentős forrása Szögliget községben a
plébánia kertjében 200 m tszf. magasságban fakad, honnan csőrendszeren át a
templomtéri közkutat táplálja.
Normál vízhozama 300-600
liter/perc. Árvízi forrása a Csörgő hóolvadások után majd minden évben működik.
Évtizedes, időközökben kivételes, méretű áradás is előfordul, ilyenkor néhány
méterrel. magasabban, a hegyoldalban is kilép a rendkívüli víztömeg. Ilyen
nagyméretű áradást megfigyelnünk még nem sikerült, de a lakosság egyöntetű
közlése ezúttal megbízhatónak tűnik.
A teljesség kedvéért
megemlítjük hogy az .Alsóhegy nyugati, derenki szárnyának vizeit egy sor kisebb
forrás hozza felszínre, melyek közül keletről nyugatra haladva a Vályuskút, a
Káposztáskerti-forrás, a Kecskés--forrás és a Szarvaskerti-forrás érdemelnek
említést.
A források áttekintése után
megállapíthatjuk, hogy az Alsóhegy középső, főtömegének, a Szilasi-fennsiknak
mind az északi, tornavölgyi, mind pedig a déli, bódvavölgyi lábánál bővizű
karsztforrások fakadnak, tehát fel kell tételeznünk a fennsík belsejében egy
nagyjából kelet- nyugati irányú földalatti vízválasztót. Az ettől északra és
délre eső terület is több önálló térbeli hidrográfiai rendszert foglal magában,
melyek végpontjait egy-egy karsztforrás jelzi. Ezek a rendszerek egymást
feltehetőleg nem keresztezik, térbelileg elhatárolhatók, felszíni vízgyűjtő
.területeik is.
A hidrográfiai összefüggések
tisztázására irányuló munkám során fluoresceinnel meg festettem a Szádvártól
keletre 1100 m-re lévő Bábavölgyi 2.sz. víznyelőt. A megfestett víz a Bába-forrásban
látott napvilágot. Ennek alapján tényként állapíthatjuk meg hogy a Bába-völgyi
nyelősor, de legalább is az egymáshoz közelfekvő 1. 2. 3. és 5. sz. víznyelők a
Bába -forrással egy térbeli hidrográfiai rendszert alkotnák.
Ugyancsak fluoresceines
vízfestéssel bizonyosodtunk meg a Bükk-lápai víznyelőnek a Szénhely-forrással
való összefüggéséről is. Fluoresceines vízfestést kíséreltünk meg két ízben is
a Meteor-balangban, vagyis a Kisvizestöbri-víznyelőben, de egyik kísérlet sem
járt eredménnyel. "
Tehát az Alsóhegyen eddig
két vízrajzi összefüggést sikerült tisztáznunk. A hidrográfiai rendszerek
többsége tekintetében ily módon csak többé- kevésbé valószínű feltevésekre
vagyunk utalva.
Soron következő feladat
tehát egy sor további összefüggésnek megbízható kísérleti módszerrel történő
kimutatása. Ennek megvalósítását több
víznyelőnek különböző színű, i1letve kémiai tulajdonsága jelzőanyagokkal
történő egyidejű megfestésével tervezem, hogy i1y• módon a ritkán adódó festési lehetőségek és a
hosszadalmas forrás-figyelések miatt különben évekre elhúzódó munkát időben
összevonhassam. Ha a technikai feltételeket sikerül időre biztosítani és az
időjárás is kedvezni fog, szeretném ezt a 'komplex festési kísérletet 1964. évi
tavaszi 'hóolvadáskor végrehajtani. A tervezett kísérlet sikere több vízrajzi
összefüggés egyidejű kimutatásával értékes támpontokat nyújtana a további
kutatásokhoz és végső soron ahhoz, hogy megismerjük az alsóhegyi karszt
mélyének valóságos hidrográfiai képét.
KELETI KÁRPÁTOK LIKAS HAVASÁNAK ZSOMBOLYA
BÁNYAI JÁNOS
(SZÉKELYUDVARHELY)
A Kárpátok gyöngyének, a
Gyilkos tónak látogatói rendszerint megelégednek a pompás látványt nyújtó tó és
a Nagybékás-szoros szűk, meredek és magas szurdokának megtekintésével.
Nagyritkán a tó fölött emelkedő Coliárd- és Gyilkos-csúcs vonzanak még
érdeklődőket: Már a nagy kirándulást jelentő Likas Havas (1676 méter)
megmászására nemigen vállalkoznak.
Érthető is, mert a 980 méter
magasan fekvő tóhoz mérten nagy magasság különbség, van, s távolabb is lévén, legalábbis
egynapi túrát jelent. Csodálatosképpen a feltűnő név nem keltette fel sem a
szakemberek,. sem az orrukat mindenüvé beütő turisták figyelmét.
A népmonda szerint a Likas
Havas lyukán bedobott réce Csikszentdomokoson bújik ki. Egy más verzió szerint,
a. Szent Anna tó volt a kibújás helye. Megint más monda szerint. az itt
bedobott kő a földet tartó cethalnak a hátát üti meg, ami aztán földrengéssel
jár. A Kolozsváron egykor megjelent Ellenzék című napilap adott hírt (1933.
január 3.) egy régebben megkísérelt felderítésről. A :cikk szerint az első
világháború előtt a Gyilkos tó partján lévő fűrészgyár igazgatója bíztatta fel
egyik merésznek ismert munkását a zsombolyba való leereszkedésre. A kellő
pálinka és 20 korona jó injekcióul szolgált a vállakózónak, de a kötélen való
leeresztés után már 20 méterre kétségbeesett kiáltásokkal kérte felhúzását a
felszínre.
Hosszú hallgatás után
1938-ban, a Gyilkos tó létrejöttének 100 éves évfordulója alkalmával, a Székely
Nemzeti Múzeum által rendezett kutatóúton került sor a Likas Havas
megtekintésére. A kiránduláson résztvevő szakemberek megállapították, hogy a
tetőn egy 20 méter átmérőjű és 10 méter mélységű dolina közepe torkollik bele a
nagy mélységűre tehető zsomboly szádájába. E tájékoztató kirándulás megállapította,
hogy a részletes kutatást csak megfelelően felszerelt szakember hajthatja
végre.
