MKBT TÁJÉKOZTATÓ 1998 

SZEPTEMBER - OKTÓBER

Megjelenik minden páratlan hónap elején
Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Szerkesztő: Fleck Nóra
Felelős kiadó: dr. Hevesi Attila
A tájékoztató számára leadott cikkek, anyagok tartalmáért a szerzőik felelősek.
Lapzárta: a megjelenés előtti hónap 5-én.

VINCZE FERENC

Az örökké vidám, anekdotázó Maxi július 13-án délben Létrás-tetőn váratlanul összeesett, és az újraélesztés is csak pillanatokra hozta vissza az életbe. A kihívott mentők már csak a halál tényét (és okát: infarktus) tudták megállapítani. 54 éves volt.

Kovács Attila

1998. július 17-én eltemettük Vincze Ferencet, alias Maxit. Örökké vidám alakjának, a létrási tábortüzek elmaradhatatlan szájharmonikásának emlékére 1998. szeptember 12-én (szombaton) este tábortüzet szervezünk Létrás-tetőre, melyre mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Sátrak felverésére engedélyt kérünk a Nemzeti Parktól. Ha valakinek fényképe lenne Maxiról, kérjük, hozza el a tábortűzhöz.

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület
MKBT Észak-Magyarországi Területi Szervezete

DR. SZILÁGYI PÉTER

A Társulatnak 1960 óta tagja, 1981-től a Fegyelmi Bizottság tagja, 1986-91. között elnöke, 1983 óta az alapszabálymódosító bizottságok aktív résztvevője, a Vámőrség Barlangkutató Csoportjának egykori tagja, a Környezetvédelmi Minisztérium főtanácsosa, életének 55. esztendejében elhunyt. Családja, rokonai, barátai és ismerősei 1998. augusztus 12-én vettek tőle örök búcsút az Újköztemető szóróparcellájában.

A BARLANGNAPI BESZÁMOLÓ HELYE
(Kár, hogy a rekordlétszámú Barlangnapról, a versenyek eredményeiről lapzárta után 1 héttel sem sikerült a rendezőktől a beszámolót megkapni)

JELENTÉS A XIV. VULKÁNSZPELEOLÓGIAI TÁBORRÓL

A XIV. Vulkánszpeleológiai Tábor 1998. július 4-7. között Cserépfalun, a BNP oszlai kutatóházánál, majd 8-12. között Tarnaleleszen, a Leleszi-völgyben került megrendezésre. A tábor célja a Déli-Bükk vulkanikus eredetű kőzeteiben, valamint a Nyugati-Bükk homokkövekben képződött barlangjainak kataszterezése, és az e vidéken oly gyakori barlanglakásokkal való ismerkedés volt. A tevékenységben 21-en vettek részt.
A Bükkben 32 nemkarsztos barlangot sikerült megismerni. A legtöbb, 13 homokkőben alakult, 10 barlang van andezitagglomerátumban, 6 riolitban, 1-1 pedig diabázban, riolittufában, illetve agyagpalában. A leglátványosabbak a homokkőbarlangok. Ezek között vannak 20 m-t meghaladó sziklaereszek és a meredek falakban nehezen megközelíthető 4-5 m-es odúk. További érdekességek még a hatalmas, olykor 100 m-t meghaladó homokkőfalak, mint pl. az ivádi Lyukas-kövek vagy a bükkszenterzsébeti Nagy-hegy. Propaganda híján ezek alig ismertek, pedig látványosságuk csak kevéssel marad el a Meteórákétól.
Irodalmi adatok szerint több mint 1000 barlanglakás volt még 50 évvel ezelőtt is a Bükk-vidéken. Mára ezek száma ugyan mintegy 400-ra zsugorodott, de így is eleve reménytelen lett volna az egyhetes terminusban ezekkel érdemben foglalkozni. Ezért programunk szerint is csak a stratégiai és kultikus rendeltetésű üregeket kívántuk átvizsgálni, de óhatatlanul beleütköztünk néhány barlanglakásba és riolittufából kivájt gazdasági objektumba (istálló, gabonatároló, pálinkafőző, stb.) is. Összesen 10 mesterséges üreget kutattunk át, melyek közül 7-et a számos korábbi etnográfiai és régészeti tanulmány sem említett. Számunkra a legérdekesebbek voltak a miskolctapolcai és istenmezejei sziklatemplomok és a cserépvári kővermek.
Tevékenységünket a Karszt és Barlang Alapítvány 20 ezer Ft-tal, a Felsőtárkányi Erdészet a lezárt erdei utakon való közlekedés lehetővé tételével, a Bükki Nemzeti Park a kutatás engedélyezésével és az oszlai táborozási lehetőséggel, Bozó László amatőr helytörténész pedig a Leleszi-völgyben levő rétjének táborozásra való átengedésével, valamint helyismeretének megosztásával támogatta. Ezúton is köszönjük segítségüket.

