MAGYAR KARSZT ÉS BARLANGKUTATÓ TÁRSULAT
MŰSORFÜZET
(A
CÍMLAPON TÉVESEN JÚLIUS-AUGUSZTUS FELIRAT VAN)
Felelős
Kiadó: dr. Hevesi Attila, elnök
Kiadja
a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Elektronikus
változat dr. Nyerges Miklós – Szenti Tamás. 2005.
barlangkutató, barlangi mentőszolgálatos életének 23. évében 1996 július 7-
én a franciaországi Gouffre Berger barlangban tragikus körülmények között
életét vesztette.
Az elhunytat a Magyar Barlangi Mentőszolgálat saját halottjának tekintette.
Temetésére a Kispesti temetőben 1996 július 31-én tíz órakor került sor,
ahol a Társulat tiszteletbeli elnöke mondott búcsúztató beszédet. Távozása fájó
és pótolhatatlan veszteség családja, barátai és a magyar barlangkutatás
számára.
Valószínűleg a TV és a rádió tudósításai, valamint a sajtóban megjelent írások alapján mindenki értesült az idei év legtragikusabban végződött barlangi túrájáról. Sajnos, ahogy az lenni szokott a nagy távolság és a médiák gyors „hírközléskényszere” miatt számos tévinformáció, elhamarkodott találgatás szinten is elfogadhatatlan hír látott napvilágot. A további találgatások elkerülése végett szükségesnek látjuk e helyen röviden összefoglalni a történéseket, kizárólag a tényekre szorítkozva.
A barlangra - amely talán Európában az egyik legnépszerűbb túracélpont a barlangászok számára - 2 évvel ezelőtt kérte meg a leszállási engedélyt az Oxford University Cave Club, s meg is kapta 1996 júli. 1-10. közötti időpontra. Ők invitáltak meg minket régi ismeretségünkre való tekintettel, a korábbi közös spanyolországi, walesi és magyarországi túrákat követően. A leszállók pontos névsorát, a biztosítások számával egyetemben a túrát egy hónappal megelőzően le kellett adni.
Két részletben utaztunk a helyszínre, Tompa Károly (Pivo) érkezett elsőként, s részt vett a barlang beszerelésében –600 méterig. A csapat másik három tagja (Németh Zsolt, Nyerges Miklós és Torda Istán) július 5-én délután érkezett a Autrans-ba, s a kemping egyik faházában töltött éjszaka után rnásnap délutánra tervezte a leszállást. Szombat reggel indult előttünk egy három fős csapat a barlangba (William Stead, Nicole Dollimore és Pivo), céljuk a barlang lehetőség szerinti teljes bejárása volt kétszeri bivakolással. Mi szombat kora délután hagytuk el Autrans-t kihasználva a reggeli ködös-hűvös időt követő napsütést a barlangtól 45 perc járásra lévő autóparkolóban készülődtünk. Az időjárásról utoljára szombat délelőtt érdeklődtünk angol barátainktól, s válaszuk nyomán nyugodtan indultunk a túrára. A háromfős magyar csapat feladata a végponttól való kiszerelés volt, melyet úgy terveztünk megvalósítani, hogy lefelé bivakolunk egyet, majd a túra végeztével, ha úgy érezzük pihenés nélkül visszatérünk a felszínre. Este 7 órakor szálltunk le a barlangba, épp a bejáratnál találkoztunk két a túrát befejező angol barátunkkal (Chris Densham és Rebecca) akik nagy örömmel számoltak be túrájukról, melynek során -1075 méter mélységben fordultak vissza. Itt a magas vízállás miatt mélynek tűnő sebes folyású vizes szakasz állta útjukat. Ez volt a megelőző túrák végpontja is. A -500 méteren lévő bivakba teljesen szárazan érkeztünk (Stibrányi overallban, könnyű aláöltözésben is) alig több mint 3 órás kényelmes túrát követően. Itt egy újabb, a végpontról érkező 2 fős csapattal és az előttünk leszállt 3 fős csoporttal töltöttük az éjszakát. Reggel (vasárnap) 8 körül a 2 fős csapat kifelé, Pivoék lefelé indultak, mi, hogy a két csapat között a torlódások elkerülése végett kellő távolság legyen, tovább aludtunk. Délután 2-kor indultunk tovább és este 7 körül értük el -1075 m-en túránk végpontját. Az előttünk indult csapattal -950 méteren találkoztunk, ők a Hurrican-akna aljából fordultak vissza (kb. -1000 m) és lassan, de biztosan haladtak felfelé. Mi is felfelé indultunk, a kiszerelés miatt kicsit lassabban haladva, kényelmes tempóban kb. fél 9-re értünk a Grand Cascade aljába. Itt észleltük hogy nagyobb a víz mint amikor lejöttünk, ezért úgy döntöttünk, hogy a kiszerelést hanyagolva megpróbáljuk az előttünk álló 5-6 vizes aknán gyorsan áthaladva a Grand Canyon-t elérni, ahol ha valóban árvíz érkezik, hosszú időt is kényelemben és biztonságban lehet eltölteni.
