A kötél először a fáról feszes és meredek híddal indult. Itt nehézséget okozott, ha valaki a nittbe tette a rövid kantárját, akkor mind a két mászógép felrakása után nem tudta kiakasztani a kantárját.
Innen több nitten keresztül lehetett eljutni a boltív traverzhez. Ezt leküzdve ereszkedtek a nagy laza kötélhídhoz. Közvetlenül a verseny előtt ide még be lett téve egy kék segédkötél, mely nagymértékben megkönnyítette a hídra való rászerelést. Súlyos pontlevonással sújtották azt a versenyzőt, aki nem használta a kötélhíd feletti biztosító kötelet. Az utolsó ereszkedésben egy jókora elhúzás volt. Az átakasztás nem volt könnyű, de többen kapásból megoldották. Itt szinte mindenki begyűjtött büntetőpontokat, mivel az elhúzás karabinerének átakasztása során azt nem biztosították kantárjukkal, így egy elhibázott átakasztásnál megszűnhetett volnaaz elhúzás, ami barlangban akár balesethez is vezethet.
Az első 4 legjobb idejű csapat között alig néhány másodperc volt! A pontlevonások (melyek nagyon súlyosak voltak) jóformán behozhatatlan veszteséget okoztak.

Csomón átszerelés

A következő feladata kötéltechnikai rutint vizsgálta, ugyanis a két párhuzamos kötélen mind a két versenyzőnek fel kellett másznia egy csomózott kötélen. Felérve először átszereltek ereszkedésbe, majd a gépük lebikázása után a magukkal vitt fekete kendővel bekötni a szemüket. Mikor megfelelően megvakultak indult az óra. Általában ez a feladat is könnyűnek bizonyult, habár előfordultak tekerések, kavarások, becsavarodások, de mindenkinek sikerült úrrá lennie a rendezetlenségen.
Érdekes volt megfigyelni az átszerelési technikákat.

Volt, aki a klasszikus módszert alkalmazta, vagyis a csomónál betette a poignéet és a crolt is, majd az ereszkét a csomó alá szerelve lebikázta a gépét, majd leszedte a mászógépeket.

Volt, aki csak a poignéet tette be, majd a lépőhurokban állva egy kézzel fűzte be az ereszkébe a kötelet. Ezért pontlevonás járt, mivel a lépőhurokban megbillenve a félig befűzött kötél eltörheti a nyitott ereszkedőgépet, és nagy barlangban ereszkedőgép nélkül maradhatunk. Ennek a módszernek külön érdekessége volt, hogy egyáltalán nem volt gyorsabb a klasszikus módszernél!

A gyakorlottabbak a gyorslebikázást (a kötelet csak a stopkar alatt fűzik át, mely leeshet,ha nincs folyamatosan terhelve), illetve az ereszkedő gépbe terheléskor a kötelet fogva ereszkedtek, melyért szintén pontlevonás járt veszélyessége, illetve kerülendő barlangi technika miatt.
(Az utóbbi időkben a versenyeken elfogadott, szokásossá vált technikák itt megbosszulták magukat!)

Tréfás csomózás

A feladat elég meglepő volt. Először mind a két versenyzőnek a kötél végére szabályosan be kellett kötnie magát boulinnal. Mivel ez a bekötési mód kötélbiztosításnál a mászóra rendkívül veszélyes, ezért manapság sok helyen már nem is oktatják (pedig ha nincs más, ez is több a semminél), így voltak, akiknek már ez is gondot okozott. Mihelyst azonban mégis sikerült, már büszkén feszítettek, szépen összekötve. Ekkor már csak egy egyszerű fűzött perecet kellett kötni a fa köré, persze a nélkül, hogy magukról levették volna a kötelet, tehát elkezdődött a nagy bujkálás. Az ügyesebbek először kötöttek egy sima perecet, majd ezután már csak az egyik versenyző bujkált a csomóban lévő kötelet követve. Néha még sikerült a csomó is! A másik csomó, a szorító 8-as már gyorsabban ment.

A második tréfás feladat a "csigamászás" volt. Itt a versenyzők összekapcsolták magukat kantárjaikkal, s így indultak el felfele a kötélen. Kivételesen most a kötél nem nittbe volt rögzítve, hanem egy csigán átvetve.  Ez mindenkinek jól sikerült, habár felfele még kissé bátortalanul másztak, lefele már nagylendülettel ereszkedtek egymás mellett.

Barlangfutás

A második tréfás feladat a "csigamászás" volt. Itt a versenyzők összekapcsolták magukat kantárjaikkal, s így indultak el felfele a kötélen. Kivételesen most a kötél nem nittbe volt rögzítve, hanem egy csigán átvetve.  Ez mindenkinek jól sikerült, habár felfele még kissé bátortalanul másztak, lefele már nagylendülettel ereszkedtek egymás mellett.

Társmentés

Az utolsó versenyszám a klasszikus társmentés volt, melyet mind a két versenyzőnek teljesítenie kellett.  Itt volt egy furcsa szabály; mindenki csak a saját gépeit használhatta. Két versenyző is pórul járt, fennakadt a poignée. Marci a többiek biztatására erőből hamar megoldotta, habár így is jelentős időveszteséget szerzett. Mindenki a klasszikus társmentési technikát alkalmazta, kivétel egy gyakorlatlanabb lány, aki csigás-ellensúlyos bonyolult manőverbe kezdett, amivel jó sokáig el is bíbelődött.