Eszterhás István

A MICIMACKÓ BARLANGÁSZCSOPORT FRANCIAORSZÁGI TÚRÁJA

1998. július 10-én pénteken hajnalban indultunk. Túránk első állomása Montand le Chateu volt (Júra-hegység), ahol csoportunk tagja, Vaspöri Szilvia, a Szabó József csoportból pedig Kunisch Péter, részt vettek a francia barlangász iskola által szervezett túravezetői tanfolyamon, amelyet sikeresen el is végeztek. A tanfolyam minden tekintetben nagyon jó volt (ellátás, szállás, barlangok stb.). Ez alatt az egy hét alatt csoportunk többi tagja a közeli barlangokban túrázott.
Július 21-én kedden délben érkeztünk meg a Vercors-hegységbe, ahol a francia S.C.C.M. (Speleo Club Chilly-Mazarien) csoport meghívására részt vehettünk a Nemzetközi Berger kutatótáborban. A tábor vezetője Mark Hervé elmondása szerint a legmélyebb víz is csak combig ér a barlangban, és mivel az időjárásról is kedvező információkat kaptunk, úgy döntöttünk, hogy még aznap megkezdjük a leszállást. Összepakoltuk a bivakfelszerelést, és este 6-kor indultunk le a barlangba. A túra résztvevői voltak: Sőregi Ildikó, Balázs Béla, Kelemen Attila, Biczyk István, Vadászi Sándor, Kunisch Péter, Vaspöri Szilvia.
Nem akartunk szétválni, ezért mind a heten egy csoportban haladtunk. A bivakot (-500 m-en) viszonylag gyorsan elértük, ezt elősegítette, hogy az aknák minimum 2, helyenként pedig 3 útvonalon voltak beszerelve, így egymás mellett ereszkedhettünk. Megállapítottuk, hogy "a barlang hátizsákkal kényelmesen járható" állítás nem egészen igaz a bejárati zónára.
A bivakban emléktáblát helyeztünk el a 2 évvel ezelőtt szerencsétlenül járt társunk, Torda István emlékére, ami teljes mértékben Kunisch Péter (Kagyó) érdeme. Két és fél órát töltöttünk el itt, evéssel és a neoprénruhák felvételével, stb.
Az 1122 m-en lévö szifont szerda reggel 6-kor értük el, és 12,30 volt, amikor visszaérkeztünk a bivakba, ahol francia barátaink már vártak bennünket meleg levessel és forró kávéval.
Ezután türelmesen továbbvártak, amíg eldöntöttük, hogy mégsem bivakolunk a barlangban, hanem elindulunk kifelé, mindez kb. 2-3 órába telt.
Kifelé menet segítettek felszereléseink felszínre juttatásában. Este 19,30 volt, amikor csapatunk utolsó tagja is kiérkezett a barlangból.
Az igazán nehéz szakasz csak ezután következett, a visszaút a táborig, eközben párszor elaludtunk.
A táborral kapcsolatban szeretnénk megemlíteni, hogy a franciák rendkívül komoly szervezőmunkát végeztek. Velünk, magyarokkal különösen előzékenyek és vendégszeretőek voltak. Sajnos idő hiányában nem tudtunk aktívan közreműködni a barlang kutatásában, ugyanis pénteken reggel már indulnunk kellett haza, így nem egészen három napot tudtunk csak itt tölteni.
A Gouffre Berger csodálatos volt, és bár tudtuk, hogy borzalmas is tud lenni, a túránk jó hangulatban telt.
Másnap délután még rövid túrát tettünk a Gournier-barlangba, ahova Marek Edit is velünk tartott.

Vaspöri Szilvia, Balázs Béla (Micimackó Csoport)

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK

A Tatabányai Barlangkutató Egyesület tavaszi kutatásainak eredményeként sikerült a már az elődök által is ismert Figaró-nyelőben 21 méter mélységet elérni. A továbbjutást jelenleg szálkő szűkület akadályozza, de a szűk rész mögött tágasabb járatot sejtünk. A végponton enyhe huzat érződik, esőzések idején a barlangban mozogni veszélyes a nagy vízmozgás miatt. Az üregben képződmények nincsenek, hossza jelenleg kb. 40 méter. Hétvégi kutatásaink alkalmával klasszikus területünkön, a Kovács-hegyen is folytattuk a munkát. Felújítottuk a Fakír-nyelő bejáratát, kiástuk a Szerelem-lyuk beomlott bejáratát, fa keretácsolatot építettünk a 35 m mély Paksi mogyoró-barlang bejáratához ill. folytattuk a Friderikusz nevű "hely" bontását.

