MŰSORFÜZET 1997 szeptember - október
Szerkeszti: Fleck Nóra és
dr. Kósa Attila
Felelős Kiadó: Dr. Hevesi
Attila, elnök
Kiadja a Magyar Karszt- és
Barlangkutató Társulat
· Az uis 12. világkongresszusa
·
Áramütés a
Sátorkő-pusztai-barlangban
1997. július 9-én, 24
éves korában, barlangkutatás közben elhunyt
Zozó,
a Plózer István Vízalatti Barlangkutató Csoport tagja. Temetése 1997. július
29-én volt a Farkasréti temetőben.
„1997.
július 9-e óta minden bizonnyal mozgalmasabbak az ég folyosói, a fenti titkok —
ha vannak egyáltalán — féltőn zárják be kapuikat, s ha hihetünk a Mennyország
létezésében, biztosra vehetjük azt is: a fentieknek ugyancsak sok dolguk akad
azzal a fantasztikus lélekkel, akit most viszontláthatnak.
...
Miközben siratjuk a bennünk meglévő hiányt, a visszahozhatatlant, furcsa arra
gondolnunk, hogy épp Ő az, aki már tud mindent, aki megkapott minden kulcsot, s
aki — elnézést a szóért — fene jól érzi magát ebben a pillanatban. S épp ezért,
mivel igazán szeretjük, nem szabad sorsa fölött szomorkodnunk. 24 gazdag év
zárult le itt azért, hogy feltárulhasson a végtelen. Ha kérhetünk barátunktól
bármit is, talán épp azt, hogy maradjon velünk lélekben mindörökké. Mi még maradunk
egy keveset itt, tesszük azt, amit eddig, merülünk, barlangászunk, tanulunk,
házasodunk, éljük az életünket—másképp, komolyabban, mint július 9-e előtt.
Velünk lesz ugyanis a lélek, velünk tart búvár útjainkon, eljövendő
felfedezéseink szertelen ünneplésében, magashegyi túráinkon és földalatti
küzdelmeinkben, fáradságos feltárásainkban, éppúgy, mint sziklarepesztő ujjongásainkban,
közös nótázásainkban, bánatainkban és örömeinkben,—velünk lesz immáron örök
fiatalként egész életünkben.”
(Részletek
Gróf Miklós gyászbeszédéből.)
„Plózer István”
Vízalatti Barlangkutató Csoport
Hát
ismét megtörtént! Vége a nagy várakozásnak, elkövetkezett a „könyvelés” ideje.
A végleges, hivatalos statisztikák még nem állnak rendelkezésre, de már
módunkban áll beszámolni tájékoztató és egészen pontos adatokról.
A
kongresszusi napilap (Inside Earth—A föld mélyében) aug. 15-én kelt beszámolója
szerint az UIS 60 tagországából 43 képviseltette magát. Ezek és más országok
regisztrált résztvevői:
Albánia 2; Argentína 29; Ausztria 30; Belgium
36; Brazília 19; Bulgária 5; Burma 1; Csehország 7; Dél-Afrikai Közt.3;
Egyiptom 1; Finnország 1; Franciaország 164; Görögország 11; Grúzia 2,
Guatemala 1, Hollandia 17, Horvátország
5, India 1, Izrael 3, Japán 9, Jugoszlávia 2, Kamerun 1, Kanada 9, Kínai Népk. 7, Kuba 1, Lengyelország 10,
Libanon 7, Litvánia 3, Luxemburg 2, Magyarország 24, Malajzia
2, Mexikó 1, Nagy Britannia 40,
Németország 114, Norvégia 3, Olaszország 40, Oroszország 33, Portugália
19, Puerto Rico 6, Románia 14, Spanyolország 15, Svájc 348, Svédország 16,
Szlovákia 4, Szlovénia 14, Törökország 7, Új-Zéland 2, Ukrajna 21, USA 96, Venezuela 5, Vietnam 1, Nem azonosított
ország 157;
ÖSSZESEN:
1374 fő.
Az
aug. 24-i záróülésen a szervezők ezt a számot az 1600-hoz saccolták közelebb.
Ennyi vagy annyi, ez az UIS kongresszus minden idők legnagyobbika volt. A
rengeteg barlangász közül Hubert Trimmel
(A) és Anna Petrohilou (GR) volt
mindössze az a két személy, akik az eddig megtartott tucatnyi világkongresszus
mindegyikén részt vettek.
Mi
magyarok is inkább 28-an voltunk a gyermekek nélkül számolva—kérdés, hogy
hányan voltunk regisztrálva.