Újabb hallgatási köz állott
be! 1954. május 1-én Rosonczi Mózes marosvásárhelyi turista végre leereszkedett
tudomásunk szerint elsőként - zsomboly aljára, ahol havas hulladékot taposott a
lába. Az egyszerű leereszkedési kísérlet végre eleget tett az általános
kíváncsiságnak és tájékoztatást nyújtott a komolyabb kutatásra felkészülők
számára.
1958. március 6-án a
Bukarestben megjelenő Ifjú Munkás című hetilapban az ifjúságnak hívtam fel a
figyelmét a további kutatásokra. A szerkesztőség szervezésére, kidolgozott
tervem szerint 9 tagú csoport állt össze, köztük Krístó András geológus, Kónya
István és Zrínyi Endre a
marosvásárhelyi Tartományi Múzeum munkatársai, Both Károly kipróbált, ügyes
turistavezető és Zöld Lajos barlangkutató; magam egészségi állapotom miatt nem
vehettem részt. A felszerelés összeállításában a marosvásárhelyi Bernáth Andor
Cukorgyár és a Tartományi Múzeum adtak segítséget, a kiadások fedezését az Ifjú
Munkás című hetilap vállalta.
Az augusztusi három napi munka végre tájékoztatást nyújtott "szfinkszünkről" A tapasztalatokról szóló beszámolóból a következő fontosabb részleteket emelhetjük ki.
Mintegy 35 méter kútszerű
kürtő után egy három osztatú nagyobb teremmé szélesedik ki az üreg, amelynek az
alját hókupac fedi. A falakon cseppkőképződmények vannak. A második teremben
mázsás jégcsapok támaszkodnak a sziklához. Innen nagy nehezen találták meg a
kürtő további útját lefelé, mert az egykor bedobált fatörzsek egymásra fagyva
szűkítették el az utat. Végre egy kis nyíláson átjutva egy cseppkövekkel
díszített hármas terem következett, melynek alján a kőtörmelék alatt lehet a
zsomboly folytatása még tovább lefelé.
Kristó András felszíni
vizsgálataival megállapította, hogy a csúcs körül ÉK-DNy és Ény - DK irányban
több kisebb-nagyobb víznyelő dolina van, melyeknek elhelyezkedése törésvonalat
jelöl. Valószínűnek tartja, hogy részletesebb vizsgálattal megállapítható lesz
vízszintes barlangjáratok létezése is. Annyi bizonyos, hogy az ifjak kutatása
egy eddig ismeretlen jégbarlangra hívta fel figyelmünket, amelynek további
kutatása értékes feladatot nyújt a jövő kutatói számára.
NÉHÁNY
FÖLDTANI MEGFIGYELÉS A SOLYMÁRI-BARLANGGAL KAPCSOLATBAN
SZENTES GYÖRGY
A Nagyszénási röggel
kapcsolatos dachsteini mészkő összletben alakult ki a Solymári barlangrendszer.
A barlang formaeleméiből (gömbüstök, oldási alakulatok) mindenki előtt
nyilvánvaló hogy hasonlóan a Budai-hegység többi barlangjához, ezt is
melegvizes működés hozta létre. Ásvány kiválásai gipsz, borsókövek) is ezt
látszanak bizonyítani. Bár. ezek az ásványos kiválások nem lehetnek minden
esetben meggyőzőek hiszen a gipsz és borsókő olyan barlangban is megjelenik
melynek eredete kétségbevonhatatlanul tektonikus és h idegvizes hatással
kapcsolatos; ennek ellenére a Solymári-barlang hévforrásos eredetében nem lehet
kételkedni
Nemrégiben egy mesterséges belső feltárás segítségével érdekes megfigyelésekre és további genetikai vizsgálatokra nyílt alkalom. A nagyszénási mezozoós rögbe a nagykovácsi medence a maga harmadkori széntelepeivel és sajátos medence üledékeivel tektonikus medenceként süllyedt be.
E
medence a múltban és ma is aktív szénbányászat színhelye. Így
bányafeltárásokkal a területet jól feltárták. A barlang kis bejárattól (ú.n.
kijárattól), vetületében kb. 300 .m-re és a legmélyebb ponttól kb. 100 m-rel
mélyebben egy felhagyott táró nyílik. A táróban 600.m-ig.sikerrült előre
hatolni és ezze1 egészen megközelíteni a barlangot. A táró a kőzetek települési
viszonyait a hajdani hévforrások feltörési nyomait melyek a barlangrendszerrel
nyilvánvalóan dinamikus összefüggésben vannak remekül feltárja. A melegvizek
hatása a kőzetekre és a szerkezet viszonyok, melyek tulajdonképpen a hajdani
:melegvizek útját megadták jól
vizsgálhatók.
A
feltárás a Budai hegység legrégibb kőzetében ladini diploporás dolomitban
indult. A dachstein mészkőnek ez az erősen töredezett kristályos szövetű kőzet
a feküje. .A töréseken felnyomuló melegvizek, erős mállasztó hatást fejtettek
ki a kőzetre. A töréses zónákban
megdolgozott, feldarabolódott részleteket elég sürün limonitos és kalcitos erek
járják át, breccsás jelleget adva a kőzetnek. A jól mutatkozó határozott
törések falán és azok mentén a limonit és kalcit aránylag vastagon kiválik.
Ilyen törések, töréses zónák a dolomitban valamint a fölé települt dachsteini
mészkőben elég nagy számban figyelhetőek
meg. Sajátos ásványtársulásokkal is találkozunk. Így megjelenik a
limonit, a kalcit; a barit és valószínűleg a dolomitból meleg víz hatására agyagos málladék
halmozódott fel. A kristályos szerkezetű dolomit kis üregeiben jól
felismerhető dolomitkristályok mutatkoznak. Az igen élénk tektonikai tevékenység több ízben levetette az
alaphegység kőzeteit, és így a táró harmadkori üledékeken is keresztül
halad. Majd újabb vetődés ismét
kiemelte a már említett mezozoós rétegeket, ezért a táró 100, 300 és 500 m-nél
10 m-en keresztül az idősebb rétegekkel
tektonikusan érintkező harmadidőszaki rétegeket is harántol. Ezek túlnyomó többségükben
szürkés, kékes, helyenként sárgás agyagok, agyagmárgák és laza homokkövek.