Itt az addig a kiszerelést végző Zsolt indult elsőnek felfelé, s mindhárman szárazon értük el a 27 méter mély akna tetejét. A következő 5 méter magas vízesésen Zsolt még nagy nehezen felküzdötte magát, de az időközben szemmel láthatóan rohamosan emelkedő vízszint a továbbhaladást teljesen lehetetlenné tette, így a visszafordulás mellett döntöttünk, a közvetlenül a vízesésekben való várakozás helyett a Grand Cascade meglehetősen huzatos, vízpárás alja is jobb alternatívának ígérkezett. Ekkor következett be a tragédia: a vízszint időközben annyira megemelkedett, hogy a vízesés az addig száraz, lefelé vezető kötélpálya legalsó nittjét verte. Hogy pontosan mi történt nem láthattuk mert két nittel feljebb voltunk, így nem tudjuk, hogy víz érte el a nitten épp átszerelni készülő barátunkat, vagy ő csúszott bele a vízbe, de a tragikus végeredményen ez mit sem változtat. Sajnos nem tudtunk segíteni Pistán, megközelítése is lehetetlen volt, sőt időközben az első nitt és az akna teteje közötti kötélszakasz is víz alá került, a csapda bezárult.
Ezalatt Pivoék elérték a Grand Canyon tetejét (kb. -700), ahol megkezdték a következő vizes szakaszon való átkelést. Őket itt érte az árhullám. Az első 6-7 méter magas vizes aknán William még feljutott, s a rohamos vízszintemelkedés épp a csapat leggyengébb tagját Nicole-t érte a kötélen, a kiszállás alatti kötélhídon. Két társa megpróbált segíteni rajta, de sajnos minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult, s ők a vízesés által elválasztva magukra maradtak Őket a szerdai nap folyamán találták meg a barlang vizes szakaszainak járhatatlansága miatt késlekedő mentőbrigádok, s ezt követően mindketten saját erejükből hagyták el a barlangot.
Mi 70 órát vártunk, ebből kb. 30-at kellett a Grand Cascade feletti nitten lógva eltölteni. A vízhozam csökkenésével azonban a leereszkedés lehetővé vált, így az első mentőcsapat már a vízesés alatt, egy viszonylag szárazabb sarokban talált ránk. A körülményekhez képest jó egészségi állapotban voltunk, s bőven volt még karbidunk, élelmiszerünk és gázunk a főzőben, bár saját erőnkből ekkor aligha lettünk volna képesek a barlang elhagyására. A kihűlés elkerülésében jelentős szerepet játszott neoprén aláöltözésünk és a víz verése következtében szimpla nejlonná átalakult Edelrid izolációs fóliánk. Mi három napot töltöttünk még itt, közben száraz hálózsákban étellel, itallal és infúzióval tápláltak minket. Ezt követően Zsolt a saját lábán 6-7 óra alatt a felszínre ért, míg én -500 m-es bivakig saját lábamon sok segítséggel, (sajnos a lábaim a hidegvizes áztatás és a lépőszárban való állás miatt nagyobbra dagadtak mint a csizmám...) onnan pedig hordágyban jutottam a felszínre 14-én vasárnap délután. Itt tudtuk meg hogy az árvíz a térségben rövid idő alatt lehullott nagymennyiségű hó és eső eredménye volt. Az árvízben elvesztett barátainkat a következő napokban hozták a felszínre.
Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a mentésünket végző Francia Barlangi Mentőszolgálatnak, a hazaszállításunkra érkezett Szamaritánus Mentőszolgálatnak, a támogatást nyújtó Shell és Westel cégeknek (időközben gépkocsinkat feltörték, és útleveleinknek és pénzünknek nyoma veszett) és nem utolsósorban a Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak akik itthonról időt és energiát nem kímélve próbáltak segíteni rajtunk.
Október
22. (kedd) 17-20 óráig
Palatinus József: Hazai és erdélyi barlangok sztereóban (háromdimenziós diavetítés)
Tekintettel a vetítéshez szükséges speciális szemüvegek korlátozott
számára, egyszerre 10 fő tudja a 20 perces időtartamú előadást megtekinteni.
Amennyiben a rendelkezésre álló 3 óra a nagy érdeklődésre való tekintettel
kevésnek bizonyul, egy esetleges későbbi időpontban ismét megszervezzük a
bemutatót. A vetítés helye: MTESZ Fő utcai székház.
3. Lakatos
kupa
A MAFC Barlangkutató Csoport - immár hagyományosan - szeptember 21-én idén is megrendezi a Lakatos kupa barlangi teljesítménytúrát és versenyt. A rendezvény elsődleges célja az Alsó-hegy zsombolyainak megismerése, a zsombolytúrázás népszerűsítése. A feladat, az indulás előtt kézhez kapott túrakalauz és térképek segítségével a kijelölt 20 alsó-hegyi zsomboly bejárása. A túrán 3 fős csapatok indulhatnak, egy zsombolyba elég egy csapattagnak leereszkedni. Az egyéni alapfelszerelésen kívül minden csapat számára szükséges egy legalább 60 méter hosszú kötél (ez lehet több darabból is), néhány nittfül, karabiner is kötélgyűrű, iránytű és írószerszám. A verseny résztvevői szombat reggel fél 9-kor indulnak a Vecsem-forrástól és délután fél 6-ig van lehetőség a zsombolyok felkeresésére. Ha valamilyen előre nem látható okból kifolyólag véletlenül nem esik az eső, a versenyzők felszállítását a fennsíkra biztosítjuk. A táborhelyre (Vecsem-forrás, megközelíthető Bódvaszilas vasútállomás felől) péntek (szeptember 20.) estétől várjuk a résztvevőket. Szombat estére közös vacsorát és diavetítést is tervezünk, egy-két tár diát reméljük minden csapat hoz magával. (szolgálati közlemény: a tavalyi győztes csapat tagjai a vándorkupát ne felejtsék otthon!)
A Társulat ez év november 8-10. között ismét megrendezi a „Barlangkutatók Szakmai Találkozóját”.
Előzetes terveink szerint Tapolcán, ahol a Bakonyi Bauxitbánya Kft. által rendelkezésünkre bocsátott Bányász Oktatási Központ lenne a rendezvény helyszíne, ahol mind a plenáris-, mind a szekcióülések európai körülmények között tarthatók meg. Ugyanitt a napi kétszeri étkezés is biztosítható lesz.
Részvételi díj: előreláthatólag kb. 1800,-Ft, amely a napi kétszeri meleg étkezés kötségét valamint a konferencia központ bérleti díját és a szervezési költségeket tartalmazza.
Többek érdeklődésére jelezzük hogy a Cholnoky-pályázat eredményhirdetésére is a Szakmai Napok keretében kerül sor.
Jelenleg a legnagyobb problémát az elfogadható árszínvonalú (500,-Ft/éjszaka) szálláshelyek biztosítása jelenti. Ez ügyben aktív kutató munkát folytatunk a helyszínen. Pályázati úton is próbálkozunk pénzbeli támogatás elnyerésére. Amennyiben próbálkozásunk sikerrel jár, a fent megadott részvételi díj csökkenhet.