A
magyar résztvevők nagy száma ellenére csak Eszterhás
István, Dr. Kósa Attila, Leél-Őssy Szabolcs és Maucha László (2x) tartottak összesen öt előadást, ami a magyar
barlangkutatás elmúlt négy éve eredményeinek összefoglalása gyanánt igen
kevésnek mondható. Az összesen 1500 A4 méretű oldalt tartalmazó, igen magas
szerkesztési és nyomdai színvonalú (és rendkívül drága) kongresszusi
kiadványban mindössze 12,5 oldalt „nyomunk”.
Az
UIS hivatalos közgyűlésének munkájába az MKBT elnöksége Dr. Kósa Attila és
Maucha László társelnököket jelölte (az országot megillető egyetlen
szavazattal). A közgyűlés egyik legfontosabb dolga volt az új vezetőség
jelölése és megválasztása. A jelöltek között magyarok nem indultak.
Az
UIS új vezetősége 2001-ig:
Az
UIS elnöke: Julia M. James (Ausztrália)
Az
UIS alelnökei: ?. Eavis (GB)
C. Mouret (Franciaország)
Az
UIS főtitkára: Pavel Bosák (Csehország)
AZ
UIS titkárai: S. Craven (Dél-afrikai Köztársaság)
G. Huppert (USA)
A. Klimcsuk (Ukrajna)
K. Ko (Indonézia)
A. Labegalini (GB)
F. Urbani (Venezuela)
A. Vale (Puerto Rico)
V. Widmer (Svájc)
A
következő, 2001 évi világkongresszus megrendezéséért három ország, Ausztrália,
Brazília és Portugália folyamodott. A magabiztos Ausztrália és az intenzív,
latinos propagandát folytató Brazília mellől a szerényebb Portugália hamar kénytelen
volt visszalépni. A záró Közgyűlés 20/23 arányban Brazíliát választotta a következő kongresszus helyszínéül, Brasília
városában.
A
közgyűlésen számos téma között egy eredetében magyar vonatkozású javaslat is
szerepelt. A 6. Nemzetközi Pszeudokarszt Szimpózium (1996 szept. Galyatető)
szorgalmazta az UIS felé a Barlangkutatók
Világnapja bevezetését Marcel Loubens halála évfordulójának napjára
időzítve. A 43 ország képviselői visszatetszőnek találták, hogy a barlangászok
„örömünnepe” egy súlyos tragédia évfordulójára essék. A franciák azonnal
feltalálták magukat és javasolták, hogy a modern francia szpeleológia atyjának,
É.-A. Martel-nak a születésnapjára essék az esemény. Más országok képviselői
ezt megmorogták—„már megint miért egy francia?”. Pavel Bosák, a közgyűlést
vezető UIS főtitkár is észnél volt és megkérdezte, milyen dátumra esik Martel
születésnapja? Mivel ezt senki nem tudta, a kérdés lekerült a napirendről.
Barlangkutatók Világnapja mostanában nem lesz.
A város és a környék.
La Chaux-de-Fonds (szabadosan fordítva Meszesgödör) tökéletesen arctalan és
jellegtelen 65.000 lakosú kisváros, a francia-Svájc harmadik legnagyobb városa.
Teljes mértékben alkalmatlan ilyen óriási kongresszus befogadására. A város
1.000 m körüli tengerszint feletti magasságban fekszik, klímája augusztusban is
kellemes, környéke erdős, fedett karszt, látnivalók
sem a felszínen sem az alatt nincsenek.
A kongresszusi helyszínek.
A kongresszus tulajdonképpen két eseménynek adott teret, a fotó-, dia-,
diaporáma-, video-, film- stb. bemutatók és versengések SPELEMEDIA
találkozójának és magának a Kongresszusnak. A kettő nem fedte át egymást, a
Spelemedia egy héttel korábban kezdődött a városi színházban és
koncertteremben. Itt kezdődött a kongresszusi regisztráció, itt történt az első
UIS közgyűlés és a néptáncos megnyitó a borkóstolóval. Ezután történt, hogy a
kongresszus átköltözött a Kantonális Gimnáziumba (számítógépes hálózattal,
regisztrációs irodával és mindennel együtt—mibe kerülhetett?—NEKÜNK!). Itt
aztán elindult az élet és valóban hibátlanul zajlott az árusító standokon és
termekben, az előadó-termekben és csarnokokban.
Szállás. A szállások
közül csak a kemping (ingyenes!) és a drágább szállodák voltak a városban és
gyalogolható távolságban. A többi a szélrózsa minden irányában 20 km sugarú
körön belül szállodának titulált primitív turista-szállásokon, ami napi 40
km-ig terjedő utazást okozott a kevésbé szerencséseknek.
Közlekedés.