Kalcitosodás, limonitosodás itt is felismehető. Melegvízzel való kapcsolatuk nem bizonyítható. Nem telérszerűek. Inkább szivárgó oldatokkal
hozhatók kapcsolatba.
A
táró a dolomit összletben két hatalmas hasadékszerű üreget keresztez. Ezeken
kívül még több ember által nem járható kisebb üreg is megfigyelhető, falaikon
ásványi kiválással. A legnagyobb hasadékban a dolomit igen.por1ó és breccsás,
másodlagos felhalmozódás, helyenként
törmelékszerűen tölti ki az
üreget. A breccsa, hézagaiban nagy
fénytörésű baritnak vélt lemezes kristály
képződmények rakódtak le.
A
dolomit a dachsteini mészkővel kb. 600. méter körül tektonikusan érintkezik Itt
mindkét kőzet anyagából kialakult szerkezeti breccsa figyelhető meg. A
dachsteini mészkő, melyben a táró az utolsó száz méteren halad, tipikus alakban
jelenik meg. A meleg vizes hatások a
törések mentén itt is érvényesülnek. Gyakoriak az üstszerű
bemélyedések. Ezek a dolomitban kisméretüek és kevésbé is figyelhetők meg. A
mészkő a törések mentén felhatolt
melegvíz hatására mállott és laza. Egy rövid mellékág gömbfülkéjében
érdekes ásványi kiválások figyelhetők meg. Ezek a Meteor barlangi görbe cseppkövekre emlékeztető képződmények
azonban szemben a Meteor-barlangiakkal sugaras rostos szerkezetűek. Részletes
vizsgálatuk fontos genetikai kérdésekre adhat választ.
Az észlelteket ennyiben kívántuk összefoglalni. Kétségtelen tény, hogy a Solymári-barlang környékén a tektonizmussal kapcsolatban intenzív melegviz tevékenység volt. Ennek közvetlen bizonyítéka maga a barlang is. A most vizsgált táró harántolja a barlanggal kapcsolatos hévizes járatokat, s így lehetővé teszi az ásványtársulások vizsgálatát, megfigyelhetjük a hévvizek hatását a kőzetekre és az említett jelenségeknek a tektonikával való kapcsolatát.
BESZÁMOLÓ
A
FTC BARLANGKUTATÓINAK 1963. ÉVI NORVÉGIAI KARSZTMORFOLÓGIAI EXPEDICIÓJÁRÓL
Előzmények
Az elmúlt évben Balázs Dénes hosszabb skandináv karsztkutató útja után vetette
fel egy É-norvégiai expedíció gondolatát. A terület vizsgálata különleges klimatikus viszonyai miatt látszott
indokoltnak. Az expedíció során a sarkkör menti karsztosodás intenzitásának
tanulmányozása céljából elsősorban helyszíni vízkémiai vizsgálatokra volt
szükség. A másik cél az adott vidékre jellemző fő karszttípusok és azok
kialakulási körülményeinek felmérése vo1t. A terület irodalmi anyaga ezen
szempontokból nem kielégítő. Karszt-és
barlangkutatással foglalkozó szervezet Norvégiában nem létezik. Ez a tény jelentősen megnehezítette az expedíció
megszervezését és munkáját
Nagyon nagy segítségünkre volt az expedíció előkészítésében Harry
Strokkenes moiranai barlangkutató,
újságíró akivel az előbb említett út során már
Balázs Dénes megismerkedett. A meghívásokat Ole Moe, a város idegenforgalmi hivatalának igazgatója az ő kérésére küldte el nekünk, s
egyben személyesen segített minden utunkkal
kapcsolatos ügyben. Az eredeti
tervek szerint három fő (Ernst Lajos, Csekő Árpád és Várnai Tibor) kapott
meghívót. Időközben az expedícióban. résztvevő egyének száma két
fővel (Kassai Mária és Solymossy Imre) bővült. A program szerint
az expedíció résztvevőinek Oslóban kellett találkozniok. Ez a találkozás sajnos csak részleges volt.
Oslóba csak hárman érkeztek meg a kitűzött időpontban: Csekő Árpád, Kassai
Mária és Soolymossy Imre. Itt tudtuk meg hogy Ernst Lajos
,munkatársunkat akire a legfontosabb
feladótok hárultak volna a közbejött gyomorvérzés (kórházba szállítás)
meggátolta e1utazásában.
A rendelkezésre álló idő rövidsége arra kényszeritette csoportunkat hogy azonnal tovább induljunk sarkköri célunkra, ahová bár megkésve Várnai
Tibor is utánunk jött. Ernst Lajos kollégánk váratlan kiesése a tudományos
felszerelésünkben komoly hiányosságokat okozott. Legnagyobb problémát az általa
elvégzendő helyszíni vízkémiai vizsgálatok
kiesése okozta.
Helyszíni kutatások.
A Svartisen vidéki karszttanulmányaink
színhelye Gr.-től K-re 14o10’, 14°40’, illetőleg a 66o20'
- 67o00’ északi szélesség által bezárt területre esett. Aug.9-én
érkeztünk első táborhelyünkre, a Svartisendalenba, Innen gyalogszerrel könnyen
érhettük el a Svartísen gleccser alá is behúzódó karsztos sávokat. A korábban
már leírt és átvizsgált barlangokkal nem foglalkoztunk részletesen, mivel azok
közül néhánynak leírása elég alaposan
megtörtént, és a helyszínen azokkal kapcsolatban ellentmondó adatokat nem
tapasztaltunk. Külön érdekességet jelentett azonban a gleccser által azóta
elhagyott terület vizsgálata. Magának a
gleccsernek a vizsgálata három fő részből tevődött össze:
1.
a gleccser által néhány éve elhagyott területek vizsgálata.