Polacsek Zsolt

Július 25-26-án sikerrel zárultak a Baradla Művészeti Napok 1998 rendezvényei. A 25-én délelőtti pánsíp-hangversenyt, a 26-i délelőtti klarinét-hangversenyt (mindkettő a jósvafői Óriások-termében), valamint mindkét nap délutánján az aggteleki Hangverseny-teremben sorra kerülő nagyzenekari hangversenyt összesen mintegy 1100 érdeklődő hallgatta meg.
H. T.

Csak egy pár szó "Az orvos válasza a "szerencsés barlangi balesetre" című cikkhez...

Először én is bemutatkoznék: dr. Tóth Judit, a budapesti Szent János Kórház Központi Intenzív Osztályán általános orvosként dolgozom, emellett másodállásban az OMSz-nál, valamint a Magyar Barlangi Mentőszolgálatnál is tevékenykedem.
Eléggé felháborított Riskó doktornő levele, melyből szakmai szempontból csupán annyi maradt ki, hogy a sérült, Szilvia már régóta ismeri és tudja, hogy habitualis vállficama van, továbbá Szilvia gyógytornász végzettséggel rendelkezik, így nem csak mint laikus, hanem mint ezirányú képzettséggel rendelkező ember meg tudja ítélni saját állapotának súlyosságát.
Itt most nem részletezem a túratársak, a mentésvezető elsősegélynyújtási ismereteit, képzettségét, melyről úgy érzem szintén sikerült a levélben megfeledkezni...
Nem szeretnék személyeskedni, állást foglalni valamelyik tábor mellett, hiszen nem voltam jelen, és csak a szubjektív vélemenyeket hallottam, ill. olvastam. Egy dologban azonban biztos vagyok. Nem tesz jó semmilyen ügynek, sem a hazai barlangászatnak, sem a barlangi mentésnek, ha mentéskényszertől vezérelve megpróbálja valaki bármi áron saját (vagy netalántán saját klikkje) akaratát ráerőszakolni egy sérültre. Arról nem is beszélve, hogy ha a dolog balul sül el, még akkor is mellveregetéssel, öndicsőítéssel és a másik tábor rágalmazásig fajuló pocskondiázásával gondolja megoldani a problémát.
Elég szomorúnak tartom, hogy még mindig itt tartunk: "a pesti" és "a miskolci" félre nem érthető hangoztatásánál, a további ellentétek szításánál.
Ha ne adj Isten találkoznánk valami mentésen, engem minek tartana a doktornő? "Pestinek”? Tősgyökeres miskolci vagyok, bár nem ott élek és a pesti Barlangi Mentőkkel dolgozom együtt. Vagy egyszerűen megelégedne a szakmailag inkompetens jelzővel? Bár nem vagyok még szakorvos, azért több éves mentőstapasztalat és jó pár év barlangi mentős gyakorlat van a hátam mögött.
Kis országban élünk, ahol a lakosság létszámához viszonyítva gombamódra szaporodnak az önkéntes - önjelölt - mentőosztagok, a hozzá nem értésről tanubizonyságot tevő klikkek. Jó lenne legalább saját házunktáján - a barlangi mentésben - befejezni ezt a klikkesedést, ellenségeskedést.
Szeretném remélni, akadnak azért olyan emberek, akik legalább önmagukban megpróbálnak objektívek maradni, és előbb vagy utóbb visszaszorítják ezt a mesterséges hangulatkeltést, uszítást a két tábor között, és talán valamikor megtanuljuk, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni, segítve és nem helyből pocskondiázva a másikat.

Tóth Judit

(Sajnálatos, hogy a levélíró olyan témához szól hozzá, amit saját bevallása szerint is csak szubjektív véleményekből ismer. Nem akarok személyeskedni, állást foglalni írja, pedig egész cikkében ezt teszi. Kár. Ezzel nem segíti elő az ellentétek elsimítását. Eppen ezért ebben a témában semmilyen további hozzászólást, véleményt nem teszünk közzé. Szerk.)

Az elektronikus változatot készítette: Szenti Tamás, Dr. Nyerges Miklós,  2005