MŰSORFÜZET 

1994. MÁRCIUS-ÁPRILIS

MAGYAR KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ TÁRSULAT
Szerkeszti: Fleck Nóra és dr. Kósa Attila
Felelős Kiadó: Dr. Zámbó László, elnök
Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Privatorg Nyomda Budapest

DR. KESSLER HUBERT
hidrológus mérnök, az ELTE aranyokleveles doktora, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteletbeli elnöke életének 87. évében 1994. február 1-jén elhunyt.
Dr. Kessler Hubert a Magyar Barlangkutató Társulatnak 1927-tő1 volt tagja, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak - melynek létrehozásában igen aktívan részt vállalt alapító tagja. 1935-45 között az Aggteleki cseppkőbarlang igazgatója, majd 1949-1965-ig a VITUKI Karsztvízkutató osztályának vezetője volt. 1966-72 között a Magyar Aluminiumipari Tröszt főhidrogeológusa, nyugdíjba vonulását követően a Magyar Állami Földtani Intézet és a Természetvédelmi Hivatal szaktanácsadója volt.
1958-tó1 1975-ig a Társulat társelnöke, 1978-tó1 tiszteleti tagja, majd 1986-tó1 tiszteletbeli elnöke. Nevéhez fűződik a Nemzetközi Szpeleológiai Unió Barlangterápiai Szakbizottságának megalakítása, melynek előbb titkára, majd elnöke volt. 1977-ben Pro Natura, 1987-ben pedig MTESZ Díjjal tüntették ki. Valamennyi társulati érem tulajdonosa. Nevéhez számos barlang feltárása fűződik. A hazai barlangkutatás legkitűnőbb népszerűsítő szerzője.
Temetése 1994. február 16-án volt a Farkasréti temetőben.

HÍREK

A BEAC Barlangkutató Csoport aktuális téli kutatótáborát a Bükkben, Bánkút térségében rendezte 1993. december 26. és január 2. között. A csúcsidőben résztvevő közel 30 kutató - közöttük MAFC-osok (dicséretes mennyiségben) és FTSK-s(ok) - energiáját a Bolhási-víznyelőbarlang, valamint a Diabáz-barlang vizsgálatának illetve kutatásának szentelte.
Köszönet Czakó Lászlónak és a Debreceni Búvárklubnak, valamint Börcsök Péternek (akik nélkül nem jött volna össze), továbbá a Diogenes és Herman Ottó csoportoknak.
Rose György

Értesítjük a t. Tagságot, hogy az Óbudai SE keretein belül működő "Karszt" Barlangkutató Csoport szakosztállyá alakult. Klubnapokat csütörtökön tartunk 16-18 óráig a III. ker. Huszti út 29. sz. alatt. Itt ragadjuk meg az alkalmat, mind a tagság - mind pedig a Solymári Bizottság figyelmeztetésére: bizonytalan hírek szerint Solymáron ellenbizottság alakult. Céljuk a bizottság munkájának zavarása, a barlang feltörése, rongálása (!) és a felszerelési tárgyak eltulajdonítása. Valószínű solymári fiatalokból és "szabadúszókból" alakult ez a magukat "barlangászoknak" nevező társaság.
Turi Zoltán

Barlangtérképezési szaktanfolyam
Az FTSK Barlangkutató Csoport Kárpát József vezetésével 1994 márciusától barlangtérképezési tanfolyamot indít. A tanfolyam 3 elméleti előadásból és 3 gyakorlatból áll. A részvételi díj: 1500 Ft, mely magában foglalja a terembért és a sokszorosított jegyzet árát.