2.
a gleccseren végzett terepbejárások.
3.
a
gleccser alatti alagutak vizsgálata.
Az első pontban említett vizsgálatok morfológiai és geológiai
megfigyelésekre terjedtek ki. Dokumentációs anyagként számtalan.fe1vételt
készítettünk és kőzetmintákat hoztunk.
A második pontban végzett munka során megismerkedtünk a hatalmas
jégtakaró formakincsével.
Bár korábbi tapasztalatunk az alpin jégtechnikában nem volt, sikerült
rövid idő alatt a kellő gyakorlatot megszerezni. A jégmezőre felérve
megfigyeléseket végeztünk az ott keletkező olvadékvíz munkájára vonatkozólag.
Lényegében rövid felszíni folyás után erősen bevágódva, lefelé irányuló
nyílásokban tűnik el a víz. Morfológiailag egészen a bevágódásokig meglepő
hasonlatosság mutatkozik a szabad karsztosodó kőzetfelszínen található karsztos
formákkal. Ehhez járulnak a gleccser mozgásából származó hasadékok (v.ö.
hasadék- karr:). Ennek a két formának bonyolult összefonódását lehet a
felszínen látni. A víznyelési pontok morfológiailag és genetikailag szintén
különböznek a karsztosodó kőzet felszínének funkcionálisan analóg víznyelőitől.
Itt nem csupán víznyelésről van szó, hanem a nagyobb nyílásokat már légáram is
bővíti. A felülről bejutó meleg levegő ugyanis olvasztja a jeget, ezáltal
növeli az olvadék vízhozamot, s egyben lehűl. Ez a. lehűlés a felszínről bejutó
levegő hőtartalmának rovására önfenntartó légcirkulációt biztosit abban az
esetben, ha a levegőnek módja van egy mé1yebb ponton távoznia. Világos, hogy az
olvadás bővítvén a járatokat egyre nagyobb légtömegek szállítására alkalmas
csatornákat hoz létre, tehát folyamat
önmagát erősíti. A jégfolyosók falában arasznyi nagyságtól 1 m- ig terjedő
üstszerű bemélyedések alakulnak ki. Vízzel kitöltött barlangi járatokban
szintén ugyanezt a morfológiai formát eredményezte az azt erodáló, turbulensen
áramló közeg.
A hiányos felszereléssel, kis létszámmal nem volt módunk közvetlenül
ezeken a kürtőkön át a 3. pontban
jelzett, helyekre, lejutnunk. Ez igen nagymennyiségű kötélhágcsót, kötelet és
jelentős létszámot igényelt volna. Szerencsére a perem felől a jégalagutak
könnyebben megközelíthetők.
Az itt készített dokumentációs-felvételeinken jól látható, hogy a jég
erősen tiszta és homogén. A mintegy l0 méter vastag rétegeken át a külső
napfény mély kék színben tör át (szóródással). A vékonyabb jégrétegeket, a
kürtők és nyelési pontok .környékét ez ért a mennyezet, világosabb részei
segítségével nagyon hamar meg lehet találni a jég alagutak
"mennyezetén". A fő
gleccseralagútban a beáramló levegő még mindig képes hőleadásra. A fagyponton
levő jég a mennyezeten állandóan olvad. (A .jég hővezető képességét figyelembe véve,
az olvadási hő vezetés útján semmiképp sem juthat ide, csupán az áramló levegő
útján.) Még a 8 m átmérőjű a jégbe vájt járatokban is erősen zuhog a
mennyezetről az olvadékvíz és érezhető a légáramlás. Az olvadékvíz a
gleccseralagutak aljában tűnik el a geológiai
viszonyoknak megfelelően. .Az
eltűnő olvadékvíz újra előbukkanása azonban egyáltalán nem szükségképpen a
legmélyebb ponton van, hanem jelentősen
felette is lehet. A járatokon áramló
levegőnek és olvadékvíznek ezért külön úton kell távoznia a jég alól. A gleccserolvadékviz egy
része a végmoréna torlaszán felduzzasztódik.
A gleccser közvetlen környezetén számtalan terepbejárás alkalmával
sikerült megismernünk a nemkarsztosodó területek és a zöldkarszt morfológiai
kincsét, vegetációs viszonyait. A táj
morfológiai képének alapvonásai a jégkorszak alatt alakultak ki a glaciális
erózió hatására. Geológiailag e terület az un. É- norvégiai csillámpala
formációhoz tartozó kőzetöszletből áll. E területnek kb. 15%-a karsztosodó.
Ezek un. szalagkarszt formájában jelentkeznek. A karsztvidéken kizárólag
csillámpala és mészkő fordul elő egymást követő vékonypados rétegben. E
területen kialakult barlangok két jellegzetes morfológiai típusát ismerhettük
meg.
l/. Kör vagy elliptikus profillal rendelkező barlangjáratok. A barlangok feltételezhető lecsapolási
pontja a pillanatnyi körülményekkel nem magyarázható magasságban
helyezkedhetett el. Jellegzetesek a falon arasznyi üstszerű bemélyedések melyek
hasonlatosak a jégjáratokban megfigyelt formákhoz. A barlangok zöme a
pleisztocén végén alakult ki, a jégtakarók pereme közelében, részben a gleccser
olvadékvize behatolt a jég alatti repedezett mészkőöszletbe és vízzel teljesen
kitöltött járatokat vájt ki magának. A gleccser pereménél az átfagyott
kőzettartományok éppúgy felduzzasztatták és felemelték a lecsapolási
pontokat, mint ahogy azt ma a jelenlegi glaciális viszonyok
között megfigyelhetjük (pl. .Svalbardon).
2./ A második jellegzetes típus az elsőnek átalakult változata. A
jelenkori csapadékvíz állandó vagy, ideiglenes földalatti hidrográfiai hálózatot alakított ki az olvadékvíztől elhagyott
járatokban. A barlangok térfogatát ez utóbb 'tényező rendszerint csak
jelentéktelen mértéken növelte. Néhol
legutóbbi időszakban a terület gyors
emelkedése következtében a barlangjáratok alján szűk, mély un. talpcsatornák
alakultak ki.