A szervezés hatékony lebonyolítása érdekében kérjük a Műsorfüzetben található jelentkezési lap visszaküldését szeptember 20-ig. Ez a szállásbiztosítás és a szekciók beosztása miatt rendkívül fontos, ezért kérjük a határidő pontos betartását.
A jósvafői Tengerszem Szállóban 1996. július 23-27. között megrendezett konferenciát, amelyet a '96 Magyarország - 1100 év Európa szívében című rendezvénysorozat keretében az IKM Turizmus Főosztálya, valamint a KTM Természetvédelmi Hivatala támogatott, 7 országból 37 résztvevő tisztelte meg jelenlétével. A konferencia ideje alatt 23 előadás hangzott el és 4 poszter került bemutatásra a barlangi képzőművészet, a barlangokkal foglalkozó irodalom, a barlangi fotózás, filmezés, valamint a barlangokhoz kapcsolódó zenék témájában.
A konferencia ideje alatt került megnyitásra a „Barlangok a művészetekben” c. képzőművészeti, valamint a „Barlangfestmények és -rajzok képeslapokon” című egy hónapig tartó időszakos kiállítás.
A konferencia keretében a résztvevők művészi alkotásokra ihlető helyeket és régi feliratokat kerestek fel a Baradla-barlangban, zenés irodalmi műsorral egybekötött látogatást tettek a Vöröstótól Jósvafőig, valamint meglátogatták a Dobsinai-jégbarlangot és a Domica-barlangot. Péntek estétől alkalmuk nyílt a jósvafői Falunapok eseményeibe való bekapcsolódásra is. A konferencia zárásaként július 27-én, illetve 28-án került sor a Barlangok zenéje c. szimfonikus zenekari hangversenyre a Baradla-barlang Hangverseny-termében. A barlangterem széksorait megtöltő közönség mindkét napon hosszan tartó vastapssal fogadta a négy barlang-ihlette zeneművet, melyeknek a meghallgatását a csodálatos akusztika, valamint a fantasztikus cseppkődíszlet egyedülálló élvezetté fokozott.
Az idei vándorgyűlést - más vállalkozó nem lévén - ismét a MAFC Barlangkutató Csoport rendezte Pilisszentkereszten a MÁFI és a Benedek Endre Barlangkutató Csoportok közreműködésével. A meteorológia által beharangozott hétvégi katasztrófa-időjárás ellenére szombat estig közel 170 résztvevő (elsősorban a vidéki csoportok képviselői) regisztráltatta magát a Klastrom-kút mellett található, eredetileg szép zöld fűvel borított réten felállított sátortáborban. Az előrejelzett heves záporok, zivatarok által sújtott péntek esti, hajnalba nyúló tábortűz (reflektorfénnyel erősítve) után változatlan időjárási körülmények mellett startoltak szombat reggel a barlangtúrák (a Pilis-, Legény-, Leány-, és a Sátorkőpusztai-barlangokba) és a hagyományos Marcel Loubens Kupa.
A versenyre 14 csapat nevezett, s az egész napos küzdelem során az alábbi eredmények születtek (a pontozás időegységekben zajlott).
1. FTSK
vegyes (Zsólyomi Zsolt, Nádasdi Oszkár, Turi Zoltán) - 26:43
2. BEAC
ellenség, (Németh Tamás, Szikszai Gábor, Magyar Erik) - 33:08
3. Papp
F. III., (Csekő Ábel, Maucha Gergely, Szabó Kálmán) - 33:44
4. Micimackó
I, 34:44; 5. BEAC RG, 37:00; 6. Alba Regia, 37:28; 7. OSE (...), 38:26; 8. Pro
Natura, 39:38; 9. MLBE (-), 40:35; 10. Acheron, 40:43; 11. Micimackó. II.,
45:38; 12. Szabó J. cs., 50:47; 13.Papp F II, 51:26; 14. Papp F. III, ?
A szombat esti programot vacsora (újabb látványos felhőszakadással kísérve), diavetítés és tábortűz zárta. Arra a felmerült kérdésre, hogy miért pont a legnagyobb sár kellős közepébe raktuk a tüzet, a rendezőség nem tud magyarázatot adni. A vándorgyűlés alkalmából megjelent kiadvány, mely a Pilis jelentősebb barlangjainak leírásait és térképeit is közli a Társulatban még korlátozott példányszámban hozzáférhető. Ezen a helyen szeretnénk megköszönni a Karszt és Barlang Alapítvány és a Barlangtani Intézet támogatását is.