A MAFC Barlangkutató Csoport tagjai 1993 december 15. és 23. között Olaszországban, a Róma környéki karsztterületek barlangjaival ismerkedtek. Itt Pereszlényi Dalma - a BEAC-nak a Speleo Club Roma-ba beépített embere - és Simone Re voltak segítségünkre, akik nélkül ez a túra még gondolat szintjén sem merülhetett volna fel.
Az odautazást a 8 fős mini-expedíció részére egy Fiat Talento mikrobusszal oldottuk meg. A több mint 1200 km-es út mintegy 24 órát vett igénybe, amely azonban részben az osztrák-olasz határon való többszöri fennakadásunknak, és a fizetős autópályáktól való távolmaradásunknak is köszönhető. Rómában még aznap csatlakozott hozzánk két fent említett jótevőnk, és azonnal tovább indultunk túránk első célpontja felé, az olasz fővárostól 100 km-re DK-re fekvő Monte Lepini irányába. Itt Carpineto Romano felett vertünk tábort és másnap reggel a fennsík egyik legnépszerűbb barlangjába a Pozzo Commune-ba tettünk egy igen szép túrát. A barlang 858 m tengerszintfeletti magasságban nyílik, jelenleg ismert végpontja 274 méterrel van a bejárat szintje alatt. Aktív víznyelőbarlang, amely nagyobb vízhozam esetén veszélyessé is válhat. A lejtős bejárati száda egy kis ereszkedéssel egy meglehetősen nagy terembe vezet, amelyből egy nem túl tágas, 30 m mély hasadékaknán át juthatunk az aktív vízvezető, meanderező járatba. Itt a szárazsághoz szokott magyar barlangásznak igen nagy élményt jelent a víz közvetlen közelsége. Az alsóbb szakaszokon található két egyenként mintegy 30 méter mély, hatalmas vízeséssel dekorált aknában, a Simone által igen technikásan beszerelt kötélpályán való ereszkedés valószínűleg hosszú ideig mindenkinek felejthetetlen marad. Sajnos a barlang végpontját nem érhettük el a viszonylagos magas vízállás miatt -175 m-en található félszifon (A Pohár) átjárhatatlansága miatt.
A következő napon a felszínnel ismerkedtünk, egy kisebb barlang felkeresése mellett megcsodáltuk a Abisso Consolini 90 m mély bejárati aknáját. Ez a barlang a terület "leghírhedtebb" rendszere, bár csak 600 méter mély, teljes bejárása több mint 30 órát vesz igénybe, nem kifejezetten kezdő barlangászok számára is. A fő problémát a - 500 méteren induló 1 km hosszú igen szűk meanderes szakasz jelenti.
A csoport ezután a Fiuggi közelében található Monti Ernici felé vette útját. Itt Guarcino felett egy elhagyott panzió romos falai között egy igen bájos rózsaszín szobában eltöltött éjszaka után az 567 m méter mély Grotta degli Urli (A Kiáltások Barlangja) volt a következő túracélpont. Hála az olasz adófizető állampolgároknak az 1700 méter felett fekvő nem túl kitűnő - és valószínűleg nem is túl nyereséges - sípályákhoz (Campocatino) kitűnő minőségű aszfaltút vezet. Ennek végétől a barlang bejárata mintegy 5 perc sétára található, így a könnyen megközelíthető kategóriába sorolható. Ezt a barlangot 70 méter mélységig már régóta ismerik, azonban innen a folytatást csak 1987-ben találták meg a Speleo Club Roma kutatói. A Galleria Andrea Doria hatalmas réteglap mentén képződött folyosóján 245 méter mélységig könnyű sétával juthatunk el, ahol a barlang egyik szelekciós pontjához a Santa-barbarához érkezünk. Ez egy 10 méter hosszú „szálkőben található csőjárat, amely a számos vésés-tágítás ellenére is normál méretű "ember" számára csak úgy járható, ha az megszabadul minden felszerelésétől és gátlásától. Ez a járat egy kis hágcsóval könnyített aknácskába torkollik, amelynek aljáról már kényelmes, néhány ereszkedéssel megszakított út vezet a -410 méteren kiépített bivakig. Innen a mintegy 300 méter hosszú, izzasztóan szűk Rio Negro meanderében folytattuk utunkat, ahol már egy kisebb patak is becsatlakozott. 510 méter mélységben, legnagyobb örömünkre, gyökeresen megváltozott a barlang jellege, és egy az eddigieknél jóval fejlettebb, képződményekben igen gazdag fosszilis járatszakaszban folytattuk utunkat. Ez egy hatalmas vízesésekkel, zúgókkal tarkított csodálatos járatszakaszba, a Rio Bravo-ba torkollik, amely -567 m mélységben szifonná csendesedik. Ezen a szifonon egy olasz barlangászlány már 1990-ben átúszott, s megtalálta a folytatást, azonban felszerelés híján ő csak a következő függőleges szakaszig jutott. Azóta senki nem járt ott, sajnos a szifon kerülőjárata sem ismert még. A potenciális lehetőség több mint 1000 méter. A végpontra a két kísérőnk mellett csoportunk 3 tagja (Arany Andrea, Németh Zsolt, Nyerges Miklós), és FTSK-s "jóemberünk" Zsólyomi Zsolt jutott le. A barlang be volt szerelve, így a túra kényelmes tempóban haladva 13 órát vett igénybe.
A barlangtúrákat követően a záró program rövid római kirándulás, romrágás, pápai audiencia, különféle római barlangászgyűlések felkeresése, és karácsonyi ajándékvásárlás volt.
Egerland Zoltán - Nyerges Miklós