Karsztmorfológiai, főleg szpelológiai megfigyeléseket végeztünk a Dunderlands dalen-ban Gr-tő1 K-re l4°40' -15o
00’ hosszúság illetve 66o
23' -66o30’ É- i szélességi fokok által közrefogott területen. E
terület karsztos formakincséről eddig semmilyen irodalmi közlemény nem jelent
meg. Strokkenes úr nagy helyi ismeretével segítségünkre volt e terület
átvizsgálásában. Augusztus 13 - 16.- a között tartózkodtunk ezen a vidéken. A
területen számos mély zsombolyszerű víznyelőbarlang található, melyek
bejárására azonban a lemaradt felszerelés miatt nem vállalkozhattunk.
E környék egyik legnagyobb nyelője a 14o48’ K-i hosszúság és
66o28’ É-i szélességnél van. Az igen nagy aktivitással nyelő lyukba
való lejutás még búvár felszereléssel is kétes kimenetelű életveszélyes
vállalkozás lett volna az örvénylő víz miatt.
Feltételeztük, hogy ez az óriási vízhozam az előző terület jellegzetes
barlangjai mellett újabb, harmadik
morfológiai típust alakíthatott ki. Feltételezésünk fényesen igazolódott, amikor megtaláltuk e barlangrendszer óriási
(6000 lit/perc) karsztforrását. A
helybeliektől megtudtuk, hogy nagy esőzések mekkora áradással járnak, becslések
szerint ez 20-40 -szeres hozamot jelent. A fakadási pontot a karsztosodó kőzet
végleges eltűnése határozta meg. Itt semmi remény nem mutatkozott a. barlangba
való bejutásra, mert erősen összetöredezett csillámpalás kőomlásból sok helyen
fakadt a víz. A bejutást a felsőbb (kb. 10 m relatív magasságban nyíló) járaton
keresztül sikerült megtalálni. A barlang kezdeti szakaszára jellemző volt az
erősen összetöredezett omlásos üregrendszer. Tovább jutva azonban korábban már leirt,
a jégkorszak végén kialakult vízkitöltéses járatprofilt találtuk meg. A
víz feltételezett hajdani folyásiránya itt is enyhén felfelé ívelt. Ez a járat ma inaktív. A járat további
folytatását már a jelenkori erózió és a korrózió annyira átalakította hogy az
eredeti formák a legtöbb helyen teljesen eltűntek. A hatalmas patakos
barlangrendszeren a járatokban igen mély
lassan áramló folyó van, amely csak a végső felszálló ágat nem követte.
A víz ezért tör az omláson át a felszínre. A patakos barlangra jellemző szinlő
formák és a vízszintessel kb. 20°-os dőlésű rétegsor kölcsönhatásábó1 adódban különleges formák alakultak. Meglepő módon a
barlangjárat ferdén átdöf vastag
csillámpala rétegeket. Ezek a rétegek - a szilur mészkővel
váltakozva - mintegy 30 cm vastagok. A járat kialakulását tehát egyáltalán nem akadályozták a
nemkarsztosodó csillámpalarétegek. Egyszerűen elmállottak, s a barlangi kitöltés egy
speciális új típusát eredményezték.
A váltakozó rétegsor a. járatprofilt különösképpen nem módosította.
Jellemző formaként itt is jelentkeznek a vékony mészkőrétegekben az oldásos
úton keletkezett üstszerű bemélyedések. Továbbá a lepusztulás számos helyen
meghagyta kipreparált formában a rétegsorokba-beékelődő néhány milliméter, sőt
centiméter vastagságú kvarcteléreket. A számunka merőben új barlangképződési
viszonyok sarkalatos tisztázása céljából nagyobb mennyiségű kőzet - és
kitöltésmintát hoztunk magunkkal. A barlangjáratban való előrejutásunkat
mintegy 300 m aktív járat után egy nagyobb letörés szifonja zárta el. A felső járat montmilch képződményeiből
szintén vettünk mintát. A begyűjtött anyag feldolgozását folyamatosan végezzük.
Megfigyeléseinkről készített első összefoglaló cikkünk már nyomdában van.
A feni leirt területen eltöltött 8 nap után Bodöon keresztül tértűnk
haza, amely a norvég vasutak jelenlegi legvégső állomása: Visszafelé Tróndheim
és Oslo megtekintése után hagytuk el Norvégiát Hazafelé átutazóban módunk volt
futólag megtekinteni Stocholm, Malmö, Lund, Koppenhága, Frankfurt am Main,
München, .Salzburg és Bécs városokat. Salzburg környékén két barlang
megtekintése szintén gyarapította ismereteinket és a készített fényképanyagot.
Az itteni természettudományi múzeum barlangtani részlegének megismerése sok
hasznos tapasztalattal gazdagított bennünket, melyek hazánkban is nagy
hasznunkra lehetnek.
Vasúton, komphajón és egyéb járművel, illetve gyalog megtett 13.683 km
út után augusztus 25-én, illetve szeptember 5-én érkeztünk vissza Budapestre.
Az út során mintegy 180 m 16 mm-es filmet forgattunk és kb. 2100 db felvételt
készítettünk, melynek kb. 85%-a színes anyag. Bár expedíciónk a váratlanul
közbejött betegség miatt feladatát
teljes mértékben nem tudta megoldani ennek ellenére igen gazdag
karsztmorfológiai vizsgálati anyagot gyűjtöttünk, melynek a klimatikus
karsztmorfológiai kutatómunkában sok hasznát vehetjük.
Csekő Árpád - Kassai Mária - Várnai Tibor - Solymossy Imre
AZ ALSÓHEGYI
PÖTTY-ZSOMBOLY FELMÉRÉSE
Az 1963. évi alsóhegyi bemérések során Sz/2 jelzéssel ellátott
zsombolyt még 1960 nyarán fedezte fel terepbejárás alkalmával a Vörös Meteor
Barlangkutató Csoport zsombolykutató brigádja. Bódvaszilas község határában,
az országhatár közelében, a Szabó-pallagi vadászháztól 60° 70° irányban 400 m
távolságra, egy kisebb töbör ÉNy-i oldalában található az irodalomban eddig
ismeretlen kis barlang, melyet a kutatók Pötty-zsombolynak neveztek el.