A Kab-hegy ’96 barlangkutató tábor 1996 június 28. és július 7. között került megrendezésre. A tábornak összesen 46 regisztrált résztvevője volt (20 fő Alba Regia, 11 Bakony Bgk. Egy., 4 Veszprémi Egy. Bgk. Egy., 2 MAFC, 2 BEAC, 1 Heliktit, 6 egyéni); az átlagos létszám naponta 17-25 fő között mozgott, ami 3 objektum kutatását tette lehetővé.
BK-1
víznyelőbarlang
A BK (bazaltkarszt)-1/a sz. víznyelőben az impozáns szálkőfal (triász dachsteini mészkő) aljában mélyített kutatóakna a második napon erősen feltöltődött üreget ért, melynek jelentős méretű omladékzónájából több irányba is kitörési lehetőség kínálkozott. A járat mélypontja felé törve, az igen biztató légáramlást követve 21.6 méter hosszú és 8.3 méter mély barlangot sikerült a tábor végére feltárni, melynek továbbkutatása igen sokat ígér.
Az M-2-es víznyelő A jelzésű tölcsérének mélypontján 3 méter mély kutatóaknát lemélyítve az egy szabad légterű barlangjáratot harántolt. Az eocén mészkőben kialakult rövid járat a kutatóakna egyik oldalán mindvégig jelenlevő szálkőfalból nyíló 40-50 cm átmérőjű ablakon keresztül volt megközelíthető, s a további bontások eredményeképp a tábor végére a barlang mélysége maghaladta a 8 métert. A továbbkutatást a tábort folyamatosan sújtó esőzések hatására a végponton kialakult 1 méternél is mélyebb tó akadályozta. Az Öreg-köves-víznyelőben a jelenleg beomlott Markó-szakasz kibontására történt kísérlet, hogy azon keresztül a már ismert barlang végpontját megközelítve a feltárás folytatható legyen, azonban néhány műszak után világossá vált, hogy a hatalmas omladék miatt ez a cél az egész tábor energiáját felemésztené. Emellett folytatódott a közvedenül a 17-s akna tetejére vezető, korábban már kibontott, majd újra beomlott bejárat ácsolatának cseréje, amely a tábor végéig 7 méter mélységig készült el. Komoly eredmény lenne, ha még idén sikerül a maradék 3 métert kibontani és biztosítani, hisz az így lehetővé váló kútgyűrűzéssel a barlang továbbkutatása hosszú időre biztosított lenne.
A Kab-hegy '96 tábor egy másik jelentős eredményének az tekinthető, hogy a Kab-hegyen összegyűlt gárda a közös munka folytatása mellett döntött, melynek első lépéseként 1996. szeptember 13-15 között hétvégi barlangkutató tábort szervezünk a Kőris-hegy térségébe, Elevenfertési központtal. A tábor célja a Futómacskás-barlang bejáratának biztosítása, kutatásának újraindítása, a somhegyi Kis-Pénz-lik kutatása, valamint a Zirc környékén feltárt új barlangok megismerése. A táborhely mind autóval, mind gyalogosan Bakonybél felől közelíthető meg, aki nem ismeri a területet előzetesen telefonon (Nyerges Miklós), vagy a helyszínen a buszmegálló környékén tájékozódhat e táborhely pontos elhelyezkedése felől.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Június 1-én az ürömi Amfiteátrum-barlangban az Acheron Barlangkutató Szakosztály újabb, 80 m-nyi járatrendszert tárt fel, amellyel a barlang hossza elérte a 350 métert.
A barlang fő hasadékának Ny-i folytatására, 45 m mélységben Szin András és Zsanda Géza kutatótársunk bukkant rá egy eddig észrevétlen nyíláson átmászva. A 0,5-1,5 m átmérőjű hasadékok és aknák falát - a régi részekhez hasonlóan - rendkívül szép aragonit-tűk, korallszerű kalcitképződmények és hófehér borsókövek díszítik.