Barlangtúrák a szomszédos országokban
8.rész: A Vaddisznós-zsomboly
Szlovákia - Pelsőci-fennsík

Ez a nem túl nagy méretű, ám igen szép barlang Pelsőc (Plesivec) felől közelíthető meg. Magyarország felől érkezve Szlovákia l .sz. főközlekedési útvonalán. A faluban a második kereszteződésnél kell balra kanyarodnunk és egy hídon áthaladva 200 méterrel odébb egy újabb balkanyar után a vasúti síneket keresztezve érhetjük el a Pelsőci-fennsíkra vezető utat. A fennsík peremét elérve még jó 3 kilométert autózunk míg egy autóparkolóhoz nem érünk. Innen az autót hátrahagyva, a jobbra tartó földutat követjük az erdőben mintegy 1,5 km-en keresztül. Itt az utunk erősen balra kanyarodik, amit nem szabad követni, hanem egyenesen tovább haladunk a gyengébb minőségű szekérúton, míg ki nem érünk egy nagy tisztásra. A réten vadászles mellett elhaladva, kissé balra tartva elérjük a tisztás végét, ahol az út már teljesen megszűnik, s itt jobbra tartva az erdőben mintegy 300 méterre található meg a barlang bejárati szádája (itt egy kicsit keresgélni kell...). A bejárat csak viszonylag közelről vehető észre, mert csak egy magányosan álló beszakadás, nem kapcsolódik hozzá töbör, vagy patakmeder.
Beszerelési útmutató:
1. A barlang bejárati aknáját - amely a legnagyobb a barlangban - s a hozzá csatlakozó néhány kisebb ereszkedést célszerű egy kötéllel szerelni. A bejárat meredekebb oldalának tetején egy fához kötjük a kötél végét, s beereszkedve az akna fölé egy, a mélység fölé benyúló fára kötött kötélgyűrűről kezdhetjük meg az ereszkedést. 3 m után csN, majd újabb 6 m-rel lejjebb eN, melybe kötélgyűrűvel elhúzást tehetünk. Innen már szabadon ereszkedhetünk az akna aljáig (20 m ). Innen egy szegről haladhatunk további 10 m-t ferdén, a következő függőleges szakaszig. Itt 1 csN+1 eN, majd 5 méter ereszkedés után újabb eN. Innen a hasadékszerű aknában 7 m-t ereszkedünk az aljáig (Összesen 80 méter kötél). Innen kétfelé indulhatunk: (2. és 4.)
4. Ha mindjárt az ereszkedés végénél található lyukba közvetlenül beereszekedünk, a barlang egyik zsákutcáját érjük el, amely egy igen szép cseppköves 20 m mély akna. Beszerelése természetes kikötésről (TK) oldható meg, a kötél felfekszik az enyhén ferde akna falán. Ha e felett az akna felett áttraverzálunk, egy nagyon szép tavas-cseppköves részben gyönyörködhetünk.
2. A másik irányba továbbhaladva folytatódik a barlang: egy csúszós felmászás után némi törmeléken átvergődve érjük a 2-vel jelölt aknát: 2 eN 10 m kötél, kiszállás egy kis tavacska felett. A megfürdés elkerülhető ha a fal segítségével kikapaszkodunk a túlpartra.
3. Innen azonnal indul a következő aknasor: TK-ról indulva 3 m után eN, majd 12 m ferde ereszkedés után csN, majd 7 m függőleges szakasz. (Összesen 25 m kötél)
5. Innen az általunk a beszerelési vázlaton jelzett irányba célszerű tovább haladni: 20 m kötél 2 eN, 15 m ereszkedés.
6. Az utolsó, kicsit szűk beszállású aknába 15 m kötél kell, 1 csN+ 1 eN, TK-ról indítunk.
A barlangban, annak rendkívüli képződményei miatt egyszerre lehetőleg csak kis csoportokban, óvatosan mozogjunk. Igen komolyan ajánlott, szinte elengedhetetlenül szükséges a fényképezőgép használata is!
A beszerelési vázlat a helyszínen felvett rajz a kötélhosszak mérése alapján a korrigált változata.
(eN= egyenes nittfül, csN= csavart nittfül)
Németh Zsolt - Torda Lstván - Nyerges Miklós