A zsombolyba az egyik kutató, Rónai Miklós annakidején nyomban Le
is-szállt. (A szó szaros értelmében leszállt, ugyanis az első lépés után
megcsúszott és egészen a zsomboly aljáig esett. A zsomboly méretére utal, hogy
társunknak semmi baja sem esett.)
A zsomboly felmérését csak a Vörös Meteor zsombolykutatóinak 1963. évi
expedíciója végezte e1.Eszerint a zsomboly szájától az alatt fekvő törmelékkúp
tetejéig egy É-D irányú 9 m mélységű hasadék húzódik: A törmelékkúp tetejéről
33o-cos lejtőn ereszkedve 5 m távolságban érjük el a mélypontot, mely a
bejárattól számított 12 m mélységben van.
A zsomboly D-i sarkában kicsiny, szűk, végén cseppkőbekérgezésü,
hasadék található. Ebbe sikerült annyira bepréselődni, hogy megállapíthattuk,
valószínűleg itt néhány 'méternyit folytatódik a zsomboly. Ezt a jövő évi
munkánk során még tüzetesebben megvizsgáljuk.
Székely Kinga
MAGYAR BARLANGKUTATÓK LENGYEL BARLANGOKBAN
A Speleoclub Czestochowa PTTK (fa Lengyel Turista- és Országjáró Szövetség
Czestócliowai Barlangkutató Szakosztálya) 1963 december 27-től 1964. január
5-ig, tartotta szokásos évi kutatótáborát a Lengyel-Tátrában, amelyen ezúttal
magyar barlangkutatók is résztettek: az ÉKME Ásvány-és Földtani Tanszéke
Barlangkutató Csoportjából Bognár Gyula és Lorberer Árpád, az FTC
barlangkutatói közül pedig Csekő Árpád és Qaiser Magdolna.
A tábor vezetője Adam Espenschit volt rajta kívül még 8
czeslochowai 6 katowicei és egy
gliwicei kutató jelent meg közöttük a
szakosztály elnöke Bonifacy Kopec mérnök, valamint Kazimierz Koscielscki, a
feltáró- és iskolacsoport vezetője. Mi ketten Bognár Gyulával dec. 28 - án este
érkeztünk meg Kirybe, ahol egy gurál családnál volt a főhadiszállás.
Barátaink kitörő örömmel fogadtak, majd a, szokásos bemutatkozást és
elrendezkedési ceremóniák után megtudtuk hogy éppen idejében érkeztünk, mert
másnap indul az első túra, Andrzaj Novocien vezetésével a Mietusa - barlangba.
Beszámolóban igyekszem a legszűkebb, kimondottan barlangi vonatkozású
eseményeket rögzíteni ezért nem irhatok a táj szépségeiről melyekkel léptem
nyomon találkoztunk.
A Mietusia-barlang a hasonló nevű völgy végén, a Czerwony Wierch
oldalában, krétakori mészkőben nyílik. Célunk csupán tájékozódás volt így a
bejárattól csak körülbelül 6-800 métert
jártunk be. Tovább nem is juthattunk, mert a szifonok utunkat állták. A szűk,
erősen lejtős bejárati folyosó után
elértük a barlangi patakot, amely
mellett haladtunk tovább a szifonokig. Igen érdekes korróziós formákat,
kagylósodott falakat láttunk helyenként fekete elszíneződéssel. A következő
túra., amelyen a társaság már majdnem teljes számban résztett a Szczelina
Chocholowska bejárása volt, amelyet 24
órára terveztek: Ez a barlang - a többi lengyel barlanggal ellentétben-
vízszintes tagozódása, két emeletre
oszlik. A felső emelet eléggé száraz hőmérséklete +4 Co körül van.
Érdemes megemlíteni a bejárattól mintegy 80 méterre kezdődő Wielka Szczelina elnevezésű szűk, mély
fo1yosót, amelyben végig traverzben
kell végighaladni (körülbelül 35 méter). Igen érdekesek a barlangban található
montmilch képződmények, lágy cseppkőbekérgeződések és a "lapát"
elnevezésű cseppkőlefolyásképződmény.
Kisebb sztalaktitokkal is találkoztunk. Itt is, mint általában a
Tátrában, hatalmas kéregmozgások nyomai találhatók, Kissé szokatlan volt a
fárasztó túra után átnedvesedett ruhákban éjjel két órakor hazagyalogolni 12
kilométert de a hideg mindenkit gyors menetre késztetett, Másnap, 31-én
megérkeztek Csekőék is, így ők is résztvehettek a rendkívül vidám, baráti körben
lezajlott szilveszteri mulatságon majd másnap egy kisebb túrán a Hala Ornakhoz,
eközben szintén megérkezett Kazik vezetésével. Este megbeszélést tartottunk a
további tervekről Adam kiértékelte «az eddig végzett munkát" majd
megtörtént az ajándékcsere.
Január 2--án a Jaskina Czarna (Fekete-barlang) volt műsoron, amely a
Dolina Koscielskoból az Organowa. Turnia oldalában magasan a völgy felett
nyílik. A fárasztó hegymászás után alig tudtuk megtalálni a bejáratot, amely
ezúttal nem szűk folyosóban, hanem egy
nagyobb, jeges csőben folytatódik. Ahol
csak kötélbiztosítással lehet haladni. Ezután 20 méteres "abseil"-el
értük el az első termet. Tovább menve helyenként feketére színeződött
cseppköveket és hatalmas omladékhalmokat találtunk. A törmelék között látható
cseppkődarabok bizonyítják, hogy valaha a barlang sokkal gazdagabb lehetett
képződményékben, amelyek azonban az igen alacsony hőmérséklet és az erős huzat
hatására széttöredeztek. Kazimierz vezetésével elmentünk az un. Magyar –
Kürtőig (Wegierski komin), majd visszatértünk, mert nem akartuk a bent dolgozó
krakkói, varsói, és wroclawi kutatókat zavarni. Így is tanúi tehettünk egy
kisebb szóváltásnak, amely amiatt történt hogy vendéglátóink eredetileg 4-ére
jelentették be igényüket a Czarna-barlang bejárására. Vaksötétben, kisebb
hóesés közepette ereszkedtünk le a meredek lejtőn és megkönnyebbülten
lélegzettünk fel a völgy aljában húzódó úton.