Leszállásunk eredeti célja - az 1991-ben, 76 m mélységben feltárt karsztvízszinti tó járatának továbbkutatása - a szálkő szűkület miatt nem sikerült, de az új részek talán ebben az irányban is lehetőséget adnak a további feltárásra.
Kiszállásunk során elkészítettük a barlang fotódokumentációját, és elvégeztük a kőfejtő további üregeinek topográfiai felmérését.
A BEAC Barlangkutató Csoport 10 tagja július hó közepén alapos előkészületek után sikerrel tett átmenő túrát a Pireneusok-hegységbeli Pierre Saint Martin-barlangban a Téte Sauvage bejárat és a Verna-terem között. A Műsorfüzet következő számában bővebben beszámolunk.
A XII. Vulkánszpeleológiai Tábor 1996. július 6-14. között Pilisszentlászlón, a Kárpát-forrás mellett került megrendezésre. Célja a Visegrádi-hegység barlangjainak kataszterezése, térképezése volt. A táborban - sajnos szokatlanul kevesen - 13-an vettek részt.
A Barlangtani Intézet 13 barlangot tartott számon a hegységből, a Troglonauta Barlangkutató Egyesület korábbi kataszterezése során mintegy 40 barlangról szerzett tudomást, de csak 28-at jelöltek térképre és csak egyet mértek fel.
A Vulkánszpeleológiai Kollektíva a tábor ideje alatt a csekély létszám és a mostoha időjárás miatt az egész hegység kataszterezését, barlangjainak feltérképezését csak részlegesen tudta elvégezni. Összesen 35 barlangot azonosítottunk, ebből 24-nek a felmérését is elvégeztük, 11-nek pedig csak a létezését tapasztaltuk. E barlangok csak részben azonosak a troglonautások által rögzítettekkel. Jó néhányat nem volt alkalmunk felkeresni az általuk említettek közül, valamint 12 teljesen új, eddig sehol nem említett barlangot is találtunk. Várhatóan még vagy 20-30 barlang feldolgozása van hátra, melyeket hétvégeken, vagy egy újabb tábor alkalmával kívánunk feldolgozni. Az általunk látott barlangok többsége andezit-agglomerátumban a kőzetmozgás során keletkezett üreg, de vannak emberkéz alkotta objektumok is. Legkiterjedtebbek a Vasas-szakadék csuszamlásos barlangjai, a legérdekesebb pedig a dácitban alakult Csódi-hegyi-barlang.
A tábor közösségének tevékenysége nem maradt el arányaiban a korábbi táborok munkájától. A szokásos jó hangulatot a hűvös, csapadékos időjárás sem rontotta el. A terepen látogatást tett nálunk a Pilisi Parkerdő Rt képviselője, a Troglonauta Barlangkutató Egyesület vezetője és a Sikárosi Vadászház vagyonőre. Munkánkat a Karszt és Barlang Alapítvány 20,000 Ft-tal támogatta.
A Titkárság valamennyi csoportvezető részére kérdőívet juttatott el, amelyen az iránt érdeklődtem, hogy az adott csoport milyen kutatótábort szervez a nyár folyamán, kiknek az érdeklődésére, segítségére számítanak, melyek a főbb célkitűzéseik stb. Segíteni szerettünk volna a szervező csoportoknak és a ráérő kutatni vágyóknak egyaránt. Sajnos azonban a kért információkat egyedül a tatai Megalodus Csoport küldte meg, így ez a rovat a július-augusztusi Műsorfüzetből kimaradt.
A kongresszus helyszíne la Chaux-de-Fonds 1000 m magasságban fekszik a Neuchátel-i Júrában barlangokban gazdag karsztvidék közepén. Az augusztusi esték hűvösek lehetnek és gyakoriak a záporok, zivatarok. A 40.000-es lélekszámú város mai képe a XIX. század elején alakult ki.
A kongresszus eseményei a SPELEMEDIA szimpóziummal kezdődnek augusztus 6. és 10. között fotókiállítással, dia-, diaporáma- és filmvetítésekkel, videó-bemutatókkal és multimédia-bemutatókkal valamint a kapcsolódó előadásokkal, vitákkal, műhelyekkel.