A kongresszus fényképes kitűzőjét viselők részére ingyenes volt a városi
trolibusz hálózat. Kemping-városközpont-gimnázium. Aki a városon kívül lakott,
használhatta a kocsiját, a helyiérdekű vonatot és buszokat—drága pénzért. Aki
botrányt csinált, annak kifizették a benzinszámláját vagy a jegyeit. Aki nem
csinált botrányt, annak nem. (E sorok írója csinált.)
Élelem. A gimnázium
területén szolgálták fel. A választható menüt (1.560.- Ft) a fülledt
önkiszolgáló „menzán”, a kötelező menüt (1.170.- Ft) a nagy szellős sátorban a
kertben, mindkettőt kitartó sorbanállás után szolgálták ki. Az olcsóbb menühöz
adtak sört is, a drágábbhoz külön kellett megfizetni. Amúgy a két menü azonos
volt (ugyanazzal a fejes salátával minden áldott nap egy héten keresztül).
Külön választani csak a beharangozott vegetáriánus menüt lehetett, ami a
valóságban két adag körítés volt zafttal. Minden ehető volt, élvezhető semmi.
Már értjük, miért nincsenek világszerte sehol svájci éttermek.
Árak. A Svájci Barlangkutató Szövetség az 1989-es
UIS Kongresszus idején az MKBT-t nyerészkedéssel vádolta meg és hivatalosan bojkottálta a Budapesti
kongresszust. Mostan azok, akik mindkét eseményen részt vettek, könnyes
szemekkel gondoltak vissza a „filléres” magyar kongresszusra. Svájc a világ
egyik legdrágább országa. A szervezők úgy igyekeztek a résztvevőknek
„spórolni”, hogy a különféle szolgáltatásokat külön-külön lehetett megvenni
vagy sem, vagyis a részvételi díj (26.000,-Ft, napijegy 6.500,- Ft) kizárólag
csak a hivatalos eseményekre való belépést fedezte. Az előadások öt kötetes
kiadványát kötetenként is meg lehetett venni (Mindet összesen 30.000,-
forintért). Sokan találták felháborítónak, hogy amit eddig még minden
kongresszus járandóságképpen adott: az utólagos kiadványt, amely a résztvevők
listáját is tartalmazza majd, külön 2.000.- Ft-ért lehetett megrendelni. A
záró-bankettet a zivatarok miatt elsárosodott óriás-sátorban tartották, ahol a
teljes vacsorát (4.000.- Ft, de aztán semmi luxus) kb. három óra leforgása
alatt lehetett háromszori sorbanállással megszerezni. Tánc a sárban ingyenesen.
Ez utóbbit később „iszapbirkózás”-ként emlegették. A szervezők a záró-ünnepségen kifejezést adtak örömüknek afelett, hogy
milyen olcsón sikerült mindent előteremteniük. Boldog arcukból ítélve ezt
ők komolyan is gondolhatták.
Hivatalos nyelvek. A
kongresszuson mindenki beszélhetett olyan nyelven, amilyenen akart, ám a
regisztráció, az információ, a szervezők, a személyzet stb. (tisztelet a nagyon
kevés kivételnek) kizárólag francia nyelven tudott, angolul, németül (!?) egy
hangot sem. Ami bennünket nagyon meglepett. (Négynyelvű Svájc?).
A hiba. A kongresszus
szervezői alapvetően egy hibát követtek el. La Chaux-de-Fondsban szervezték a
kongresszust. Itt nem volt elegendő szálláshely, hely a plenáris események
lebonyolítására, ahol az iszonyú zsúfoltság volt a jellemző. Nem volt továbbá a
közeli környéken (karsztos vagy egyéb) látnivaló, ezért a hivatalos kirándulás
is érdektelenre sikeredett. A szervezők válasza erre az volt, hogy ilyen olcsón
(már megint!) csak itt lehetett a kongresszust megrendezni. (Akkor a másik hiba
maga Svájc volt!)
Szó
nem férhet hozzá, a szervezők rendkívüli munkát végeztek. A fizető résztvevők,
a kongresszus vendégei viszont csak darabszámra voltak beleszámítva az egészbe.
A kongresszuson minden volt, aminek lennie kellett, aztán, hogy az élvezhető
vagy sem, nem volt további szempont. A helyszíni közvélemény mindenképpen
Barcelona és Peking elé sorolta a kongresszus „élvezeti értékét”, de egyéb bók
senkinek nem jutott az eszébe. A regisztráció előtt állt egy „Információ”
feliratú tábla. Tartóoszlopán óra. Ez a kongresszus végéig soha nem indult el.
Az egész valahogyan ilyenre sikeredett.
Persze
húsz-harminc éves barátságok elevenedtek fel, régi kollégák találkoztak, új
eredményekkel, képekkel, filmekkel ismerkedhettünk, a kongresszus lényege nem
veszett el. A résztvevők pótolták mindazt, ami a rendezésből hiányzott. Természetesen mindannyian egy életre
sajnáltuk volna, ha nem lehettünk volna ott!