Az utolsó, egyben
a legkomolyabb vállalkozás amelyben részvettünk a Wysoka barlang bejárása és
kutatása volt, amelyre ezúttal tényleg egy 24 órás túra keretében került sor. A
gyönyörű Wawóz Kraków szurdokvölgy végén a Wysoka Turnia egyik függőleges
sziklafalában nyílik a barlang, amelyet azért neveznek wysoka - magas -
barlangnak, mert bejárata a legmagasabban nyílik Lengyelországban (kb. 1430 m
tszf),s amelyben mi voltunk az első magyar és egyben az első külföldi
látogatók. A vállalkozás vezetője ezúttal is Andrzej volt, aki részvett a 8
tagú "grupa szturmowa"ban; rohamcsoportban is amelyben rajta kívül még
Boniek, Bolesláw (Gliwice) jómagam és négy fiatal Katowice i kutató vett részt.
A fényképezéssel foglalkozó második csoportot Csekő Árpád, Zbigniew Biernackí
és Mikolaj Ukus alkotta. Helyenként igen szűk folyosókon hatoltunk előre,
amelyben erős, hideg szél fujt, hamisítatlan "köveket görgető"
huzat. A barlang hőmérséklete - 1 és 0
C° körül van több helyen jégkristályok átlátszó jégsztalaktitok és sztalagmitok
találhatók. Genetikailag igen érdekes problémákkal találkozunk h idegvizes és
általunk eddig hévizesnek tartott képződmények egyaránt megtalálhatók itt és
mivel minden körülmény a hidegvizes eredtet látszik bizonyítani valószínűleg
változtatnunk kell. az eddigi hévizes eredetűnek vélt képződményekről
(borsókövek, üstök) alkotott véleményünkön. Lehetőséget. nyújt erre a magunkkal
hozott minták részletes vizsgálata A szűk folyosó után végre, elértük a 80
méteres Wielki Komint amely alul egy
nagyobb termet alkot. Innen rövid vízszintes haladás után újra kötélen
ereszkedtünk tovább a jelenlegi végpont felé amely körülbelül 190 méterrel mélyebben a bejárat szintje alatt és 120
méterrel az erózióbázist képező patak felett van. A szűk helyen elég fárasztó a
munka, a kitermelt anyagot nehéz elhelyezni és táborhelyet csak 100 méterrel.
feljebb .lehet .étesíteni, így robbantást javasoltam a továbbjutás céljából,
bár ez szintén nehezen 'kivihető
ismerve a lengyel kutatóknak sokkal nehezebb körülményeit és az egyes
csoportok között dúló féltékenységet
Mindemellett ez a túra. és egész expedíciónk kitűnőén sikerült, és nagyszerű
maradandó emléket jelent számunkra és mindannyiunk számára akik részvettek benne.
Lorberer Árpád
JELENTÉS AZ
IMOLAI ÖRDÖGLYUK- VÍZNYELŐ BARLANGJÁBAN FOLYÓ
KUTATÁSOKRÓL
Az Élelmiszerkereskedelmi Iskola (KÖZÉRT) Barlangkutató Csoportja és a Petőfi
Barlangkutató Csoport 1963. nyarán közös kutatótúrát hagyományos munkahelyén ,
az Imolai Ördög lyuk víznyelőnél szervezte meg
augusztus 4-től 24-ig.
Az expedíció első hetében az 1962-es nyári tábor óta bemosott
hordalékot bontottuk és hordtuk ki, valamint a meglazult, tönkrement ácsolatot
kellet biztonságossá tennünk, Nagy nehézséget okozott az új ácsolat elhelyezése
mert a kitermelt törmelék szinte minden számításba vehető helyet elfoglalt.
Mégis már az első hét végén addig ismeretlen üregben dolgoztunk. A
második hét közepére teljes szélességében szabaddá tettük azt a kistermet
amelynek szélét tavaly elértük. Nagyon meg növekedett így a szállítási hossz,
mindenki két ember helyett hordta fel - le a vödröket. Nehezítette munkánkat az is, hogy a nagyobb köveket a szűk helyen kellett
nagykalapácssal széttörnünk. Először a teremből jobbkézfelé nyíló, felfelé
haladó, omladékos folyosót kezdtük bontani. Ez a tavalyelőtt általunk eltömött
üregbe torkollott bele. Így megállapíthattuk, hogy a víznyelő eddig megismert
összes járatai a jelenlegi végpontra vezetik a vizet. Ezután keserves, lassú
munkával vágtuk át magunkat a terem alján összetömörült kavicsos hordalék és
kőtörmelék között. Végre a
harmadik héten segítséget kaptunk a
Rudabányai Vasércbányától Majoros László robbantómester személyében, aki maga
is barlangkutató lévén lelkesen kapcsolódott be munkánkba.
Segítségével lefelé lejtő újabb
jártba hatoltunk be, de itt már
bontással tovább lehet jutni, erre azonban idő hiányában nem került sor.
Munkánkat, jelentősen nehezítette, hogy a kitermelt törmeléket kénytelenek
voltunk hely hiányában az ácsolaton készített "padlásra" elhelyezni, saját fejünk felett. A következő
évben szervezettebb felkészüléssel és nagyobb létszámmal jelentősebb eredményt
szeretnénk elérni.