A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület hírei:

"BARLANGKUTATÓK A BARLANGOKÉRT" jósvafői találkozó
Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt az 1994. március 18-19-20-án, Jósvafőn megrendezésre keriilő Barlangkutatók a barlangokért című találkozóra, melynek házigazdája az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága, a szervezésben pedig egyesületünk közreműködik.
Az összejövetel az elmúlt év novemberében, Miskolcon lezajlott a Bükki barlangok hasznosítása és védelme című konferencián spontán vetődött fel, amikor is a résztvevők hozzászólásaiból - a hatóságok és a társadalmi szervezetek képviselőitől egyaránt - nyilvánvalóvá vált, hogy a barlangkutatásban tapasztalható negatív jelenségek száma egyre szaporodik. Ezért kinyilvánították azt a szándékukat, hogy szerveződjön meg egy találkozó a téma köré, s ennek előkészítésével egyesületünket bízták meg:
Az elmúlt hónapokban számos beszélgetést kezdeményeztünk a hatóságok, a kutatók, s a barlangjárók szempontjait képviselők között, s ennek eredményeként körvonalazódik a találkozón felvetendő kérdések köre. Terveink szerint négy nagyobb témával célszerű foglalkoznunk:
1. A barlangkutatást érintő jelenlegi és várható jogi helyzet. A hatóságok gyakorlati tapasztalatai a barlangkutatásban érintettekkel kapcsolatban.
2. A barlangász-társadalom szemlélete, annak formálása, elvi és gyakorlati téren: etikai kódex szükségessége, oktatás szemléletformáló szerepe.
3. Szervezettség: a Társulat esernyőszervezeti szerepe (informális és egyéb szolgáltatások igénye). Egyesületek, csoportok kapcsolatrendszere.
4. A barlangvédelem műszaki védelmi lehetőségei. Tapasztalatcsere.

Rövid felvezető előadásokat követően kerülne sor a lényegi vitafóromra. Az eddigiekben dr. Csepregi István (KTM), Székely Kinga (BTI), Dr. Lénárt László (MKBT- MLBE), Németh Tamás (MTSZ-BEAC), Salamon Gábor (BNP) vállaltak el előadást, s még bővíteni kívánjuk a sor. A rendezvénnyel kapcsolatos bővebb információk és a jelentkezési lap beszerezhető a Társulat Titkárságán.

Örömmel értesítünk mindenkit, hogy a várakozásnak megfelelően megszületett az első bükki barlangösszeköttetés. A december végi téli táborunk programjaként szerepelt a Láner Olivér-barlangban található feltárás további folytatása. Rendkívül omladékos helyen, folyamatos ácsolással haladt a munka lefelé, mígnem először nagy megrökönyödésünkre a Láner Olivér-barlang ún. Egeres aknájába lyukadt a csapat. Az elkeserítő eredmény ellenére egy másik irányban, néhány órás további bontást követően végül egy addig teljesen ismeretlen járatszakasz következett, s 80 méter után a Szepesi-barlang szifonon túli részeként emlegetett járatába lyukadtak be tagjaink. A Szepesi-Láner-barlangrendszer hossza ezek után meghaladja a két kilométert. Az új járatrészt nemrégiben elhunyt barátunk emlékére Fofó-ágnak neveztük el.
Ugyancsak a Szepesi-barlanggal összefüggő hír hogy új ajtót és zárat készíttettünk a bejáratra a Bükki Nemzeti Park anyagi támogatásával. Kulcsot senkinek nem tudunk adni, ezért kérjük, hogy továbbra is telefonon érdeklődjetek, amennyiben oda kívántok túrázni. (Telefon: Ferenczy Gergely, F. Nagy Zsuzsanna 06-46-337-530)  1994. március 18-19-20-án, Jósvafőn

Az elektronikus változatot készítette: Szenti Tamás, Dr. Nyerges Miklós,  2005