Itt
csakis a Kongresszus hivatalos újdonságaival foglalkozhatunk, hiszen nagy számú
kiadvány, könyv jelent meg a találkozó alkalmából vagy annak időpontjára
időzítve.
Pierre-Yves Jeannine (szerk.): Proceedeings of the 12th International Congress of
Speleology (A 12. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszus
Írásai). Az öt különböző terjedelmű kötet a kongresszusi előadások szövegeit
tartalmazza 430 cím alatt 1500 oldal terjedelemben.
Az
A4 méretű kötetek egyenként is beszerezhetők, ezért érdemes közölnünk tematikus
felosztásukat:
1. Általános
szpeleológia, karszt-geomorfológia (156 írás)
2. 6.
Nemzetközi konferencia a mészkő és a repedezett közegek hidrológiájáról (84
írás)
3. Barlangi
régészet és őslénytan, a barlangkutatás és a bányák, bioszpeleológia (112 írás)
4. Feltárás
és barlangkutatás (36 írás)
5. Alkalmazott
szpeleológia, térképezés és technika (42 írás)
6. (Ezután
jelenik meg.) A résztvevők címlistája és a lapzárta utáni legújabb felfedezések
ismertetése
Az
1-5 kötetek ára/darab 45.- SF (5.850,- Ft), a 6. Kötet ára 15.- SF (2.000,- Ft)
Carrol Hill, Paolo Forti:
Cave Minerals of the World (A világ
barlangi ásványai). Az A4 méretű, 463 oldalas reprezentatív megjelenésű könyv
csaknem négyszáz, barlangokban előforduló ásványt ismertet színes fotókkal
illusztrálva, mintegy ötven megjelenési formába sorolva őket.
A
szerzők sok más között köszönetüket nyilvánítják Takácsné Bolner Katalinnak,
aki részt vett a kötet egyes részeinek szerkesztési munkájában. Nem csoda
tehát, ha negyvennél több magyar szerző és adatközlő neve szerepel a
hivatkozásokban. (Itt legalább szebben csillogunk mint a kongresszus
valóságában tettük!)
A
könyv ára: 105.- SF (13.650.- Ft)
(Az MKBT a könyvek árusításával nem
foglalkozik!)
(a
Szerk.)
Szeptember 19.
(péntek) 18.00 óra
Börcsök Péter, Nyerges Attila, Zsólyomi Zsolt:
Magyar expedíció az olaszországi Michele
Gortani-barlangban
Az
előadás helyszíne: Marcibányi téri Művelődési Ház (Budapest, II. Marcibányi
tér)
Belépődíj:
150 Ft
Értesítjük
a túrára jelentkezetteket, hogy a szervezés még folyamatban van, végleges
program és szállásárak szeptember közepére várhatók, melyekről a véglegesen
jelentkezetteknek közvetlenül tájékoztatást adunk. (Tájékoztatásul közöljük, hogy az autóbusz várható költsége kb.
4.500.- Ft/fő.) A jelentkezések nagy száma miatt kérjük, hogy az utazás
költségeire 3.000.- Ft előleget szeptember 12-ig a Társulatnál személyesen
befizetni, vagy postai csekken feladni szíveskedjetek. Szervezési okokból
késedelmes befizetéseket nem tudunk elfogadni.
Október
31-én (péntek) 17,30-kor csendes megemlékezést tartunk elhunyt barlangkutató
társainkról a Szemlő-hegyi-barlang feletti Barlangkutató emlék-kertben.
Ekkor
avatjuk a Kossuth-barlangban 1997. július 9-én elhunyt Kominka Zoltán
kutatótársunk emlékkövét.
A
Társulat ez év november 7-9. között ismét megrendezi a Barlangkutatók Szakmai
Találkozóját.
A
rendezvény lebonyolításának helyszíne a Veszprémi Egyetem aulája. Étkezés az
egyetemi menzán lesz. Szállást a közeli Teleki Blanka Középiskola
kollégi-umában biztosítunk.
Részvételi
díj: előreláthatólag kb. 1.900 Ft, amely szombaton két étkezést, a szállásdíjat
és a szervezési költségeket tartalmazza. A fenti összeg az étkezés és/vagy a
szállás lemondásával egyénenként csökken. A részvételi díjat az előzetes
jelentkezésnek megfelelően a helyszínre érkezéskor kell befizetni.
A
Szakmai Napok keretében sor kerül a Cholnoky-pályázat eredmény-hirdetésére is.
Az egyetem aula mellett előadóterem áll rendelkezésre, mely lehetővé teszi,
hogy egy időben több eltérő témájú előadás is folyjon. Közeli nagy barlangok
hiánya miatt a vasárnapi barlangtúrák elmaradnak, így az előadók hosszabb
anyagokkal is készülhetnek, valamint az előadások utáni vitákra is jut idő.