A kongresszus fő programja a megszokott részletekkel (kőzgyűlés, bizottsági ülések, előadások, bemutatók, fogadások, közös kirándulás, stb.) augusztus 10-től 17-ig tart.
A kongresszus teljes részvételi díja 400,-CHF (SPELEMEDIA, fő események, záróbankett, öt kötetes kiadvány, kirándulás). Ez az összeg mindössze 300,-CHF 1996 dec. 31. előtt befizetve, ill. 350,-CHF 1997 jan. 1. és máj. 31. között. A különféle eseményekre és szolgáltatásokra külön-külön is be lehet fizetni és az egészet olcsóbban megúszni.
1995 telén Wroclawból érkezett barlangászok bivakos kutatótábort szerveztek a Wielka Litworowa barlang végpontjának továbbkutatására. A tábor eredményes volt és a barlang végpontját (-351 m) sikerült összekötni a Wielka Sneznia barlang Galeria Krokodyla nevű felfelé tartó oldalágával. Az ily módon egyesült Jaskinia Wielka Sneznia - Litworowa barlangrendszer teljes vertikális kiterjedése 814 m (-807 m, +7 m).
(JASKINIE
1995. 5. – lengyelül)
Az írás krisztallográfiai vizsgálatok adataira támaszkodva megpróbál magyarázatot adni a gipszvirágok morfológiájára, a görbülés mikéntjére és okaira. Az erdélyi barlangokból (Szelek, Valea Rea) gyűjtött mintákat megvizsgálva azt találták, hogy azok akár aggregátként, vagy paralell módon fejlődtek szálas és/vagy prizmás kristályokból épülnek fel. A görbülés mechanizmusára három típust különítettek el, melyek elsősorban a kalcium-szulfát oldat áramlási sebességével és koncentrációjával függnek össze.
(CAVE
AND KARST SCIENCE 1995. 3. - angolul)
Az 1992-95 között feltárt új barlangszakaszok leírása, az új részek térképe, rövid hidrológiai, geológiai és zoológiai ismertetéssel. A barlang jelenleg 5619 m hosszú és 361 m mély.
(Höhlenkundliche
Mitteilungen (Wien) 1996. 4. - németül)
Barlangi
rajzok a Slaughter Canyon Cave-ben (Carlsbad Caverns National Park)
Michael
Bilbo, Barbara Bilbo
A közelmúltban megkezdett vizsgálatok közel 50 db korai őseinktől származó piktogrammot tártak fel Új-Mexikó Slaughter Canyon Cave nevű barlangjában. Ez a huszadik olyan hely az Egyesült Államokban, ahol a rajzok a barlang mélyebb, napfény által már meg nem világított zónájában vannak a Carlsbad Caverns National Park területén, mint eddigi egyetlen ilyen lelet, különösen nagy jelentőséggel bírnak. Az írás rajzok és magyarázatok segítségével részletesen bemutatja ezeket a piktogrammokat, következtet korukra, stílusukon keresztül az alkotóik életére.
(NSS
News 1996, 5. - angolul)
A szerző a teljesség igénye nélkül megpróbál áttekintést adni a nyugati szakirodalomban kevéssé tárgyalt hévizes barlangokról, azok keletkezéséről, a kialakulást befolyásoló tényezőkről, sajátosságaikról. Egy általános áttekintés után a világ leghíresebb hidrotermális úton képződött barlangjainak, karsztvidékeinek bemutatásán keresztül próbálja megvilágítani az általános jellemzőket, a hidrotermális folyamatok szerepét a barlangkeletkezés folyamatában. A legrészletesebben tárgyalt terület Budapest, de e mellett olyan helyekről is olvashatunk, mint a Bandar-e-Khamir vidéke DK-Iránban, a Cupp-Coutunn barlangrendszer Türkmenisztánban, a Tyuya-Muyun karsztja Kirgizisztánban, vagy a Dél-Dakotai Black Hills híres barlangjai. A 11 oldalas, rendkívül érdekes írást 47 tételből álló hivatkozási lista zárja melyben 10 magyar szerzők tollából megjelent írás is szerepel.