1. Jelentés
az 1963 november 7.-10. között végzett
imolai munkáról
A nyári kutatótábort követően Imoláról kapott értésüléseink alapján
szükségesnek tartottuk egy munkatúra megszervezését. Erre a legalkalmasabb időpont
november 7-e volt. A nyelőben a felszín szárazságához viszonyítva elég nagy
volt a víz. Különösen a végponton gyűlt
össze jelentős mennyiség, ami meglehetősen hátráltatta a-munkát. Ennek ellenére
igen sok kavicsos hordalékot és kőtörmeléket termeltünk ki. Másfél méteres
előrehaladás után azonban, teljesen elakadtunk
mert a víz nem folyt el. Hosszú mogyorófa bottal körülbelül 4 méter
távolra lehetett. előrehatolni a laza
kitöltő hordalékba., de ott sziklába ütközött a bot. A feltáró munka mellett megerősítettük
az ácsolat leggyengébb pontjait, valamint megfigyeltük a víz útját. .A nyelő
szájánál található apró források (szivárgások) vize szinte azonnal eltűnt az
omladék közt és csak az első és második létrás terem között jelent meg újra, de
már erősen meg növekedett mennyiségben. Így a nyelő felső szakasza teljesen
száraz volt, még szivárgást sem észleltünk itt azok a helyek, ahol azelőtt
csepegést tapasztaltunk,. most porosak voltak a szárazságtól. A barlang mélyén
viszont a nyári vízhozamnak mintegy a háromszorosát észleltük. Remélhetjük
azonban, hogy az 1964- es nyári kutatótáborunk idejére az ismét csökkenni fog,
mivel a több éves tapasztalat azt mutatja, hogy a nyári időszakban a víz
folyása csaknem teljesen megszűnik. Biztosítottuk a víz szabad útját és
reméljük, hogy a tavaszi olvadás nem fog sok törmeléket visszasodorni. 1964
tavaszán helyszíni szemlét tartunk és megfigyeléseinket hasznosítjuk további
munkánkban.
Körösi Gyula
Társulatunk Választmánya 1963 november 14.-én dr. Bogsch László
elnökletével ülést tartott. Az elnök üdvözlő szavai után kegyelettel emlékezett
meg az előző választmányi ülés óta elhunyt Szitár Ferencről és Czékus
Miklósról, majd elismeréssel köszöntötte a. Barlangi Mentőszolgálat
kitüntetésben részesült tagjait. Hortolányi Gyula választmányi tag a napirend
előtt szót kérve ismertette a tapolcai Tavasbarlangban könnyübuvár barlangkutatóink á1tal eddig elért eredményeket és részletes
javaslatot terjesztett elő a barlang további kutatására vonatkozóan. Javaslatait
(melyeket Tájékoztatónk előző számában már ismertettünk.) a Választmány
sokoldalúan megvitatta, majd határozatot hozott Tapolcai Tavasbarlang kutató
Munkabizottság megszervezésére. A megalakítandó munkabizottság vezetésével
Hortolányi Gyulát bízta meg azzal a felhatalmazással, hogy a munkabizottságot a
Társulat széles tagságának bevonásával sürgősen szervezze meg, a tervezett
kutatások anyagi műszaki feltételeinek biztosítására a szükséges intézkedéseket
tegye meg, a bizottság útján hozzon létre széles összefogást a tervezett
kutatások eredményes megvalósítására és a Társulathoz jóváhagyásra benyújtandó
részletes műszaki és gazdasági tervek alapján gondoskodjék a munka mielőbbi
beindításáról. Dr. Dénes György főtitkár beszámolt az előző választmányi ülés
óta végzett munkákról. Jelentette a Választmánynak, hogy az időközben belépett
új tagokkal és a tagdíj nemfizetés folytán történt törlések figyelembevételével
a taglétszám 781 fő. A Választmány az új tagok felvételét, valamint az
előterjesztett törléseket jóváhagyólag tudomásul vette. A főtitkár az addig
beérkezett jelentések alapján tájékoztatta a Választmányt a kutatócsoportok
nyári expedícióinak eredményeiről, kutatóink külföldi tanulmányutjairól és
expedícióiról, valamint a külföldi barlangkutatók magyarországi látogatásairól.
A Vezetőség nevében a főtitkár előterjesztést tett, hogy a Választmány hozzon
határozatot, mely szerint a tagdíjak a jövőben az eddigi negyedév helyett
félévenként fizetendők, továbbá javasolja a Választmány a közgyűlésnek az
ifjúsági tagdíjnál évi 20 Ft-l való emelését. :A Választmány az előterjesztést
hosszasan vitatta Többen javasolták, hogy a közgyűlés ne csak az ifjúsági, de a
rendes tagok tagdíjának felemelését is fontolja meg. A vita lezárása után a
Választmány határozatott hozott, melyben kimondta, hogy a jövőben a tagdíjak
félévenként fizethetők és felhatalmazza a Vezetőséget, hogy a Közgyűlés elé
javaslatot terjesszen az ifjúsági tagdíjnak évi 20 Ft-ra való felemeléséről. Az
elnök javaslatára a rendes tagok
tagdíjának felemelése tárgyában a Választmány a határozathozatalt a
következő ülésre halasztotta. Balázs Dénes szaktitkár tájékoztatta a
Választmányt a soron következő szakülésekről és bejelentette hogy
középlapunkat a jövőben nem csak a
fővárosban, hanem a .nagyobb vidéki városokban is árusítani fogják
az-újságárusok.
Barátosi József a Múzeumi Szakbizottság vezetője jelentést tett a
Barlangtani Múzeumlátogatottságáról és továbbfejlesztési terveiről. A Választmány a jelentést örömmel és
jóváhagyólag vette tudomásul. Hortolányi Gyula a Múzeum Bizottság felkérésére
vállalta hogy könnyűbúvár csoportjával átkutatja a Barlangtani Múzeumhoz .kapcsolódó barlang pincék kutjait.
A választmány megvitatta a természetjárók által .rendezett barlangi tájékozódási versenyek kérdését és megbízta a főtitkárt, vegye fel a kapcsolatot a Magyar Természetbarát Szövetség Elnökségével és állapodjon meg. hogy a természetvédelmi törvény szem előtt tartásával az értékes barlangi képződmények védelme érdekében a jövőben rendezendő barlangi tájékozódási versenyek színhelyét a rendező szerv Társulatunkkal történt előzetes megbeszélés alapján és hozzájárulásunkkal jelölje ki.
D.Gy.