A
szervezés hatékony lebonyolítása érdekében kérjük
a Műsorfüzet végén található jelentkezési lap szeptember 20-ig történő
visszaküldését. Ez a szállásbiztosítás és a szekciók beosztása miatt
rendkívül fontos, ezért kérjük a határidő pontos betartását.
A
részletes programot a Műsorfüzet következő számában közöljük.
Titkárság
Az
1997. évi központi kutatótábort a Budapesti Barlangkutatók Természetvédő Egyesülete
szervezte július 4-13. között. A táborhoz jelentős anyagi támogatást nyújtott
az Aggteleki Nemzeti Park, a Karszt és Barlang Alapítvány és az Ökotárs
Alapítvány. A szifontótól kb. 80 m-rel beljebb, a felső járatban létesített
kutatóakna—amely a búvárok által feltárt szifonszakasz felé tartó járat szálkő
falai közti kitöltés kitermelésével jött létre—4 m-nyire közelíti meg a
vízszintet. A most megismert új részek egyelőre csak fokozzák a Kossuth-barlang
rejtélyét, a továbbkutatás rendkívül indokolt, a várható eredmények egyedülálló
tudományos érdekességekkel szolgálhatnak.
Elekes
Balázs
táborvezető
A
„nagy” 1988-as központi kutatótábor után néhány lelkes búvár még tett
kísérletet a szifon végpontjának a legyőzésére, amely korántsem mutatkozott
könnyű feladatnak. Minden változat másképp írta le a végponti problémát, egy
dologban azonban megegyeztek: a helyzet reménytelen.
A
szervezés folyamán három variáció megoldására készültünk. Az első, a
kutatótábor végén utoljára észlelt, fotózott végpont állapota. A szűk, éles
kőpengékkel tagolt, lapos járatban iszapszivattyúzással és helyenként a
kőpengék levésésével, illetve gondos megkerülésével lehetne előbbre jutni. A
második variáció szerint ez a szakasz áthatolható, legyőzött, a továbbjutást a
felhalmozódott iszap akadályozza, amely csak 10 cm-es vízrést hagy szabadon.
Ennek módszeres szivattyúzásával lehetne előrejutni, ám ki tudja milyen hosszú
ez a szakasz. A harmadik, leghitelesebbnek, legbiztatóbbnak tűnő változat
szerint az „amphorás” kötél vége után széles, lapos terem következik, melyet
újabb szűkület zár le. A szűkület után tágasabb, biztonságosan járhatónak tűnő
járat sejlik. A nagy fát akár bugylibicskával is ki lehet vágni alapon,
megkezdtük a szervezést. Ebben nagy segítséget nyújtott az Amphora KSC és
Szenthe István. Sajnos ők a munka fizikai programjába nem tudtak bekapcsolódni.
A
kutatást a szifon állapotának vizsgálatával kezdtük. Hamar kiderült, hogy az
első problémát a 9 m mélységben levő I. szűkület jelenti. Ezen a ponton az
átjutást a visszasuvadt és a járatot elzáró robbantási törmelék akadályozza,
megkezdtük tehát a ennek eltávolítását. Mivel a szűkület lapos-széles, a
törmeléket eleinte oldalra, majd a járat folytatásába előre toltuk. A következő
felderítő merülés során kiderült, hogy a mélyebben húzódó járatok úszhatók. Az
ún. „amphorás” kötél végénél szűkület jelentette az első nehézséget.
Szerencsére a járat mindenhol elég széles volt ahhoz, hogy az ún.
angol-módszerrel, oldalara felcsatolt készülékeinkkel könnyen jussunk előre.
Így hát ahová a fejünk befért, ott a testünk is átpréselődött. A több mint 100
m kötelet tároló dobbal Sári Attila átúszta a II. szűkületet, majd 12 m után
egy kőhöz rögzítette a kötelet. Itt következik a hírhedt III. szűkület. Attila
ezen is átpréselődött. Feltárult tehát a sokszor megálmodott, tágas
barlangjárat. Az ovális szelvényű folyosó 30 m mélységig meredeken haladt
lefelé, majd elérte a vízszintes szakaszt. 20 m megtétele után Attila
visszafordult. Nagy volt odakünn az öröm Július
9-én ismét támadtunk, rám került a sor. A
feladat felülvizsgálni a szűkületek állapotát a további feltárások biztonsága
érdekében, illetve továbbvinni a vezetőkötelet. A III. szűkület átúszása
kacifántos lelki procedúra, de nem jelent komoly veszélyt. Felemeltem tehát a
kötéldobot és továbbhaladtam a közöttünk „tapolcás”-nak nevezett, azaz tágas,
oldott falú járatban. Egy-két kanyar után kereszthasadékhoz érkeztem. Jobbra
egy vakkürtő, balra egy magasabb folyosó indult, melybe beúszva letettem a
dobot. Utánam ismét Attila merült. A magas járatban enyhén emelkedő folyosóba
jutott, majd egy teremben megpillantotta a meredeken felfelé induló
lapos-széles járatot. Itt rögzítette a kötelet és visszaúszott a bázisra. Az
ezt követő rövid, ismerkedő merülés végrehajtására Kominka Zoli érkezett a
helyszínre. A merülés közben tragikus kimenetelű baleset történt, mely során
csoporttársunk, barátunk, Zozónk életét vesztette.