(CAVE
AND KARST SCIENCE 1995. 3. - angolul)
Walton C. Koemel texasi kutató mérései szerint (meg nem határozott fajú) denevérek igen alacsony frekvenciájú (2.000-2.500 Hz) pattogás-szerű rádiójeleket adnak ki a barlangokban. A kutató ugyancsak jól mérhetőnek találta a barlangok belsejében az időjárás (csillagos éj, eső, vihar stb.) által keltett hasonló frekvenciájú rádiójeleket. A denevérek a rádiójeleket valószínűleg az ultrahanghoz hasonlóan a sötétben való tájékozódáshoz használják, ugyanakkor már a barlangból való kirepülés előtt „tisztában vannak” a külső időjárással. A taglalt rádióhullámok bizonyos molekulákat infravörös fény kibocsátására késztetik, ezeket is észlelhetik a denevérek. Bizonyos jelek - kirepüléskor a denevérek örvénylési iránya ellenkező a déli és az északi féltekén - arra utalnak hogy ezek az állatok jól érzékelik a föld mágneses terét is.
(NSS
Bulletin, April 1996, pp. 35.) (a Szerk.)
LEG-EK
1996-BAN (A KUTATÁSI SZEZON ELŐTT)
A „LEG”-eket, amelyet ezúttal Bob Gulden szedett össze 1966 április 16-ig bezárólag a
nagyvilág
barlangász sajtójából az amerikai NSS NEWS május/II. részből vettük át.
A világ
leghosszabb barlangjai
a barlang neve, ország hosszúság (m) mélység (m)
1.
Mammoth USA 563.270 115,5
2.
Optimiszticseszkája Ukrajna 183.000 20,0
3.
Jewel USA 141.680 179,2
4.
Hölloch Svájc 165.500 872,0
5.
Lechuguilla USA 141.680 477,9
6.
Siebenhengste-hohgant Svájc 135.000 1.324,0
7. Wind
USA 125.835 197,7
8.
Fisher Ridge USA 125.529 88,4
9.
Ozernaja Ukrajna 111,000 0,0
10.Gua
Air jernih-Lubang Batau Padeng Malajzia101,500 355,1
Több barlang hossza nem haladja meg a száz kilométert A felsorolás 46-ig tart, ez utóbbi az Új-zélandi Bulmer-barlang (39.900m hosszú, 749m mély).
A világ
legmélyebb barlangjai
a
barlang neve, ország mélység (m) hosszúság
(m)
1. reseau Jean Bernard Franciao. 1.602,0 20.000
2. Lamprechtsofen-Vogelschaft Ausztria 1.537,0 38.000
3, gouffre Mirolda/Lucien Bouclier Franciao.1.520,0 9.000
4. Sakta Vjacseszláv Pantyuhina Grúzia 1508,0 0
5. Huautla Mexikó 1475,0 55.953
6. Sistema del Trave (La Laureola) Spanyolo.1.441,0 9.167
7. Boj-Bulok FÁK 1.415,0 5.000
8. Laminako Aterneko Leizea Spanyolo.
1.408,0 14.500
9. Lukina Jama-Manual II. Horváto.
1.393,0 0
10. Sistema Cheve (Cuicateco) Mexikó
1.386,1 23.500
A mély barlangok listája 42-nél végződik, ami az olasz Abisso Saragato (1.075 m mély, 6.000 m hosszú). Mi magyarok már megint nem vagyunk sehol és ebben a forgalomban nem is leszünk, legfeljebb a baleseti statisztikában.
Érdekesség, hogy a karsztok között a világon elhanyagolható mennyiségben létrejövő gipszbarlangok közül kettő is van a hosszúsági ranglistán (a második és a kilencedik!). Ugyancsak érdekes, hogy az egyáltalán nem karsztos Kazumura-Olaa-lávabarlang (Hawaii-sziget, Kilauea-vulkán) szintén felkerült a listára mindkét kategóriában, huszonkettedik a hosszúság tekintetében (60km) és negyvenedik ez ezresek között -1.100m mélységével az USA legmélyebb barlangja.
(a
Szerk.)