c) A kecsői szakasz
A kecsői szakasz mesterséges bejárata az aggteleki bejárattól 2 km-nyire nyugati irányban, a Pelsőc-i autóút mellett nyílik a Domica-tető (466 m) déli tövében. Ettől kevéssel följebb nyílik a régen „Domicalyuk” néven ismert természetes bejárat. Ezt a nehezen járható nyílást jelenleg vasrács zárja el.
A kecsői barlangszakasz villanyvilágítással ellátott része.
A bejárattal szemben, az autóút túlsó oldalán emelkedik a korszerűen berendezett turistaszálló, ennek halljában látható az aggteleki barlangrendszert a cseh megszállás alatt kettéválasztó vasrács, a világ egyetlen földalatti határjelzője.
A rövid bejárati táró után mindjárt megkapja figyelmünket a rengeteg apró, üvegszerűen áttetsző cseppkő. Mintha itt egy záporeső megkövesedett volna! Az úttól jobbra-balra láthatjuk a kőkori kultúramaradványokat, amelyek jóformán egészen a felszínen hevernek. Ennek a barlangszakasznak az ősi bejárata, amit a barlanglakó is használt, a kőkor után beomolhatott, ezért nem keveredtek a barlangban maradt neolith-korú maradványok fiatalabb korok használati eszközeivel. A „Tizenegy láng termé”-ben 11 tűzhelynyomot számlálhatunk meg a barlang agyagtalajában. Szinte egyedülállóan érdekes az a kultúraréteg, amely felett félméter magas állócseppkő képződött. Ennek a cseppkőnek a kora kb. 6000 évre becsülhető.
Nemsokára halk zúgás zaja éri fülünket: közeledünk a híres alvilági patakhoz, a „Styx”-hez. Hatalmas teremben, a „Főterem”-ben találkozunk a főjárattal, ebben folyik több vízesésen keresztül a patak. Ebben a teremben már szabadon szárnyalhat képzeletünk. Itt gyönyörű fehér angyalszárnyat látunk, ott ormótlan elefántkoponya ragadja meg figyelmünket, másutt viszont hatalmas retkek és répák tömege lóg a mennyezetről. De legszebb talán mégis a széles mésztuffagátakon átömlő víztömeg.
Földalatti tó partjára érünk, ahol csónakokba szállunk. Nesztelenül siklanak a barlangi tó tükörsima vizén. Ügyesen kormányozza a vezető a csónakot a helyenként erősen összeszűkülő sziklafalak között. Hirtelen kitágul a barlang és álomszép kép tárul elénk: a kristálytiszta vízben ezernyi cseppkövével tükröződik a tó fölé feszülő hatalmas, gótikus ívelésű boltozat!
Egyik, a tó partján emelkedő cseppkőalakzat havas fenyőcsoporthoz hasonlít. A 120 m hosszú tó túlsó oldalán kiszállunk a csónakból és megtekintjük a barlang egyik legféltettebb kincsét, a „Gyémántékszer”-t. Milliónyi apró kalcitkristály szikrázik, ragyog, egy kb. 3 m magas cseppkő felületén. Mintha frissen hullott hó vagy megannyi gyémántkristály tündökölne ezen a csodálatos ékszeren, amelyik valóságos remeke a Természet földalatti műhelyének.
Újabb zúgás figyelmeztet bennünket a „Plitvicei tavak”-ra. Több egymásfölött keletkezett tavacskából zuhan alá a Styx vize, közben mésztufát rak le. Nemsokára újabb tó partjához érünk. Vezetőnk megmagyarázza, hogy errefelé vezet a barlang folytatása az aggteleki szakasz felé. Innen visszafordulunk, mert ennek a résznek megtekintése már a különtúrák keretébe tartozik.
Visszacsónakázunk az első tavon, de a „Főterem”-ben most nem eddigi utunkat követjük, hanem néhány lépcsőn felmegyünk az ú. n. „Misztérium”-ba, a barlang egyik legtitokzatosabb részébe. Itt valóságos őskori fazekasműhely nyomaira bukkantak. A tudomány előtt még most is rejtély, hogyan közelítette meg a barlanglakó ezt a mélyen a barlang belsejében levő helyet? Tömérdek, vonalas rajzokkal díszített agyagedénytöredéket találtak itt. Látjuk az égetőkemencék nyomait, sőt jól láthatjuk a szükséges agyag kitermelése közben támadt lyukakat és a kaparóeszközök évezredes nyomát. Ugyancsak rejtélyes két, meglehetősen eldugott helyen talált, a sziklafalra faszénnel rajzolt ábrának a jelentősége.
De láthatunk itt még régebbi életnyomokat, amit eddig Hazánk egyetlen barlangjában sem találtak még a kutatók: ezek a jégkorban itt élt hatalmas barlangi medvének, mélyen a sziklafalba vésett karmolásainak nyomai. Elképzelhetjük ennek az állatnak erejét, ha a hosszú, 3 mm mélyen a sziklába vésett karmolásokat nézzük!
Továbbmegyünk a barlang egyik legszebb, cseppkövekben legdúsabban díszített termébe, az 1938 nov. 7-én történt felszabadulás emlékére elnevezett „Felszabadulás Termé”-be. Minden oldalról a legszebb képződmények tömege, valóságos megkövesedett csodák ejtik bámulatba az embert. A terem közepén különösen érdekes egy ősidőkben eldőlt és kettétört oszlop.
Innen indul az ú. n. „Medvejárat”, amelyik a benne található medvecsontokról kapta nevét és érintetlen cseppkövekben bővelkedő „Szűz folyosó”. Ez a barlang főjáratának folytatása az „Ördöglyuk” felé.
Mi egy balról nyíló folyosóba megyünk, melynek elején alig néhány centiméter átmérőjű, 5-6 m magas cseppkőoszlopok ragadják meg figyelmünket. Másfélméter magas fekete guanókupac maradt meg a régen itt tanyázott rengeteg denevér után. Az erősen foszforsavtartalmú denevérguanó helyenként egészen kimarta a cseppkövet és mészkősziklát. Elmellőzünk három nagy begyű galambot, majd csodálattal állunk meg egy virágzó szomorúfűzfa reliefje előtt. A talajon még az elhullott virágokat is felfedezhetjük !
A „Kínai teaház” oszlopokon nyugvó teteje a régi barlangfenék magasságát jelzi. A barlangon itt végigfolyt víz ugyanis egyre mélyebbre vájta medrét, csak itt-ott maradtak meg a régi fenék mésszel erősebben átitatott, ellenállóbb részei, amelyek ma 2-3 méter magasságban állnak ki a barlang falain. Ezek a tudományos szempontból oly fontos terraszok vagy színlők.
„Pálmatörzsek”-kel sűrűn teletűzdelt „Őserdő” között, majd ritkább „ligetek” között vezet a szépen gondozott út, míg egyszercsak vasajtó tárul fel előttünk és újra kint állunk a napvilágon. Vége a csodás, felejthetetlen alvilági sétának!