A
Reménytelen-szifon 1988-ig feltárt szakasza 50 m hosszúságú volt. Az ezt követő—állítólag
már korábban feltárt, de nem publikált—szakasz egy 12 m hosszú terem, melynek
főtéjéből több kürtő is indul. Ebben a szakaszban lábnyomokat és túrást is
láttunk, tehát valóban ismert volt. A III. szűkületen átúszva már biztosak
voltunk abban, hogy új részbe jutottunk: az agyaglejtő felszíne teljesen
érintetlen volt. A Kossuth-barlang szifonjában július 9-ig összesen 70 m
hosszúságban jutottunk tovább, a legnagyobb mélység 32 m. Kötelünk végénél a
szifon meredeken felfelé induló járatban folytatódik. A víz alatti járatok
feltárását a jövőben folytatni kívánjuk. Külön köszönet jár azoknak a
barlangkutatóknak, akik a tábor ideje alatt segítséget nyújtottak a levegő
helyszínre szállításában.
Szabó
Zoltán
„Plózer
István” vízalatti barlangkutató csoport
A
Társulat az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósággal közösen –
a tavalyi siker alapján – július 26-án és 27-én ismét szimfonikus
hangversenyt rendezett a Baradla-barlang Hangverseny-termében, az Antenna
Hungária Rt. és a MOL Rt. szponzori támogatásával. A műsoron Wagner: A bolygó hollandi - nyitány,
Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen és Liszt: Les préludes szerepelt. A
Sinfonietta Hungarica zenekarát Déri András vezényelte. A hangversenyeket a
tavalyinál lényegesen több, összesen közel 900 fő hallgatta meg. A sikert jól
jellemzi egy részlet az Új Kelet c. lapban megjelent méltatásból: „A terem különleges akusztikája mellett
... tökéletesen hallani a zenét,...
amelyet először csak külső szemlélőként fogadunk be értelmünkbe, majd fokozatosan
átölel bennünket, teljesen magához von, végül eggyé válunk vele. Egy ritmusra
dobol a szívünk, s hogy ez mennyire így van,
csak akkor tudatosul bennünk, amikor elhalkul a zene”.
H.T.
A BEAC, az FTSK, a MAFC
és a Papp Ferenc csoportok tagjaiból, valamint egyéni kutatókból 1997 július 2
- augusztus 9. időszakára szerveződött expedíció lejutott a horvátországi
Velebit-hegységbeli Lukina Jama aljára, 1392 m mélységbe (és ki is jutott).
A
34 résztvevő közül 28 fő járt a barlangban, 10 fő érte el a végpontot
lamennyien kétszeri bivakolással). A 950 m mélyen berendezett bivakkal állandó
felszíni telefonkapcsolatot létesítettünk. A fő veszélyt és nehézséget az
jelentette, hogy a barlang 350 m mélységig rendkívül jeges, a meginduló
jégtömbök 550-750 m mélységig zuhannak.
Elekes
Balázs
Augusztus
9-én a Sátorkő-pusztai-barlangban vezettünk túrát, amikor egy igen érdekes
természeti jelenséget tapasztaltunk.
A
bejárattól 10 m-re, szintben pedig -5 m-re tartózkodtunk, amikor négyünket
hirtelen erős áramütés ért. A feszültséget, mely a hálózati 220 V-os
feszültséggel lehetett egyenértékű (ez utóbbival már korábban volt szerencsém
megismerkedni), vélhetőleg a nedves sziklafalba csapódó villám levezetődése
okozta. Érdekessége a dolognak, hogy a barlang legszárazabb részében, a
Kristály-terem közelében tartózkodtunk. Az már csak a szerencsén múlott, hogy
komolyabb baleset nem történt, ugyanis még rágondolni is rossz, ha éppen kitett
részen mászik valaki, vagy akár a beépített vaslétrák egyikén. A csak egy
pillanatig tartó izomgörcs és bénulás bizonyára elengedteti velünk a biztosnak
ítélt kapaszkodót.
Természetesen
általánosítani a történtekből nem lehet, a helyi adottságokat kell alaposan
szemügyre vennünk. A barlang bejárata fölötti sziklafal nyitott, így könnyű
préda a zivatarfelhőkből lecsapó villámoknak, nem beszélve a repedésekbe
lecsordogáló vízről.
Elképzelhető,
hogy a mélyebb részeken ez nem fordul elő, bár a Sátorkő-pusztai-barlang
egyébként sem nevezhető mélynek (-45 m). Mielőtt leírtam volna a történteket,
több kutatótársamat is megkérdeztem, tapasztalt- vagy hallott-e már hasonlóról.
A válasz nemleges volt. A következtetés viszont egyértelmű, nem árt esetenként
ezzel a kockázattal is számolni.
Lieber
Tamás
Öten
a MÁFI csoportból (Chorendzsák György, Kovács Ádám, Kovács Jenő, Kovács
Richárd, Surányi Gergely) az „elődök” (Honvéd Auróra SE, FTSK, Myotis) pozitív
tapasztalatain felbuzdulva nekirugaszkodtunk egy spanyolországi túrának.
Viszonylag rövid idő alatt (utazással együtt két és fél hét) sikerült öt komoly
barlangot bejárnunk, és e mellett még némi felderítésre is futotta. Ebben
persze kivételes rátermettségünk mellett főképp a jó időnek és az ebből fakadó
alacsony vízhozamoknak volt nagy szerepe.
Az
első két barlang a Cueto-Coventosa átmenőtúra és a Torca del Carlista volt.
Ezekről a barlangokról a Műsorfüzet ill. a Karszt és Barlang korábbi számaiban
már írtak, itt csak két megjegyzés: a Juhue aknában igenis elfér öt ember három
nitten, de e fölött valóban érdemesebb négy hatvanas kötéllel nekiindulni, a
Carlista terme és képződményei pedig feltétlenül megérnek egy aksi- és
halogéncipelésnyi plusz fáradtságot.
Következő
célpontunk a Covamur-barlang volt. A spanyol barlangászok egybehangzó állítása
szerint ez a környék legszebb barlangja, legalábbis ami a végpont előtti 2-300
métert illeti. Nos, nem túloztak, ezt a látottak alapján száz százalékban
megerősíthetjük. A heliktitek és kristályfüzérek ilyen elképesztő tömegét
korábban még képen sem nagyon láttuk. A barlangban normálisan növő cseppkő
gyakorlatilag nem található, ezzel szemben ezrével nőnek a 20-70 cm-es, akár
5-6 centi átmérőjű görbék. A pálmát valószínűleg az a mintegy 60 centi hosszú heliktit
viszi el, amelyik "útja" során két 360 fokos és több derékszög
környéki kanyart írt le. "Metrófogantyú" nem számít ritkaságnak.
Külön érdekesség, hogy a barlang eme szép részébe igazi kuszodán át lehet
bejutni (értsd: a hasad éri a földet), spanyol szemmel ez valószínűleg
kivételes esetnek számít. A barlangot egyébként igen könnyű megtalálni: a
Ramales-Burgos főúttól kb. 200 m-re egy 150 m magas sima, függőleges
sziklatábla közepén nyílik, mintegy 25x25 méteres négyzet alakú, meglehetősen
látványos bejárattal.
Az
első három túra után már olymértékű csömörünk volt a fosszilis csarnokoktól és
heliktiterdőktől, hogy úgy döntöttünk, a továbbiakban csak aktív barlangokba
megyünk. Az eső csak nem akart esni, így kiválasztottuk a legegyszerűbben
megközelíthető, állandóan vizes barlangot, a Mortero de Astrana-t. A barlang
átmenő túrával is megjárható, mi vízhatlan overallok hiányában ettől
eltekintettünk, főleg azért, mert a térkép szerint az alsó bejáraton át is el
lehet érni a patakos ágat, megúszva ezzel egy csomó 8-10 m-es ereszkedést. Az
alsó bejáratot egyszerű volt megtalálni, de az komoly meglepetést okozott, hogy
fix kötelet a bejárati aknában nem találtunk. Ez valószínűleg még jobban
meglepheti azokat, akik egy lehúzásos átmenő túra végén alulról találják
szemben magukat a jelenséggel. Tanulság: átmenő túra esetén mindig meg kell
nézni előbb az alsó bejáratot, ha a térkép aknát jelöl. A patakos ág aztán
ismét minden képzeletünket felülmúlta. A fényesre polírozott sötétszürke
mészkőmederben egy régebbi időszak mésztufa-gátjainak barnás-vöröses roncsai
között zuhogó vízben gyalogoltunk-másztunk a tavakig, amiken neoprén ruhában
átjutva végül 6-8 m átmérőjű aknánál álltunk meg, melybe a tavak vize szálkő
gáton át zuhan bele. a térkép itt P 178-at jelöl...
Ezután
megjártuk a Cueva Agua-Sopladoras átmenő túrát, de a szokásostól eltérően
alulról felfelé. Azért így, mert az alsó bejáratot könnyebb volt megtalálni, és
a barlangban nincs akna, így nem kellett a Mortero-hoz hasonló meglepetéstől
tartanunk. Azonban majdnem ráfizettünk, mert a felső kijárathoz közeli
omladéktömegben az utat jelző prizmák nekünk háttal voltak elhelyezve, így jó
kétórás keresgélés után tudtunk csak átjutni az egyébként mintegy három perces
úton. Ezt a barlangot a fentiekkel ellentétben csak azoknak ajánljuk, akik
kedvelik a teljesen képződménymentes, rettenetesen töredezett falú érdektelen
patakmederben való gyaloglást, amelyben ráadásul még kis víznél is vannak olyan
helyek, ahol combig ér a víz. Igaz ugyan, hogy huzat által keltett hullámzást
csak ebben a barlangban láttunk.
Utoljára
az Ońite-Tiva rendszert néztük ki, de mivel több órás keresgélés után
meggyőződtünk arról, hogy tényleg az alatt a szeméthalom alatt van a bejárat,
amelyre vidáman csörgedezik a trágyalé, valahogy elment a kedvünk a
leszállástól.
Az
egész túráról videofilm készült, melyet remélhetőleg a szakmai napokon be
tudunk mutatni. Végül csak annyi: ide el és vissza kell menni!
Surányi
Gergely
A
Társulat augusztus 3. és 23. között rendezett utazásán 18 fő vett részt. Az
odaútban Ausztriában és Svájcban 4, a kongresszus ideje alatt Svájcban 3, a
visszaútban pedig Svájcban, Olaszországban és Szlovéniában 9 idegenforgalmi
barlangot tekintettünk meg. A Kongresszus ideje alatt a helyszínen magyar
standot létesítettünk, ahol a Társulat kiadványainak cseréjével, ill.
értékesítésével sikerült a könyvtár számára újabb értékes külföldi kiadványokat
beszerezni.
Fleck
Nóra
A
titkárság és a szerkesztőség szíves elnézést kér a műsorfüzet késedelmes
elkészítéséért, aminek oka az volt, hogy a tagságot a világkongresszusi és
egyéb nyári eseményekről nem akartuk két hónap késéssel tájékoztatni.
(a
Szerk.)
Indulás
1997. szeptember 27-én (szombaton) 9
órakor a Kolosy téri buszvégállomásról. Legnagyobb létszám 15 fő. Ha esik az
eső, akor 28-á (vasárnap) ugyanonnan.
Kraus
Sándor
A
Műsorfüzet hasábjai már teret adtak a varázsvesszővel történő barlangkutatásról
alkotott véleményeknek. November első hétvégéjén lehetőség nyílik a módszer
alkalmasságának bizonyítására. a Varázsvesszős Napon (továbbiakban VN).
Találkozó: 1997. november 1-jén 9
órakor, a Moszkva téri óránál (eső, illetve sok jelentkező esetén november 2-án
(is).
A
VN során a résztvevők 3 helyszínen, különböző nehézségi fokozatú pályán
bizonyíthatják a módszer — és saját képességük — hatékonyságát. A helyszínen
kapott térképre a megadott vizsgálandó zónában kell kijelölni a létező,
térképezett üreget, irányát, mélységét, szélességét, a főte magasságát.
(Terepi méréshez célszerű mérőszalagot is hozni.) A vázlatot leadva a vizsgálat
után mindenki kézhez kapja a valóságot ábrázoló helyszínrajzot (remélhetőleg
mindenkié ehhez fog hasonlítani). Energiapótlásról (táplálék, kozmikus, tudati)
és varázsvesszőről mindenki maga gondoskodik. Az eredményekről (név megemlítése
nélkül a Szakmai Napon és a Műsorfüzetben számolunk be. A helyszínen
valószínűleg geofizikai mérőkocsi is tevékenykedik, TV felvétel és kis
nyilvánosság lehetséges.
Részvétel csak előzetes jelentkezés
alapján!
Sásdi
László
Részt kívánok venni az 1997. november
1-jén (2-án) megrendezésre kerülő Varázsvesszős Napon.
Név:............................................................................
Értesítési cím, telefon:
.....................................................
Használati eszköz: inga, rugó, lengyel bot, fa, vessző,
puszta
kéz, egyéb:
....................................................................
Eddigi eredmények:
...................................................................................
...................................................................................
Dátum: .......................................
Aláírás: